Rész

 1  1|        megbotránkozására, hanem suttogó hangon folytatta:~ ~- Hallottad,
 2  1|               névjegye, - szólt fojtott hangon, - a sietségben otthon felejtette
 3  1|                   mondta kissé reszkető hangon.~ ~Bátortalanul a tanár
 4  1|                kérdezte sírástól csukló hangon.~ ~A tanár közömbösen vállat
 5  1|             Vetkőzz le, - mondta száraz hangon.~ ~A fiatal nő mohón nekiesett
 6  1|              pihent. Az ezredes suttogó hangon beszél, a nap opállá tompítva
 7  1|               képest, - mondta elismerő hangon.~ ~Néhány inas, - aki, jelmeze
 8  1|                asszony mellé, s fojtott hangon kérdezte:~ ~- Meri azt mondani,
 9  1|           nevelőnője? - kérdezte remegő hangon.~ ~A fiatal nő oly szép,
10  1|              Szabad? - kérdezte könnyed hangon, miközben a feje a függöny
11  1|           bántam meg, - mondta fátyolos hangon, - és hazudnék, ha azt akarnám
12  1|               nézett a leányra s tréfás hangon kérdezte:~ ~- Maga is e
13  1|           kandalló mellett. És fátyolos hangon, szinte öntudatlan mosollyal
14  1|         kisasszonyt, - szólott udvarias hangon.~ ~Előzékenyen kitárta előtte
15  1|                vagyok, - susogta fáradt hangon, míg a szeme minden ok nélkül
16  1|            asszony vállára. És közömbös hangon, megindulását leplezve,
17  1|          foglalva, - mondta mentegetőző hangon, miután a szép klienst előzékenyen
18  1| komédiás-ösztönével, hirtelen rikácsoló hangon sikoltott föl:~ ~- Tűz van!
19  1|           helyéből és sírástól reszkető hangon kiáltotta:~ ~- Mire esküdhetnél,
20  1|                 Villányiné (nagyon lágy hangon, melyet régebben sohasem
21  1|           beszélgetés mindeddig suttogó hangon folyt, nehogy Gärtner kisasszony