Rész

 1  1|          jókor érkezem, de féltíznél tovább nem maradhatok, mert csomagolnom
 2  1|          boldogság...~ ~Lábujjhegyen tovább mennek, megilletődött pillantást
 3  1|                Villányiné (csöndesen tovább sír).~ ~Az ezredes: Beismerem,
 4  1|         magamat... De most ne sírjon tovább, mert még megláthatná valaki...~ ~
 5  1|       megigérte, hogy nem képzelődik tovább, majd udvariasan érdeklődni
 6  1| bizonytalanságot nem birom elviselni tovább. Hát nem szeretsz többé,
 7  1|        Megbánta, hogy eljött hozzám? Tovább tudna élni azzal a gondolattal,
 8  1|             igen tartott tíz percnél tovább s a kocsi hirtelen megállt
 9  1|        embere.~ ~A művelt rendőr még tovább is magyarázgatta a régi
10  1|            beteg arcát megsimogatva, tovább ment a következő ágy felé,
11  1|               hogy aztán fütyörészve tovább menjenek.~ ~Villányiné:
12  1|              kis barátnőm, nem bírom tovább, holnap föltétlenül találkoznunk
13  1|             jó kis szívem, ne kínozz tovább; szánakozz rajtam és jöjj
14  2|             hogy az életet sem birná tovább irás nélkül és a szemébe
15  2|        lefelé indultunk a hegynek, ő tovább is ott maradt a lócán, a
16  2|            tréfálni!~ ~A vonat mégis tovább baktatott valahogy s Andor (
17  2|                   Csak nem fogsz tán tovább menni ebben az időben?~ ~-
18  2|       fordult a másik oldalára, hogy tovább alugyék...~ ~Ádám egy forró
19  2|        érzelmeit. Ma - de nem mondom tovább, mert megharagszik.~ ~-
20  2|            mondtam, nem szabad, hogy tovább is babának nézzen...~ ~