Rész

 1  1|         résztvevőleg megkérdezték tőle:~ ~- És a tanár úr? Persze
 2  1|            nem lehet valami távol tőle. Az az egy-két esztendő,
 3  1|    magamat ismerem, jogosan félek tőle, hogy ennek az ostromnak
 4  1|           támogatást is megvonták tőle: a gyermek Budapestre került
 5  1|            hogy pénzt fogadjon el tőle, később pedig az az ötlete
 6  1|          ha maga ilyesmit kivánna tőle. Olyan, mint egy hű kutya
 7  1|        sértődött arccal elfordult tőle, mire a huga, akit az asztal
 8  1|            látszik, hogy nem várt tőle ennyi intelligenciát - s
 9  1| szeretőjét senki se fogja elvenni tőle...~ ~ ~
10  1|        hogy egyenesen megkérdezem tőle, mi a baja, de az utolsó
11  1|        öreg komornyik megkérdezte tőle:~ ~- Kit keres kisasszony?~ ~-
12  1|         ha tudná, mennyire féltem tőle! Hányszor követtem magát
13  1|          se tévednek, mert fáznak tőle, hogy ártatlan emberek boldogságán
14  1|       remélem, hogy kicsikarhatok tőle tíz percet.~ ~Mikor Mariska
15  2|      lakásába. Vajjon mit akarhat tőle? A szegény kis poéta, aki
16  2|           aznap este kölcsön kért tőle húsz forintot, s a direktor
17  2|          meggondolási időt kértem tőle, de most, hogy téged is
18  2|           szakállt. Giovanni kért tőle egy pohár bort, az öreg
19  2|       közt szerényen megkérdeztem tőle:~ ~- Nős ön?~ ~- Hát olyan
20  2|         pedig nevetve megkérdezte tőle:~ ~- Miről gondolkodott,