Rész

 1  1|     közé, hogy hirtelen ellepte őket a forróság. Villányiné,
 2  1| beszélnek, lágyan körülzsongták őket a csodálatos zöld lugasban,
 3  1|        viharos örömmel tölti el őket, hogy szinte gőgösen, megennivaló
 4  1|      tudom, hogy jobban szereti őket az életénél, hiszen akárhányszor
 5  1| szenvedélyesen magához szorítja őket s egyszer-másszor könnyeket
 6  1|         sajnos, senki se ismeri őket jobban, mint én és én mondom
 7  1|       érted. Még én is ki tudom őket hozni a sodrukból s akárhányszor
 8  1|    Mariska: Ha annyira ismernéd őket, mint én, te se látnál mást
 9  1|            Villányiné: Gyűlölöd őket?~ ~Mariska: Mindig gyűlöltem
10  1|       Mariska: Mindig gyűlöltem őket, mióta a legelsőt megismertem.
11  1|         mindörökre meggyűlöltem őket és a tizenhatéves gyermekszívem
12  1|   cukorhabból készítették volna őket, az ablakokat csillogó hermelin
13  1|        annyira magához szorítja őket, hogy mindketten tréfásan
14  2|      Jenő százszor eldeklamálta őket a szoba szegényes világításában
15  2|        isteni szikra avatta föl őket elismert művészekké, de
16  2|      tehetségük nem gátolta meg őket abban, hogy néha napján
17  2|     mikor a felvonás véget ért, őket is kitapsolta. Páfrány és
18  2|     sokszor délben zavartam föl őket nyugalmas sütkérezésükből,
19  2|     népes utcákon át haza vitte őket... Olyan csodálatos volt