Rész

 1  1|          dicsőségben volt része), eszébe jutott nyomoruságos gyermekkora,
 2  1|       előteremtse. Most egyszerre eszébe jutott minden apróság: a
 3  1|    csöngetyűt juttatta az emberek eszébe, csak akkor pihent meg,
 4  1|       keménységgel? És sohase jut eszébe, hogy most valami felsőbb
 5  1|           hallották volna. Közben eszébe jut valami.~ ~A gróf: Igaz,
 6  1|       kezét megcsókolja, - s újra eszébe jutott az a vigasztalan
 7  1|   állítanak.~ ~Villányiné: Mi jut eszébe?~ ~A gróf: Mártsa meg kissé
 8  1|         mellé. Senkinek se jutott eszébe, hogy a szomszédságból immorális
 9  1|             A tanár: Mi jutott az eszébe?~ ~A leány: Azt talán nem
10  1|        juttat az elámult látogató eszébe. Az emelet széles korridorjára
11  1|          elnyelte. Most egyszerre eszébe jutott a rejtelmes autó,
12  1|     Gärtner kisasszony (egyszerre eszébe jut, hogy miért jött és
13  1|     tolakodásszámba fogják venni, eszébe jut, hogy ez a férfi milyen
14  1|        nagyváros villasora jut az eszébe, ahol valaha - most úgy
15  1|         vibrált végig az idegein: eszébe jutott mindaz, ami huszonnégy
16  1|           cselédleány szaladt ki. Eszébe jutott a levél, melyből
17  2|         nyakamba. Neki is azonnal eszébe jutott a kolostorbeli hálószoba,
18  2| mindörökké így lesz-e? Klárikának eszébe jutott az a négyes, melyet
19  2|     bevalljon az urának, de ekkor eszébe jutott a tapasztalt nagynéni