Rész

 1  1|       Isten budapesti helytartója elé juthatnak, az üveges télikertben
 2  1|      szalagként özönlött a férfiú elé, akiben egy felsőbb, titokzatos
 3  1|        tekint a titokzatos holnap elé. Lujzika, aki sötét selyemruhájában
 4  1|   megbántott gyermekként néz maga elé, de a kezét nem húzza vissza...~ ~ ~
 5  1|         elgondolkodva nézett maga elé, mintha az édesen beszűrődő
 6  1|       gyufát tarthat a cigarettám elé. Az egyik sarokban, melyet
 7  1|     robogott a nyugati pályaudvar elé, ahol Villányiné kiszállt,
 8  1|         párnáján, muffját az arca elé tartotta, nehogy fölismerje
 9  1|      kerül a fiatal asszony szeme elé, ha kitudódik, hogy tolakodó
10  1|  beleolvad a ködbe, mely a szemei elé bocsátkozott. Villányiné
11  1|       félrevonult vele a kandalló elé. Gärtner kisasszony megvárta,
12  1| összeszorított ajakkal mered maga elé s csak nagysokára szólal
13  1|           tartotta a képet a huga elé.~ ~- Elhiszed, hogy boldog
14  1|         köde borult káprázó szeme elé. Csak a lábai vitték előre,
15  1|         aki kezét védőleg a szeme elé tartja és messze, mondhatatlan
16  1|           kezét borzongva az arca elé emeli.~ ~A tanár (ijedten):
17  1|    öntudatlansága festett a lelke elé. Ő, a tisztaságra született
18  1|  valamikor sírva vezette az oltár elé? És fiatalos édesapja, aki
19  2|     ezresbankót rakott ki a poéta elé az asztalra. Az ezresek