Rész

 1  1|     hogy nem tehetek másként. Drágám, nyugodj bele a gondolatba,
 2  1|  nyiló szárnyasajtó felé.~ ~- Drágám - mondta gyöngéden - legokosabb,
 3  1| siessek a betegágyhoz. Nemde, drágám, azt te is belátod, hogy
 4  1|       lemondani készülne.~ ~- Drágám, csak nem történt veled
 5  1|      gúnyosan): Úgy gondolod, drágám, hogy az uniformisa csókolnivaló.
 6  1|      mond, de ha maga mondja, drágám, hát feltétlenül igaz.~ ~
 7  1|     Maga is unja a férfiakat, drágám? Én akkor vagyok a legboldogabb,
 8  1|     nem feledkezik meg rólam, drágám, úgy-e, holnap is eljön,
 9  1|       kezet csókolt neki.~ ~- Drágám, miattam nem kellett volna
10  1|      nincs igaza! Akár hiszi, drágám, akár nem, én örömmel, egy
11  1|      No azért ne ijedjen meg, drágám, még nincs mit tartania
12  1|   különben, magának bevallom, drágám, jól is teszi: az a fiatal
13  1|      a ketten. Ugy-e maga is, drágám?~ ~Nemde megengedi, hogy
14  1|       nagy szívességre kérem, drágám? - kérdezte a jókedvű vénkisasszonytól,
15  1|       van számomra? Beszéljen drágám, ne feszítsen a kínpadra,
16  1|       Csak nincs valami baja, drágám? - kérdezte ijedten a fiatal
17  1| elpirulva.~ ~- Inkább hiszem, drágám, hogy a kapitóliumi Vénusz
18  1|     arra az emberre, hiszen a drágám utolsó szava az övé volt,
19  1|       embert.~ ~A tanár: Oda, drágám.~ ~Villányiné: Naphosszat