Rész

 1  1|                   úgyis csak részletekben tudom letörleszteni, - mondta
 2  1|                bátor, fiatal asszony. Nem tudom, kitől örökölte ezt a tulajdonságot,
 3  1|           országnak.~ ~Villányiné: Ha jól tudom, magát az uram sürgősen
 4  1| mellékfoglalkozásom is.~ ~Villányiné: Ugy tudom, hogy a felség egyenesen
 5  1|               csúnyán viselkedtem, holott tudom, hogy még álmában se gondol
 6  1|                Igaz, amit mondok?~ ~- Nem tudom, hogy mit mond, de ha maga
 7  1|              ahogy itt ülök szinte nem is tudom elhinni, hogy a méltóságos
 8  1|             aligha találna annak, - de én tudom, hogy maga egy jó és engedelmes
 9  1|                barátai közé tartozik. Nem tudom, megértik-e ezt a férfiak,
10  1|         gyönyörűségekkel keserítem, mikor tudom, hogy legfölebb este tíz,
11  1|             megcsókolja. Pedig bizonyosan tudom, hogy jobban szereti őket
12  1|               gróf kezét): Méltóságos úr, tudom, hogy merészség, amit teszek,
13  1|                   merészség, amit teszek, tudom, hogy joga volna kiutasítani
14  1|         megbolondulna érted. Még én is ki tudom őket hozni a sodrukból s
15  1|                néz): Gondolod?~ ~Mariska: Tudom. Az egész életem se volt
16  1|                  törődjék velem, most már tudom, hogy mit fogok tenni.~ ~
17  2|            tisztelt családomnak. De mivel tudom, hogy ön végre is nagybecsű
18  2|                  Magukra hagyom önöket... tudom, hogy van miről beszélgetniük...~ ~-