Rész

 1  1|        végigolvasta.~ ~„Megszakad a szívem - írta a tizenhét éves leány -
 2  1|           elképedve dadogta:~ ~- De szívem, biztosítlak róla, hogy
 3  1|         tanár úr, vizsgáljon meg; a szívem évek óta nincs rendben s
 4  1|              hogy szeretlek, hogy a szívem mélyén a régi Mariskámnak
 5  1|                 A tanár: Hogy nincs szívem, úgy-e?~ ~A leány: Valami
 6  1|    hangosabban ismételte:~ ~- Drága szívem, mondd meg, hogy mikor jössz
 7  1|         asszonyokban hinni tudna. A szívem elfacsarodott, mikor a gyerekes
 8  1|            ismételte:~ ~- Drága kis szívem, ne légy rossz és jöjj el
 9  1|              Nem, fiam, az én beteg szívem mindent megérez: maga most
10  1|          gyanakodnak ránk. Édes kis szívem, azért nem kell nyugtalannak
11  1|         mennyire szeretem? Édes kis szívem, légy jó hozzám, mert nagyon
12  1|             bátyját végignézte. - A szívem napok óta nem hagy nyugton
13  1|             el, néha elfacsarodik a szívem, mikor arra gondolok, hogy
14  1|         szenvedhettél!~ ~Mariska: A szívem e napon kapta a legelső
15  1| tébolyodottá tesz? Egyetlen, jó kis szívem, ne kínozz tovább; szánakozz
16  1|           Hiába, már öreg a legény, szívem!~ ~Villányiné: A lelked
17  1|            most még elszorul néha a szívem, hiszen a szülőim után csak
18  1|            majdnem megszakad belé a szívem!~ ~A tanár: Kis csacsim,