Rész

 1  1|    dicsőségben volt része), eszébe jutott nyomoruságos gyermekkora,
 2  1| előteremtse. Most egyszerre eszébe jutott minden apróság: a reggel,
 3  1|            reggeltől késő estig se jutott ideje ahhoz, hogy a könyveit
 4  1|          nem gondoltam. De eszembe jutott, hogy maga még talán a budai
 5  1|       megcsókolja, - s újra eszébe jutott az a vigasztalan és mégis
 6  1|        gyerekei mellé. Senkinek se jutott eszébe, hogy a szomszédságból
 7  1|           mosolyog.)~ ~A tanár: Mi jutott az eszébe?~ ~A leány: Azt
 8  1|        napfényes időben eszembe se jutott volna, hogy a barátságos
 9  1|    elnyelte. Most egyszerre eszébe jutott a rejtelmes autó, melyben
10  1|          oly váratlanul a nyitjára jutott.~ ~A kocsis most hirtelen
11  1|           végig az idegein: eszébe jutott mindaz, ami huszonnégy óra
12  1|     cselédleány szaladt ki. Eszébe jutott a levél, melyből a bátyja
13  1|         Villányiné (csöndesen): Az jutott eszembe, hogy hosszú időre
14  2|               Ön, mint tudomásomra jutott, verseket ir és ezzel az
15  2|             Neki is azonnal eszébe jutott a kolostorbeli hálószoba,
16  2|            ha néha valami új dolog jutott az eszünkbe.~ ~- Mit keressz
17  2|          lesz-e? Klárikának eszébe jutott az a négyes, melyet Ádám
18  2|            urának, de ekkor eszébe jutott a tapasztalt nagynéni s