Rész

 1  1|             pihegő gyermeket s halkan szólt:~ ~- Meglássátok, hogy színésznő
 2  1| rendelőszobába.~ ~- Nincs névjegye, - szólt fojtott hangon, - a sietségben
 3  1|            asszony meleg jósággal így szólt hozzá:~ ~- Menjen föl és
 4  1|           szeme káprázott, halkan így szólt magában:~ ~- Vajjon a méltóságos
 5  1|      egyszerre elhallgat?~ ~- Igen, - szólt Harzburg-Waldeck gróf sóhajtva, -
 6  1|         szegeződött.~ ~- Vigyázzon, - szólt suttogva s titokban megszorította
 7  1|      kocsijához s eltorzult mosollyal szólt a soffőrhöz:~ ~- Menjen
 8  1|          szennyességtől irtózott? Mit szólt volna mindehhez halott anyja,
 9  2|            sürgősen.~ ~- Oh, kérem, - szólt a kis poéta dadogva.~ ~-
10  2|        halavány Jenő felé.~ ~- Ime, - szólt Peyer úr, - mindezt önnek
11  2|               szívével, hanem hetykén szólt ki a kocsisnak:~ ~- Hajtson
12  2|            magának Sólly Jenőt és így szólt hozzá a szemüvegje mögül:~ ~-
13  2|        mondhatod be a kvárt majort, - szólt Take lord izgatottan.~ ~-
14  2|               bort?~ ~- Nem hiszem, - szólt, - itt már tavaly nem igen
15  2|            hordóra.~ ~- Ez tavalyi, - szólt, - de akkor már alig csöppent
16  2|          világban születtek? Ádám így szólt magában bizonyos rezignált
17  2|           foteljéből.~ ~- Bocsánat, - szólt remegve, - halaszthatatlan