Rész

 1  1|      valahogy és utánatok sietek.~ ~Lujzika egy elszegényedett, öreg
 2  1|            a titokzatos holnap elé. Lujzika, aki sötét selyemruhájában
 3  1|              kiáltott föl a jószívű Lujzika, miközben a kedvence szűk
 4  1|             sűlyedt.~ ~- Ne bántsd, Lujzika, bár az volna a legnagyobb
 5  1|            viselem. És ez az ember, Lujzika, úgy olvas a szívekben és
 6  1|       foglalkozik, mint velem? Nem, Lujzika, senkit se fenyegetek, de
 7  1|            és a jámborok láthatnak. Lujzika előtt valami hallatlan frivolitásnak
 8  1| kisasszonyhoz.~ ~- Ne haragudj rám, Lujzika, de néha komolyan azt hiszem,
 9  1|             az uram híressége kell, Lujzika, - én magát az uramat akarom,
10  1|       idegenné lett, hogy a szegény Lujzika fájdalmas megdöbbenéssel
11  1|         képzeli magát: ezt a típust Lujzika mindeddig csak a rossz,
12  1|            az imént mondott, csak a Lujzika megijesztésére szánt tréfa
13  1|        volna.~ ~- Azt mondom neked, Lujzika, hogy mindenki bolond, aki
14  1|      drágalátos Mici grófnénak...~ ~Lujzika annyira megrémült e név
15  1|              Nem találod furcsának, Lujzika, hogy két testvérben két
16  1|           és tehetséges kokott...~ ~Lujzika még mindig megbotránkozva
17  1|        órára megszökném hazulról?~ ~Lujzika letörülgetett egy óriási