Rész

 1  1| belekapaszkodott a szakállába. Mariska ilyenkor az egész házat fölverte
 2  1|               került. Az öreg Villányi ilyenkor mosolyogva, apai büszkeséggel
 3  1|               leánya mellett tipegett, ilyenkor zavartan úgy tett, mintha
 4  1|                hűséget...~ ~Villányiné ilyenkor kimentette a férjét, mártirarccal
 5  1|           hajnalban föl nem ráznak. És ilyenkor eszembe jut minden, amit
 6  1|        ismerőssel találkozhatom. André ilyenkor az egész várost tűvé teszi
 7  1|            rájön, hogy idegei vannak s ilyenkor komor remete-barlanggá alakítja
 8  1|         kivillognak a zöld fal mögül s ilyenkor azt hiszem, hogy az egész
 9  1|       orvosságot. A méltóságos asszony ilyenkor könnyes szemmel, megindulva
10  2|                legjobban sikerülnek.~ ~Ilyenkor szomorúan gyújtotta föl
11  2|             édes melódiájú húrokat. És ilyenkor születtek meg a Lesbiához
12  2|          voltak neki a versek, amelyek ilyenkor megszülettek! Jenő százszor
13  2|            sötéthajú Beatrice-ére, aki ilyenkor csöndesen pihent a csipkés
14  2|              egy órácskát...~ ~Páfrány ilyenkor teáért szaladt, Laki mindaddig
15  2|      yacht-klub pénztáros kisasszonyát ilyenkor ebéd utáni álmából kellett
16  2|          selyemblúzok idegessé tettek. Ilyenkor Giovanni, az én dalmát matrózom,
17  2|           illették... A himzett kötény ilyenkor föléje hajolt s egy kisleányos