Rész

 1  1|       asszony boldogan megszédülve néz körül, mert az az érzése,
 2  1|             megbántott gyermekként néz maga elé, de a kezét nem
 3  1|          és ez a szegény leány úgy néz magára, mintha félisten
 4  1|           úgyis mindenki bennünket néz...~ ~A gróf helyet foglal
 5  1|        Villányiné: Egy férj sohase néz így a feleségére, ez a hivatásos
 6  1|  ugyanazzal a lángoló pillantással néz Villányinéra, mint amilyenért
 7  1|           és könyörgő pillantással néz rá, hogy állva marad a küszöbön.
 8  1|         Villányi tanár csodálkozva néz rá, - látszik, hogy nem
 9  1|      valami hihetetlen nyugalmával néz körül, anélkül, hogy a keztyűjét
10  1|           rajtakapom, hogy tünődve néz perceken keresztül a méltóságos
11  1|        könnyes szemmel, megindulva néz rá, de vacsora után akárhányszor
12  1|            véletlenül a gyerekeire néz, a homályos szoba, melyből
13  1|     lelkében. Pár pillanatig némán néz körül a fényes idegen környezetben,
14  1|       Gärtner kisasszony (kérdőleg néz rá).~ ~A gróf: A méltóságos
15  1|             Villányiné (a levegőbe néz): Gondolod?~ ~Mariska: Tudom.
16  1| hozzásimulnak.~ ~Villányiné (rájuk néz): Lefeküdni, lefeküdni,