Rész

 1  1|           gróf: A tanár úr persze ismét a szenvedő emberiség kedvéért
 2  1|       helyzetben, hogy az asszony ismét könnyekig elérzékenyült,
 3  1|       medika pirulva kezébe veszi ismét a kését és a villáját, de
 4  1|         tudja, mikor beszélhetünk ismét négyszemközt egymással.~ ~
 5  1|       csodálatos szépségét látva, ismét rideg önzéssel kérdezte:~ ~-
 6  1|     boldog mosollyal, míg a szíve ismét dobogni kezdett izgalmában.~ ~-
 7  1|           gobelinjein, hogy aztán ismét visszatérjen a sápadt leányhoz,
 8  1| bejelentette a váratlan vendéget, ismét megáll a dolgozószobája
 9  1|    szívedet meghallgatom.~ ~Fejét ismét odahajtotta a huga szívére,
10  1|          a Szaléz-utcába. Itt már ismét gyalog mehetsz a 30-as számig;
11  1|     körülötte.~ ~- Itt, - dadogta ismét tehetetlenül, míg a fogai
12  1|         eltöltött, Villányi tanár ismét a tél közepében találta
13  1|     szeretnél. Nem volna jobb, ha ismét faképnél hagynád a betegeidet
14  2|          az ezresek kacér hölgyei ismét kárörömmel tekintettek rá,
15  2|        négerré sülve jelenjek meg ismét a főváros utcáin. A fiumei
16  2|   Nehézkesen fölkelt, lecammogott ismét a pincébe, s mint e környéken