Rész

 1  1|      csodálatosnak?~ ~Villányiné: Hát csakugyan vannak emberek, akik kötelességből
 2  1|    cigarettákból azonban veszek, mert csakugyan olcsók. (Kiválaszt vagy
 3  1|         ezredes: Eljön?~ ~Villányiné: Csakugyan azt akarja, hogy megnézzem
 4  1|              hogy ez az Arnulf herceg csakugyan a világon van?~ ~A gróf (
 5  1|        rezignáltan lehajtotta, mintha csakugyan a sötét jövőbe látna, de
 6  1|         kutató pillantásai alatt.~ ~- Csakugyan meglátszik, hogy a halálos
 7  1|      válaszolt:~ ~- Hiába csúfolódik, csakugyan beteg voltam és ma is csak
 8  1|                Csöpp híjja volt, hogy csakugyan sírva nem fakadt, fehér
 9  1|              az egész hosszú napon át csakugyan a fűtött kandalló mellől
10  1|               szenvedők birodalmában, csakugyan olyannak látszott, mint
11  1|        zavarba, hiszen a professzoruk csakugyan megérdemli, hogy valamennyien
12  1|         elveszítse, másodszor: ha már csakugyan megtörtént volna az a csoda,
13  2|               a hajlongó költőt, majd csakugyan bevezette elegáns, préseltbőr
14  2|         kukorica terem a szőlőmben.~ ~Csakugyan kukorica hullámzott a pinceház
15  2|              kedves Palim, most végre csakugyan megcsíptem egy hamisítatlan
16  2| örömsikoltással borult a nyakába.~ ~- Csakugyan te vagy az, Gyuricám?~ ~