Rész

 1  1|              csoda, ha az alvásra ideje marad. Szegény, kicsike méltóságos
 2  1|       Villányiné pár pillanatig egyedül marad az ezredessel.~ ~Az ezredes:
 3  1|         pillantással néz rá, hogy állva marad a küszöbön. Az ablak mellett
 4  1|             urával éjszakánként egyedül marad?~ ~Most már brutális kiméletlenség
 5  1|            szokott csinálni, ha egyedül marad? Vacsora után azonnal lefekszik?~ ~
 6  1|               egyetlen szó nélkül állva marad a küszöbön, míg sovány arcocskája
 7  1|                  Nappal persze nem igen marad egy szabad perce?~ ~A leány (
 8  1|                és az ura mindig nyugodt marad, mert sohase fog arra gondolni,
 9  1|           leányt, aki egy darabig állva marad az ajtóban s kicsit zavart,
10  1|               gróf, mikor végre egyedül marad, sietve leül az iróasztala
11  1|         szomorúság, míg az asszony ülve marad a karosszékben s kicsit
12  1|         elmulnak, - még a fájdalmunk se marad mindörökre hűséges hozzánk.
13  1|             arca néma és kifejezéstelen marad és keze gyöngéden simogatja
14  2| királykisasszonyra. De az ő szíve hideg marad a doktorok, bankárok, grófok
15  2|                az idén valamennyi zárva marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak