Rész

  1  1|               inast, aki már háromszor is csodálkozva nyitotta ki
  2  1|            azóta befutott, félszázadra is elég lett volna: pedig most
  3  1|            mint a tevéé, aki tíz napig is meg tud élni táplálék nélkül.
  4  1|                legfényesebb csillagait is. A laikusok csodákat meséltek
  5  1|             útján szerezte a feleségét is: egy téli napon különvonaton
  6  1|               magát, hogy jóformán nem is voltak többé kielégítetlen
  7  1|            nevét a bárók aranykönyvébe is. Mi kell még több az emberi
  8  1|       tisztelgett nála, hogy élőszóval is köszönetet mondjon neki
  9  1|    Kecskeméti-utcában, mintha a kocsis is megérezte volna, hogy gazdáját
 10  1|              legveszedelmesebb titkait is rábízta a doktorára? Oh,
 11  1|       diplomáját, sőt anyagi viszonyai is jócskán föllendültek már,
 12  1|                Úgy látszott, hogy volt is a dologban valami: a gyermek
 13  1|        lehetnék azé, akit az életemnél is jobban szeretek és sokkal
 14  1|              jobban szeretek és sokkal is jobban irtózom a haláltól,
 15  1|                legfiatalabb nemzedéken is túltett. A tiszteletreméltó
 16  1|     betegágyhoz. Nemde, drágám, azt te is belátod, hogy a volt miniszterelnöknek
 17  1|            végig a lakodalmas teremnek is beillő ebédlőn, a professzor
 18  1|         szólott:~ ~- Nincs uram és nem is lesz, amíg az arcbőröm meg
 19  1|             betegeinek még a belsejébe is belelát, - az én harisnyáimat,
 20  1|               uram még a bacillusaival is százszor többet foglalkozik,
 21  1|                meglátod, hogy ez végre is nagyon rosszul végződik...~ ~
 22  1|           hermetikusan elzárt világába is eljutott a rossz és szívtelen
 23  1|               tudományát és a betegeit is elfelejti.~ ~A fiatal asszony
 24  1|      gondoskodik. Az asszony, aki maga is egyéniség, aki nem olvad
 25  1|             ilyen borzalmas teremtések is élnek e világon. A vén kisasszony
 26  1|        magamhoz való eszem, s legalább is annyi szeretőm lenne, mint
 27  1|          Utóvégre egy kicsit büszkének is illenék lennem, hogy ilyen
 28  1|          nyomoruság, könny és fájdalom is van a világon.~ ~A gróf (
 29  1|            azonban az én társaságommal is megelégszik...~ ~A gróf:
 30  1|                gróf: Ezek után kétszer is meggondolom, amíg még egyszer
 31  1|          asszonnyal.~ ~Villányiné: Nem is ajánlom magának. Ha jóban
 32  1|               még a legkisebb náthától is. Tudja, hogy tegnap estétől
 33  1|                egy mellékfoglalkozásom is.~ ~Villányiné: Ugy tudom,
 34  1|           méltóságos asszony. Különben is, nincs szükségem a pihenésre;
 35  1|           emberről. A miniszterelnököt is ő állította talpra, mikor
 36  1|                hogy Margit főhercegnőt is megnézethetnők vele?” -
 37  1|  leghatalmasabb, hanem a legjobb ember is a világon. Ha a szelid,
 38  1|             élete - ha csak egy percre is - belekapcsolódik a magáéba?
 39  1|           akiről ezer és ezer év mulva is beszélni fognak, aki miatt
 40  1|               akinek még a mozdulatait is irásba foglalják a történetirók?~ ~
 41  1|     kötelességet, amelyért az életemet is feláldoznám.~ ~Villányiné:
 42  1|          kötelességből még az életüket is feláldoznák? Hát ezt nem
 43  1|             úgy ismerné, mint én, maga is elfogadná a szemüveges,
 44  1|             időm rá.~ ~Villányiné: Nem is fog megházasodni?~ ~A gróf:
 45  1|           legfinomabb, a legnobilisabb is a durva erdei faun benyomását
 46  1|       szerepelnek a maga életében? Azt is brutálisnak tartja, hogy
 47  1|               törvénytelen szerelemnek is ellensége?~ ~A gróf (mosolyogva):
 48  1|             senkit se fogadok?~ ~- Azt is mondtam, hogy már félórával
 49  1|            urat, meglehetősen közömbös is, hogy mi a neve.~ ~Villányi
 50  1|        elfelejtettél, mindent, még azt is, hogy én voltam neked valaha
 51  1|                   Nem ismerlek, és nem is akarlak ismerni, mert te
 52  1|           fogok írni valami orvosságot is, de mindennél fontosabb,
 53  1|                beteg vagy, habár nincs is életveszélyes bajod... És
 54  1|     életveszélyes bajod... És akárhogy is beszélek veled, érezned
 55  1|               csecsebecséket, a király is meglátogatta. A gyönyörű
 56  1|                harmincadik évükön, nem is szépek, de népszerűségük
 57  1|       katonának? Én még a nevem napján is kocsisbort iszom. A cigarettákból
 58  1|            előtt. A két grófkisasszony is kisiet a fák közé s Villányiné
 59  1|           magát): A maga legénylakását is a budapesti látványosságok
 60  1|          tetszik, hogy gáláns kisérője is a Mária Terézia idejéből
 61  1|            Villányiné: Oh, - én!~ ~Meg is van ijedve, mosolyog is, -
 62  1|                is van ijedve, mosolyog is, - végre helyet foglal a
 63  1|       megfeledkezik, még a kisérőjéről is, aki szemmellátható elragadtatással
 64  1|             könnyes szemmel): Hát maga is... még maga is...~ ~Az ezredes:
 65  1|                Hát maga is... még maga is...~ ~Az ezredes: Ne sírjon...
 66  1|               a cointreau-ját.~ ~- Azt is mondhatnám, hogy hirtelen
 67  1|               de akadhat jó pajtásokra is a férfiak közt, akik tíz
 68  1|            férfiak közt, akik tíz évig is ott élhetnének a maga közelében,
 69  1|           eszétől? Lássa, nekem már az is elég, ha a maga kezét néha
 70  1|         Világos.~ ~- És a jó pajtásait is megszokta csókolni, ha négyszemközt
 71  1|               magának valamit: először is a tiszttársaimnak nincs
 72  1|              még a cégjegyzett szentek is megfeledkeznek magukról.
 73  1|         hugomhoz.~ ~- Hát magának huga is van?~ ~- A hugom a legszebb
 74  1|           nagyon, mert már az ujságban is olvastam, hogy az ezredes
 75  1|             édesanyját s mikor az apja is meghalt, a vidéki rokonai
 76  1|                ezt a silány támogatást is megvonták tőle: a gyermek
 77  1|           volna. Azt hiszem, az életét is feláldozná, ha maga ilyesmit
 78  1|             polgári zsakettje ellenére is száz lépésnyiről föl lehet
 79  1|           nevét.~ ~Villányiné: És arra is becsületszavát adja, hogy
 80  1|            gróf: Bocsásson meg, de nem is magát néztem, hanem a kalapját.~ ~
 81  1|          szivarra gyújt s az asszonyra is rákényszerít egy aranyvégű
 82  1|           ablakok mellett. A hálókocsi is teljesen elcsendesült már:
 83  1|               eltompult, a kalauz maga is bóbiskolva üldögél a kocsi
 84  1|          szőnyegén.~ ~Villányiné: Maga is ebben a kocsiban utazik?~ ~
 85  1|          fájdalmát!~ ~A gróf: Ha engem is jégből faragtak volna ki,
 86  1|    bizonytalanul): Volna egy másik mód is...~ ~Villányiné: És az?~ ~
 87  1|     bizalmaskodást; a szkeptikusok azt is hihetik róla, hogy csak
 88  1|               vetemedik, hogy a karját is küzdelembe küldi s a lehelet
 89  1|             szívekre. Feküdjék le maga is, ha kialudta magát, meglátja,
 90  1|               s a könyökével másodszor is megérintette a király szárnysegédét.~ ~-
 91  1|         izlésem volna, azonnal cserben is hagynám magát, de mert én
 92  1|        szeretet volna magában, hát meg is tenné. A huga nevében már
 93  1|                 a napkeleti fejedelmek is kényelmesen ellakhattak
 94  1|             Arnulf herceg házában maga is megszokott némi fényűzést,
 95  1|             hangversenytermek pódiumán is meg tudná szerezni a százezreit
 96  1|            volnék, s maga még csak nem is szerelmes belém? Az égre,
 97  1|              látszott rajta, hogy érzi is, amit mond, de az asszony
 98  1|         karosszék támlájára.~ ~- Akkor is így beszélne, ha megcsalnám
 99  1|                    Ha megcsalná, akkor is igazabb emberi életet élne,
100  1|          szeretetnek egy perverz módja is van, amiről maga még, úgy
101  1|            felesége, hanem a szeretője is az urának? Meri azt mondani,
102  1|             azt mondani, hogy még most is összeborzong a boldogságtól,
103  1|               De egyet a kardja dacára is elárulhatok magának: hatéves
104  1|             feléje, hogy kérdésére nem is várta meg a választ, hanem
105  1|      félistennő a legöregebb embereket is magába bolondítja a táncával.
106  1|       természetesen Gärtner kisasszony is részt vesz, de inkább csak
107  1|           teszi, hogy egyetlen falatot is lenyeljen. A tanár néha
108  1|             soha... némelykor hajnalig is ébren vagyok, hogy a tanulnivalóimmal
109  1|               kis háztartási dolgaimat is rendesen éjjel végzem, ami
110  1|             mert fiatalságomban nagyon is rászoktam a virrasztásra...~ ~
111  1|            kissé gyulladt, pedig magam is javíthatatlan éjjelező vagyok
112  1|         rámragadt, hogy öt órakor most is fölébredek s mindennap azt
113  1|               teámat és öntsön magának is!~ ~A leány (egyszerre elfeledkezik
114  1|             nyolckor?~ ~A leány: Ötkor is ott volnék.~ ~A tanár: Jegyez?~ ~
115  1|                 A leány: Azt talán nem is volna szabad elmondanom.~ ~
116  1|              ahogy itt ülök szinte nem is tudom elhinni, hogy a méltóságos
117  1|            tünik föl előttem, hogy nem is tudok hinni benne és az
118  1|                   de ezt talán már nem is szabad elmondanom...~ ~A
119  1|               a méltóságos úr még maga is nyomorgó orvosnövendék volt
120  1|           meséje, hogy az öreg Dickens is elvállalhatná. És maga persze
121  1|        hallotta, hogy Villányinak huga is van, a kijelentés tehát
122  1|          gazdája házában, mert először is nem lakom Budapesten, másodszor:
123  1|          egyszer-kétszer láttam, akkor is távolról, pedig én lennék
124  1|         benneteket, mint én. Valaha én is ilyen aranyfürtös babácska
125  1|                jó kedvemet, s most ott is sírok, ahol senki se lát.
126  1|         ismerte volna s a fiatal leány is úgy érezte, hogy a bájos
127  1|                 Istenem, hát egy leány is képes arra, hogy azt a sok
128  1|                végigtanulja? És boncol is, nem fél a halott emberektől?
129  1|               sokan irigylik, ha nincs is uram, de a barátom tisztességesebb,
130  1|                 hogy néha már magamnak is a terhemre van. Maga is
131  1|                is a terhemre van. Maga is unja a férfiakat, drágám?
132  1|            egyedül kóborolhatok, ezért is járok ide, ahol ki van zárva,
133  1|        bolondul értem, talán feleségül is venne, de én nem vagyok
134  1|             hasznom lenne abból, ha el is mennék az anyakönyvvezetőhöz?
135  1|               keresztül, e percben nem is látszott egynemű lénynek
136  1|                hogy még e pár év alatt is meg vagyok fosztva azoknak
137  1|               Istenem, ha csak egyszer is ott ülhetnék velük az asztalnál,
138  1|                sógornőmet csak egyszer is összecsókolhatnám! A kezét
139  1|             összecsókolhatnám! A kezét is megcsókolnám, mert az egyetlen
140  1|          kisasszony sápadt arcocskáját is szerelmesen össze-vissza
141  1|           rólam, drágám, úgy-e, holnap is eljön, hogy megint elbeszélgethessünk
142  1|                elhagyatottságában most is a középkori hangulatát idézte
143  1|               mikor a saját gépkocsija is rendelkezésére állt? Miért
144  1|            Vajjon a méltóságos asszony is észrevette-e, hogy mi vagyunk?
145  1|              mert akkor már az okosság is azt parancsolta volna neki,
146  1|              hogy még a csöndes tanárt is egészen fölvillanyozta.~ ~-
147  1|      csöngessen az inasnak, mert magam is ugyancsak megéheztem...~ ~
148  1|           legmegrögzöttebb csavargóban is fölkelti a vágyat a tűz
149  1|             egy pillanat mulva már meg is nyilik a vasas tölgyfakapu,
150  1|             komédiás-tehetségével most is képes rá, hogy a gúnyolódás
151  1|             nem árulok el, mert nagyon is elbízná magát...~ ~A gróf (
152  1|       Villányiné kabátját s a kalaptűt is kiszedi a sapkájából, mely
153  1|            rosszra?~ ~Villányiné: Maga is katona, magát is elrontották
154  1|      Villányiné: Maga is katona, magát is elrontották a haszontalan
155  1|                 aki az anyja és a huga is egy személyben, aki meg
156  1|    gyermekcipőmet levetettem. Az anyám is, a hugom is, a szerelmesem
157  1|       levetettem. Az anyám is, a hugom is, a szerelmesem is, a drága
158  1|                hugom is, a szerelmesem is, a drága és édes párom,
159  1|             rejtelmes, távoli világban is ismertük egymást, valami
160  1|             érdekes regénytöredékekkel is mulattat. Ezt, ugyebár,
161  1|                 Hiába gúnyolódik, maga is reszket a gondolatra, hogy
162  1|      lélekzetvétele, a hangja remegése is elárulja, hogy szeret, hogy
163  1|         nyakamba borulj, mint ahogy én is meghalnék, ha az életemből
164  1|             félnie többé. És ekkor sír is, nevet is, és a szeme valami
165  1|                 És ekkor sír is, nevet is, és a szeme valami sohase
166  1|             este néha három szinházban is megfordult - de kedvese
167  1|         szenvedő arcot vágott.~ ~- Van is, nincs is, - a dolog voltaképp
168  1|              vágott.~ ~- Van is, nincs is, - a dolog voltaképp úgy
169  1|          tudtommal negyvenfokos lázzal is végignézi a szinházi bemutatókat.~ ~
170  1|          bólintott.~ ~- A feleségemnek is az a baja, ami a gróf úrnak:
171  1|            mondhatatlan erőfeszítéssel is - tisztességből bevárta
172  1|       másodpercre elsápadt, de aztán ő is feléje nyújtotta gyűrűktől
173  1|            arcszíne után itélve, magam is attól tartok, hogy nem viszi
174  1|           csakugyan beteg voltam és ma is csak azért jöttem ide, hogy
175  1|               Az ujságolvasás már maga is szórakozás nekem, mert olykor
176  1|                 mert olykor öt-hat nap is eltelik, míg a politikában
177  1|            vonaglása árulta el, hogy ő is arra gondol, amire a kedvese.
178  1|                akar velem, de különben is illik, hogy tisztelkedjem
179  1|               Az ezredesnek még a füle is elvörösödött örömében.~ ~-
180  1|            anélkül, hogy egyetlen szót is válaszolt volna. A gróf
181  1|               az arcához, mintha ezzel is védekezni akarna. Oly konok
182  1|               szeretem többé. Ha rossz is vagyok, nem tudtam volna
183  1|              Lássa, még a szégyenérzet is kihalt belőlem s habozás
184  1|          magára nézett, kicsit büszkén is arra, hogy maga a bizalmas
185  1|           érzékeny huga, aki az életét is föl tudná áldozni, csakhogy
186  1|                el, hogy még valaha föl is áldozom az életemet érte...~ ~
187  1|             megbizhatlan, beteg szivem is komolyan megbecsüli magát
188  1|          hizelgők, de a tükörből magam is látom, hogy az arcom megtelt
189  1|              sőt a délelőtti blúzaimat is kezdem kinőni, pedig máskor
190  1|          férfiakat, ellenkezőleg: maga is jót nevetne velem együtt,
191  1|           hivatásos hommes à femmes-ok is százszor többet törődnek
192  1|            erre még egyéb bizonyítékom is: André, aki az utóbbi hetekben
193  1|          magának bevallom, drágám, jól is teszi: az a fiatal nábob,
194  1|             visszautasítottam; először is: sokkal is jobban szeretem
195  1|  visszautasítottam; először is: sokkal is jobban szeretem Andrét semhogy
196  1|              aki engem még a fivérénél is jobban szeret. Irjon nekem
197  1|          kipirult, hogy még a tanár úr is csodálkozva nézett rám,
198  1|             Lujzikát, a régi kedvencét is kerüli s mikor esténkint
199  1|                hazajön, néha még arról is megfeledkezik, hogy a kicsikéit
200  1|              egyszer-másszor könnyeket is láttam a szemében, mintha
201  1|             hogy állapota a tanár urat is aggasztja; ebédnél, vacsoránál
202  1|              mivel én sokszor hajnalig is ott ülök a könyveim mellett (
203  1|        világosság még sokkal éjfélután is átszivárog az ajtaja alatt.
204  1|             győződve róla, hogy ezután is szemmel tartom s végre is
205  1|              is szemmel tartom s végre is rá fogok jönni a titok nyitjára.
206  1|        közönséges halandók közül. Most is bűnnek tartaná, ha munkaidejéből
207  1|           munkaidejéből a szórakozásra is elfecsérelne egy félórát,
208  1|              az anyátlan kis csavargót is, aki csak gyermekmeséiből
209  1|            nekem diktálja a recepteket is, nem azért, mintha ez a
210  1|               elmult s én - ha nehezen is - búcsút veszek magától,
211  1|              mind a ketten. Ugy-e maga is, drágám?~ ~Nemde megengedi,
212  1|             orvosi szigorlatot?~ ~- Ez is jó volna, de én egyelőre
213  1|             sokkal kisebb szívességgel is megelégszem. Épp most kaptam
214  1|           magáról, de az uzsonnájukról is megfeledkeznek.~ ~Gärtner
215  1|              végére járhasson, s végre is abban állapodott meg, hogy
216  1|                szerencséjére több autó is állt a pályaudvar előtt
217  1|          külseje után itélve, legalább is ötszázéves lehetett s melynek
218  1|               művelt rendőr még tovább is magyarázgatta a régi épület
219  1|          egyszer evett napjában - maga is étlen-szomjan kelt föl a
220  1|          tanárral, nem Mariskával, nem is Lujzikával fog beszélni,
221  1|                szemmel, a lélegzetüket is visszafojtva hallgatták,
222  1|         elképzelhető-e, hogy ezek után is meg tudna maradni a könnyelműség
223  1|         megjelenik! Még a haldoklóknak is felragyog a szemük, ha őt
224  1|              hanem a legszebb férfinak is tartanak. Nem tetszik megharagudni,
225  1|               dédelgetheti őt s akit ő is a legjobban szeret az egész
226  1|              hangon kérdezte:~ ~- Maga is e rajongó kis bolondok közé
227  1|         tartozik, úgy-e kedvesem? Maga is szerelmes bele s maga is
228  1|               is szerelmes bele s maga is őt tartja a legszebb férfinak?
229  1|                     Szerelmes belé, ne is tagadja, hiszen úgyis látom.
230  1|             mindent, hiszen a szeméből is látom, hogy valami borzasztó
231  1|                 hogy ezt a hosszú útat is hogyan bírtam kiállani...~ ~
232  1|              csak egyetlen jó percéről is lemondjon...~ ~Villányi
233  1|              őszinte lenni? Hát jó, ne is szóljon, huszonnégy óra
234  1|          huszonnégy óra alatt magamtól is rájövök az igazságra...~ ~
235  1|              miután egy csinos regényt is elmesélt, melynek állítólag
236  1|              akiket a meghalt anyjánál is jobban szeretett s akiknek
237  1|         kisasszony: Köszönöm, - de így is el mondhatom, hogy mi hozott
238  1|            Villányi-házban, hogy magát is elveszíti, anélkül, hogy
239  1|              azok, akiket az életemnél is jobban szeretek, hallatlan
240  1|    édesanyjukat várták, aki eddig maga is játékos és boldog gyermek
241  1|              hogy a méltóságos asszony is ugyanígy gondolkodik, mint
242  1|            akik még Benvenuto Cellinit is a barátaik közé számíthatták.
243  1|                neki régi műkincseinket is és büszkén elárulhatom magának,
244  1|               még azt a nagy áldozatot is meghozta, hogy engem a barlangomban
245  1|          levegő még pár nappal ezelőtt is bűnös csókoktól és ölelésektől
246  1|       csodálkozására Villányi Mariskát is ott találta a várakozó betegek
247  1|               de elfelejti, hogy nekem is van ám egy kis sütnivalóm.
248  1|           Nizzából Budapestre? Először is: magát nem abból a fából
249  1|          lehetetlennek tartja, hogy én is megbolondulhassak egy kissé? -
250  1|         születtek, akik még a férjüket is egy jókedvű királynő leereszkedésével
251  1|        összeesem, - az expresszvonaton is egy francia orvos térített
252  1|            csak meglátta a saját arcát is, a sovány, szögletes, komoly
253  1|            hogy egyszerre csak magának is megeredtek a könnyei s míg
254  1|             Mariskám, ne félj: én most is csak úgy szerellek, mint
255  1|             vagy boldog, hát te hozzád is rosszak voltak az emberek?
256  1|              vagyok, hogy néha önmagam is megsokallom. Az élet királyi
257  1|             édesszemű, csillogó tündér is itt van mellettem, akiről
258  1|          pontosan nálad leszek - és az is meglehet, hogy egyszer csak
259  1|            láttam és akit az életemnél is jobban szeretek...~ ~- Meg
260  1|             termetén, mely fűző nélkül is elbájolja s házicipőbe bújt
261  1|               idejövök, már csöngettem is az előszoba ajtaján, de
262  1|           féltem, oh nem, hiszen eddig is úgy ismertem, mintha mindennap
263  1|              tetszeném valakinek és az is asszony.~ ~Mariska (elbiggyeszti
264  1|            megbolondulna érted. Még én is ki tudom őket hozni a sodrukból
265  1|               Ide akárki bejöhet, - az is lehet, hogy Sándor is bekukkant,
266  1|               az is lehet, hogy Sándor is bekukkant, mielőtt a betegeihez
267  1|              keresztül és a férfiak ma is azt mondják, amit tíz esztendővel
268  1|                Villányiné: A férfiakat is meguntad?~ ~Mariska: Ha
269  1|                hiszed, hogy jó férfiak is vannak a világon?~ ~Mariska:
270  1|            hogy az öreg hölgynek végre is a halála lesz, ha a fia
271  1|             még a leggonoszabb rágalom is elnémult. Ezt az asszonyt
272  1|               hiába, még a romantikára is ráfanyalodom, csakhogy a
273  1|                a két ember... többször is találkozott?~ ~Jánossy:
274  1|           kezeit): Oh!~ ~Jánossy: Erre is van eset, oh, de hány, az
275  1|               és talán az én életemről is...~ ~Heves és fuldokló zokogás
276  1|      Deák-téren, anélkül, hogy sejtené is, hogy merre jár. A filigrán,
277  1| szentimentalizmus, mely eddig még arra is képtelenné tette, hogy megmozduljon,
278  1|              ajtót, mert már a folyosó is lángban áll.~ ~- Ki beszél? -
279  1|              isten, már az első emelet is kigyulladt!~ ~A kulcs megzörrent
280  1|          összeroskad, de félig aléltan is mindegyre a szédülő asszonyt
281  1|              amit a férfi mond, de nem is figyelt rá, hanem közelebb
282  1|         okoztam én csak egy rossz órát is életemben? Rossz voltam
283  1|           loptad meg, akik az istennél is jobban bíztak benned. És
284  1|                te, aki az utolsók közt is a legutolsó vagy!~ ~Hirtelen
285  1|           hinni tudnék? Azt az esküdet is megszegted, amit az oltár
286  1|                a legromlottabb asszony is korrektté lett volna. Nézz
287  1|          gyújtva a csillárok, de az úr is, az asszony is ott maradtak
288  1|                de az úr is, az asszony is ott maradtak az asztal mellett,
289  1|            tartanod, - ez a szomorúság is elmulik, mint minden a világon.
290  1|               A fiatalság és az örömök is elmulnak, - még a fájdalmunk
291  1|              Villányiné: Mi bennünk őt is meg fogod találni, szegény
292  1|               az egyetlen kis hugodnál is jobban fogsz szeretni!~ ~
293  2|               Jenő az utolsó részletét is zsebrevágta annak a negyvenöt
294  2|       honorárium utolsó romjait. Miért is takarékoskodott volna negyvenöt
295  2|        folyosója mögött. És Lesbia nem is viselt peplumot, mint valaha
296  2|             szólott, - ha csak egyszer is lecsókolhatnám nevető, világoskék
297  2|              egyúttal tehetséges költő is, később elővette az egyik
298  2|             mivel tudom, hogy ön végre is nagybecsű firkálásaiból
299  2|          költeményemért három forintot is kapok némelykor és ha jó
300  2|      szeretőket. Talán egy királyságot is valahol Afrika mélyében,
301  2|          végtelenül üressé! Mintha nem is dobogott volna többé, mintha
302  2|        nyakkendők és a vacsora. De ezt is visszatérítem önnek mielőbb
303  2|            százat irok, hogy a kamatot is kifizethessem...~ ~Peyer
304  2|                dacosan:~ ~- Csak azért is fogok irni, habár nincsen
305  2|              fogok irni, habár nincsen is lantom többé. Irok hát szív
306  2|               a fenséges úr, de már az is általános feltünést keltett,
307  2|   szerencséltet a lakásomon, a lantját is, a lányomat is megkaphatja.~ ~-
308  2|               a lantját is, a lányomat is megkaphatja.~ ~- Köszönöm, -
309  2|           Gondol-e arra, hogy a művész is húsból és vérből való lény,
310  2|            hogy Páfrány néha juliusban is viselte a havelockját, míg
311  2|             művész talán holta napjáig is megőrizte volna lelkének
312  2|             értett a nemzetgazdasághoz is: a tizenöt forintból, amit
313  2|            tartani s toalette-számlára is került belőle majdnem ugyanennyi.
314  2|               köztük egy ifjú ujságiró is, aki állandóan gamáslit
315  2|              társulat többi férfitagja is követte. Ferike, aki jószívű
316  2|                te megszorulsz, majd én is küldök neked. Csókolja a
317  2|            visszakérte, ha másnap maga is megszorult...~ ~Ferike néha,
318  2|               jött egy okos gondolatom is... Tudod mit gondoltam?~ ~-
319  2|          elcseveghetnénk akár reggelig is s egyikünk se unatkoznék
320  2|             Azt, hogy tegnap este Laki is ugyanezt az ajánlatot tette.
321  2|              tőle, de most, hogy téged is meghallgattalak, látom,
322  2|           elkéstél, akárhogy meregeted is a szemedet...~ ~Roulant
323  2|               felvonás véget ért, őket is kitapsolta. Páfrány és Laki
324  2|               közben a kártyázó urakat is szóba hozta. „Páfrány úr -
325  2|              lordot s a Laki úr bárója is nélkülözte a finomabb nüánszokat.
326  2|                elfeledi, hogy a művész is csak húsból és vérből való
327  2|              polgári énjét a színpadra is magával viszi.~ ~ ~ ~
328  2|          bolyongtam a Balatonon. Nekem is, mint annyi soknak, ambicióm
329  2|                fiúk, sőt maguk a halak is békésen szenderegtek. Néha
330  2|               az ő nagy erejével engem is arra kényszerít, hogy vidám
331  2|              ki csónakon a partra. Úgy is tettünk, s valahol Arács
332  2|        reménykedett, hogy balatoni bor is akad a Tamáshegy pincéiben.
333  2|          vérpiros golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám is, - folytatta, -
334  2|                Az apám is, az öregapám is, - folytatta, - minden Somogyi
335  2|           mindezt, mintha az egész nem is őt érdekelné. A hegyen már
336  2|           Isten, hogy még ezen a télen is életben hagy. A Somogyiak
337  2|          indultunk a hegynek, ő tovább is ott maradt a lócán, a tó
338  2|              titkári teendőket, nagyon is tudod: mennyire áhítoztam
339  2|          meghívása következtében végre is elhatároztuk otthon, hogy
340  2|         büszkén, mintha a dolog nagyon is a terhemre volna, holott
341  2|        észrevennem. Ő, azt hiszem, nem is látta, hogy figyelek rá,
342  2|           fiúkhoz való betyárkodás. Én is mesélni kezdtem neki a kolostori
343  2|           dolgozatot készítettem, maga is elborult volna erre a gondolatra,
344  2|           hóekét és lapátoló embereket is hozott magával s az akadályt
345  2|                borult a nyakamba. Neki is azonnal eszébe jutott a
346  2|         fiatalember felől. Sőt még föl is költöttük egymást, ha néha
347  2|          jellemtelen svihák!” De végre is meggondoltam, hogy e nyilatkozattal
348  2|                ez a kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék,
349  2|             találtam, kedves Pali, azt is, hogy Irma - akinek nem
350  2|              férje van, míg én, - hogy is irtuk csak az iskolai gyakorlatban? -
351  2|           tizennyolc évig ismeretlenül is ő felőle álmodott, meghatva
352  2|                 pillantása legelsőbben is egy vállas himzett kötényre
353  2|             azt hitte, hogy a pacsirta is csak tíz felé ébred, elkeseredve
354  2|          ötfelvonásos tragédiában, itt is nagy erkölcsi ellentétet
355  2|               ha a legutolsó poratomot is szerencsésen fölfedezte
356  2|                aki a felesége csókjait is egy lusta óriás jóakaratával
357  2|                kuksol a lakásában... Ő is egyedül van, én is egyedül
358  2|                   Ő is egyedül van, én is egyedül vagyok - oly szomorúan
359  2|                nem szabad, hogy tovább is babának nézzen...~ ~ III.~ ~