Rész

 1  1|    letagadta, hogy valaha a Tiszát látta: az ujságirók azt irták
 2  1|            óta nyoma veszett. Most látta meg először öt év után a
 3  1|           tökéletesen betöltöttnek látta, ha az ura ebédjéről és
 4  1|       katedrán, a betegágy mellett látta, ugyancsak nem ismert volna
 5  1|        talán a budai várpalotát se látta, - hiszen a pesti asszonyok
 6  1|      hetekkel ezelőtt az asszonyát látta, a gyönyörű őszi délelőtt
 7  1|    embereket, se az árnyékokat nem látta, a szívében temetési muzsika
 8  1|          felsikoltott fájdalmában: látta az ölelő karokat, melyek
 9  1|          megint a húszéves bátyját látta, a sovány orvosnövendéket,
10  1|      megérnie engedte. Oly élénken látta mindezt, hogy a szíve elszorult
11  1|       mindegyre a szédülő asszonyt látta, aki kezét védőleg a szeme
12  2|      selymes, hullámos függönyöket látta, s hazatérve külvárosi szobácskájába,
13  2| észrevennem. Ő, azt hiszem, nem is látta, hogy figyelek rá, mivel
14  2|           egy-kettő, talpra!... Ki látta, hogy az ember a párnák
15  2|     Kleineck báró, mikor magát ott látta az ablaknál?~ ~A hímzett