Rész

 1  1|         termetét visszatükrözte. Megint szörnyen elhagyottnak érezte
 2  1|       tanár úr? Persze a betegek megint minden percét elrabolják,
 3  1|    ajtóban.~ ~- Jó istenkém, már megint micsoda szörnyű bánat rágódik
 4  1| ezredessel.~ ~Az ezredes: Az ura megint nincs Budapesten?~ ~Villányiné:
 5  1|          pillanatra a piktorait, megint rájuk nézett és csókot intett
 6  1|          és a villáját, de utóbb megint feladja a küzdelmet s a
 7  1|     úgy-e, holnap is eljön, hogy megint elbeszélgethessünk egy félórácskát?
 8  1|       gondolatban, az övé legyen megint, talán sokkal jobban izgatta,
 9  1|    szorgalmas orvosnövendék volt megint, akinek az volt az egyetlen
10  1|      Villányiné (halkan): Eljösz megint? Kedves fogsz lenni és újra
11  1|            isten tudja, miképp - megint a húszéves bátyját látta,
12  2|         vitte. Egy fél óra mulva megint ott volt a Peyer úr irodájában.~ ~
13  2|         Engem egyszerre elkapott megint a boldogtalanság érzete,
14  2|   környéken mondják, megbuktatta megint a borosüveget. Talán nem