Rész

 1  1|         valami gyermekes hiúsággal gondolt a felesége boldog és meglepett
 2  1|           örökös egyedülvalóságára gondolt, melynek sivárságát sem
 3  1|          professzor kissé idegesen gondolt az ágyaikban hánykolódó
 4  1|         felejtette a szemét s arra gondolt, hogy bájosabb asszonyt
 5  1|      remegve tipegett utána s arra gondolt, hogy a budai várban nem
 6  1|            Maga drágának talál, de gondolt arra, hogy mit szólna az
 7  1|           futkosna, még álmában se gondolt; de bizonyosra vette, hogy
 8  1|          és tehetetlen fájdalommal gondolt ostoba kiváncsiságára, mely
 9  2|        nótákat, kissé megilletődve gondolt az ő egyszerű lantjára,
10  2|          világításában s könnyezve gondolt az ő sötéthajú Beatrice-ére,
11  2|    pillanatig lelkifurdalások közt gondolt léha, céltalan életére...
12  2| uracskájában, néha könnyes szemmel gondolt arra a nagy, könnyelmű,
13  2|               Nem igaz, semmit sem gondolt, mert én csak akkor álltam