Rész

 1  1|             Drága kis Sándorom, bár olyan boldog lennél, ahogy
 2  1|             Ne bántsd, Lujzika, bár az volna a legnagyobb gondom,
 3  1|         a belső izgatottságtól, bár ajkairól most se tünt el
 4  1|      elől megszöktem...~ ~Ugy-e bár csúnya önzésnek látszik,
 5  1|        napról-napra rosszabbak, bár az arcszíne nem mutat arra,
 6  1|      kihozta a sodrából, hogy - bár jóformán csak egyszer evett
 7  1|    távoltartasz magadtól. Úgy-e bár, az a terved, hogy a közel
 8  1|  hallgatom el, hiszen ez, úgy-e bár, nem fontos?~ ~- A legkevésbbé
 9  1|        hangja nyugodt maradjon, bár a szíve úgy dobog, hogy
10  1|      földszintes lakásba. Ugy-e bár, mindez úgy hangzik, mintha
11  1| Villányi Mariska: Maga... úgy-e bár... szintén bizonyosnak tartja,
12  2| öltözködni kezdett, egy fényes, bár kissé megkopott faille-csokrot