Rész

 1  1|       csöndesen pihegő gyermeket s halkan szólt:~ ~- Meglássátok,
 2  1|           belső részeibe vezetett, halkan felnyilott, s egy bájos
 3  1|          magáéba? Milyen a hangja? Halkan, a szívéből, beszél, vagy
 4  1| belekapaszkodik a katona karjába s halkan felsóhajt, mintha egy karácsonyhajnali
 5  1|     fénnyel tapadt az udvarlójára, halkan szólott:~ ~- Itt az idő,
 6  1|        szédült, a szeme káprázott, halkan így szólt magában:~ ~- Vajjon
 7  1|         volt, mint valaha, - aztán halkan, föl se pillantva, válaszolt:~ ~-
 8  1|     hátrafordult a barátja felé és halkan szólott:~ ~- Ha nem akarja,
 9  1|          hizelkedve odabújt hozzá, halkan kérdezte:~ ~- Hát nem vagy
10  1|      beleburkolózik.~ ~Villányiné (halkan): Eljösz megint? Kedves
11  1|            életében.~ ~Villányiné (halkan): Igen!~ ~A tanár: Nem haragudtam