Rész

  1  1|              leintette az inast, aki már háromszor is csodálkozva
  2  1|          harminc éves se volt, mikor már naponkint könyörgő, alázatos
  3  1|            óriást orvul leterítette, már a híres tudós se segíthetett;
  4  1|       Negyven éves volt, de a hajába már ősz szálak vegyültek, Alice
  5  1|          közé emelte s a beavatottak már arról beszéltek, hogy nemsokára
  6  1|              jött, mikor öreg szülői már álmukban se számítottak
  7  1|              is jócskán föllendültek már, mikor élemedett apja szégyenkező
  8  1|        ezeket a sorokat olvastad, én már nem leszek Budapesten. Nagyon
  9  1|            év mulva - mikor édesapja már meghalt, anyja pedig utolsó
 10  1|   szalonjában. A szőke asszony ekkor már merészen letagadta, hogy
 11  1|               Villányi tanár - ekkor már katedrája volt az egyetemen -
 12  1|        hirtelen rosszul lett s a fia már kora délután telegrafált,
 13  1|            világhíre nem enyhítette. Már szinte borzongott a magányos
 14  1|            ajtóban.~ ~- Jó istenkém, már megint micsoda szörnyű bánat
 15  1|           bizonyosan nem látná, hogy már nem a harmadéves rongyaimat
 16  1|      szorgalmas, büszke gyermek, aki már bakfiskorában többre becsülte
 17  1|             királyasszony előtt.~ ~- Már megyek, - mondta, - rögtön
 18  1|        helyeslőleg bólintott: „Igen, már sokat hallottam erről a
 19  1|              állította talpra, mikor már minden orvos lemondott róla.
 20  1|          rajong a kis főhercegnőért, már Európa leghíresebb professzorait
 21  1|           urat s így valószinű, hogy már legközelebb meghívást fog
 22  1|    beteglátogatásait végezni szokta, már félórája ott várakozott
 23  1|       éreznék a homlokukon. Villányi már magára öltötte szárnyas
 24  1|         fogadja.~ ~- Mondta, hogy ma már senkit se fogadok?~ ~- Azt
 25  1|                 Azt is mondtam, hogy már félórával ezelőtt el méltóztatott
 26  1|             tanítottál? Nem gondolsz már soha többé a hófuvásos iskola-utcára,
 27  1|       Különben leköteleznél, ha most már magamra hagynál, mert a
 28  1|               De a következő percben már magához tért csodálkozásából
 29  1|     társaságában. A grófkisasszonyok már túl vannak a harmincadik
 30  1|         körül, aki szivarkészletének már jórészén túladott.~ ~Tizenkét
 31  1|         pénzpiac szomorú helyzetére, már százezerért tűrhető szivarokat
 32  1|           Villányiné: Gondolja, hogy már közeledem ehhez a dátumhoz?~ ~
 33  1|             évből, igazán nem számít már sokat...~ ~A tolongás még
 34  1|          szalonokra, melyeknek lakói már szellős sírboltokban nyugszanak,
 35  1|        kivánjak magának. Tudja, hogy már öt nap óta nem láttam?~ ~
 36  1|           hogy mi a célja velem? Azt már látom, hogy halálmegvetéssel
 37  1|          józan eszétől? Lássa, nekem már az is elég, ha a maga kezét
 38  1|            évvel fiatalabb nálam, de már öt év óta férjnél van. Hallott
 39  1|             óta férjnél van. Hallott már maga valamit Csák Györgyről?~ ~-
 40  1|         tulajdonosa híres ember, aki már évek óta szerepel az ujságokban.
 41  1|              meg valami nagyon, mert már az ujságban is olvastam,
 42  1|          tanítványomat. Ő az, akiről már több ízben szóltam magának
 43  1|              tartja fenn magát. Most már azonban, ha meg akarja szerezni
 44  1|         házóceánban. Innentől kezdve már könnyebben ment a dolga:
 45  1|             s harmadfél évet töltött már az orvosi egyetemen, mikor
 46  1|      csókolja meg a kicsikéket, akik már előre szeretik magát...~ ~
 47  1|              gróf: Ugy fordult, hogy már holnap délben jelentkeznem
 48  1|          légyott rejtőzik.~ ~A gróf: Már megbocsásson...~ ~Villányiné (
 49  1|             sóhajjal): Különben most már mindegy, a jóhiremet semmiféle
 50  1|         vissza többé. Üljön le, - ha már kompromittált, hát nem volna
 51  1|         tehetek mást? Üljön le, mert már úgyis mindenki bennünket
 52  1|           egyiptomi cigarettát. Most már csillog a szemük, az arcuk
 53  1|             kiürül s hogy a pincérek már türelmetlenül rakosgatnak
 54  1|             is teljesen elcsendesült már: az aranydíszítéses fülkék
 55  1|              egyszer szintén utaztam már a nyolcas fülkében s a kilencesben
 56  1|           Éjfél után, mikor a szemem már leragad az álmosságtól,
 57  1|           angol festő, akinek képeit már évek óta aranyhegyekkel
 58  1|             egész Baváriában? Látott már bájosabb és elragadóbb arcot?
 59  1|             is tenné. A huga nevében már csak nyugodtan adhatna nekem
 60  1|              iróniájuk van. Talált-e már valamire, ami a szép szemébe
 61  1|      könnyeket csalt volna? Érezte-e már valaha, hogy sírni szeretne,
 62  1|   éjszakánként egyedül marad?~ ~Most már brutális kiméletlenség rezgett
 63  1|              tapasztalatlan katonák, már egészen máson jár az eszük,
 64  1|             jó ez?~ ~A leány: Oh, én már tizenöt éves korom óta megszoktam,
 65  1|              munkától, Öt felé pedig már rendesen fölvertek bennünket.
 66  1|        utóléri.~ ~A tanár: Megszokta már a mesterségét? Nem fél?
 67  1|    mesterségét? Nem fél? Nem borzong már össze; ha a boncolóterem
 68  1|         tanár: Sőt muszáj, mert most már nagyon kiváncsivá tett.~ ~
 69  1|              mondják... de ezt talán már nem is szabad elmondanom...~ ~
 70  1|      vizsgadíját lefizesse. Nem volt már se ruhája, se ékszere, se
 71  1|         ékszere, se könyve, nem volt már semmije, amit zálogba tehessen
 72  1|        köztünk, mely a bátyám szívét már nagyon régen elidegenítette
 73  1|     fiatalabb vagyok a bátyámnál, de már annyi szenvedésen mentem
 74  1|         Gärtner kisasszonyra, mintha már gyermekkora óta ismerte
 75  1|           Magam se nagyon értem most már, hiszen rég kiismertem a
 76  1|          engem úgy szeret, hogy néha már magamnak is a terhemre van.
 77  1|            az anyakönyvvezetőhöz? Ez már úgyis mindegy erre a pár
 78  1|       megtudni a halálomat, mikor én már rég a Père Lachaise sírboltjában
 79  1|          mint a szegény betegre, aki már csak néhány rövid alamizsna-esztendőt
 80  1|         Budapesten maradunk, - André már ma reggel csomagolni akart, -
 81  1|              ismert ránk, mert akkor már az okosság is azt parancsolta
 82  1|        gyerekekkel hazatért, a tanár már ott ült a dolgozószobájában,
 83  1|                 Drága uracskám, maga már bizonyosan meghal az éhségtől,
 84  1|          szélkakasok csikorognak. Ez már a hamisítatlan középkor
 85  1|  környezetben - s egy pillanat mulva már meg is nyilik a vasas tölgyfakapu,
 86  1|               Az a szegény aggastyán már bizonyosan a fejére húzta
 87  1|             akit titokzatos hatalmak már a bölcsőben eljegyeztek
 88  1|              rajtam kivül, s hogy mi már valami rejtelmes, távoli
 89  1|          vonaglásában s a férfi most már teljes tudatában van annak,
 90  1|              elmondjam magának, amit már hónapok óta bizonyosan tud?
 91  1|              A szerelmes szerepekben már csak jobban szeretek egy
 92  1|           maradsz. (A józansága most már teljesen elhagyja, a szeme
 93  1|         érdemes volt élni, hogy most már a haláltól sincs mit félnie
 94  1|         napon, mikor türelmetlensége már a tetőpontra hágott, végre
 95  1|         attól tartok, hogy nem viszi már nagyon soká...~ ~Villányiné
 96  1|            mint itt. Az ujságolvasás már maga is szórakozás nekem,
 97  1|         hallgatás, hogy a férfi most már hangosabban ismételte:~ ~-
 98  1|              se bántam meg, de ahhoz már nem vagyok elég rossz, hogy
 99  1|         meredt a levegőbe, - és most már tehetetlenül, majdnem magánkivül
100  1|               aki az utóbbi hetekben már szinte sértőleg megbizott
101  1|             valaha: ha férfi volnék, már rég halálosan szerelmes
102  1|            vergődése hidegen hagyna. Már akárhányszor elszántam magamat
103  1|              tanár úr - hagyjuk most már úgy-e, a szomorú dolgokat? -
104  1|              félek, hogy a sok sírás már a terhére van. A háztetők
105  1|          mély kapuboltozatban valaki már türelmetlenül várakozott
106  1|                 Ez az emlék, melyről már félig-meddig megfeledkezett,
107  1|         titokban a grófhoz jár! Most már világos volt előtte minden:
108  1|       reggeliző asztalhoz, mert most már hallatlan vakmerőségnek
109  1|              semmi baj, a farsangban már akár az összes bálokat végigtáncolhatja...
110  1|             levél pár pillanat mulva már ott volt úrnője kezében,
111  1|           nézett, mikor az aggastyán már visszatért az emeletről.~ ~-
112  1|             mikor legénye, aki előbb már bejelentette a váratlan
113  1|               jól tudja, hogy a gróf már a legelső szónál megértette, -
114  1|             ennyire... Hát ne sírjon már, mert nagyon megharagszom
115  1|             a latin nyelvre. Hallott már valamit az öreg Sondersberg
116  1|       szavaira gondol. De mivel most már teljesen tisztában van vele,
117  1|            elveszítse, másodszor: ha már csakugyan megtörtént volna
118  1|             a szálloda halljában. Ez már nem az első eset, - két
119  1|            hiszem, nem igen segíthet már rajtam semmiféle emberi
120  1|            Ne búsulj, kicsikém, most már minden másképp lesz, hiszen
121  1|             télikertet megtöltötték, már feltünően türelmetlenkedni
122  1|           felé.~ ~A hallgatást, mely már kínossá kezd válni, végre
123  1|              csak ezen gondolkodtam, már tegnapelőtt úgy volt, hogy
124  1|             úgy volt, hogy idejövök, már csöngettem is az előszoba
125  1|             állana előtte): Nana, ez már valóságos szerelmi vallomás!~ ~
126  1| lelkiismeretét.~ ~A két asszony most már derűsebben nézi egymást,
127  1|         hangjuk melegebbé lesz: most már két titokban összebújó,
128  1|        megtalálta az igazi tónusát): Már ami azt illeti, kedvesem,
129  1|              találhatnék benne, amit már ezerszer meg nem untam volna?
130  1|             megtudtam, hogy csábítóm már valahol a tengeren jár és
131  1|              újra eljösz?~ ~Mariska: Már holnap itt leszek nálad!~ ~
132  1|          Budapesten kapható. Hallott már a nagyságos asszony Jánossy
133  1|             csendőrkapitány volt, de már tíz éve a saját szakállára
134  1|          abból a vágyból, mely engem már majd csaknem tébolyodottá
135  1|           nálam, mert ez a hely most már veszedelmessé lehetne, hanem
136  1|           vinni a Szaléz-utcába. Itt már ismét gyalog mehetsz a 30-
137  1|           elolvassa a levelet s most már bizonyosan tudja, hogy nem
138  1|        bizonyosnak tartja, hogy ezek már... hogy ez a két ember...
139  1|          sújtva): Nem... nem... most már mindennek vége!... Oh naiv,
140  1|              ne törődjék velem, most már tudom, hogy mit fogok tenni.~ ~
141  1|            fellobban): Nem, a többit már én végzem el!~ ~Jánossy (
142  1|             határozottan): Nem, most már én jövök, Jánossy úr!~ ~
143  1|          bátyja boldogságát. És most már emelt fővel megy végig az
144  1|             a havas külvárosba, ahol már a megsemmisülés némasága
145  1|            Még nem volt négy óra, de már sötét és hideg volt itt
146  1|     alkonyatban. A következő percben már ott állott a lépcsőház ajtaja
147  1|              elhagyta volna. A szeme már káprázott, lélegzete elakadt,
148  1|            ki azonnal az ajtót, mert már a folyosó is lángban áll.~ ~-
149  1|             későn lesz. Szent isten, már az első emelet is kigyulladt!~ ~
150  1|      idejöjjek, te itt, ahol előtted már száz gyalázatos nő csókolózott,
151  1|         gyászos katasztrófa keltett, már félig-meddig lecsillapult
152  1|              orvosi praxisához. Most már állítólag jobban érezte
153  1|             megszabadítani...~ ~Most már április vége felé járt az
154  1|          ködbe burkolt házak között. Már három napja szakadatlanul
155  1|          Villányi-palota ebédlőjében már leszedték az asztalt, de
156  1|             napi futkosástól. Hiába, már öreg a legény, szívem!~ ~
157  1|       Villányiné (érzi, hogy a sírás már a torkát fojtogatja, hogy
158  1|       Villányiné (mosolyog): Oh nem, már nincs semmi bajom. Terád
159  1|              kuporodik. Az arca most már ég, a szeme könnyes és egyszerre
160  2|             fal felé. És gondolatban már ott állott a Peyer úr préseltbőr
161  2|             neki - mert Jenőben most már felülkerekedett az üzleti
162  2|               mondta - de ebből most már nem lehet semmi. A lantot
163  2|            nem lehet semmi. A lantot már tegnap este fölszegeztettem
164  2|       nyilatkozott a fenséges úr, de már az is általános feltünést
165  2|         estén, a klubban, ahova most már mindennap feljárt egy partie
166  2|              miután a többi közönség már vagy másfél felvonást végigélvezett
167  2|            jókedvétől. Két hét mulva már zálogba küldte a téli bundáját,
168  2|           mert amit magammal hoztam, már mind piszkos és elrongyolt...~ ~
169  2|          dialogját.~ ~- Pardon, most már nem mondhatod be a kvárt
170  2|              mondhatnám be?~ ~- Mert már bemondtad a hat lapot és
171  2|              kiderült, hogy a tanító már huszonkétéves korában feleségül
172  2|           Nem hiszem, - szólt, - itt már tavaly nem igen termett
173  2|         tavalyi, - szólt, - de akkor már alig csöppent egy-két hordóval.
174  2|    szüreteltünk valamicskét. Az idén már csak gyönge kukorica terem
175  2|            az úr szeme ellát. Tavaly már csak itt-ott nyitogatták
176  2|         vesszővel, de ettől a bortól már nem lesz nedves az én bajuszom.
177  2|            is őt érdekelné. A hegyen már tompult kissé a világosság,
178  2|              mire Fehérvárra értünk, már a jó pajtások igazi meghittségével
179  2|      kisasszony! De így! Innen-onnan már azt kell hinnem, hogy bennem
180  2|              valahogy s Andor (nini, már csak a keresztnevén szólítom)
181  2|              után:~ ~- Oh, hiszen mi már régi ismerősök vagyunk...~ ~
182  2|          hegyét.~ ~- Igen, egy kissé már ismerem önt!~ ~Amíg a felesége
183  2|          bánt, hogy ennek a leánynak már férje van, míg én, - hogy
184  2|         rezignált humorral:~ ~- Most már mindegy, most már nem használ
185  2|               Most már mindegy, most már nem használ a töprenkedés...~ ~
186  2|             történt mindez - és most már mindörökké így lesz-e? Klárikának
187  2|        Kilenc óra, uram, a kőművesek már másodszor reggeliztek...~ ~
188  2|           némán néztük egymást, most már mindenféle jelekkel közli
189  2|       maradjon... Az együttélés most már mindkettőnkre kínos lenne...
190  2|              dolgon...~ ~- Nem, most már mindennek vége...~ ~Ádám
191  2|                s a következő percben már előttük ütötte össze a sarkantyúit