Rész

 1  1|      küldhessek az édesapámnak, ugyancsak nem gondoltam volna, hogy
 2  1|  teremtés nézett vissza rá, aki ugyancsak nem keltette azt a látszatot,
 3  1|         betegágy mellett látta, ugyancsak nem ismert volna rá itt
 4  1|       Pedig nem jól tenné, mert ugyancsak rossz bőrben van. Az ilyen
 5  1|       az inasnak, mert magam is ugyancsak megéheztem...~ ~Karonfogva
 6  1|     lámpát eloltotta, aminthogy ugyancsak magára fog gondolni s gondolatban
 7  1|         magát az a hosszú levél ugyancsak kihozta a sodrából. Csak
 8  1|      szobaleány jelent meg, aki ugyancsak nagyot nézett, mikor az
 9  2| lantomat akarom...~ ~ ~Peyer úr ugyancsak nagyot nézett, mikor az
10  2|       járta az élet ösvényeit s ugyancsak a szemébe nevetett volna