Rész

 1  1|    fogvacogva bújt az ágyába: oly rettenetes volt neki arra gondolni,
 2  1|      rögtön meghalnék, ha annak a rettenetes helyiségnek a küszöbét átlépném...~ ~
 3  1|          kiváncsiságára, mely ily rettenetes helyzetbe hozta. Mennyivel
 4  1|            hogy ez a férfi milyen rettenetes magasságban áll fölötte,
 5  1|        ült esténként s aki most a rettenetes éjszakába készülődik, amely
 6  1| Villányiné: Oh milyen kár, milyen rettenetes kár, hogy nem vagy férfi!
 7  1|        melyet a mult este tett, a rettenetes éjjel, melyet magányos szállodai
 8  1|   hangtalanul vonaglott, mintha a rettenetes látvány az egész testében
 9  1|       sógornőjéhez. És az őrültek rettenetes erejével ragadva meg az
10  1|           róla! Nem szabad arra a rettenetes estére visszagondolnod!