Rész

 1  1|         vendégének.~ ~Villányiné: Ön...~ ~Mariska: Az vagyok,
 2  1|        Még mindig nem azt, amitől ön fél asszonyom.~ ~- Nem félek
 3  2|           érnek az én millióim az ön forró szívéhez képest? Az
 4  2|          a kis poéta dadogva.~ ~- Ön, mint tudomásomra jutott,
 5  2|     rózsás teintjét ismeri föl az ön kinyomtatott becseseiben.
 6  2| családomnak. De mivel tudom, hogy ön végre is nagybecsű firkálásaiból
 7  2|        megkérdeztem tőle:~ ~- Nős ön?~ ~- Hát olyan nyomorultnak
 8  2|          Csaló, csaló, csaló! Hát ön, egy ilyen édes asszony
 9  2|           megnősülni? Igen; uram, ön egy jellemtelen svihák!”
10  2|      vígan dalol a levegőben - és ön úgy alszik, mint a havasi