Rész

1  1|       nézetem, hogy mi férfiak nem vagyunk méltók az asszonyok szerelmére.
2  1| gondolhatnák, hogy férj és feleség vagyunk?~ ~Villányiné: Egy férj
3  1|         dadáját.~ ~A gróf: Egyedül vagyunk, mindenki alszik körülöttünk,
4  1|            kapok.~ ~A gróf: Ketten vagyunk és mindazok távol vannak
5  1|           is észrevette-e, hogy mi vagyunk? Oh nem, aligha, hiszen
6  1|         automobil ajtaját.~ ~- Itt vagyunk, nagysága!~ ~A leány belépett
7  1|        tieid maradtunk, akik azért vagyunk itt, hogy az életedet megédesítsük,
8  2|       hiszen mi már régi ismerősök vagyunk...~ ~Szerettem volna fölkiáltani: „
9  2|       könyveket gyűjtsön, mikor ma vagyunk és holnap, - holnap ki tudja,