Rész

  1  1|              tevéé, aki tíz napig is meg tud élni táplálék nélkül.
  2  1|           mester önérzetével alkotta meg dilettáns csendéleteit.
  3  1|              megbotránkozással rázta meg a fejét, s míg a gyalogjáró
  4  1|         hófehér fürtjeihez, mindenki meg volt győződve róla, hogy
  5  1|         szédületes lépésekkel indult meg a magasság felé s az öreg
  6  1|            eszébe, csak akkor pihent meg, mikor végre késő este az
  7  1|              lelkes ámulattal álltak meg a járda szélén. A kicsike,
  8  1| színiakadémiába, de előbb ünnepiesen meg kellett igérnie, hogy egy
  9  1|           havas, januári estén szünt meg, mikor az orvost, a szőke
 10  1|           kutasd, hogy kivel szöktem meg és hova utaztam, inkább
 11  1|           utaztam, inkább vigasztald meg szegény apáékat, akiket
 12  1|          sírba visz a fájdalom. Vess meg, és ne gondolj többé arra
 13  1|          hogy Elszászban pillantotta meg a napvilágot, de később
 14  1|           feleséged kedvéért bocsáss meg annak a szegény teremtésnek,
 15  1|            nyoma veszett. Most látta meg először öt év után a Kálvin-tér
 16  1|          frissen és életvidáman érte meg aggkorát, hogy a legfiatalabb
 17  1|          könyvekkel s szomorúan állt meg az öltöző földig érő tükre
 18  1|            is lesz, amíg az arcbőröm meg nem ráncosodik...~ ~Ahogy
 19  1|         szobába lépett, ijedten állt meg az ajtóban.~ ~- Jó istenkém,
 20  1|            panaszkodol! Hát ki értse meg, ha te nem, aki mindennél
 21  1|              perspektiva nyilt volna meg egyszerre a szeme előtt.
 22  1|          amit gondol? És nem borzong meg a hidegségtől, mikor négyszemközt
 23  1|              leányom unokája esetleg meg fog bukni az iskolában,
 24  1|          magához láncol, nem érdemli meg azt a boldogságot, melyet
 25  1|             A gróf: És most bocsássa meg, hogy ennyi ostobaságot
 26  1|      Méltóságos tanár úr, vizsgáljon meg; a szívem évek óta nincs
 27  1|            orvosomat magam választom meg, - válaszolta ajkbiggyesztve
 28  1|    mutathatlak be, mert ő nem értene meg téged; ő a tiszta és szent
 29  1|            hozzájuk:~ ~- Csókoljátok meg a nénit, - ő épp úgy szeret
 30  1|             öltözött ezredes jelenik meg szalutálva a sátor ajtajában.
 31  1|           pesti asszonyok előbb érik meg a századik évüket, semhogy
 32  1|        ezüstfinom menuettje szólalna meg a láthatatlan magasságban.~ ~
 33  1|              Villányiné: Oh, - én!~ ~Meg is van ijedve, mosolyog
 34  1|         Méltóságos asszonyom, - maga meg fogja bocsátani, hogy egy
 35  1|            ha elnéző akar lenni, hát meg fogja találni az enyhítő
 36  1|              kezére.~ ~- Nem mondaná meg, hogy mi a célja velem?
 37  1|          Miért teszi föl rólam, hogy meg akarom fosztani a józan
 38  1|               jámbor szent, bocsássa meg nekem, hogy ilyen csúnyán
 39  1|          Eddig van.~ ~- És maga most meg akarja zavarni az idilljüket?~ ~-
 40  1|             A dolog különben nem lep meg valami nagyon, mert már
 41  1|               hogy a kedvemért teszi meg a hosszú utat a bajor fővárosba.~ ~
 42  1|          magát. Most már azonban, ha meg akarja szerezni a diplomáját,
 43  1|                  Menjen föl és nézze meg a szobáját, - azt hiszem,
 44  1|            szüksége van. És csókolja meg a kicsikéket, akik már előre
 45  1|               hogy a pesti barátnőim meg ne tudták volna! Három nap
 46  1|             eszébe?~ ~A gróf: Mártsa meg kissé benne a nyelvét, legalább
 47  1|         kupémba.~ ~A gróf: Bocsásson meg, de nem is magát néztem,
 48  1|               Miért ne látogathatnám meg magát a fülkéjében? Egyikünk
 49  1|         komédiás-mosolygással hajtja meg a mozdulatlan férfi előtt.
 50  1|              megbotránkozva csóválta meg a fejét.~ ~- Tudja, hogy
 51  1|          szeretet volna magában, hát meg is tenné. A huga nevében
 52  1|        hölgyek és az urak nem vetnék meg szegény házamat, szívesen
 53  1|        hangversenytermek pódiumán is meg tudná szerezni a százezreit
 54  1|             Kedves barátnőm, engedje meg, hogy egy őszinte kijelentést
 55  1|              De a férfit nem hatotta meg ez az ártatlan pillantás;
 56  1|          hogy kérdésére nem is várta meg a választ, hanem elérzékenyült
 57  1|              kell lenni és mindennek meg kell várni az idejét és
 58  1|            magához tér, hogy tisztán meg tud különböztetni mindent:
 59  1|             nem a templomban szerzem meg a jó Istenben való hitemet,
 60  1|             még a középkorból maradt meg, lakott egy öreg, okulárés
 61  1|          annyira komoly, aligha érti meg, hogy mi történt velem azon
 62  1|           hogy még e pár év alatt is meg vagyok fosztva azoknak a
 63  1|        átmenet idején, de az első hó meg az első báli ruha majd hangos
 64  1|                Úgy-e, nem feledkezik meg rólam, drágám, úgy-e, holnap
 65  1|      Szilágyi köpönyegét lebbentette meg a komor északi szél, - és
 66  1|        egyszerre csak dermedten állt meg az egyik vaskosaras ház
 67  1|         ütött-kopott egyfogatos állt meg s a rozzant bárka mélyéből
 68  1|             s egy pillanat mulva már meg is nyilik a vasas tölgyfakapu,
 69  1|       gúnyolódás könnyű hangját üsse meg): Ez az a szó, úgy-e, melyet
 70  1|          huga is egy személyben, aki meg fogja értetni magával, hogy
 71  1|    eljegyeztek velem. Nem érzi, hogy meg kellett találnom magát?
 72  1|             nemcsak uzsonnával kinál meg, hanem érdekes regénytöredékekkel
 73  1|                  Drága szívem, mondd meg, hogy mikor jössz el, mert
 74  1|           alávalónak látott. Magának meg kell feledkeznie róla, hiszen
 75  1|          lássa.~ ~- Semmit se bántam meg, - mondta fátyolos hangon, -
 76  1|       magának, hogy semmit se bántam meg, de ahhoz már nem vagyok
 77  1|          rajtam. No azért ne ijedjen meg, drágám, még nincs mit tartania
 78  1|             egy hosszú levelet, irja meg: jár-e még sétálni a kicsikékkel
 79  1|     bátyámról és a feleségéről irjon meg mindent, erről a bájos,
 80  1|          figyelem a lelki állapotát; meg lehet győződve róla, hogy
 81  1|              gyermekmeséiből ismerte meg a szeretetet. Hiszi-e, kedves
 82  1|            végre is abban állapodott meg, hogy egy napon, detektiv
 83  1|            ötven évvel ezelőtt vette meg ezt a budavári palotát.
 84  1|             s az öreg gróf vásárolta meg, aki még Ferdinándnak volt
 85  1|              Útközben azonban álljon meg egy posta előtt, mert sürgős
 86  1| hivatalnoktól s reszkető kézzel irta meg a következő táviratot:~ ~„
 87  1|    elhárításáról van szó. Ne ijedjen meg, mert egyelőre semmi baj
 88  1|             és vakmerő tervet érlelt meg benne: elhatározta, hogy
 89  1|            határos. Hogyan mondhatná meg a méltóságos asszonynak,
 90  1|             hiúságához szólna? Hátha meg tudná éreztetni vele e kivételes
 91  1|    elképzelhető-e, hogy ezek után is meg tudna maradni a könnyelműség
 92  1|       mindjárt aggódó arccal ragadta meg hűséges kis barátnője kezét.~ ~-
 93  1|             szó...~ ~- Hát nem kapta meg a második táviratomat? -
 94  1|         rögtön kitaláltam, hogy csak meg akart nyugtatni vele, mert
 95  1|              tenger partján sétálna. Meg tudja-e bocsátani, hogy
 96  1|           engem.~ ~A gróf: Bocsásson meg, ha nem vagyok oly éleselméjű,
 97  1|             hát le szépen és törülje meg a szemét, aztán mondja el
 98  1|         hanem a nagynéném. Ő mutatta meg neki régi műkincseinket
 99  1|             s csak nagysokára szólal meg:~ ~- Hát megyek.~ ~A gróf:
100  1|        közepén.)~ ~A gróf: Nem iszik meg nálam egy csésze teát?~ ~
101  1|          gyenge keze nem akaszthatja meg s hogy asszonya számára,
102  1|          órára lemondjak magáról? De meg kell lenni, mert a maga
103  1|          élettel és melegséggel telt meg, a csodatevő, nagy, fehér
104  1|             Hát még most se csókolsz meg, mikor halálos betegen kerülök
105  1|   összezsugorodva gügyögte:~ ~- Védj meg, ne engedj meghalni, hiszen
106  1|            is jobban szeretek...~ ~- Meg akarja látogatni a méltóságos
107  1|       fehérbóbitás szobaleány jelent meg, aki ugyancsak nagyot nézett,
108  1|         válni, végre az asszony töri meg, aki egy lépéssel eléje
109  1|          csak bizza rám és nyugtassa meg a lelkiismeretét.~ ~A két
110  1|                 Villányiné: Ne fojts meg, hanem fejezd be a mondatot.~ ~
111  1|             gyémántbányát elköltött, meg egy másikat, akinek egy
112  1|       betegeihez megy. Ott kettesben meg fogunk uzsonnázni és te
113  1|             benne, amit már ezerszer meg nem untam volna? A hotelek
114  1|        legelső sebet, ekkor indultam meg a virágos ösvényen, mely
115  1|     elszakított kisleány ismerkedett meg legelőször az élet piszkosságával.
116  1|             kérni. Az unokabátyámról meg az öreg édesanyjáról van
117  1|             egymással. A falusi dáma meg szeretné házasítani a fiát,
118  1|            diplomatamosollyal hajolt meg az őszinte, fiatal asszony
119  1|             a jó szerencsém. Jegyezd meg, drágaságom, a következőket:
120  1|        remélhetjük, hogy nem történt meg a legrosszabb.~ ~Villányi
121  1|    pillanatra szédülten kapaszkodott meg a kapu kilincsében, mert
122  1|               ádámcsutkás fiú jelent meg a helyében, az ő szorgalmas
123  1|     csöndjében:~ ~- Miért nem haltál meg, mielőtt az eskű szavait
124  1|             lett volna, ha ott halsz meg akkor, az oltár előtt!~ ~
125  1|            volna minden válaszra; ha meg nem kapaszkodik, összeomlik
126  1|              legyen nyugodt, mindent meg fogok magyarázni. De kérem,
127  1|          rettenetes erejével ragadva meg az ájuldozó asszonyt, egy
128  1|          prédája vagyok. Kit csaltam meg én, kit tettem boldogtalanná,
129  1|        között? Én senkit sem csaltam meg, mert senkinek se fogadtam
130  1|            és ártatlan embert loptál meg, a drága kicsike gyermekeidet
131  1|          kicsike gyermekeidet loptad meg, akik az istennél is jobban
132  1|      összeráncolt homlokkal kóstolja meg az ura kávéját.~ ~- Elég
133  1|         ismeretlen távolságban pihen meg, ahova nehéz volna követni.
134  1|             Én foglak meggyógyítani, meg a kis gyermekeid, akik itt
135  1|           vagy!~ ~Villányiné: Engedd meg, hogy én legyek a doktorod, -
136  1|        boldogtalan kis halott maradt meg a gyerekkori emlékeimből.~ ~
137  1|         Villányiné: Mi bennünk őt is meg fogod találni, szegény Sándorom!~ ~
138  2|           olykor ellágyulva szagolta meg a hervadt rózsát, amely
139  2|       húrokat. És ilyenkor születtek meg a Lesbiához címzett dalok,
140  2|              bájos gyermekkel áldott meg - és nyolcezerforintos,
141  2|      boruljon hát térdre és csókolja meg azt a kék szalagot, amely
142  2|             ezzel az üzlettel keresi meg mindennapi kenyerét. A versek
143  2|           egy bécsi doktor, - szóval meg fogja érteni, hogy kedves
144  2|          neki a lantot, fejedelmileg meg van fizetve ezzel a tömérdek
145  2|              hódolattal nagyságoltak meg a pincérek. Jenő lazacot
146  2|           ilyen dús vagyont szerzett meg hirtelen a számára.~ ~Éjféltájban
147  2|          mikor a fiaker robogva állt meg a régi, egyszerű lakás előtt
148  2|                     Hát nem kaphatom meg?~ ~- Nem bizony.~ ~Megsemmisülve
149  2|      kegyetlenség műve. Hallgassátok meg Páfrány és Laki történetét,
150  2|            de tehetségük nem gátolta meg őket abban, hogy néha napján
151  2|          mert a sors nem feledkezett meg róluk teljesen; Páfránynak
152  2|           kis hercegnő e napon tudta meg először, hogy mi a nyomor.
153  2|        furcsa változás nem fosztotta meg a jókedvétől. Két hét mulva
154  2|          beszélgetés zaja akasztotta meg a fiatalok dialogját.~ ~-
155  2|            báró.~ ~- Inkább fizetnéd meg a két forintot, amivel három
156  2|            némileg sápadtan köszönte meg a jóakaró ovációt...~ ~A
157  2| szeptemberben négerré sülve jelenjek meg ismét a főváros utcáin.
158  2|            egyetlen fodor sem libben meg, a fürdőház hosszú hídján
159  2|            járok. Idegeim nem birják meg az óriási méreteket, a föld
160  2|       Somogyi Dánielt:~ ~- Nyugodjék meg, öreg, majd másképp lesz
161  2|             A Somogyiak nem élhetnek meg mint kukoricacsőszök, egyetlen
162  2|   társaságomban jóformán alig fordul meg más, mint a mama mosolygós
163  2|         családban, abban állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban
164  2|              fekete bőrtáska jelenik meg a nyilás előtt. Ezt a csinos
165  2|        szőnyeghálóról, melegen rázta meg a kezemet.~ ~- Gondol-e
166  2|              talán... Az Isten áldja meg, Andor!...~ ~A kupé ajtaját
167  2|            furcsa megszólítás lepett meg (hogy Andort Gyuricának
168  2|               Nos, engem nem ismersz meg?~ ~Egy pillanatig felém
169  2|        csaknem könnyek közt vallotta meg, hogy szeret, most udvariasan
170  2|                 idegesen szorítottam meg az ujjai hegyét.~ ~- Igen,
171  2|             a jó Isten nevében áldja meg ezt az ijesztő házasságot!...~ ~
172  2|             életre magára vállalt... Meg fogja-e érteni ezt a finom,
173  2|              érzelmes kis perszónát? Meg fogja-e valósítani leánykori
174  2|             mer szólni hozzám...~ ~- Meg fogom ölni a félénk huszárt, -
175  2|          szét a szemében.~ ~- Mondja meg az igazat... mit ér, ha
176  2|          feleségemmé lett. ...Mondja meg őszintén a titkát... gondolja,
177  2|              egy hajszál akadályozta meg, hogy mindent bevalljon
178  2|        Nagyságos asszonyom, bocsássa meg, hogy a boldogságukat megzavarom...
179  2|         fensége távirati úton bízott meg, hogy a szentjánosi vadásztársaságot
180  2|            halálos rémülettel csípte meg az ura karját, hogy Ádám
181  2|          homályos kuckójában találta meg a vállas kötény tulajdonosát...
182  2|             nem szégyenítettél volna meg ennyire...~ ~- De hiszen
183  2|           most kedveskedve simította meg a sírásban fölborzolt haját.~ ~-