Rész

1  1|      de ezüstös fürtjei alatt szeliden mosolygó földi isten az
2  1|       tartotta. De a dúshajú, szeliden mosolygó tanárt, aki egy
3  1| lelkes tekintettel mutatott a szeliden mosolygó tanárra.~ ~- Méltóságos
4  1|   tudósok ünnepies jelvényét, szeliden a fiatal asszony felé fordította:~ ~-
5  1|          Csodálatos, - mondta szeliden, miközben szemét visszafojtott
6  1|      ujságban lapozgat s néha szeliden korholó pillantást vet a
7  1|       mozdulatát, aztán kezét szeliden a karjára fekteti.~ ~Villányiné (
8  2| embert? - kérdezte Klárikától szeliden.~ ~- Nem... Megharagudna,