Rész

  1  1|             és csodatevő kezét. Mikor Villányiné később - mintegy véletlenül -
  2  1|              ellepte őket a forróság. Villányiné, aki a leánya mellett tipegett,
  3  1|                  kiáltott föl ijedten Villányiné.~ ~- Hát nem mondtam még,
  4  1|            orvoskirály szentélyébe, - Villányiné tehát sietve visszavonult,
  5  1|               sirigtartó hűséget...~ ~Villányiné ilyenkor kimentette a férjét,
  6  1|          vénkisasszony megdöbbenve.~ ~Villányiné azonban nem válaszolt; dekolletált
  7  1|                névjegyet nyújt át).~ ~Villányiné (kipirulva): Mondta, hogy
  8  1|        Mondtam, méltóságos asszony.~ ~Villányiné: Vezesse be a gróf urat.~ ~
  9  1|           csókol): Rosszkor jöttem?~ ~Villányiné: A maga szempontjából rosszkor,
 10  1|               akart menni hazulról?~ ~Villányiné: Oh, igazán nincs sürgős
 11  1|              a méltóságos asszonyt?~ ~Villányiné: Ha maga sejtené, hogy mennyire
 12  1|              méltóságos asszonnyal.~ ~Villányiné: Nem is ajánlom magának.
 13  1|                rémülten): Csak nem?~ ~Villányiné: Az uramat egy volt miniszterhez
 14  1|            szereznénk az országnak.~ ~Villányiné: Ha jól tudom, magát az
 15  1|             mellékfoglalkozásom is.~ ~Villányiné: Ugy tudom, hogy a felség
 16  1|             került a tanár úr neve?~ ~Villányiné: Az uramé?~ ~A gróf: Délután,
 17  1|               a főhercegi udvarhoz.~ ~Villányiné: Nem szeretném, ha kinevetne,
 18  1|                mint az édesapjával.~ ~Villányiné: Maga akármikor bemehet
 19  1|           csak ha szüksége van rám.~ ~Villányiné: És megmondhat mindent,
 20  1|            életemet is feláldoznám.~ ~Villányiné: Csodálatos!~ ~A gróf: Mit
 21  1|            Mit talál csodálatosnak?~ ~Villányiné: Hát csakugyan vannak emberek,
 22  1|              öreg bácsik tanítását.~ ~Villányiné (olyan gondolattársulással,
 23  1|              A gróf: Fájdalom, nem.~ ~Villányiné: Elvileg ellensége a házasságnak?~ ~
 24  1|            éppen. De nincs időm rá.~ ~Villányiné: Nem is fog megházasodni?~ ~
 25  1|             agglegénynek születtem.~ ~Villányiné: Gyűlöli az asszonyokat?~ ~
 26  1|           asszonyok szerelme nyújt.~ ~Villányiné (kacérul): És a habkönnyű,
 27  1|             hogy barbárnak tartson!~ ~Villányiné: Hát az a férfi, aki a sírigtartó
 28  1|      kézszorításomat a tanár úrnak.~ ~Villányiné: Jöjjön el minél előbb,
 29  1|            gyönyörűséggel sürög-forog Villányiné körül, aki szivarkészletének
 30  1|        háziasszony a királyt fogadja. Villányiné a két grófkisasszonnyal
 31  1|             szegény katona számára?~ ~Villányiné: Ha a szegény katonának
 32  1|            szivarok ára mostanában?~ ~Villányiné: A szivarokban valóságos
 33  1|             állunk a cigarettákkal?~ ~Villányiné: Ebben a cikkben végeladást
 34  1|          százezerkoronással fizet.)~ ~Villányiné: Köszönöm a szegény árvízkárosultak
 35  1|             jótékonysági bazárokon.~ ~Villányiné: Volt, de fájdalom, az imént
 36  1| grófkisasszony is kisiet a fák közé s Villányiné pár pillanatig egyedül marad
 37  1|            megint nincs Budapesten?~ ~Villányiné: Az uram - fájdalom - csak
 38  1|               egy jóravaló ötletem.~ ~Villányiné: Tud valami preventiv szert
 39  1|         budapesti látványosságokat?~ ~Villányiné (nagy jókedvében egy meggondolatlan
 40  1|      expedicióra rászánják magukat.~ ~Villányiné: Gondolja, hogy már közeledem
 41  1|                  Az ezredes: Eljön?~ ~Villányiné: Csakugyan azt akarja, hogy
 42  1|             Csókolni való fess fiú!~ ~Villányiné (gúnyosan): Úgy gondolod,
 43  1|              Szépnek talál mindent?~ ~Villányiné (az asszony örök sóvárgásával):
 44  1|              a királyné karosszéke!~ ~Villányiné (rajongva): Itt ült? Gyönyörű
 45  1|                meghatva): Üljön le.~ ~Villányiné: Oh, - én!~ ~Meg is van
 46  1|          egyik aranyos fürtöt, mely a Villányiné gyönyörű nyakához tapad.~ ~
 47  1|            gyönyörű nyakához tapad.~ ~Villányiné (vérvörösen fölugrik, aztán
 48  1|            megfeledkeztem magamról.~ ~Villányiné (csöndesen tovább sír).~ ~
 49  1|           tudtam, mit cselekszem...~ ~Villányiné (könnyes szemmel): Hát maga
 50  1|              madár se jár? - kérdezte Villányiné, aki délben, millió dolga
 51  1|          aztán tréfásan felsóhajtott. Villányiné, aki olyan rózsás és üde
 52  1|               a közelébe juthassak.~ ~Villányiné leseperte ruhájáról a sandwich
 53  1|    gyengeségemet a szememre veti...~ ~Villányiné összekulcsolta a keztyűs
 54  1|             jó barátság oltárára...~ ~Villányiné később elbocsátotta az autóját
 55  1|         véletlenség jelent valamit?~ ~Villányiné megbólintotta a fejét.~ ~-
 56  1|               nélkül való életre...~ ~Villányiné barátságosan bólintott a
 57  1|         bátortalanul a feleségétől.~ ~Villányiné, akinek jó szíve volt, lelkesedéssel
 58  1|            szép méltóságos asszony!~ ~Villányiné (akinek minden vére az arcába
 59  1|                A gróf: Amint látja.~ ~Villányiné: De hiszen azt mondta, hogy
 60  1|               a bécsi gyorsvonatba.~ ~Villányiné: Ugyanazzal a vonattal jött,
 61  1|          csatlakozást le ne késsem.~ ~Villányiné (kipirulva, szemrehányással,
 62  1|              benne találja a nevét.~ ~Villányiné: És arra is becsületszavát
 63  1|         kijelentésemnek nem hisz...~ ~Villányiné: Akar velem fogadni, hogy
 64  1|            asszonyról? Ugyan miért?~ ~Villányiné: Nem utazhatott el maga
 65  1|           gróf: Már megbocsásson...~ ~Villányiné (könnyű sóhajjal): Különben
 66  1|                  A gróf: Megengedi?~ ~Villányiné: Mit tehetek mást? Üljön
 67  1|              és az angol sültet, hogy Villányiné derüsen, szinte anyai gyöngédséggel
 68  1|             egy üveg francia pezsgőt. Villányiné megbotránkozva nézi az ezüstös
 69  1|             asztal mellé állítanak.~ ~Villányiné: Mi jut eszébe?~ ~A gróf:
 70  1|    nagyszerűen fog aludni reggelig.~ ~Villányiné: Hallatlan, fogadni mernék
 71  1|            férj és feleség vagyunk?~ ~Villányiné: Egy férj sohase néz így
 72  1|              szomszédos asztalokon.~ ~Villányiné: Szent Isten, vajjon hány
 73  1|          mozgó hálóterem szőnyegén.~ ~Villányiné: Maga is ebben a kocsiban
 74  1|             legközelebbi állomáson?~ ~Villányiné: Melyik a fülkéje?~ ~A gróf:
 75  1|                  A gróf: A nyolcas.~ ~Villányiné: Az enyém a kilences. Ha
 76  1|        következtetéseket vonjon le.~ ~Villányiné: Nagyon finom és elmés.
 77  1| étkező-kocsiban rendreutasították).~ ~Villányiné: És most, kedves barátom,
 78  1|       megadással tűrik az ostromot.~ ~Villányiné (gúnyosan, de kissé sápadt
 79  1|          éjszakára elválok magától.~ ~Villányiné: Ha talán azt parancsolja,
 80  1|           Volna egy másik mód is...~ ~Villányiné: És az?~ ~A gróf: Miért
 81  1|        teremtett lélek sincs ébren.~ ~Villányiné (kiszabadítja a kezét):
 82  1|            álmodozó asszony nyakát.~ ~Villányiné (hirtelen megrázkódik, s
 83  1|               A gróf: Magamra hagy?~ ~Villányiné: Ha fél egyedül, magával
 84  1|              se szabad lemondani...~ ~Villányiné (fölkacag, de a nevetésében
 85  1|             lesz, mint én vagyok...~ ~Villányiné (az arca ég, de a hangja
 86  1|              gróf válaszolni akar, de Villányiné egy hirtelen mozdulattal
 87  1|         hugomhoz?~ ~Ezzel a kérdéssel Villányiné fordult Harzburg-Waldeck
 88  1|        félszázados törzsvendégei...~ ~Villányiné gyöngéd pillantást vetett
 89  1|             legelső választásomnál.~ ~Villányiné tréfásan ráütött az udvarlója
 90  1|        elragadtatással nézett rá, míg Villányiné megbotránkozva csóválta
 91  1|           ukrániai táncot eljárhassa, Villányiné és Harzburg-Waldeck gróf
 92  1|               a dolgozószobájában, de Villányiné, aki kora délelőtt távozott,
 93  1|       huszár-uniformisában): Végre!~ ~Villányiné (remeg, sírni szeretne,
 94  1|              palota esti csöndessége. Villányiné, aki előtt a legraffináltabb
 95  1|           vagy a fátyolát levetné).~ ~Villányiné (végre mégis csak szükségét
 96  1|    észrevehető mozdulattal lesegíti a Villányiné kabátját s a kalaptűt is
 97  1|             mint egy zárdanövendék.~ ~Villányiné: Azért jöttem újra ide,
 98  1|              vagyok minden rosszra?~ ~Villányiné: Maga is katona, magát is
 99  1|           csillogó poharakba): Nem!~ ~Villányiné: A multkor kedves és illemtudó
100  1|     Elragadónak találom, kis anyám!~ ~Villányiné: A világ aligha találna
101  1|           vele, ha én szolgálom ki?~ ~Villányiné: Az a szegény aggastyán
102  1|            agglegény a házigazdája!~ ~Villányiné: Ne juttassa eszembe, mert
103  1|            gróf: Igy jobb szeretné?~ ~Villányiné: Mondhatnám, hogy igen,
104  1|   elérzékenyül): Drága kis asszony!~ ~Villányiné (kipirulva kanalazza a teát
105  1|          álmainkban látunk viszont?~ ~Villányiné (beleharap egy mignonba,
106  1|         vakmerően elmondom magának.~ ~Villányiné (nagyon sápadt, de még mindig
107  1|          szemembe, hogy nem szeret!~ ~Villányiné (mosolyog): Nem szeretem.~ ~
108  1|            szeretem.~ ~A gróf: Nem?~ ~Villányiné (behúnyt szemmel): Nem.~ ~
109  1|             Nézzen a szemembe! Nem?~ ~Villányiné (suttogva): Nem.~ ~A gróf:
110  1|              az életemből eltünnél.~ ~Villányiné (összeszorított foggal,
111  1|              ajka hirtelen odatapad a Villányiné forró, vonagló, gyönyörű
112  1|                Drága, drága, drága!~ ~Villányiné: Oh, ne, hiszen azonnal
113  1|         találkozni a szerelmesével, - Villányiné elkerülte azokat a helyeket,
114  1|               kifehérlő mellvértjére, Villányiné pedig az évad légtüneményesebb
115  1|           barátságosan elébe sietett, Villányiné egy másodpercre elsápadt,
116  1|            viszi már nagyon soká...~ ~Villányiné még jobban kipirult - most
117  1|      szimulálva a színlap iránt, mely Villányiné előtt a páholy bársony-könyöklőjén
118  1|               szerelmi találkozás. De Villányiné következetesen a földszintet
119  1|             kisérleteket tett, hogy a Villányiné kezét titokban megszorítsa,
120  1|        visszatérhet...~ ~Megragadta a Villányiné vonagló kis kezét, mely
121  1|               lássuk többé egymást?~ ~Villányiné összehúzta magán a hófehér
122  1|              titokban megszorította a Villányiné kezét.~ ~Pár pillanatig
123  1|      különféle tervet eszelt ki, hogy Villányiné titkának a végére járhasson,
124  1|               fölkeltette. Arra, hogy Villányiné szerelmes kalandok után
125  1|            még félnégy se volt, mikor Villányiné az üveges rácskapu előtt
126  1|          nyugati pályaudvar elé, ahol Villányiné kiszállt, fizetett s a pályaudvaron
127  1|           csak akkor riadt föl, mikor Villányiné autója keresztülhaladt a
128  1|            házban? Miért nem jött ide Villányiné a saját kocsiján? Miért
129  1|              szemei elé bocsátkozott. Villányiné titokban a grófhoz jár!
130  1|           Mariska nem segíthet rajta. Villányiné fejfájásról panaszkodott
131  1|     megtalálta a helyes utat. Hátha a Villányiné hiúságához szólna? Hátha
132  1|              lépcsőn most megjelent a Villányiné karcsú alakja s a levél
133  1|           fiatal asszony vonásain, de Villányiné sem büszkeséget, sem felindulást
134  1|             hogy különb a többinél? A Villányiné lelkiismerete hiába tiszta,
135  1|            eléje megy a vendégének.~ ~Villányiné: Ön...~ ~Mariska: Az vagyok,
136  1|              meglássam. Nem érezte?~ ~Villányiné (nagyon zavart, érzi, hogy
137  1|        legelőször beszélek magával.~ ~Villányiné (megfogja a kezét és gyöngéden
138  1|           amit én érzek maga iránt!~ ~Villányiné (szintén leül és csodálkozó
139  1|             Akár hiszi, akár nem...~ ~Villányiné (félbeszakítja): Nem gondolod,
140  1|        legdrágább az egész világon!~ ~Villányiné: Ne fojts meg, hanem fejezd
141  1|               megbolondulnék érted.~ ~Villányiné: Oh milyen kár, milyen rettenetes
142  1|          egész Rivierán nem láttam.~ ~Villányiné (megöleli): Borzas kis tollseprőm,
143  1|             férfiakat, ez az egész.~ ~Villányiné: Akarsz nekem mesélni róluk?
144  1|             irhatnék, annyit tudok.~ ~Villányiné (suttogva): Be fogunk vonulni
145  1|               új kalap fölött, melyet Villányiné a garderobe-ból előszedett,
146  1|               Megengeded, angyalom?~ ~Villányiné: Parancsolj! Jól esik?~ ~
147  1|        életemet. Kettős haszna van.~ ~Villányiné: Unod az életet?~ ~Mariska:
148  1|            tíz esztendővel ezelőtt.~ ~Villányiné: A férfiakat is meguntad?~ ~
149  1|        fütyörészve tovább menjenek.~ ~Villányiné: Gyűlölöd őket?~ ~Mariska:
150  1|             csatatérről visszatért.~ ~Villányiné: Szegény kis asszony, mily
151  1|            halál kapuja felé vezet.~ ~Villányiné: Nem hiszed, hogy jó férfiak
152  1|       asszonyvérrel táplálkoznak...~ ~Villányiné (a levegőbe néz): Gondolod?~ ~
153  1|               erdőből idehangzik...~ ~Villányiné (hátradől, a haja vöröses
154  1|              Később összecsókolóznak, Villányiné karonfogva kiséri ki Mariskát
155  1|          fázékonyan beleburkolózik.~ ~Villányiné (halkan): Eljösz megint?
156  1|              csak a lábai bírják...~ ~Villányiné egy borzongó pillantást
157  1|         szeliden a karjára fekteti.~ ~Villányiné (nagyon lágy hangon, melyet
158  1|              öreg a legény, szívem!~ ~Villányiné: A lelked nincs itt, - a
159  1|           ellen nincs semmi panasz.~ ~Villányiné (csöndesen): Az jutott eszembe,
160  1|              tanár: Nagyon jó vagy!~ ~Villányiné: Engedd meg, hogy én legyek
161  1|            fejét): Sokat szenvedek.~ ~Villányiné: Ránk kell gondolnod, akik
162  1|             gyerekkori emlékeimből.~ ~Villányiné: Mi bennünk őt is meg fogod
163  1|               el nem vitték tőlünk.~ ~Villányiné (az arca vonaglik, az idegei
164  1|               legutoljára életében.~ ~Villányiné (halkan): Igen!~ ~A tanár:
165  1|            emlékemet életre keltik.~ ~Villányiné (érzi, hogy a sírás már
166  1|              módjára hozzásimulnak.~ ~Villányiné (rájuk néz): Lefeküdni,
167  1|                Nem érzed jól magad?~ ~Villányiné: Hideg van és didergek,
168  1|      csöngetek, hogy teát hozzanak.~ ~Villányiné (mosolyog): Oh nem, már
169  1|        érzékenyszívű asszonyom, te!~ ~Villányiné (fölkel a helyéből és az
170  1|                megdöbbenve): Mi az?~ ~Villányiné: Sajnállak! Úgy sajnállak,
171  1|             rá, hogy engem sajnálj!~ ~Villányiné: El fogsz vinni innen?~ ~
172  1|             innen?~ ~A tanár: Hová?~ ~Villányiné: Messze, a tenger partjára,
173  1|                 A tanár: Elviszlek.~ ~Villányiné: Olajfák közé, egy kis fehér
174  1|               A tanár: Oda, drágám.~ ~Villányiné: Naphosszat a tengert fogjuk
175  1|                 A tanár: A tengert!~ ~Villányiné: És éjszakánként egymáshoz
176  1|         csapódnak.~ ~A tanár: Igen.~ ~Villányiné: És senkire se fogsz gondolni,
177  1|          tanár: Mindenkinél jobban.~ ~Villányiné: Mikor utazunk?~ ~A tanár:
178  1|            tanár: Amikor te akarod.~ ~Villányiné: Holnap?~ ~A tanár: Holnap!~ ~
179  1|          Holnap?~ ~A tanár: Holnap!~ ~Villányiné: És nem jövünk vissza, csak
180  1|            tanár: Csak ha tél lesz.~ ~Villányiné: Nagyon szeretsz?~ ~A tanár (