Rész

  1  1|             neki, mintha tegnapelőtt még kifényesedett gérokkban
  2  1|         várakozott.~ ~- Amint látom, még maga se lett milliomossá, -
  3  1|           fekvő faluban, mert Pesten még ahhoz sincs reménye, hogy
  4  1|           diagnosztái közül való. És még harminc éves se volt, mikor
  5  1|        asszonyosan ápolt, puha kezét még utoljára ott nem érzik a
  6  1|            hogy hetvenhatéves koráig még a feje se fájt. A hirtelen
  7  1|              szálak vegyültek, Alice még innen volt a harmincon,
  8  1|            aranykönyvébe is. Mi kell még több az emberi boldogsághoz?
  9  1|            kegyet, hogy alkalomadtán még tisztelkedhessen az orvosa
 10  1|         járda szélén. A kicsike, aki még félig-meddig gyermek volt,
 11  1|              hiábavalónak bizonyult: még azt se sikerült megtudnia,
 12  1|              Gyűlölsz? Kitagadsz? Én még mindig úgy imádlak, mint
 13  1|   optimizmusában gondolta.~ ~Mariska még egyszer hírt adott magáról:
 14  1|    bekandikált a portière mögül.~ ~- Még mindig? - kérdezte suttogva,
 15  1|              nagynéni, aki állítólag még az öreg Törököt dajkálta,
 16  1|      Villányiné.~ ~- Hát nem mondtam még, hogy táviratilag Pásztóvölgyre
 17  1|            minden percét elrabolják, még csoda, ha az alvásra ideje
 18  1|          tetszeni a világon? Az uram még sohase vette észre, ha új
 19  1|       nyitott könyvben. A betegeinek még a belsejébe is belelát, -
 20  1|         harisnyáimat, fogadok veled, még egyszer se vette észre.
 21  1|           hercegnőnek, mikor az uram még a bacillusaival is százszor
 22  1| összekulcsolta a kezeit ijedtében: ő még csak megérteni se tudta,
 23  1|          bizonyos benne, hogy az ura még sohase nézett idegen asszonyra,
 24  1|     fájdalmaitól megváltsa. Oh igen, még az ő hermetikusan elzárt
 25  1|        ékszereim, az uram híressége? Még a két drága kis lányom se
 26  1|        lányom se tesz boldoggá, mert még az ő édes nevetésük se kárpótol
 27  1|             uramat akarom, aki értem még a tudományát és a betegeit
 28  1|       tehetséges kokott...~ ~Lujzika még mindig megbotránkozva csóválta
 29  1|              felé fordította:~ ~- Te még mindig itthon vagy? - kérdezte
 30  1|         kétszer is meggondolom, amíg még egyszer tüdőgyuladást kapok,
 31  1|         velem, akkor őrizkednie kell még a legkisebb náthától is.
 32  1|              tudnom, mi keresete van még Budapesten?~ ~A gróf: Ezer
 33  1|            de a betegségen kivül van még egy mellékfoglalkozásom
 34  1|           bukni az iskolában, akinek még a mozdulatait is irásba
 35  1|          emberek, akik kötelességből még az életüket is feláldoznák?
 36  1|              elfelejtettél, mindent, még azt is, hogy én voltam neked
 37  1|               hogy bájosabb asszonyt még ő, a női test legalaposabb
 38  1|             szép boltosnék! Maradt-e még valamijük egy szegény katona
 39  1|            egy szegény katonának? Én még a nevem napján is kocsisbort
 40  1|        Lénárdné kegyelmes asszonynál még kaphat néhányat...~ ~Pajzánul
 41  1|            eszembe jutott, hogy maga még talán a budai várpalotát
 42  1|             az egy-két esztendő, ami még hiányzik a száz évből, igazán
 43  1|            már sokat...~ ~A tolongás még veszedelmesebbé lesz, mert
 44  1|             mindenről megfeledkezik, még a kisérőjéről is, aki szemmellátható
 45  1|             szemmel): Hát maga is... még maga is...~ ~Az ezredes:
 46  1|          most ne sírjon tovább, mert még megláthatná valaki...~ ~
 47  1|             gyöngeségnek. Az asszony még mindig szepegve, megbántott
 48  1|     másodszor: vannak percek, amikor még a cégjegyzett szentek is
 49  1|      viselkedtem, holott tudom, hogy még álmában se gondol semmi
 50  1|           innen-onnan lejár és addig még sürgősen tárgyalnom kell
 51  1|              az elegáns katonát, aki még mindig tiszteletteljes haptákban
 52  1|          lehet?~ ~A gróf: Gyerekidő, még alig van tizenegy.~ ~A főpincér (
 53  1|              az öreg dadáról, akiről még máig se birt megfeledkezni...~ ~
 54  1|             ki tudja, hogy leszünk-e még valamikor hasonló helyzetben?
 55  1|             haszontalan kis nő talán még rossz néven se venné, ha
 56  1|       adhatna nekem légyottot, - ezt még a lipótvárosiak se írhatnák
 57  1|              csöpp kedvet sem érzett még hozzá, hogy lefekügyék,
 58  1|              hozzá, hogy lefekügyék, még az öreg úr se, aki egy kadét
 59  1|              áldozata volnék, s maga még csak nem is szerelmes belém?
 60  1|            módja is van, amiről maga még, úgy látszik, semmit se
 61  1|               Meri azt mondani, hogy még most is összeborzong a boldogságtól,
 62  1|       magának: hatéves házasság után még a legszerelmesebb asszonyok
 63  1|               nagyon sajnálom, de én még ma expressztáviratot küldök
 64  1|              visszatért s a kicsikék még ébren tölthetnek egy félórát.
 65  1|           gyönyörű terembe, amelyben még sohase volt s az első pillanatban
 66  1|          küszöbét átlépi?~ ~A leány: Még kisleány koromban sem féltem, -
 67  1|             az inasnak, teát hozat s még mindig derűs, apai mosollyal
 68  1|         benne és az az érzésem, hogy még mindig a madame Thérèse
 69  1|       estéről, mikor a méltóságos úr még maga is nyomorgó orvosnövendék
 70  1|           egy keskeny zugában, amely még a középkorból maradt meg,
 71  1|               Hiszen a világon sincs még egy ember, akinek ennyi
 72  1|            szabad csodálkoznia, hogy még sohase látott a gazdája
 73  1|             ahogy illik, hiszen maga még azt se tudja, kinek hívnak:
 74  1|           hidegségébe. A medika, aki még életében sohase beszélt
 75  1|           többé. Nem borzasztó, hogy még e pár év alatt is meg vagyok
 76  1|               szép kis asszony, maga még nagyon boldog lesz, - hiszen
 77  1|         aggodalma támadt, hogy André még a Dunába talál ugrani bánatában,
 78  1|           hát ezt a rövid időt, hogy még inkább összebarátkozzunk
 79  1|              kora délelőtt távozott, még nem volt otthon. Csak két
 80  1|           beszédes hangulatban, hogy még a csöndes tanárt is egészen
 81  1|           kockaköveken, melyek talán még a török hódoltság idejéből
 82  1|        Rembrandt-képekre emlékeztet, még érdekesebb, mint daliás
 83  1|            az imazsámolyon. A termek még a régiek, de a középkori
 84  1|        csodálatos harmóniába, melyet még tökéletesebbé tesz a régi
 85  1|               Ezért jöttem ide, - és még valamiért, amit nem árulok
 86  1|            Ne juttassa eszembe, mert még el találok sülyedni szégyenletemben.
 87  1|        Villányiné (nagyon sápadt, de még mindig fenntartja a külszínt):
 88  1|           ezer éve, hogy nem láttam. Még a tegnapi premièren se láttam,
 89  1|          nagyon soká...~ ~Villányiné még jobban kipirult - most frissebb
 90  1|       kedvesén, aki az este folyamán még egyetlen pillantásra se
 91  1|            Természetesen itt találom még, mire visszajövök?~ ~Az
 92  1|         visszajövök?~ ~Az ezredesnek még a füle is elvörösödött örömében.~ ~-
 93  1|              válaszolt volna. A gróf még a szemét se láthatta a színházi
 94  1|         életemet tönkretegye. Lássa, még a szégyenérzet is kihalt
 95  1|          fogott magával! Ez az ember még álmában se fog arra gondolni,
 96  1|              párisi urak s lehetőleg még elegánsabb szédelgők suhannak
 97  1|             az az érzés fog el, hogy még valaha föl is áldozom az
 98  1|            fejemben, pedig a világot még sohase láttam szebbnek,
 99  1|              ne ijedjen meg, drágám, még nincs mit tartania attól,
100  1|             lett belőlem. Az alkalom még nem riasztja vissza a férfiakat,
101  1|          Pedig ez nagy szó, mert itt még a hivatásos hommes à femmes-ok
102  1|              a legcsunyább. Van erre még egyéb bizonyítékom is: André,
103  1|             asszony lakik, aki engem még a fivérénél is jobban szeret.
104  1|             levelet, irja meg: jár-e még sétálni a kicsikékkel a
105  1|      Mentonetól Cannesig se találtam még szebb és elragadóbb asszonyt...~ ~
106  1|         arcom annyira kipirult, hogy még a tanár úr is csodálkozva
107  1|              esténkint hazajön, néha még arról is megfeledkezik,
108  1|             látom, hogy a világosság még sokkal éjfélután is átszivárog
109  1|              a sors melléje rendelt: még azt az anyátlan kis csavargót
110  1|              kalandok után futkosna, még álmában se gondolt; de bizonyosra
111  1|             Nem kellett soká várnia: még félnégy se volt, mikor Villányiné
112  1|         leány, miközben érezte, hogy még sápadtabb, mint rendesen -
113  1|              gróf vásárolta meg, aki még Ferdinándnak volt a bizalmas
114  1|            embere.~ ~A művelt rendőr még tovább is magyarázgatta
115  1|         volna, hogy kedvence, akit ő még mindig selypítő gyermeknek
116  1|  reggelenkint a tanár úr megjelenik! Még a haldoklóknak is felragyog
117  1|             egy ódon vaslámpa égett. Még körül se nézett, mikor az
118  1|    veszedelemben forognak.~ ~A gróf (még mindig mosolyog): Megrémit
119  1|              régi Waldeckeknek, akik még Benvenuto Cellinit is a
120  1|     ragaszkodás az úrnőjéhez, akiért még azt a nagy áldozatot is
121  1|          palotába s hogy ez a levegő még pár nappal ezelőtt is bűnös
122  1|               Ha én rólam lenne szó, még el lehetne hinni ezt az
123  1|           tudósoknak születtek, akik még a férjüket is egy jókedvű
124  1|              megbocsátani nekem? Hát még most se csókolsz meg, mikor
125  1|           akit rajta kivül e percben még senkise látott, de aki sietve
126  1|             komoly diákarcát, melyen még csak elvétve ütközött ki
127  1|          világszép sógornőmhöz, akit még sohase láttam és akit az
128  1|                   Úgy van, kedvesem, még pedig azonnal, mielőtt a
129  1|             elmondott nekem, mielőtt még személyesen ismertem volna.
130  1|        mondatot.~ ~Mariska: Közelről még szebb vagy, mint messziről!
131  1|      valamennyi megbolondulna érted. Még én is ki tudom őket hozni
132  1|           föláldozza. Sőt fél év óta még arra se lehet rávenni, hogy
133  1|              asszony van a dologban, még pedig valami rossz, kacér
134  1|           korrektség, akivel szemben még a leggonoszabb rágalom is
135  1|           mindebből, Jánossy úr?~ ~- Még mindig nem azt, amitől ön
136  1|           vett át a főpostán, melyet még a posta folyosóján végigolvasott,
137  1|              alkonyatokon. De hiába, még a romantikára is ráfanyalodom,
138  1|           fájdalom - kétségtelen, de még mindig remélhetjük, hogy
139  1|     nagyságos asszonyom... de hiszen még semmit se tudunk, ami ennyire
140  1|       alacsony és elhagyott házakra. Még nem volt négy óra, de már
141  1|        szentimentalizmus, mely eddig még arra is képtelenné tette,
142  1|                   Ki az? - ismételte még türelmetlenebbül a férfi,
143  1|             Mire esküdhetnél, amiben még hinni tudnék? Azt az esküdet
144  1|        hiszen az ilyen férfi mellett még a legromlottabb asszony
145  1|             járt az idő, de a tavasz még mindig nem tudott meghonosodni
146  1|     leszedték az asztalt, de az inas még ott pepecsel a kályha körül,
147  1|             az örömök is elmulnak, - még a fájdalmunk se marad mindörökre
148  1|             hűséges hozzánk. De most még elszorul néha a szívem,
149  1|         szegény Sándorom!~ ~A tanár: Még csak haragudni se tudtam
150  1|            tanár: Nem haragudtam rá, még csak szemrehányást se tettem
151  1|    lakosztályukba, miután az ajtóból még egyszer csókot intettek
152  1|              szobában, mely az imént még a gyermekei kacagásától
153  1|             mint a halott szülőidet, még az egyetlen kis hugodnál
154  2|             hiszen a Lesbia atyjának még egész negyvenöt forintnyi
155  2|             úr levelét. Sohasem volt még ennyire fölindulva, mint
156  2|            mondta a barátnőinek:~ ~- Még akkortól jó barátom, amikor
157  2|         együtt játszott a színpadon, még aznap este kölcsön kért
158  2|       ringatták. Miután a fehérneműt még egyszer átvizsgálta, levélpapirost
159  2|           hozzám egy csésze teára... Még nem vagyok álmos, elbeszélgethetünk
160  2|         zamárdi part bokrai. Délfelé még lebegett egy kevés szellő
161  2|               Giovanni szorgoskodott még egy darabig, hogy a vitorlákkal
162  2|          Kiderült, hogy sohasem járt még Budapesten, s mióta a csurgói
163  2|             velem azt az Isten, hogy még ezen a télen is életben
164  2|            bolondos ötletein, mintha még mindig a mi kis, sötét,
165  2|               Higyje el, kisasszony, még ma reggel nem lettem volna
166  2|   határszélén szomorúan szólott:~ ~- Még egyetlen állomás, kisasszony!~ ~-
167  2|          lassan, fontolgatva, mintha még mindig affölött töprenkednék:
168  2|     csinosabb fiatalember felől. Sőt még föl is költöttük egymást,
169  2|              édes asszony birtokában még vasúti kalandokat hajhász
170  2|    boldogtalanná, mert ez a kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék,
171  2|              egyszer az ujságokban - még okvetlen meggyilkolja.~ ~
172  2|          hogy a boldogtalan házaspár még mindig ébren van s hogy
173  2|          vagy a halál nagy problémái még mindig homályosak az emberiség
174  2|          lélek pszihológiájával - és még sohasem talált olyan asszonyra,
175  2|           így... nem akarom... hátha még segíthetnénk a dolgon...~ ~-
176  2|     kijelentéssel, hogy Ádám azontúl még forróbban szerette az ő