Rész

  1  1|                   A váróterem zsúfolva volt betegekkel, a kis szalonban,
  2  1|                év óta elég dicsőségben volt része), eszébe jutott nyomoruságos
  3  1|              Villányi professzor tagja volt a magyar főrendiháznak,
  4  1|             naptól, mikor új diplomája volt az egyetlen vagyona? A karrier,
  5  1|            háziorvosi stallumot. Annyi volt a betege, hogy jóformán
  6  1|                 És még harminc éves se volt, mikor már naponkint könyörgő,
  7  1|        malomtulajdonosához, aki nagyra volt vele, hogy hetvenhatéves
  8  1|       segíthetett; de utazásának mégis volt valami eredménye: Török
  9  1|          házassága alatt - ennyi ideje volt most, hogy Török Alicet
 10  1|     kielégítetlen vágyai. Negyven éves volt, de a hajába már ősz szálak
 11  1|             vegyültek, Alice még innen volt a harmincon, de alig látszott
 12  1|              alapjában jószívű asszony volt, akinek gőgös szempillantása
 13  1|        közpályája ragyogó és diadalmas volt, s meglett férfikora ellenére
 14  1|             Ville Anny.~ ~Tizenegy óra volt. Villányi tanár befejezte
 15  1|            verőfényt élvezi; de aligha volt az, mert a tanár a homlokáig
 16  1|               kell megmentenie...~ ~Ki volt ez a gyönyörű, fiatal teremtés?
 17  1|               asszony Villányi Mariska volt, a professzor világszép
 18  1|               fürtjeihez, mindenki meg volt győződve róla, hogy a baba
 19  1| Villányi-családnak. Úgy látszott, hogy volt is a dologban valami: a
 20  1|          bevált, de a vén embernek nem volt rá oka, hogy az éleslátására
 21  1|               még félig-meddig gyermek volt, oly bátran és oly kokett
 22  1|        neuraszténiának, de csöpp hijja volt, hogy ájultan nem esett
 23  1|               egykori Villányi Mariska volt... A kis magyar leány, aki
 24  1|            tanár - ekkor már katedrája volt az egyetemen - csupán egyszer
 25  1|              az ágyába: oly rettenetes volt neki arra gondolni, hogy
 26  1|        elszegényedett, öreg kisasszony volt, egy Napoleon-korabeli nagynéni,
 27  1|                megbecsülhetetlen kincs volt a Villányiék háztartásában:
 28  1|              azt te is belátod, hogy a volt miniszterelnöknek mégse
 29  1|         parkettől a padmalyig zsúfolva volt fekete bőrhátas könyvekkel
 30  1|               vette észre, ha új kalap volt a fejemen és mindennap más
 31  1|                hiszen jóformán törvény volt, hogy Villányi Micikét senkise
 32  1|              Villányiné: Az uramat egy volt miniszterhez hívták, - a
 33  1|               betegségen esett túl. Ki volt a doktora?” - Alázatosan
 34  1|               beteg.~ ~Délután hat óra volt. Villányi tanár, aki épp
 35  1|            nedves, nyárvégi időben sok volt a beteg s a professzor kissé
 36  1|              pityergő Villányi Mariska volt többé, hanem az ünnepelt
 37  1|          pamlagán. Oly szép és csábító volt, hogy Villányi tanár néhány
 38  1|               olyan jó és édes gyermek volt valaha, mint ti, drágácskáim...~ ~ ~
 39  1|               bazárokon.~ ~Villányiné: Volt, de fájdalom, az imént adtuk
 40  1|          utolsót. Pedig nagyszerű csók volt, maga bizonyosan megvette
 41  1|       Beismerem, hogy izléstelen dolog volt, de ha elnéző akar lenni,
 42  1|                aki olyan rózsás és üde volt, mintha reggel óta lovon
 43  1|                aranyfényű októberi nap volt, fél Budapest az aszfalton
 44  1|          tizennyolc éves koráig többet volt a vidéki pusztánkon, mint
 45  1|       ujságokban. A piktor Csák György volt, akinek ősei valaha vércsefészkeket
 46  1|          ujságban? Ott ugyan semmi sem volt róla.~ ~- Nem? Akkor csak
 47  1|                 mely egyetlen öröksége volt az édesapjától, vörös szemmel
 48  1|            Villányiné, akinek jó szíve volt, lelkesedéssel elfogadta
 49  1|                festők bajusza zuzmarás volt a habtól, a feketeruhás,
 50  1|           társaság negyedóra mulva ott volt a tornyos Bernhardt-villa
 51  1|               fantáziátlan nyárspolgár volt magához képest, - mondta
 52  1|            csupa naivitás és szendeség volt, a szűzies fiatal asszony
 53  1|             Oly furcsa, oly hangulatos volt ez a környezet, hogy az
 54  1|                figyelmét. Mindeddig az volt a szokás, hogy a kisasszony
 55  1|           terembe, amelyben még sohase volt s az első pillanatban annyira
 56  1|              hogy illetlenül bőbeszédű volt a nagy emberrel szemben,
 57  1|             mondott.~ ~A tanár: Ez jól volt mondva, kis leány, erre
 58  1|              is nyomorgó orvosnövendék volt s fűtetlen szobában készült
 59  1|              aludt a gondtól, mert nem volt annyi pénze, hogy a vizsgadíját
 60  1|             vizsgadíját lefizesse. Nem volt már se ruhája, se ékszere,
 61  1|                ékszere, se könyve, nem volt már semmije, amit zálogba
 62  1|               és szegények, mint akkor volt a méltóságos tanár úr...~ ~
 63  1|          kisasszony egy délben - ünnep volt és az egyetemen nem volt
 64  1|               volt és az egyetemen nem volt előadás - a várbástyára
 65  1|               szép, elegáns és szomorú volt, hogy Gärtner kisasszony
 66  1|             csupa aranyos könnyelműség volt, az elegáns párisi toiletteje
 67  1|                 Gärtner kisasszony nem volt ideges nő, de most valami
 68  1|       kisasszonynak ez a pillanat elég volt ahhoz, hogy a fiatal asszonyban
 69  1|             délelőtt távozott, még nem volt otthon. Csak két óra után
 70  1|              akinek teljes három órára volt szüksége, hogy nagynehezen
 71  1|               úton se állt be, - olyan volt, mint egy mézeshetes asszonyka,
 72  1|             pesti asszonyok. Vajjon ki volt hát az a szabónő, kit az
 73  1|            multkor kedves és illemtudó volt, megérdemli hát, hogy egy
 74  1|                egyetlen óráért érdemes volt élni, hogy most már a haláltól
 75  1|                 most frissebb és üdébb volt, mint valaha, - aztán halkan,
 76  1|               közoktatásügyi miniszter volt, aki most mutatkozott először
 77  1|              kezét, mely lázasan forró volt, de a remegő ujjak erőszakosan
 78  1|                 Oly konok és fájdalmas volt ez a hallgatás, hogy a férfi
 79  1|               Oly szánalmas és megható volt ez a pose, hogy a gróf egy
 80  1|             megcsalja...~ ~Csöpp híjja volt, hogy csakugyan sírva nem
 81  1|          mindig a franciás karcsuságom volt a legszebb rajtam. No azért
 82  1|            csak ismételt sürgetés után volt hajlandó arra az áldozatra,
 83  1|          valamikor - istenem, de régen volt! - két álló hónapig udvarolt
 84  1|         elhiheti nekem, hogy kevésszer volt nagyobb örömöm az életben,
 85  1|             örültem, mert hetek óta ez volt az első mosoly, amit az
 86  1|             Mikor a házba jöttem, maga volt a jókedv, most többnyire
 87  1|              idegesebb és rejtélyesebb volt, mint valaha, délután félnégy
 88  1|                lépcsőjén. A portás nem volt a fülkéjében s így észrevétlenül
 89  1|            soká várnia: még félnégy se volt, mikor Villányiné az üveges
 90  1|             ház valamikor a Laczffyaké volt, akik Mátyás királytól kapták
 91  1|              meg, aki még Ferdinándnak volt a bizalmas embere.~ ~A művelt
 92  1|      hallgatott rá többé: az az érzése volt, hogy a világ hirtelen elsötétül
 93  1|          grófhoz jár! Most már világos volt előtte minden: úrnője idegessége,
 94  1|              tanárnak? Azzal tisztában volt, hogy Villányit tönkretenné
 95  1|              Most, hogy minden világos volt előtte, valami marcangoló
 96  1|                teremben. A látvány nem volt mindennapi: az orvostanhallgatók
 97  1|             pár pillanat mulva már ott volt úrnője kezében, aki sietve
 98  1|            féltékenység, sem harag nem volt a hangjában, inkább valami
 99  1|               egy diszkrét magánügyről volt szó, egy ostoba kis szerelmi
100  1|               melynek állítólag önmaga volt a hősnője - szomorúan elbúcsuzott
101  1|                villamosok teteje fehér volt a hajnali dértől s a tükörfényes
102  1|               sokasága. Hideg és sötét volt a világ, akár egy északsarki
103  1|            most az ő gyönge kis kezébe volt letéve. Gärtner kisasszony
104  1|          találkozhatik. Idejött, önnél volt, amíg az ura késő estig
105  1|              játékos és boldog gyermek volt mellettük, s aki most lehajtott
106  1|             úrnőm, aki eddig napsugara volt a családjának, behúnyt szemmel
107  1|                De akkor... de akkor mi volt az oka annak, hogy a látogatását
108  1|                  ez a fiú megbízhatóbb volt, mint az amerikai Pinkerton-vállalat, -
109  1|                mely sápadt és megnyúlt volt az éjjeli virrasztásoktól.
110  1|               szorgalmas orvosnövendék volt megint, akinek az volt az
111  1|   orvosnövendék volt megint, akinek az volt az egyetlen öröme, ha drága
112  1|              élet királyi módon bőkezű volt hozzám: minden beteljesedett
113  1|      gondolkodtam, már tegnapelőtt úgy volt, hogy idejövök, már csöngettem
114  1|     visszatérni többé. A levélben pénz volt, sok pénz, - jutalom az
115  1|              fonódott. Karácsony napja volt és én egyedül voltam egy
116  1|              Tudom. Az egész életem se volt más, mint reménytelen küzdelem
117  1|           ember vidéki csendőrkapitány volt, de már tíz éve a saját
118  1|                aki mindeddig napsugara volt a családjának, de aki most
119  1|               tanárné eddig szemefénye volt az urának, aki csupán hitvesi
120  1|              kötelességeinek élt. Maga volt a jókedv és a korrektség,
121  1|             elhagyott házakra. Még nem volt négy óra, de már sötét és
122  1|             óra, de már sötét és hideg volt itt a város és a nedves
123  1|              aki megfizetett és kedves volt hozzám. De te egy tisztességes
124  1|         fogadtál, mely a legeslegszebb volt életedben. Gonosz és alávaló
125  1|              mennyezetére. Oly ijesztő volt ez a látvány, hogy a férfi
126  1|           ölelte: mindez aggasztó jele volt a gyötrődésnek, melytől
127  1|               halálosan hideg és merev volt. Ott térdeltem mellette
128  1|             drágám utolsó szava az övé volt, hiszen őt szerette legutoljára
129  1|                a gyermekei kacagásától volt hangos. Kivülről behallatszik
130  2|             imponálnék...~ ~Lesbia nem volt valami római hölgy, Lesbia
131  2|              De mert nemcsak preceptor volt, hanem egyúttal tehetséges
132  2|             Fülöp a Beatrice édesatyja volt, a levélben pedig csak e
133  2|              Fülöp úr levelét. Sohasem volt még ennyire fölindulva,
134  2|               fél óra mulva megint ott volt a Peyer úr irodájában.~ ~
135  2|             régi, forró, mámoros szíve volt többé.~ ~De Jenő nem törődött
136  2|               nem a régi, kopott poéta volt többé, hanem egy előkelő
137  2|               a szemére. Oly borzasztó volt elgondolni, hogy kis lantját
138  2|              napközben talán kénytelen volt adós maradni a kapuciner
139  2|           Páfránynak pompás havelockja volt, mely nem kis feltünést
140  2|           Bárány N. Guidó rossz művész volt, de volt egy érdekes specialitása:
141  2|            Guidó rossz művész volt, de volt egy érdekes specialitása:
142  2|              szerint teljesen hivatott volt arra, hogy a gőgös Dusét
143  2|            Ferike nemcsak jó színésznő volt, de kitünően értett a nemzetgazdasághoz
144  2|               Ferike, aki jószívű lány volt, számítás nélkül szétosztogatott
145  2|               az étlapon.~ ~Ferike nem volt valami szertartásos nő s
146  2|      spriccerét, Laki pedig - ha éppen volt nála - jószívűen kölcsön
147  2|            mint annyi soknak, ambicióm volt, hogy szeptemberben négerré
148  2|                befuttatott udvarán. Ez volt életemnek legromantikusabb
149  2|            árnyékot, kabinnak híre sem volt a yacht belsejében. Távolról
150  2|               Kis úr száraz és unalmas volt, mint egy lévita, de mi
151  2|               lelkemnek igazi enyhülés volt ez a falusi mester, aki
152  2|                kalapját. A pince olyan volt, mintha egy festő cseppentette
153  2|           Somogyi Dániel tisztes kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei
154  2|            napjáig. Közönséges paraszt volt minden ivadékom, de a venyige
155  2|          körülfolyta s messziről olyan volt az öreg paraszt, mint egy
156  2|        valóságos pikáns, bizarr kaland volt (úgy van: bizarr, ez a nagyszerű
157  2|              dolog megállani?~ ~Öt óra volt, ködös, csúnya homály, amikor
158  2|         őrházformájú állomás előtt föl volt gyújtva a zöld lámpás. A
159  2|                igen, a kis fekete Irma volt, aki olyan ábrándos megjegyzéseket
160  2|              ez a jellemtelen kalandor volt a legelmésebb, aki a nejét, -
161  2|                 hogy Irma - akinek nem volt valaha előttem titka - most
162  2|                céltalan életére... Nem volt valami lágyszívű fickó,
163  2|               őket... Olyan csodálatos volt ez a napsugaras, ibolyaillatos
164  2|   ibolyaillatos világ; Klárika asszony volt, a fehér fátyol végigomlott
165  2|            fürdőszoba sötét és kicsiny volt egy hétszáz forintos lakáshoz.~ ~
166  2|            előirják...~ ~Ebben azonban volt némi túlzás, mert Ádám,
167  2|                 Szóval, Klárika komoly volt, mint egy akadémikus, Ádám
168  2|         gyermekem... hiszen oly fiatal volt, mikor a feleségemmé lett. ...