Rész

1  1|      szegény teremtésnek, akit soha senkise szeretett önzetlenül.”~ ~
2  1|   tanítottál? Nem gondolsz már soha többé a hófuvásos iskola-utcára,
3  1|        érdeklődik): Oh, nem... soha... némelykor hajnalig is
4  1| találnom magát? Nem érzi, hogy soha férfi nem állhat oly közel
5  1|         hát ne beszéljen többé soha arról a délutánról! Könyörgöm
6  1|         hiszen én - fájdalom - soha se fogom elfelejteni...~ ~
7  1|  mellett, mert legújabban az a soha nem álmodott kitüntetés