Rész

  1  1|      tartózkodó, de alapjában jószívű asszony volt, akinek gőgös szempillantása
  2  1|          amelyben egy elegáns, fiatal asszony ült. Igy, látszatra, valami
  3  1|             megemelte volna. A fiatal asszony, akinek rózsás arcát szintén
  4  1|            fűzték a tanárhoz; a szőke asszony Villányi Mariska volt, a
  5  1|             testvérhuga...~ ~A fiatal asszony, aki a nyugodt és halvérű
  6  1|             mint valami bátor, fiatal asszony. Nem tudom, kitől örökölte
  7  1|              az én családomban minden asszony csak földresütött szemmel
  8  1|         palotája szalonjában. A szőke asszony ekkor már merészen letagadta,
  9  1|                                 Alice asszony.~ ~A titkos kis tapétaajtó,
 10  1| szalmaözvegységre kárhoztatott fiatal asszony.~ ~- A vacsorához mindenesetre
 11  1|           Szegény, kicsike méltóságos asszony, a maga ura voltaképpen
 12  1|      anyáskodva megigazgatta.~ ~Alice asszony oly kétségbeesve intett,
 13  1|            ezer és ezer szerencsétlen asszony ontja a könnyeit, akik lelkiismeretlenül
 14  1|          egész világon a legboldogabb asszony. Ha tudnád, hogy vétkezel,
 15  1|       Gyöngéden megsimogatta az Alice asszony mezítelen karját, de szép
 16  1|              is elfelejti.~ ~A fiatal asszony meleg pillantása oly dacossá
 17  1|        fehérneműjéről gondoskodik. Az asszony, aki maga is egyéniség,
 18  1|          professzor házában. De Alice asszony nem törődött a vén kisasszony
 19  1|              fehér fejét, de a fiatal asszony ügyet se vetett a megbotránkozására,
 20  1|          jelvényét, szeliden a fiatal asszony felé fordította:~ ~- Te
 21  1|      várakozik a kapu előtt. A fiatal asszony éppen az állótükörben nézegeti
 22  1|             inas: Mondtam, méltóságos asszony.~ ~Villányiné: Vezesse be
 23  1|                  A gróf: A méltóságos asszony el akart menni hazulról?~ ~
 24  1|         szabad visszaélni, méltóságos asszony. Különben is, nincs szükségem
 25  1|            unokája, mint a méltóságos asszony bizonyosan tudja, angolkóros;
 26  1|          leszármazottja...~ ~A fiatal asszony gúnyosan mosolyog, a gróf
 27  1|              érzékiséggé izzik át. Az asszony pedig, miközben kissé gőgösen
 28  1|      rendelőszobában.~ ~Az aranyszőke asszony mosolyogva bólintott.~ ~-
 29  1|           álltak mind a ketten, de az asszony csakhamar esdeklő gyermek
 30  1|             estén meghalt. Az a rossz asszony, aki különvonatokon utazik
 31  1|          gyönyörű, kisírtszemű, szőke asszony mellett, aki megrendülve
 32  1|     válaszolta ajkbiggyesztve a szőke asszony.~ ~Villányi egy pillanatig
 33  1|           ebben a helyzetben, hogy az asszony ismét könnyekig elérzékenyült,
 34  1|               végigsimogatta a fiatal asszony arcát. És most ellágyulva
 35  1|              Az ezredes: Szegény szép asszony, képzelem, hogy mennyire
 36  1|            tóként csillog, s a fiatal asszony boldogan megszédülve néz
 37  1|             mindent?~ ~Villányiné (az asszony örök sóvárgásával): Itt
 38  1|       villamos kocsik robognak, de az asszony úgy érzi, hogy mérhetetlen
 39  1|     körülnézett, csöndesen lehajol az asszony fejéhez, mely álmodozva
 40  1|            föléje hajlik s mielőtt az asszony észrevenné, hogy mit akar,
 41  1|               emberi gyöngeségnek. Az asszony még mindig szepegve, megbántott
 42  1|        Ragyogó szemmel, a harmincéves asszony felsőséges iróniájával beszélt,
 43  1|                    A hugom a legszebb asszony Bajorországban, aki mellett
 44  1|               csak egyetlen tökéletes asszony van a világon: a sógornője.
 45  1|        nedvessé lett előtte, mikor az asszony meleg jósággal így szólt
 46  1|              maradt a feleségével, az asszony megsimogatta az ura kezét.~ ~-
 47  1|       selyemblúzos, útikalapos fiatal asszony ül, aki elgondolkodva kanalazza
 48  1|            robogó étterembe. A fiatal asszony Villányi tanárné, a civilruhás
 49  1|             csókolom, szép méltóságos asszony!~ ~Villányiné (akinek minden
 50  1| Villefrancheból Algirig hajózott s az asszony úgy érzi, mintha a Földközi
 51  1|              kocsi sarkában. A fiatal asszony megütődve nézi az udvarlóját,
 52  1|         ideáramló éjszakai levegő. Az asszony annyira el van merülve a
 53  1|             öleli magához az álmodozó asszony nyakát.~ ~Villányiné (hirtelen
 54  1|               hogy a hugom a legszebb asszony egész Baváriában? Látott
 55  1|          kedvesebb, mint a méltóságos asszony. Ha jó izlésem volna, azonnal
 56  1|       írhatnák a maga rovására. Az az asszony, aki más nevében csókolózik,
 57  1|           szavalni fog önöknek, Klári asszony pedig eltáncolja az ukrániai
 58  1|        havanna gyönyörűségének, Klári asszony föltűzte a szoknyáját, hogy
 59  1|             sürgölődő társaságtól. Az asszony hátradőlt az exotikus trón-formájú
 60  1|           szánakozva siklott végig az asszony karcsú és kivánatos alakján.~ ~-
 61  1|        századbeli, kényeztetett pesti asszony életét szürkébbnek tartom,
 62  1|             érzi is, amit mond, de az asszony szeme nem gyuladt föl, vonásai
 63  1|      szendeség volt, a szűzies fiatal asszony szeme, akinek az a legnagyobb
 64  1|              ült, egészen odahúzta az asszony mellé, s fojtott hangon
 65  1|               ez a környezet, hogy az asszony most egyszerre érzelmessé
 66  1|         mondhatott többet, mert Klári asszony most hirtelen megjelent
 67  1|             egy félórát. A méltóságos asszony távollétében a gyermekek
 68  1|            emberi test csodáiról s az asszony veleszületett gráciájával
 69  1|              történt vele: egy fiatal asszony, aki eddig elgondolkodva
 70  1|               szerencsém?~ ~Az idegen asszony elgondolkodva bólintott.~ ~-
 71  1|       megindultan bólintott, a fiatal asszony pedig szenvedélyesen magához
 72  1|        alakjához.~ ~- Drága, szép kis asszony, maga még nagyon boldog
 73  1|          érzése támadt, hogy a fiatal asszony mindinkább belevész a hideg
 74  1|                   Vajjon a méltóságos asszony is észrevette-e, hogy mi
 75  1|              elérzékenyül): Drága kis asszony!~ ~Villányiné (kipirulva
 76  1|    eszeveszett vággyal kulcsolódik az asszony dereka köré, míg ajka hirtelen
 77  1|               ironizáló, társaságbeli asszony, aki az imént a német regényekről
 78  1|               Ebből a bajból egy szép asszony vagy egy érdekes utazás
 79  1|            iránt.~ ~- És a méltóságos asszony? Van ezer éve, hogy nem
 80  1|          aggódva nézte végig a fiatal asszony rózsás arcbőrét, gyönyörű
 81  1|       ingerlőnek találta volna, ha az asszony meleg és odaadó tekintete
 82  1|               és előkelő társaságbeli asszony, aki most megközelíthetetlen
 83  1|    kibontakoztak az övéből s a fiatal asszony sápadtan, összeszorított
 84  1|          négyszemközt egymással.~ ~Az asszony most levette szeméről a
 85  1|              hogy a legboldogtalanabb asszony legyek a világon, hát ne
 86  1|           részvéttel nézett rá, de az asszony csodálatos szépségét látva,
 87  1|             szívtelen és elvetemedett asszony lehet képes arra, hogy ezt
 88  1|              hizelkedéssel súrolta az asszony karját és a hangja halk
 89  1|        finomulva lopózott be a habozó asszony fülébe:~ ~- Kicsi fiam,
 90  1|               és jöjj el hozzám!~ ~Az asszony ajka újra remegni kezdett,
 91  1|    Levélváltás.~ ~Marie de Ville Anny asszony levele Gärtner Irén kisasszonyhoz,
 92  1|            épp úgy szereti őt a kicsi asszony, mint én, mint a bolondos,
 93  1|              drága és édes kis párisi asszony lakik, aki engem még a fivérénél
 94  1|              nézett rám, a méltóságos asszony pedig tréfásan így szólott
 95  1|              küldtek, de a méltóságos asszony jókedvű pillantása elárulta,
 96  1|              orvosságot. A méltóságos asszony ilyenkor könnyes szemmel,
 97  1|           fogja úrnőjét. A méltóságos asszony, aki idegesebb és rejtélyesebb
 98  1|     konfliskocsis bóbiskolt; a fiatal asszony beült az egyik batárba s
 99  1|       leleplezze? Hogy kerül a fiatal asszony szeme elé, ha kitudódik,
100  1|          körútjára. És csodálatos: az asszony rosszaságának tudata egyszerre
101  1|          szólott magában:~ ~- Micsoda asszony lehet, aki ezt a félistent
102  1|     kisasszony megvárta, míg a fiatal asszony elolvassa a titokzatos üzenetet,
103  1|               mellé.~ ~- A méltóságos asszony ma büszke lett volna a méltóságos
104  1|            látná egyszer a méltóságos asszony a szegény betegeket, akiknek
105  1|               A lányok - a méltóságos asszony tudja, ugyebár, hogy legalább
106  1|               kutatva pihent a fiatal asszony vonásain, de Villányiné
107  1|          kapott Milanóból; Ville Anny asszony küldte az expresszvonatról,
108  1|         gondolok, hogy maga, édes kis asszony, teljes huszonnégy óráig
109  1|             kisasszony: Kegyelmet egy asszony számára, aki tisztaságra
110  1|              benne, hogy a méltóságos asszony is ugyanígy gondolkodik,
111  1|                  A gróf: A méltóságos asszony emelt fővel jött ide, azért
112  1|              kisasszony: A méltóságos asszony csak egyszer járt itt?~ ~
113  1|              fájdalmat érez, mikor az asszony szerelmes vonaglására és
114  1|      szembemosolygott vele.~ ~Mariska asszony titokzatosan megrázta szőke
115  1|             reszketve tapadt a fiatal asszony vállára. És közömbös hangon,
116  1|              ezelőtt, amikor a fiatal asszony legelőször nála járt, de
117  1|            sápadtan belenézett a síró asszony szemébe. És ekkor hirtelen
118  1|          borzongással nyomta a fiatal asszony arcára, fájdalmas boldogsággal
119  1|         ragaszkodva fonódott a fiatal asszony dereka köré.~ ~- Fájdalmam?
120  1|              rátette a kezét a fiatal asszony csillogó, szőke hajára.~ ~-
121  1|     történhetett odabenn, de a fiatal asszony nem árulta el izgatottsága
122  1|                   És pedig?~ ~Mariska asszony megölelte a barátnőjét és
123  1|               Itthon van a méltóságos asszony? - kérdezte sietve.~ ~-
124  1|                                   Két asszony.~ ~Amikor Mariska a szalonba
125  1|           tekintettel siklik végig az asszony karcsú termetén, mely fűző
126  1|          meséjére emlékeztetik. A két asszony két ragyogó típus képviselője;
127  1|          kínossá kezd válni, végre az asszony töri meg, aki egy lépéssel
128  1|               lelkiismeretét.~ ~A két asszony most már derűsebben nézi
129  1|          tetszeném valakinek és az is asszony.~ ~Mariska (elbiggyeszti
130  1|             Tíz perccel később. A két asszony megitta a teáját, végigkóstolta
131  1|               Villányiné: Szegény kis asszony, mily borzasztóan szenvedhettél!~ ~
132  1|         fölényes irónia, az erőslelkű asszony iróniája, aki egész életét
133  1|          kérdés és szomorúság, míg az asszony ülve marad a karosszékben
134  1|               bundát, melybe a fiatal asszony fázékonyan beleburkolózik.~ ~
135  1|    tapogatózom, ha attól tartok, hogy asszony van a dologban, még pedig
136  1|             pedig valami rossz, kacér asszony, aki a zsákmányához kegyetlenül
137  1|         hajolt meg az őszinte, fiatal asszony előtt.~ ~- Ennél mi sem
138  1|               Hallott már a nagyságos asszony Jánossy Györgyről? Ez a
139  1|               Parancsolja a nagyságos asszony, hogy idehivassam?~ ~- Nem,
140  1|            fog ártani, ha a nagyságos asszony mireánk hivatkozik...~ ~
141  1|                Ha azonban a nagyságos asszony ragaszkodik hozzá, hogy
142  1|                 Ki ne ismerné!~ ~- Az asszony, akiről beszélek, az ő felesége.
143  1|             viszontlátásig, nagyságos asszony!~ ~*~ ~Csütörtök este Villányi
144  1|        tisztelettel üdvözli. A fiatal asszony izgatottan kémleli a detektiv
145  1|        dolgokat mesélhetnék. Akárhány asszony van, aki a legutolsó pillanatban
146  1|             megindultan): A nagyságos asszony bátyjáról van szó?~ ~Villányi
147  1|            imént egy bűnös és alávaló asszony. A bátyja asszonya, a bátyja
148  1|     kiszivárgó világossága s a fiatal asszony ökölbe szorított kézzel
149  1|         küszöb előtt, melyen belül az asszony és a szeretője rejtőztek.~ ~-
150  1|             kisértetet látna, majd az asszony örök, komédiás-ösztönével,
151  1|           karosszékbe. A földön fekvő asszony most fölemelte a fejét s
152  1|           mellett még a legromlottabb asszony is korrektté lett volna.
153  1|               ez a nő... ez a szegény asszony rosszul lett... De hiszen...~ ~
154  1|            odahajtotta fejét a sápadt asszony szíve fölé, aztán magán
155  1|            csillárok, de az úr is, az asszony is ott maradtak az asztal
156  1|      szobájában issza, - a méltóságos asszony az ujságban lapozgat s néha
157  1|           volna követni. A méltóságos asszony aggódva követi minden mozdulatát,
158  1|           tragédia rugói közé, aki az asszony szeméből olvasni tud, aki
159  1|              szemmel bámul utánuk, az asszony pedig körülnéz a szobában,
160  1|           rémlett neki, hogy a halott asszony nyomon követi. A képzelődés
161  1|              volna a gonosz és érzéki asszony, aki nyomorúságos szobákba
162  1|           kisváros korzóján? A fiatal asszony összerázkódik, mintha valami
163  1|          benne reszket): Nagyon!~ ~Az asszony karja a nyaka köré fonódik
164  2|            legalább a zsúrokon minden asszony az ő kék szemeit és rózsás
165  2|    éjjeliszekrényemre. Én és Brigitta asszony - a gazdasszonyt okvetlen
166  2|                Hát ön, egy ilyen édes asszony birtokában még vasúti kalandokat
167  2|          ibolyaillatos világ; Klárika asszony volt, a fehér fátyol végigomlott
168  2|            gamin. És a százhúsz napos asszony, aki egy korrekt és szerelmes