Rész

1  1|        apai büszkeséggel nézte a csöndesen pihegő gyermeket s halkan
2  1| pillanatig óvatosan körülnézett, csöndesen lehajol az asszony fejéhez,
3  1|          magamról.~ ~Villányiné (csöndesen tovább sír).~ ~Az ezredes:
4  1|      néztem, hanem a kalapját.~ ~Csöndesen, szinte észrevétlenül megisszák
5  1|   mindkettőtöket.~ ~Az inas most csöndesen fölnyitotta a folyosóra
6  1|      semmi panasz.~ ~Villányiné (csöndesen): Az jutott eszembe, hogy
7  2|       Beatrice-ére, aki ilyenkor csöndesen pihent a csipkés vánkosok