Rész

1  1|     milyen boldog vagyok, s hogy mily édes könnyeket sírok esténkint,
2  1|         dolog. Ugy-e, elképzeli, mily borzasztó nekem, hogy huszonnégy
3  1| Villányiné: Szegény kis asszony, mily borzasztóan szenvedhettél!~ ~
4  1|       pillanatig sem? Ha tudnád, mily türelmetlenül olvasom a
5  2|          édessé tette fájdalmát. Mily drágák voltak neki a versek,
6  2|       egy kacér leány elhagyott! Mily semmiség ez a vén paraszt