Rész

  1  1|              ma nagy kitüntetés érte: gróf Harzburg-Waldeck, a király
  2  1|              Villányiné: Vezesse be a gróf urat.~ ~Pár pillanat mulva
  3  1|            ajtajában Harzburg-Waldeck gróf, a király hadsegéde, tündöklő
  4  1|        fájdalom is van a világon.~ ~A gróf (kezet csókol): Rosszkor
  5  1|   társaságommal is megelégszik...~ ~A gróf: A méltóságos asszony el
  6  1|            minden belvárosi boltot. A gróf úr társasága mindenesetre
  7  1|             kalaposkisasszonyoké.~ ~A gróf: A tanár úr persze ismét
  8  1|            emberiség lesz az oka.~ ~A gróf: Ezek után kétszer is meggondolom,
  9  1|             ellenzékhez tartozom?~ ~A gróf (rémülten): Csak nem?~ ~
 10  1|             halálra unom magamat.~ ~A gróf: Régen mondom, hogy a nyugalmazott
 11  1|               van még Budapesten?~ ~A gróf: Ezer bocsánat, de a betegségen
 12  1|            egyenesen megparancsolta a gróf úrnak az utazást.~ ~A gróf:
 13  1|            gróf úrnak az utazást.~ ~A gróf: A felséges úr áldott, jó
 14  1|             Villányiné: Az uramé?~ ~A gróf: Délután, mikor szolgálattételre
 15  1|       felséges úr megszólítana...~ ~A gróf: A felséges úr nemcsak a
 16  1|          akármikor bemehet hozzá?~ ~A gróf (mosolyogva): Nem, csak
 17  1|         foglalják a történetirók?~ ~A gróf (türelmesen): Nem, én nem
 18  1|           Villányiné: Csodálatos!~ ~A gróf: Mit talál csodálatosnak?~ ~
 19  1|            olvasókönyveket irják?~ ~A gróf: Ha a királyt úgy ismerné,
 20  1|              nem igen láthatna be): A gróf úr nős?~ ~A gróf: Fájdalom,
 21  1|               be): A gróf úr nős?~ ~A gróf: Fájdalom, nem.~ ~Villányiné:
 22  1|          ellensége a házasságnak?~ ~A gróf: Nem éppen. De nincs időm
 23  1|              is fog megházasodni?~ ~A gróf: Sajnos, attól félek, hogy
 24  1|           Gyűlöli az asszonyokat?~ ~A gróf: Az a nézetem, hogy mi férfiak
 25  1|         szerelemnek is ellensége?~ ~A gróf (mosolyogva): Méltóságos
 26  1|               kulturlovaggá lesz?~ ~A gróf: A férfi, aki minden pillanatban
 27  1|          asszony gúnyosan mosolyog, a gróf arcán se látszik, hogy furcsa
 28  1|              földi élet tartalma.~ ~A gróf: És most bocsássa meg, hogy
 29  1|           urammal akart beszélni. - A gróf távozása után pár percig
 30  1|            más, mint Harzburg-Waldeck gróf, a király hadsegéde.~ ~A
 31  1|               a király hadsegéde.~ ~A gróf: Kezüket csókolom, szép
 32  1|         nagyszerűen kiszolgáljuk.~ ~A gróf: Mi a szivarok ára mostanában?~ ~
 33  1|       szivarhoz úgyse jut máskor.~ ~A gróf: Hogy állunk a cigarettákkal?~ ~
 34  1|            nem akar venni tőlünk?~ ~A gróf: Pezsgőt kinál egy szegény
 35  1|          árvízkárosultak nevében!~ ~A gróf elmond néhány pletykát a
 36  1|         Közben eszébe jut valami.~ ~A gróf: Igaz, csók nincs a raktárukon?
 37  1|          sandwichet elfogyasszon.~ ~A gróf leült melléje az üres szalonba
 38  1|           négyszemközt van velük?~ ~A gróf megrázta a fejét.~ ~- Drága
 39  1|        Andrássy-úton Harzburg-Waldeck gróf érdeklődő pillantást vetett
 40  1|           mint az udvari katonák.~ ~A gróf felhúzta a szemöldökét.~ ~-
 41  1|             úriember Harzburg-Waldeck gróf, akiben polgári zsakettje
 42  1|          hivatásos katonatisztet.~ ~A gróf: Kezét csókolom, szép méltóságos
 43  1|          ezzel a vonattal utazik?~ ~A gróf: Amint látja.~ ~Villányiné:
 44  1|            csak holnapután indul.~ ~A gróf: Ugy fordult, hogy már holnap
 45  1|           vonattal jött, mint én?~ ~A gróf: Aligha, mert én csak az
 46  1|          csakugyan a világon van?~ ~A gróf (ártatlanul): Kérem, minden
 47  1|           magának dolga van vele?~ ~A gróf: Bocsánat, ha az egyszerű
 48  1|             rólam fog pletykázni?~ ~A gróf (szendén): A méltóságos
 49  1|            hogy én a Harzburg-Waldeck gróf úr kedvéért hagytam ott
 50  1|        kieszelt légyott rejtőzik.~ ~A gróf: Már megbocsásson...~ ~Villányiné (
 51  1|         bűnbánatában éhen haljon.~ ~A gróf: Megengedi?~ ~Villányiné:
 52  1|         mindenki bennünket néz...~ ~A gróf helyet foglal a sarokasztalnál
 53  1|        Villányiné: Mi jut eszébe?~ ~A gróf: Mártsa meg kissé benne
 54  1|               tartanak bennünket!~ ~A gróf: Miért ne gondolhatnák,
 55  1|           visszamegyek a kupémba.~ ~A gróf: Bocsásson meg, de nem is
 56  1|            pezsgőt, a feketekávénál a gróf szivarra gyújt s az asszonyra
 57  1|      egymásutánban eléjük varázsol. A gróf valami furcsa történetet
 58  1|            vajjon hány óra lehet?~ ~A gróf: Gyerekidő, még alig van
 59  1|           perc mulva ott leszünk.~ ~A gróf: Ez szomorú, de bele kell
 60  1|          ebben a kocsiban utazik?~ ~A gróf: Talán parancsolja, hogy
 61  1|     Villányiné: Melyik a fülkéje?~ ~A gróf: A nyolcas.~ ~Villányiné:
 62  1|            viszonyom van magával.~ ~A gróf: Kérem, én egyszer szintén
 63  1|          grófné szerecsen dadája.~ ~A gróf (ugyanazzal a lángoló pillantással
 64  1|           emberfölötti fájdalmát!~ ~A gróf: Ha engem is jégből faragtak
 65  1|             magával a folyosón...~ ~A gróf (bizonytalanul): Volna egy
 66  1|                Villányiné: És az?~ ~A gróf: Miért ne látogathatnám
 67  1|               A kilincshez nyúl, de a gróf oly fölindult és könyörgő
 68  1|         gondolataikba mélyednek, de a gróf lassankint közelebb hajol
 69  1|         szimulálja a szórakozottat. A gróf, akit fölbátorít ez a szelidség,
 70  1|                 Elég! Isten vele!~ ~A gróf: Magamra hagy?~ ~Villányiné:
 71  1|         grófné szerecsen dadáját.~ ~A gróf: Egyedül vagyunk, mindenki
 72  1|             torokgyuladást kapok.~ ~A gróf: Ketten vagyunk és mindazok
 73  1|         legjobb szer a láz ellen.~ ~A gróf válaszolni akar, de Villányiné
 74  1|            mozdulatlan férfi előtt. A gróf egy darabig tétovázva mered
 75  1|         drámai művésznőjével, végül a gróf, Villányi tanárné s a fiatal
 76  1|            idejét?~ ~Harzburg-Waldeck gróf komolyan bólintott s a hangja
 77  1|         csókot intett feléjük, mire a gróf komoly arccal megkérdezte:~ ~-
 78  1|        Villányiné és Harzburg-Waldeck gróf pedig helyet foglaltak a
 79  1|            életembe kerülhetne...~ ~A gróf most rágyújtott egy cigarettára,
 80  1|          küszöbén.~ ~Harzburg-Waldeck gróf (aki kényelmes, otthoni
 81  1|   helyzetekben használni szoktak?~ ~A gróf (gyöngéden kézen fogja Villányinét
 82  1|               is elbízná magát...~ ~A gróf (egy alig észrevehető mozdulattal
 83  1|     könnyelműségtől visszatartja.~ ~A gróf (a pohárszék, a teaasztal
 84  1|         ismerte az asszonyokat...~ ~A gróf (a szamovár körül pepecsel
 85  1|        titokban idejövök magához?~ ~A gróf: Elragadónak találom, kis
 86  1|              fogja viselni magát?~ ~A gróf (lelkesedve): Oly jól, mint
 87  1|           szerelmesek történetét.~ ~A gróf: Csöngessek az inasnak,
 88  1|          nyugalmában megzavarnók.~ ~A gróf (fölteríti a kis asztalkát,
 89  1|              a szomszéd szobából.~ ~A gróf: Igy jobb szeretné?~ ~Villányiné:
 90  1|             kedvesebbnek találom.~ ~A gróf (mindjobban elérzékenyül):
 91  1|           vendégeskedésről tudna?~ ~A gróf: Ne beszéljen most az uráról, -
 92  1|            Spree partján hisznek.~ ~A gróf (a felindulástól kipirulva
 93  1|            szeretek egy színészt.~ ~A gróf (megfogja a kezét): Mondja
 94  1|          mosolyog): Nem szeretem.~ ~A gróf: Nem?~ ~Villányiné (behúnyt
 95  1|            behúnyt szemmel): Nem.~ ~A gróf: Nézzen a szemembe! Nem?~ ~
 96  1|       Villányiné (suttogva): Nem.~ ~A gróf: Hazudsz, hazudsz, hazudsz!
 97  1|           majdnem sikoltva): Nem!~ ~A gróf: Itt vagy, az enyém vagy
 98  1| szenvedélyesen magához szorítja.)~ ~A gróf: Drága, drága, drága!~ ~
 99  1|       Csütörtök délután.~ ~Öt napig a gróf sehogyse birt találkozni
100  1|       barátságosan megszorította.~ ~A gróf szenvedő arcot vágott.~ ~-
101  1|          korlátolt tudományunk...~ ~A gróf fülig pirulva gombolta össze
102  1|      feleségemnek is az a baja, ami a gróf úrnak: unalmában néha rájön,
103  1|               toilette-jét viselte. A gróf - ha mondhatatlan erőfeszítéssel
104  1|         nézőtéren.~ ~Harzburg-Waldeck gróf leült a gömbölyű páholyszékre
105  1|              tragikus hangnak, hogy a gróf hangosan elnevette magát,
106  1|               operette-keringőt, de a gróf, aki az első felvonást a
107  1|                szólt Harzburg-Waldeck gróf sóhajtva, - az angyalok
108  1|              mögött, Harzburg-Waldeck gróf kitágult szemmel, a lélegzetét
109  1|            szót is válaszolt volna. A gróf még a szemét se láthatta
110  1|        megható volt ez a pose, hogy a gróf egy pillanatig meleg részvéttel
111  1|            színházi köpeny alatt és a gróf kissé aggódva tekintett
112  1|         pillanatig hallgattak, majd a gróf közelebb hajolt a fiatal
113  1|           páholy függönye mögött és a gróf, vágytól reszketve, ismételte:~ ~-
114  1|        szárnysegéde, Harzburg-Waldeck gróf, akinek apja ötven évvel
115  1|         épület dobra került s az öreg gróf vásárolta meg, aki még Ferdinándnak
116  1|             rá, hogy Harzburg-Waldeck gróf irta. Óvatosan körülnézett,
117  1|               mely a Harzburg-Waldeck gróf lakosztályába vezetett.~ ~ ~ ~
118  1|              útja.~ ~Harzburg-Waldeck gróf, akinek szabadsága két nap
119  1|               Gärtner kisasszony!~ ~A gróf (leteszi a levelet és feláll
120  1|             enyhíteni): Jó estét!~ ~A gróf (elébe siet, a kezét nyujtja,
121  1|         szárnyasajtó kilincsébe).~ ~A gróf: Az istenért, csak nem érzi
122  1|          találni a merészségemet.~ ~A gróf: Mindenekelőtt foglaljon
123  1|               hogy miről van szó?~ ~A gróf (udvariasan): Egy kedves
124  1|          Gärtner kisasszony: Nem.~ ~A gróf: Tehát?~ ~Gärtner kisasszony:
125  1|               hogy kegyelmet kérjek a gróf úrtól.~ ~A gróf: Tőlem?~ ~
126  1|              kérjek a gróf úrtól.~ ~A gróf: Tőlem?~ ~Gärtner kisasszony:
127  1|             veszedelem fenyegeti.~ ~A gróf (nagyranyitja a szemét):
128  1|                 Gärtner kisasszony: A gróf úrtól. Mindnyájuk sorsa,
129  1|           sorsa, jövője, boldogsága a gróf úrtól függ.~ ~A gróf: Kedves
130  1|     boldogsága a gróf úrtól függ.~ ~A gróf: Kedves kisasszony, nagyon
131  1|                 Gärtner kisasszony: A gróf úr teljesen ért engem.~ ~
132  1|               teljesen ért engem.~ ~A gróf: Bocsásson meg, ha nem vagyok
133  1|         kisasszony (jól tudja, hogy a gróf már a legelső szónál megértette, -
134  1|          keservesen sírva fakad.)~ ~A gróf (részvéttel közeledik feléje
135  1|             öntudatlanul megragadja a gróf kezét): Méltóságos úr, tudom,
136  1|           veszedelemben forognak.~ ~A gróf (még mindig mosolyog): Megrémit
137  1|           volna. Az úrnőm önhöz jött, gróf úr. Titokban, bujkálva jött
138  1|              a vesztébe s öntől függ, gróf úr, hogy halálútjában megállítsa...~ ~
139  1|        halálútjában megállítsa...~ ~A gróf (változatlanul finom mosollyal,
140  1|             következtetek belőle?~ ~A gróf: A méltóságos asszony emelt
141  1|          Gärtner kisasszony: Nem?~ ~A gróf: Nem, kis barátnőm, engem
142  1|          Gärtner kisasszony: Nem.~ ~A gróf: Az öreg dáma anyai nagynéném,
143  1|     kisasszony (kérdőleg néz rá).~ ~A gróf: A méltóságos asszonyt nem
144  1|            csak egyszer járt itt?~ ~A gróf: Csak egyszer.~ ~Gärtner
145  1|    látogatását titokban tartotta?~ ~A gróf (mosolyogva): Komolyan kérdi
146  1|            kisasszony (nem érti).~ ~A gróf: Maga kérdi ezt, aki szintén
147  1|             ura se hinné el neki?~ ~A gróf: Az ura talán elhinné, de
148  1|               ketyegése hallatszik. A gróf szinte reszket a vágytól,
149  1|               eldönti magában, hogy a gróf minden szava hazugság, hogy
150  1|              meg:~ ~- Hát megyek.~ ~A gróf: Elhiszi, amit mondtam?~ ~
151  1|      pillanatig a szoba közepén.)~ ~A gróf: Nem iszik meg nálam egy
152  1|              Köszönöm, nem kérek.~ ~A gróf: Vagy valami édességet?~ ~
153  1|               kisasszony: Semmit.~ ~A gróf: De azért jó barátok maradunk?~ ~
154  1|             igen!~ ~Mélyen meghajol a gróf előtt, aki kezét nyújtja
155  1|           mentség!~ ~Harzburg-Waldeck gróf, mikor végre egyedül marad,
156  2|             szerelmet vallott az öreg gróf legifjabb leányának, a szin