Rész

  1  1|             háta mögött fekvő faluban, mert Pesten még ahhoz sincs reménye,
  2  1|            leányomat férjhez nem adom, mert akkor - ha törik, ha szakad -
  3  1|             élvezi; de aligha volt az, mert a tanár a homlokáig elpirulva
  4  1|             körül, aminőről egyikük se mert volna álmodni a küzdelmek
  5  1|              csak földresütött szemmel mert végig menni ötszáz év óta
  6  1|        menekült a porosz invázió elől, mert minden idegszála francia
  7  1|      legokosabb, ha a faképnél hagysz, mert én félnyolc előtt aligha
  8  1|       féltíznél tovább nem maradhatok, mert csomagolnom kell. A vonatom
  9  1|               lányom se tesz boldoggá, mert még az ő édes nevetésük
 10  1|                megyek, de te ne siess, mert első a kötelesség. Az ilyen
 11  1|                szempontjából rosszkor, mert az uram tegnap este elutazott.
 12  1|            Nincs uram, nincs családom, mert a betegek mindent elrabolnak
 13  1|           egyszer tüdőgyuladást kapok, mert nem akarok rossz viszonyba
 14  1|                 Jöjjön el minél előbb, mert ez a látogatás nem számít.
 15  1|                nem is akarlak ismerni, mert te nem az én régen meghalt
 16  1|              most már magamra hagynál, mert a betegeim türelmetlenül
 17  1|                pillantással nézett rá, mert úgy rémlett neki, hogy a
 18  1|               de azért vigyáznod kell, mert az idegeid nincsenek rendben.
 19  1|          dadogta:~ ~- Vigyázz magadra, mert beteg vagy, habár nincs
 20  1|       feleségemnek nem mutathatlak be, mert ő nem értene meg téged;
 21  1|              környéke hirtelen kiürül, mert mindenki a palota halljába
 22  1|            vegyen vagy ötszáz darabot, mert ilyen olcsón jó szivarhoz
 23  1|          cigarettákból azonban veszek, mert csakugyan olcsók. (Kiválaszt
 24  1|               A beszélgetés megszakad, mert a tömeg egyszerre a parkba
 25  1|              még veszedelmesebbé lesz, mert a király mindinkább közeledik.~ ~
 26  1|        boldogan megszédülve néz körül, mert az az érzése, hogy valami
 27  1|              De most ne sírjon tovább, mert még megláthatná valaki...~ ~
 28  1|              szép asszonyt, - tehette, mert csak ketten voltak, - aztán
 29  1|             nem lep meg valami nagyon, mert már az ujságban is olvastam,
 30  1|             mint én?~ ~A gróf: Aligha, mert én csak az ötórást tudtam
 31  1|                tehetek mást? Üljön le, mert már úgyis mindenki bennünket
 32  1|             meressze úgy rám a szemét, mert rögtön visszamegyek a kupémba.~ ~
 33  1|          pletykától nem kell tartania, mert a kocsiban egy teremtett
 34  1|           cserben is hagynám magát, de mert én elvileg csak a csúf nőkhöz
 35  1|                mint ez az indus isten, mert a csalódás könnyen az életembe
 36  1|                 Nem mondhatott többet, mert Klári asszony most hirtelen
 37  1|               de inkább csak lelkileg, mert az a tudat, hogy Magyarország
 38  1|            végzem, ami annál könnyebb, mert fiatalságomban nagyon is
 39  1|           könyvtárba. Nem dolgozhatom, mert a szemem kissé gyulladt,
 40  1|       cigarettát. Pedig nem jól tenné, mert ugyancsak rossz bőrben van.
 41  1|               mosolyogva): Nem nagyon, mert bizony sok a pótolnivaló
 42  1|                   A tanár: Sőt muszáj, mert most már nagyon kiváncsivá
 43  1|                át nem aludt a gondtól, mert nem volt annyi pénze, hogy
 44  1|              látott a gazdája házában, mert először is nem lakom Budapesten,
 45  1|                most megjavult a sorsa, mert Villányi méltóságos úr otthont
 46  1|         mindegy erre a pár esztendőre, mert ahogy engem itt lát kedvesem,
 47  1|             fecsegek itt össze-vissza, mert én halálos beteg vagyok
 48  1|               A kezét is megcsókolnám, mert az egyetlen bátyámat boldoggá
 49  1|            dőlt a régi palota falához, mert valami megmagyarázhatatlan
 50  1|        Bizonyos, hogy nem ismert ránk, mert akkor már az okosság is
 51  1|         Képzelem, hogy haragudott rám, mert ennyire megkéstem, de pöröljön
 52  1|         azonban csöngessen az inasnak, mert magam is ugyancsak megéheztem...~ ~
 53  1|         valamiért, amit nem árulok el, mert nagyon is elbízná magát...~ ~
 54  1|                 Azért jöttem újra ide, mert a multkor bebizonyította,
 55  1|       Villányiné: Ne juttassa eszembe, mert még el találok sülyedni
 56  1|                német regényből citált, mert a távoli világokban leginkább
 57  1|    Mindenesetre jó lesz, ha siet vele, mert az arcszíne után itélve,
 58  1|                kellett volna fáradnia, mert én a könyveim közt jobban
 59  1|              maga is szórakozás nekem, mert olykor öt-hat nap is eltelik,
 60  1|              meg, hogy mikor jössz el, mert ezt a bizonytalanságot nem
 61  1|       szemtül-szemben ültek egymással, mert csak egy szívtelen és elvetemedett
 62  1|              ura mindig nyugodt marad, mert sohase fog arra gondolni,
 63  1|               csak egy kegyetlen álom, mert én voltaképp az egyiptomi
 64  1|              körül. Pedig ez nagy szó, mert itt még a hivatásos hommes
 65  1|          valami szörnyű nagy úr lehet, mert az összes honfitársai tisztelegnek
 66  1|              Ez persze nem nagy dolog, mert én ugratásból teljes tíz
 67  1|           vagyok búcsut venni magától, mert az a fájdalmas kötelesség
 68  1|               különben nagyon örültem, mert hetek óta ez volt az első
 69  1|        visszariadtam ettől a lépéstől, mert attól féltem, hogy tolakodónak
 70  1|             nagy ember oldala mellett, mert legújabban az a soha nem
 71  1|                 kedves szép asszonyom, mert félek, hogy a sok sírás
 72  1|          dideregni kezdett félelmében, mert az a sejtése támadt, hogy
 73  1| megmagyarázhatatlan ijedtség fogta el, mert most először ébredt föl
 74  1|             darabot vissza kell menni, mert a minisztérium éppen az
 75  1|            álljon meg egy posta előtt, mert sürgős táviratot kell feladnom.~ ~
 76  1|               fog Villányi Mariskának, mert e pillanatban lehetetlennek
 77  1|               van szó. Ne ijedjen meg, mert egyelőre semmi baj sincs,
 78  1|               nincs rá szüksége többé, mert a veszedelem tökéletesen
 79  1|              le a reggeliző asztalhoz, mert most már hallatlan vakmerőségnek
 80  1|           leány boldogan felsóhajtott, mert ez a mód jobbnak tetszett
 81  1|             tudta, kitől jön, de esküt mert volna tenni rá, hogy Harzburg-Waldeck
 82  1|            irta. Óvatosan körülnézett, mert valami kimondhatatlan vágy
 83  1|                a szemük, ha őt látják, mert a jó Isten után ő benne
 84  1|       leleplezem? A szép kolléganőim - mert igazán bájos fruskák vannak
 85  1|              meg akart nyugtatni vele, mert megbánta, hogy a mulatságomban
 86  1|               ne feszítsen a kínpadra, mert csak a jó Isten tudja, hogy
 87  1|          utazzék vissza holnap reggel, mert én igazán nem vagyok méltó
 88  1|                és tegye le a kabátját, mert idebenn fűtve van. Megengedi? (
 89  1|              ha világosabban beszélne, mert eddigi szavaiból, őszintén
 90  1|          ennyire... Hát ne sírjon már, mert nagyon megharagszom és akkor
 91  1|              nincs egy nyugodt percem, mert azok, akiket az életemnél
 92  1|              óvatosaknak kell lennünk, mert gyanakodnak ránk. Édes kis
 93  1|            magáról? De meg kell lenni, mert a maga jó hírneve mindennél
 94  1|                szívem, légy jó hozzám, mert nagyon szeretlek!~ ~A levelet
 95  1|               hinni ezt az őrültséget, mert én arra születtem, hogy
 96  1|           válladon kisírjam magamat, - mert ez minden orvosságnál többet
 97  1|          folyosóra vezető tapétaajtót, mert a betegek, akik a várószobákat
 98  1|          Budapesten maradok?~ ~- Igen, mert ragaszkodom hozzá, hogy
 99  1|              és mégse mertem idejönni, mert féltem, hogy nem birom elviselni
100  1|               furdal a lelkiismeretem, mert eddig nem nagyon szolgáltam
101  1|          asszonyok útjába se tévednek, mert fáznak tőle, hogy ártatlan
102  1|             munkához késedelem nélkül, mert a veszélyt minden perc növeli.
103  1|            várni foglak, de nem nálam, mert ez a hely most már veszedelmessé
104  1|                meg a kapu kilincsében, mert az a különös érzése támadt,
105  1|            Nyissa ki azonnal az ajtót, mert már a folyosó is lángban
106  1|                 de ne kérdezzen sokat, mert későn lesz. Szent isten,
107  1|              Nem tudott többet szólni, mert úgy érezte, hogy összeroskad,
108  1|          becstelennek, tőlem huzódtál, mert az egész világ prédája vagyok.
109  1|                senkit sem csaltam meg, mert senkinek se fogadtam hűséget, -
110  1|                     Nem fejezhette be, mert a nő fölugrott a helyéből
111  1|             többivel most ne törődjék, mert nincs idő a magyarázatra...
112  1|         szótlanul kimeredt a hóesésbe, mert nem lett volna ereje hozzá,
113  2|       anyakönyv rovátkolt lajstromába, mert akkoriban ez a név járta
114  2|               Sólly Jenőnek havonkint, mert ő vezette be a kis leányt
115  2|             lehajtotta a tenyerébe. De mert nemcsak preceptor volt,
116  2|               Lesbiához címzett dalok, mert a szegény fiú Lesbiának
117  2|              grófok és hercegek iránt, mert ő csak önt akarja, szegény,
118  2|               nem kellemes kitüntetés, mert az olyan leány, akiről verseket
119  2|                sok, uram, - felelte, - mert a költészet jövedelmező
120  2|            kicsiny lant sugallt neki - mert Jenőben most már felülkerekedett
121  2|                nem köszöntötték többé, mert a fehércilinderes úrban
122  2|               része asszonyi ajkakban, mert Jenő, mint filozóf lélek,
123  2|                 Visszajöttem, jó uram, mert az éjjel meggondoltam a
124  2|               és huszonhárom krajcárt, mert kétszáznegyvenhárom forint
125  2|              nekem a kritika jogairól, mert a kritika többnyire az emberi
126  2|           nyugodtan és boldogan éltek, mert a sors nem feledkezett meg
127  2|            négy- vagy ötszáz forintot, mert pillanatnyilag kifogytam
128  2|            pedig harmadszor azért nem, mert véletlenül nincs több pénzem
129  2|          Küldhetnél három pár keztyűt, mert amit magammal hoztam, már
130  2|            tudsz határozni?~ ~- Azért, mert mindkettőtöket egyformán
131  2|          kosarat adni... De most várj, mert jelenésem van odabenn...
132  2|            Miért ne mondhatnám be?~ ~- Mert már bemondtad a hat lapot
133  2|           vitának nem lett folytatása, mert az ügyelő, egy hosszú bottal,
134  2|               kivétel nélkül ismertek, mert sokszor délben zavartam
135  2|          fölvernem, hogy jegyet adjon, mert a mozdulatlan, kék víz mellékén
136  2|             óra felé visszafordultunk, mert valahogy kedvem kerekedett,
137  2|              gondolataimért. Meghalni, mert egy kacér leány elhagyott!
138  2|              az időben?~ ~- Miért?~ ~- Mert elakadsz valahol a hóban.~ ~-
139  2|            Irmát teszem boldogtalanná, mert ez a kannibál még akkor
140  2|              azonban volt némi túlzás, mert Ádám, a kilencórai fölkelés
141  2|        meggyőződéssel:~ ~- Nem szeret, mert szelid vagy, mint egy baba.
142  2|                  de nem mondom tovább, mert megharagszik.~ ~- Ugyan,
143  2|            intett kerek kétszázat?~ ~- Mert a nénikém elzavarta...~ ~
144  2|                 visszatérek a mamához, mert ma bebizonyítottad, hogy
145  2|         szeretsz, - folytatta sírva, - mert különben nem szégyenítettél
146  2|              tréfálni a huszárokkal... Mert ugyan mit gondolhatott Kleineck
147  2|              igaz, semmit sem gondolt, mert én csak akkor álltam az
148  2|                csók?~ ~- Hallgasson... mert kiugrom az ablakon.~ ~Ádám