Rész

  1  1|             esős pénztelen juniusi nap, mikor végre az orvosi diplomáját
  2  1|            attól az esős, nyári naptól, mikor új diplomája volt az egyetlen
  3  1|               minden apróság: a reggel, mikor édes apja váratlanul Budapestre
  4  1|                 a sivár ebédutáni órák, mikor hasztalan várta a betegeket,
  5  1|                 sohase remélt pillanat, mikor az öreg Toggenburg professzorral,
  6  1|               még harminc éves se volt, mikor már naponkint könyörgő,
  7  1|             először lesütötte a szemét, mikor a búcsúzáskor kezet szorítottak
  8  1|               ügyes és csodatevő kezét. Mikor Villányiné később - mintegy
  9  1|          csevegett a szép asszonnyal, s mikor utóbb, rövid búcsúzkodás
 10  1|         nevelésére fogom fordítani...~ ~Mikor Villányi tanár fogata a
 11  1|            földi létezését: akkor jött, mikor öreg szülői már álmukban
 12  1|               jócskán föllendültek már, mikor élemedett apja szégyenkező
 13  1|           zavarral fogadták, de később, mikor a Mariska aranyszőke haja
 14  1|                és a fiatal asszisztens, mikor néha - nagyritkán - hazakerült,
 15  1|                  csak akkor pihent meg, mikor végre késő este az ágyba
 16  1|           éleslátására büszke legyen.~ ~Mikor Mariskából tizenhatesztendős,
 17  1|             semmit se látna; de otthon, mikor a hálószobában a lámpát
 18  1|     legény-háztartásában, reggelenkint, mikor prémes sapkájában az iskolába
 19  1|                januári estén szünt meg, mikor az orvost, a szőke kis huga
 20  1|                ájultan nem esett össze, mikor a Mariska ceruzával írt
 21  1|                imádni fog.”~ ~Villányi, mikor borzasztó meglepetéséből
 22  1|             családjával. Két év mulva - mikor édesapja már meghalt, anyja
 23  1|             azon a feledhetetlen napon, mikor a tanár Török Alice-t oltárhoz
 24  1|               áll. Miért legyek csinos, mikor senkinek se akarok tetszeni
 25  1|            valami uralkodó hercegnőnek, mikor az uram még a bacillusaival
 26  1|               Ha tudnád, hogy vétkezel, mikor az urad ellen panaszkodol!
 27  1|             bacillusokkal foglalkoznak, mikor ő nagysága véletlenül csókolózni
 28  1|            állótükörben nézegeti magát, mikor a szilvaszín-frakkos inas
 29  1|               uramé?~ ~A gróf: Délután, mikor szolgálattételre jelentkeztem,
 30  1| miniszterelnököt is ő állította talpra, mikor már minden orvos lemondott
 31  1|              borzong meg a hidegségtől, mikor négyszemközt van vele, mikor
 32  1|            mikor négyszemközt van vele, mikor magához kérdést intéz, mikor
 33  1|            mikor magához kérdést intéz, mikor tudja, hogy a király élete -
 34  1|              öltötte szárnyas kabátját, mikor a komornyik benyitott a
 35  1|               hogy a posztját elhagyja, mikor egy gálába öltözött ezredes
 36  1|              Szép fejét idetámasztotta, mikor az egyetlen fiát siratta?~ ~
 37  1|                 ismerte az édesanyját s mikor az apja is meghalt, a vidéki
 38  1|                már az orvosi egyetemen, mikor Villányi tanár észrevette.
 39  1|               ember szíve összeszorult, mikor halálosan kimerült tanítványa
 40  1|         egyszerre nedvessé lett előtte, mikor az asszony meleg jósággal
 41  1|               előre szeretik magát...~ ~Mikor a tanár utóbb egyedül maradt
 42  1|             azonban hirtelen fölvillan, mikor az üveges ajtón át egy feltünően
 43  1|                barátsággal. Éjfél után, mikor a szemem már leragad az
 44  1|          ebédlőjében, este félnyolckor, mikor a tanár rendelő-körútjából
 45  1|         meglepetés éri a fiatal leányt: mikor a kicsikékkel együtt távozni
 46  1|        dideregni kezdenek a félelemtől, mikor a méltóságos tanár urat
 47  1|                 havas, januári estéről, mikor a méltóságos úr még maga
 48  1|            tehessen s ekkor - egy este, mikor odakünn kétöles hó borult
 49  1|             budai házakat megaranyozta. Mikor később visszatért a halászbástyára,
 50  1|             fogja megtudni a halálomat, mikor én már rég a Père Lachaise
 51  1|           várban? Miért ült autótaxira, mikor a saját gépkocsija is rendelkezésére
 52  1|                kocsiját megállítsa...~ ~Mikor Gärtner kisasszony a gyerekekkel
 53  1|           aggastyán diszkréten eltünik, mikor urának szürkésfekete haja,
 54  1|                téli esték otthonossága, mikor az ember kényelmesen összekuporodva
 55  1|              volna el. A hatodik napon, mikor türelmetlensége már a tetőpontra
 56  1|            bevárta a felvonás végét, de mikor a vasfüggöny lebocsátkozott,
 57  1|            ezidőszerint nem igen van.~ ~Mikor a tanár, cilinderével a
 58  1|                izgatottan suttogta:~ ~- Mikor jön el, mikor szerez nekem
 59  1|             suttogta:~ ~- Mikor jön el, mikor szerez nekem újra egy feledhetetlen
 60  1|                 szívem, mondd meg, hogy mikor jössz el, mert ezt a bizonytalanságot
 61  1|                felelj, hiszen ki tudja, mikor beszélhetünk ismét négyszemközt
 62  1|              hogy mit éreztem az elébb, mikor az uram gyanutlanul kezet
 63  1|                 A szívem elfacsarodott, mikor a gyerekes kék szemével
 64  1|              lássa, sírni tudtam volna, mikor szemtül-szemben ültek egymással,
 65  1|         merevséggel várja a pillanatot, mikor a cigarettákat előveszem.
 66  1|          szédelgők suhannak el s nekem, mikor a szememet behunyom, hirtelen
 67  1|             gyönyörűségekkel keserítem, mikor tudom, hogy legfölebb este
 68  1|             láttam szebbnek, mint most, mikor az a rossz, megbizhatlan,
 69  1|                 álmomból, mint régente, mikor valami láthatatlan kéz olykor
 70  1|                  hogy este, diner után, mikor végre tisztességesen kiöltözködöm,
 71  1|                életben, mint ma reggel, mikor a hosszú, édes levelét,
 72  1|              régi kedvencét is kerüli s mikor esténkint hazajön, néha
 73  1|            örökre el kell válnia tőlük. Mikor a házba jöttem, maga volt
 74  1|              könnyeket sírok esténkint, mikor a tanár úr arcképével magam
 75  1|           valaha, délután félnégy felé, mikor a tanár körútra indult betegeihez,
 76  1|             magában Gärtner kisasszony, mikor úrnője köszönés nélkül kisurrant
 77  1|            várnia: még félnégy se volt, mikor Villányiné az üveges rácskapu
 78  1|            pályaudvar előtt s a soffőr, mikor a leány köztölte vele, hogy
 79  1|     Gondolataiból csak akkor riadt föl, mikor Villányiné autója keresztülhaladt
 80  1|             őszi délelőtt verőfényében, mikor az édes és könnyelmű kis
 81  1|            utcán s a szíve feldobogott, mikor egy posztoló rendőr tünt
 82  1|        donációba a bécsi hadjárat után. Mikor a család kihalt, az épület
 83  1|              minden: úrnője idegessége, mikor szemtül-szemben ül az urával,
 84  1|          rejtelmes megszökése hazulról, mikor a tanár boldogságtól sugárzó
 85  1|                csak akkor tért magához, mikor a soffőr előzékenyen fölnyitotta
 86  1|              Táviratozzon azonnal, hogy mikor várjam. Gärtner Irén.”~ ~
 87  1|                ki a postahivatalból, de mikor este, vacsora után, az ebédlőben
 88  1|               őszintén beszélhessen, de mikor a hajnali világosság végre
 89  1|           behatolt a világos ablakokon, mikor néha gyöngéd mosollyal így
 90  1|       könnyelműség és aljasság útján?~ ~Mikor Gärtner kisasszony dél felé
 91  1|                dunaparti szállodájában. Mikor a fiatal leány félhárom
 92  1|                 fölvitte a budai várba. Mikor a kihalt Szentgyörgy-téren
 93  1|                 Csak akkor eszmélt föl, mikor a kapu megnyilott előtte
 94  1|             égett. Még körül se nézett, mikor az aggastyán már visszatért
 95  1|              hivatalos levelét olvassa, mikor legénye, aki előbb már bejelentette
 96  1|                 fizikai fájdalmat érez, mikor az asszony szerelmes vonaglására
 97  1|                  Harzburg-Waldeck gróf, mikor végre egyedül marad, sietve
 98  1|                  Mariska akcióba lép.~ ~Mikor Gärtner kisasszony a következő
 99  1|               ok nélkül könnybe lábadt, mikor a nagy, szép, hírneves bátyját
100  1|                orvos térített magamhoz, mikor Bécsből a Riviérára utaztam.
101  1|               még most se csókolsz meg, mikor halálos betegen kerülök
102  1|              mint te valaha az enyémbe, mikor az egyetemről hazatértem!
103  1|             néha elfacsarodik a szívem, mikor arra gondolok, hogy idegenek
104  1|                ugyancsak nagyot nézett, mikor az ismeretlen úriasszony
105  1|                 elviselni azt a percet, mikor legelőször beszélek magával.~ ~
106  1|        kicsikarhatok tőle tíz percet.~ ~Mikor Mariska a híres kutató irodájába
107  1|          beszámíthatatlan pillanatokra, mikor unalma az idegen férfi karjaiba
108  1|       menekülésére a havas gyalogjárón, mikor úgy rémlett neki, hogy a
109  1|       Mindenkinél jobban.~ ~Villányiné: Mikor utazunk?~ ~A tanár: Amikor
110  2|                       Mese a lantról.~ ~Mikor Sólly Jenő az utolsó részletét
111  2|         irodalomtörténet rejtelmeibe.~ ~Mikor a preceptor, az ő kopott
112  2|              elérhetetlen kedvesét...~ ~Mikor ez estén a konyhán keresztül
113  2|                valóm lesz önnel.”~ ~*~ ~Mikor a lámpát eloltotta és a
114  2|          ennyire fölindulva, mint most, mikor a tündérkisasszony édesatyja
115  2|                elsőemeleti lakásba...~ ~Mikor Jenő másnap öltözködni kezdett,
116  2|               Akkor sírni tudott volna, mikor a selymes, hullámos függönyöket
117  2|           egykori éhenkórász poétát. És mikor a fiaker robogva állt meg
118  2|              lehajtotta a tenyerébe. És mikor kivette zsebéből hímzett,
119  2|                a gyönyörűséghez képest, mikor az ember költeményeket irhat
120  2|                ugyancsak nagyot nézett, mikor az irodaszolga látogatót
121  2|               irta okos költeményeit, s mikor egy lap utóbb tárcáért fordult
122  2|     elismeréssel bólogattak a vendégek, mikor valaki a Sólly Jenő nevét
123  2|        sóvárogva mondták néha a lányok, mikor reáfordult a beszéd sorja:~ ~-
124  2|              belőle majdnem ugyanennyi. Mikor azonban a vizsgálaton szavahihető
125  2|  foglalatoskodott a szeszforraló körül. Mikor kiderült, hogy a rumról
126  2|              mondta neki:~ ~- Az éjjel, mikor tőled elváltam, sokáig nem
127  2|               hogy mit csináljunk?...~ ~Mikor a három jó cimbora a Rémadaghoz
128  2|             csak a szerepét játszotta s mikor a felvonás véget ért, őket
129  2|              nyugalmas sütkérezésükből, mikor odafenn operettnóták mellett
130  2|     boldogtalanság érzete, mint mindig, mikor hegyek között járok. Idegeim
131  2|            ismerősnek tetszett előttem. Mikor Andort, aki éppen leszállni
132  2|         névestéjének második négyesére, mikor te majdnem sírtál - igen,
133  2|          hímzett kötény regénye.~ ~I.~ ~Mikor Ádám Jenő, aki harmincéves
134  2|               levelezések hangulatát... Mikor a templom színes mécseit,
135  2|      tömjénfüstös atmoszférát elhagyta, mikor egy édes, ijedt kis teremtés,
136  2|                 a garderobe mélyéről... Mikor a lusta Ádám felnyitotta
137  2|             komolyan reggelit főznek, - mikor ő eddig sohasem látott csipkés
138  2|      zellerkérdés iránt érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a halál nagy
139  2|     takarékpénztári könyveket gyűjtsön, mikor ma vagyunk és holnap, -
140  2|               öt közönséges polgár...~ ~Mikor Ádám úr a következő estén
141  2|              csuda, ha bolondot tennék, mikor az uram nem szeret...~ ~-
142  2|                 hiszen oly fiatal volt, mikor a feleségemmé lett. ...Mondja
143  2|                 késő délután távozott s mikor Ádám elindult a feleségét
144  2|             gondolhatott Kleineck báró, mikor magát ott látta az ablaknál?~ ~
145  2|               akkor álltam az ablakhoz, mikor maga az előszobában csöngetett...~ ~-