Rész

  1  1|      várakozott.~ ~- Amint látom, még maga se lett milliomossá, - mondta
  2  1|           kapujáig s délben többnyire maga Villányi várta az iskola
  3  1|    agyonhajszolt rabszolgaéletére s a maga örökös egyedülvalóságára
  4  1|         kicsike méltóságos asszony, a maga ura voltaképpen a belgyógyászati
  5  1|          gondoskodik. Az asszony, aki maga is egyéniség, aki nem olvad
  6  1|               jöttem?~ ~Villányiné: A maga szempontjából rosszkor,
  7  1|            asszonyt?~ ~Villányiné: Ha maga sejtené, hogy mennyire gyűlölöm
  8  1|               Szinte hihetetlen, hogy maga egy halálos betegségen esett
  9  1|         kinevetne, de az én szememben maga valami kivételes, mesebeli
 10  1|         olvastam. Ha elgondolom, hogy maga mindennap látja a föld egyik
 11  1|            édesapjával.~ ~Villányiné: Maga akármikor bemehet hozzá?~ ~
 12  1|         királyt úgy ismerné, mint én, maga is elfogadná a szemüveges,
 13  1|       rövidebb ideig se szerepelnek a maga életében? Azt is brutálisnak
 14  1|          látogatás nem számít. Hiszen maga voltaképpen az urammal akart
 15  1|            Pedig nagyszerű csók volt, maga bizonyosan megvette volna.
 16  1|     megjegyzésre ragadtatja magát): A maga legénylakását is a budapesti
 17  1|               De eszembe jutott, hogy maga még talán a budai várpalotát
 18  1|               Méltóságos asszonyom, - maga meg fogja bocsátani, hogy
 19  1|     Villányiné (könnyes szemmel): Hát maga is... még maga is...~ ~Az
 20  1|          szemmel): Hát maga is... még maga is...~ ~Az ezredes: Ne sírjon...
 21  1|            megbántott gyermekként néz maga elé, de a kezét nem húzza
 22  1|            müncheni út előtt.~ ~- Hát maga hogy kerül ide, ahol a madár
 23  1|            vagyok, hát bevallom, hogy maga után jöttem. Az imént láttam
 24  1|          Kedves méltóságos asszonyom, maga elfelejti, hogy nem csupa
 25  1|              évig is ott élhetnének a maga közelében, anélkül, hogy
 26  1|            nekem már az is elég, ha a maga kezét néha barátilag megszoríthatom
 27  1|         Bajorországban, aki mellett a maga szegény barátnője csúf és
 28  1|              férjnél van. Hallott már maga valamit Csák Györgyről?~ ~-
 29  1|         műtermében. Eddig van.~ ~- És maga most meg akarja zavarni
 30  1|              világon: a sógornője. Ez maga előtt hihetetlenül hangzik,
 31  1|            dolgom van Münchenben.~ ~- Maga szintén Münchenbe készül?~ ~-
 32  1|         gonosz bácsi el ne csábítson. Maga, aki annyira tiszteli az
 33  1|          érezné magát, ha állandóan a maga közelében élhetne. A kisasszonynak
 34  1|              tizenkét éves kora óta a maga szorgalmából tartja fenn
 35  1|     jóvoltából tengette egy darabig a maga nyomorúságos életecskéjét.
 36  1|        megsimogatta az ura kezét.~ ~- Maga jó ember, - mondta elismerőleg, -
 37  1|              életét is feláldozná, ha maga ilyesmit kivánna tőle. Olyan,
 38  1|              szökik a meglepetéstől): Maga itt? Maga ezzel a vonattal
 39  1|             meglepetéstől): Maga itt? Maga ezzel a vonattal utazik?~ ~
 40  1|         Villányiné: Nem utazhatott el maga olyan titokban, hogy a pesti
 41  1|             fénye eltompult, a kalauz maga is bóbiskolva üldögél a
 42  1|              szőnyegén.~ ~Villányiné: Maga is ebben a kocsiban utazik?~ ~
 43  1|              oly idegenül cseng, hogy maga se ismer rá): Drága óra?
 44  1|          baráti szívekre. Feküdjék le maga is, ha kialudta magát, meglátja,
 45  1|              én borulnék ő helyette a maga nyakába...~ ~- Ha testvéri
 46  1|           lipótvárosiak se írhatnák a maga rovására. Az az asszony,
 47  1|           tudom, hogy mit mond, de ha maga mondja, drágám, hát feltétlenül
 48  1|             aki Arnulf herceg házában maga is megszokott némi fényűzést,
 49  1|            hanem elgondolkodva nézett maga elé, mintha az édesen beszűrődő
 50  1|            tévedés áldozata volnék, s maga még csak nem is szerelmes
 51  1|   elsápadnának az irigységtől? Ismeri maga annak a felsőbb lelki életnek
 52  1|             ha megcsalnám az uramat a maga kedvéért? - kérdezte félig
 53  1|           életet élne, mint így! Mi a maga életének a tartalma? A szép
 54  1|      asszonnyal trécselhet. Szeretett maga valakit, mióta a francia
 55  1|                    Kedves barátom, ha maga azt érti szeretet alatt,
 56  1|          perverz módja is van, amiről maga még, úgy látszik, semmit
 57  1|          férfiéhoz.~ ~- Igazán szeret maga engem? - kérdezte valami
 58  1|          sápadt leányon.) Nem szokott maga cigarettázni, ha egyedül
 59  1|             fiatal teremtéseknek mint maga, napfényre, táplálkozásra
 60  1|              jó szivar passziójához): Maga persze minden előadásomon
 61  1|             mikor a méltóságos úr még maga is nyomorgó orvosnövendék
 62  1|          Dickens is elvállalhatná. És maga persze hisz az okulárés
 63  1|               be, ahogy illik, hiszen maga még azt se tudja, kinek
 64  1|               éves matróna volnék. És maga, kedvesem, megmondaná, hogy
 65  1|            egyetemi tanulmányait.~ ~- Maga orvos lesz? Igazán? Épp
 66  1|          napsugárban, elmondta neki a maga szomorú történetét, mely
 67  1|         bátyjától elidegenítette.~ ~- Maga, kedvesem, aki annyira komoly,
 68  1|           magamnak is a terhemre van. Maga is unja a férfiakat, drágám?
 69  1|              Drága, szép kis asszony, maga még nagyon boldog lesz, -
 70  1|   fölvillanyozta.~ ~- Drága uracskám, maga már bizonyosan meghal az
 71  1|      megmártogassam magamat. Az eső a maga cinkostársa, - napfényes
 72  1|               és felesége sincs, - és maga rászorul egy drága, komoly
 73  1|         minden rosszra?~ ~Villányiné: Maga is katona, magát is elrontották
 74  1|            annak, - de én tudom, hogy maga egy jó és engedelmes nagy
 75  1|             pillantást vet a grófra): Maga drágának talál, de gondolt
 76  1|           órában hadd higyjem, hogy a maga életéhez nincs köze idegen
 77  1|               az illuzió fog el, hogy maga az én számomra született,
 78  1|          együtt fog megöregedni, hogy maga a gondviselésem asszonya,
 79  1|        eltitkolja): Hiába gúnyolódik, maga is reszket a gondolatra,
 80  1|           hónapok óta bizonyosan tud? Maga az enyém, jobban az enyém,
 81  1|              itt. Az ujságolvasás már maga is szórakozás nekem, mert
 82  1|           ilyen súlyos betegtől, mint maga, különben sem illik elfogadni
 83  1|           sokkal jobban izgatta, mint maga az első szerelmi találkozás.
 84  1|          délutánra gondolok, amikor a maga édes feje a vállamon pihent.
 85  1|          kicsit büszkén is arra, hogy maga a bizalmas barátai közé
 86  1|               itt a felnőtt asszonyt, maga egy nagy iskolásleány, akit
 87  1|           önzésnek látszik, hogy én a maga didergő kis szívét efféle
 88  1|         hófehér tündér-yachtja pihen. Maga, szegény kis pesti lány,
 89  1|       mind-mind szívesen odaadnám, ha maga helyett én ülhetnék esténkint
 90  1|    zavartalanul boldognak tudja? Hisz maga, édesem, a sejtelmekben?
 91  1|              férfiakat, ellenkezőleg: maga is jót nevetne velem együtt,
 92  1|               össze-vissza csókolja a maga hűséges és ragaszkodó Villányi
 93  1|          tőlük. Mikor a házba jöttem, maga volt a jókedv, most többnyire
 94  1|             hogy a gyönyörű asszonyát maga mellett tudja, hogy az álmai
 95  1|           színeire gondolok, melyek a maga szőke fejecskéje köré glóriát
 96  1|        szeretünk mind a ketten. Ugy-e maga is, drágám?~ ~Nemde megengedi,
 97  1|          millió csókkal halmozza el a maga szegény és örökké hálás
 98  1|             akarja, hogy én tegyem le maga helyett az orvosi szigorlatot?~ ~-
 99  1|              egyszer evett napjában - maga is étlen-szomjan kelt föl
100  1| végigtáncolhatja... Karolina nővér, a maga gondja legyen, hogy ez a
101  1|           tréfás hangon kérdezte:~ ~- Maga is e rajongó kis bolondok
102  1|             tartozik, úgy-e kedvesem? Maga is szerelmes bele s maga
103  1|              Maga is szerelmes bele s maga is őt tartja a legszebb
104  1|                ha arra gondolok, hogy maga, édes kis asszony, teljes
105  1|               szívem mindent megérez: maga most egy naiv gyermekmesével
106  1|        édesanyjukat várták, aki eddig maga is játékos és boldog gyermek
107  1|             régi műkincseit megnézze. Maga talán nem tudja, hogy a
108  1|           barátaik közé számíthatták. Maga, ugyebár, azt hiszi, hogy
109  1|      kisasszony (nem érti).~ ~A gróf: Maga kérdi ezt, aki szintén a
110  1|         legrosszabbat gondolta? Pedig maga jó, nemeslelkű és őszinte
111  1|              nemeslelkű és őszinte és maga csupa szeretet és csupa
112  1|          összeszorított ajakkal mered maga elé s csak nagysokára szólal
113  1|             De meg kell lenni, mert a maga jó hírneve mindennél előbbrevaló.
114  1|       Kislányom, - mondta suttogva, - maga nagyon ravasz; de elfelejti,
115  1|          akarja elhitetni velem, hogy maga egy ostoba kis szerelmi
116  1|            boldogtalanná tegyenek, de maga, kis lányom, maga... Nem,
117  1|        tegyenek, de maga, kis lányom, maga... Nem, hasztalan forgatja
118  1|             ilyen komolyan a szemeit, maga egy nyolcvan éves, jóságos
119  1|  leereszkedésével csókolják homlokon. Maga egy szörnyű titkot rejteget,
120  1|        szerelmesek azt, amit én érzek maga iránt!~ ~Villányiné (szintén
121  1|           nagyon szolgáltam reá, hogy maga ennyire belémszeressen.~ ~
122  1|          iróniája, aki egész életét a maga királynői jókedve szerint
123  1|              Mariskát az előszobába s maga segíti föl rá a bundát,
124  1|              ügyesen kikutassa. Tudna maga nekem egy arravaló embert
125  1|            anyai kötelességeinek élt. Maga volt a jókedv és a korrektség,
126  1|               készülnek. Csöngetésére maga Jánossy úr nyit ajtót, aki
127  1|             se tud leolvasni. Jánossy maga előtt bocsátja a dolgozószobájába,
128  1|        Borzasztó!~ ~Villányi Mariska: Maga... úgy-e bár... szintén
129  1|              annak a tudatára, hogy a maga gyötrődő életével kell megváltania
130  2|              a vendéglőből és ekkor - maga sem tudta, hogyan - egyszerre
131  2|             hidegnek, sivárnak érezte maga körül a világot. A telegrammkihordók
132  2|             szerencsés fickó!...~ ~És maga Beatrice, aki régente büszkén
133  2|              poéta, a verskötet, vagy maga a bál volt-e csinos, erről
134  2|       pontosan visszakérte, ha másnap maga is megszorult...~ ~Ferike
135  2|              vérből való ember, aki a maga polgári énjét a színpadra
136  2|         beszélt a konduktorral, aki a maga részéről minden lehetőt
137  2|               dolgozatot készítettem, maga is elborult volna erre a
138  2|               nem szeret...~ ~- Egek, maga a huszárt szereti...~ ~-
139  2|       megszorította az ura kezét.~ ~- Maga oly jó, - mondta, - és lehet-e
140  2|    beszélgetniük...~ ~- Dehogy; nincs maga előtt titkunk...~ ~Rátértek
141  2|             álltam az ablakhoz, mikor maga az előszobában csöngetett...~ ~-