Rész

  1  1|           évfolyamait, de Villányi tanár szórakozottan leintette
  2  1|   rendelőszoba szárnyas ajtaját. A tanár elgondolkodva dőlt hátra
  3  1|     csatornáiban, mielőtt Villányi tanár, kék szemeiben jóságos mosollyal,
  4  1|      száraz kenyeret megkeresse. A tanár azonban haragosan félbeszakította.~ ~-
  5  1|           homlokukon...~ ~A fiatal tanár egy vidéki útján szerezte
  6  1|           megjelent édesanyjával a tanár rendelőszobájában, s miután
  7  1|         feleségül vette - Villányi tanár oly zavartalanul boldognak
  8  1|           pillantással.~ ~Villányi tanár most mégegyszer behúnyta
  9  1|        Tizenegy óra volt. Villányi tanár befejezte klinikai előadását
 10  1|      fordítani...~ ~Mikor Villányi tanár fogata a Kálvin-térre kifordult,
 11  1|          de aligha volt az, mert a tanár a homlokáig elpirulva kapta
 12  1|   hazájáért reszketett.~ ~Villányi tanár - ekkor már katedrája volt
 13  1|       feledhetetlen napon, mikor a tanár Török Alice-t oltárhoz vezette.
 14  1|          tapétaajtó, mely Villányi tanár rendelőszobájából a lakás
 15  1|        megkérdezték tőle:~ ~- És a tanár úr? Persze a betegek megint
 16  1|             Az ő szemében Villányi tanár az emberi tökéletességet
 17  1|  kalaposkisasszonyoké.~ ~A gróf: A tanár úr persze ismét a szenvedő
 18  1|        előtt tegnap szóba került a tanár úr neve?~ ~Villányiné: Az
 19  1|           megemlítettem a Villányi tanár úr nevét, mire a felséges
 20  1|            lelkesedve ajánlottam a tanár urat s így valószinű, hogy
 21  1|          adja át kézszorításomat a tanár úrnak.~ ~Villányiné: Jöjjön
 22  1|     Délután hat óra volt. Villányi tanár, aki épp utolsó betegével
 23  1|         hogy mi a neve.~ ~Villányi tanár idegesen intett s pár pillanat
 24  1|           hangon.~ ~Bátortalanul a tanár felé nyújtotta keztyűs kis
 25  1|          nevét.~ ~A hideg Villányi tanár arca vonaglott a felindulástól, -
 26  1|        sírástól csukló hangon.~ ~A tanár közömbösen vállat vont.~ ~-
 27  1|            gőgösen odafordította a tanár felé.~ ~- Most nem Villányi
 28  1|         végéről eljött. Méltóságos tanár úr, vizsgáljon meg; a szívem
 29  1|          nem utasítják ki Villányi tanár rendelőszobájából.~ ~Hencegve,
 30  1|         költségvetése kikerülne. A tanár megzavarodva és csodálkozó
 31  1|        csábító volt, hogy Villányi tanár néhány pillanatig önkéntelenül
 32  1|           tért csodálkozásából s a tanár hideg, érzéketlen hangján
 33  1|      könnyekig elérzékenyült, de a tanár hirtelen felállott a helyéből
 34  1|           öltözékét rendbehozta, a tanár megírta a receptjét, majd
 35  1|         apjukba kapaszkodtak. De a tanár gyöngéden végigsimogatta
 36  1|            fiam, - mondta Villányi tanár, - bemutatom magának Gärtner
 37  1|          egyetemen, mikor Villányi tanár észrevette. A nagy ember
 38  1|     utazott haza a vőlegényéhez, a tanár úr pompásnak találta azt
 39  1|        szeretik magát...~ ~Mikor a tanár utóbb egyedül maradt a feleségével,
 40  1|          este félnyolckor, mikor a tanár rendelő-körútjából visszatért
 41  1|            falatot is lenyeljen. A tanár néha jóakaró megbotránkozással
 42  1|    visszavonult a szobájába, míg a tanár a könyvtárszobájában virrasztott
 43  1|      barátságosan megszólítja:~ ~A tanár: Mit szokott csinálni, ha
 44  1|    rászoktam a virrasztásra...~ ~A tanár: Ha nem nagyon álmos, akkor
 45  1|           könyvtárszoba ajtaján. A tanár barátságos válasza után
 46  1|   öntudatos lényeknek látszanak, a tanár szénfekete szakállát és
 47  1|       látszik a félhomályban).~ ~A tanár: Jöjjön közelébb és foglaljon
 48  1|            Oh istenem, dehogy!~ ~A tanár: Annyira hasonlít az orosz
 49  1|           a vállamat razzia...~ ~A tanár: Hozzá kell szoknia a korai
 50  1|     hasonló leányokat utóléri.~ ~A tanár: Megszokta már a mesterségét?
 51  1|             hogy orvos leszek.~ ~A tanár: És a boncterem? A halottak?
 52  1|        biblia felsorol.~ ~Villányi tanár csodálkozva néz rá, - látszik,
 53  1|            láthatatlanná váljék. A tanár azonban nem haragszik, sőt:
 54  1|        nagy okosságot mondott.~ ~A tanár: Ez jól volt mondva, kis
 55  1|    fauteuil-vár bástyái mögül.~ ~A tanár: Na, - készítse el a teámat
 56  1|          könyvek birodalmába).~ ~A tanár (teáját kanalazza, szivarra
 57  1|           A leány: Oh, hogyne!~ ~A tanár: Reggel nyolckor?~ ~A leány:
 58  1|           Ötkor is ott volnék.~ ~A tanár: Jegyez?~ ~A leány: Minden
 59  1|      elfogultsággal mosolyog.)~ ~A tanár: Mi jutott az eszébe?~ ~
 60  1|       volna szabad elmondanom.~ ~A tanár: Titok?~ ~A leány: Oh, nem,
 61  1|           Oh, nem, de a méltóságos tanár úr talán megharagudnék érte.~ ~
 62  1|            megharagudnék érte.~ ~A tanár: Valami rosszat tud rólam?~ ~
 63  1|         elhinni, hogy a méltóságos tanár úr beszél velem, hogy az
 64  1|         egyetemen beszélnek...~ ~A tanár: Mit beszélnek a fiúk?~ ~
 65  1|          világítanak): Szabad?~ ~A tanár: Sőt muszáj, mert most már
 66  1|         úgy beszélnek a méltóságos tanár úrról, mint az emberevő
 67  1|     félelemtől, mikor a méltóságos tanár urat meglátják. Az egyetemen
 68  1|           szabad elmondanom...~ ~A tanár: Hogy nincs szívem, úgy-e?~ ~
 69  1|            akkor volt a méltóságos tanár úr...~ ~A tanár (bólint):
 70  1|         méltóságos tanár úr...~ ~A tanár (bólint): Oly szép a meséje,
 71  1|           oszlopos fali órára.~ ~A tanár: Éjfél van és magának korán
 72  1|            kedvesem. Én a Villányi tanár úr testvérhuga vagyok.~ ~
 73  1|           testvére vagyok Villányi tanár úrnak, ezek a drága kicsikék
 74  1|            gyerekekkel hazatért, a tanár már ott ült a dolgozószobájában,
 75  1|             mondani szokták...~ ~A tanár megvizsgálta a piros-pozsgás
 76  1|    udvariasan érdeklődni kezdett a tanár családi ügyei iránt.~ ~-
 77  1|           Ünnepi díszben voltak: a tanár fekete lapátszakálla méltóságos
 78  1|    dobogott a függönyön kivül.~ ~A tanár barátságosan elébe sietett,
 79  1|        hangosan elnevette magát, a tanár pedig udvarias jókedvvel
 80  1|           amire a kedvese. Mivel a tanár se tartozott a bőbeszédű
 81  1|       nyájasan integetni kezdett a tanár felé. Az őszbeborult úr
 82  1| tüdőgyulladásából kigyógyította. A tanár, aki értett a jelbeszédhez,
 83  1|            nem igen van.~ ~Mikor a tanár, cilinderével a kezében,
 84  1|        mosolyogva megszorította. A tanár most eltünt a páholy függönye
 85  1| kisasszonyhoz, méltóságos Villányi tanár úr címén. A levél január
 86  1|       annyira kipirult, hogy még a tanár úr is csodálkozva nézett
 87  1|           ijedten rezzen föl, ha a tanár úr hirtelen megszólítja.
 88  1|            tartok, hogy állapota a tanár urat is aggasztja; ebédnél,
 89  1|         jóformán mindent neki és a tanár úrnak köszönhetek s a világ
 90  1|           visszafizethetném...~ ~A tanár úr - hagyjuk most már úgy-e,
 91  1|       szerepét töltheti be a híres tanár rendelőszobájában. Én fogadom
 92  1|           sírok esténkint, mikor a tanár úr arcképével magam előtt,
 93  1|      délután félnégy felé, mikor a tanár körútra indult betegeihez,
 94  1|    veszedelemmel fenyegeti. A naiv tanár idegességnek tulajdoníthatta
 95  1|             Gärtner kisasszony - a tanár távozása után - sietve búcsút
 96  1|       megszökése hazulról, mikor a tanár boldogságtól sugárzó arccal
 97  1|     részvét mellett, amit Villányi tanár iránt érzett, a kivételes,
 98  1|          terített asztal mellől. A tanár szemében annyi részvét,
 99  1|          tejecskét megigyék...~ ~A tanár egy-egy ágynál hosszú előadást
100  1|        ágya mellett reggelenkint a tanár úr megjelenik! Még a haldoklóknak
101  1|         valamennyien szerelmesek a tanár úrba, akit nemcsak a legnagyobb
102  1|            asszonyra, aki mindig a tanár úr közelében lehet, aki
103  1|           világos ajtónyilásban. A tanár látható meglepetéssel tekintett
104  1|          többet használ nekem.~ ~A tanár, könyvesszekrényének támaszkodva,
105  1|    életedet elkeseríti?~ ~Villányi tanár megrázta a fejét, komoly
106  1|    húzódtak az édesanyjuk mellé. A tanár megindult pillantást vetett
107  1|        türelmetlenkedni kezdtek. A tanár fölállt a helyéből, végigkopogtatta
108  1|      félig-meddig lecsillapult s a tanár, aki panaszkodás nélkül,
109  1|         hídján eltöltött, Villányi tanár ismét a tél közepében találta
110  1|            szalonban s távolabb, a tanár dolgozószobájában, fel vannak
111  1|      hancurozó gyermekek között. A tanár idehozatta a kávéját, -
112  1|              Valami bajod van?~ ~A tanár (visszatér a szobába, melytől
113  1|         egészségével törődnél?~ ~A tanár: A magam egészsége ellen
114  1|   szeretetünkkel körülfogjunk.~ ~A tanár: Nagyon jó vagy!~ ~Villányiné:
115  1|    testvéredben elveszítettél!~ ~A tanár (lehajtja a fejét): Sokat
116  1|          valami bajod esnék...~ ~A tanár (megszorítja a felesége
117  1|     találni, szegény Sándorom!~ ~A tanár: Nem az elvesztése fáj a
118  1|          rá, szegény Sándorom!~ ~A tanár: Még csak haragudni se tudtam
119  1|     Villányiné (halkan): Igen!~ ~A tanár: Nem haragudtam rá, még
120  1|        lefeküdni, kis ördögök!~ ~A tanár: Feküdjetek le, drágáim,
121  1|   borzongva az arca elé emeli.~ ~A tanár (ijedten): Nem érzed jól
122  1|           mintha lázas volnék.~ ~A tanár (behozza a köpönyeget az
123  1|          ettől lettem rosszul.~ ~A tanár: Édes kis feleségem! Szegény,
124  1|      lelkiismerete feltámadt).~ ~A tanár (megdöbbenve): Mi az?~ ~
125  1|       megszakad belé a szívem!~ ~A tanár: Kis csacsim, nincs semmi
126  1|          El fogsz vinni innen?~ ~A tanár: Hová?~ ~Villányiné: Messze,
127  1|      senkisem ismer bennünket!~ ~A tanár: Elviszlek.~ ~Villányiné:
128  1|          látunk idegen embert.~ ~A tanár: Oda, drágám.~ ~Villányiné:
129  1|           távoli kikötők felé.~ ~A tanár: A tengert!~ ~Villányiné:
130  1|       kősziklájához csapódnak.~ ~A tanár: Igen.~ ~Villányiné: És
131  1|         jobban fogsz szeretni!~ ~A tanár: Mindenkinél jobban.~ ~Villányiné:
132  1|     Villányiné: Mikor utazunk?~ ~A tanár: Amikor te akarod.~ ~Villányiné:
133  1|            Villányiné: Holnap?~ ~A tanár: Holnap!~ ~Villányiné: És
134  1|         csak ha újra tél lesz?~ ~A tanár: Csak ha tél lesz.~ ~Villányiné:
135  1|   Villányiné: Nagyon szeretsz?~ ~A tanár (egy szóval, melyben az