Rész

  1  1|    dédelgette. Villányi professzor: ez a két szó fogalommá lett
  2  1|             meglegyen...~ ~Villányi ez év szeptemberében második
  3  1|       végighajtatott az Üllői-úton. Ez a rövid kocsikázás képviselte
  4  1|    cukorültetvényeken dolgoztak. És ez, sajnos, mindaddig így fog
  5  1|            megmentenie...~ ~Ki volt ez a gyönyörű, fiatal teremtés?
  6  1|             ujságokban lapozgatott. Ez a gyönyörű kis idill csak
  7  1|         hozzá Párisból s a levélben ez a pár magyar szó állott:~ ~„
  8  1|          levelét. Nem válaszolt rá. Ez estén elkerülte az embereket
  9  1|   harmadéves rongyaimat viselem. És ez az ember, Lujzika, úgy olvas
 10  1|       fenyegetek, de meglátod, hogy ez végre is nagyon rosszul
 11  1|       Sándorát ezekhez hasonlítaná? Ez a nagy gyermek, aki csak
 12  1|          vehette volna körül magát, ez a naivszemű, igénytelen
 13  1|            valaki lealacsonyítani s ez a gondolat annyira kihozta
 14  1|      Valamikor arról álmodtam, hogy ez a nagy ember a kedvesem,
 15  1|       eredményre jut, hogy voltakép ez az a férfitipus, melyért
 16  1|             táncolt. Az ura a férj, ez pedig a férfi, az ura a
 17  1|         férfi, az ura a kötelesség, ez pedig a gyönyör, az álom,
 18  1|         Jöjjön el minél előbb, mert ez a látogatás nem számít.
 19  1|         szeret benneteket, mint én. Ez a szép néni épp olyan jó
 20  1|            csók nincs a raktárukon? Ez a cikk igen kelendő szokott
 21  1|        szert a tüdőgyulladás ellen? Ez volna az egyetlen ötlet,
 22  1|   schönbrunni kaméliák fehérlettek. Ez a milieu annyira elüt eddigi
 23  1|          élni... mindig itt élni... ez volna a boldogság...~ ~Lábujjhegyen
 24  1|          magasságban.~ ~Az ezredes: Ez a királyné karosszéke!~ ~
 25  1|             a világon: a sógornője. Ez maga előtt hihetetlenül
 26  1| udvarmesterével. Nem gondolja, hogy ez a véletlenség jelent valamit?~ ~
 27  1|            mondta elismerőleg, - és ez a szegény leány úgy néz
 28  1|           becsületszavát adni, hogy ez az Arnulf herceg csakugyan
 29  1|        sohase néz így a feleségére, ez a hivatásos aszfaltbetyárok
 30  1|        mulva ott leszünk.~ ~A gróf: Ez szomorú, de bele kell nyugodni!~ ~
 31  1|             A gróf, akit fölbátorít ez a szelidség, utóbb arra
 32  1|           nélkül megszökne magával. Ez a haszontalan kis nő talán
 33  1|            asztalra.~ ~- Silentium, ez mind nem ér egy fabatkát
 34  1|            esténként. Nem többet ér ez, mint egy füstös kocsma
 35  1|          legyen oly hallgatag, mint ez az indus isten, mert a csalódás
 36  1|            szereti... Belátom, hogy ez kissé őskori megnyilvánulása
 37  1|            a férfit nem hatotta meg ez az ártatlan pillantás; a
 38  1|          ember máza, de az asszonyt ez az illetlen hang se hozta
 39  1|         furcsa, oly hangulatos volt ez a környezet, hogy az asszony
 40  1|   vacsorázhatnak az édesapjukkal, s ez oly viharos örömmel tölti
 41  1|          hajnalig virraszt. Mire jó ez?~ ~A leány: Oh, én már tizenöt
 42  1|        szoknia a korai lefekvéshez, ez az életmód időnek előtte
 43  1|             eszik, se nem alszik, - ez nem vezethet jóra. Nappal
 44  1|       okosságot mondott.~ ~A tanár: Ez jól volt mondva, kis leány,
 45  1|       mennék az anyakönyvvezetőhöz? Ez már úgyis mindegy erre a
 46  1|            de Gärtner kisasszonynak ez a pillanat elég volt ahhoz,
 47  1|            szélkakasok csikorognak. Ez már a hamisítatlan középkor
 48  1|       refectorium kandallója mellé. Ez az az idő, mely a legmegrögzöttebb
 49  1|           könnyű hangját üsse meg): Ez az a szó, úgy-e, melyet
 50  1|             velencei pohár): Lássa, ez nagyon kedves magától, nemcsak
 51  1|        férfiak közt végighaladt. De ez a vonás mindjobban elmosódik
 52  1|             egy szinészről beszélt? Ez nem a fölényes, előkelő
 53  1|             konok és fájdalmas volt ez a hallgatás, hogy a férfi
 54  1|           szánalmas és megható volt ez a pose, hogy a gróf egy
 55  1|   gyanutlanul kezet fogott magával! Ez az ember még álmában se
 56  1|       kaszinó asztalai körül. Pedig ez nagy szó, mert itt még a
 57  1|           hatezer frankját behúzza. Ez persze nem nagy dolog, mert
 58  1|          szólott hozzám:~ ~- Ejnye, ez nagyon gyanus, magát az
 59  1|             örültem, mert hetek óta ez volt az első mosoly, amit
 60  1|    recepteket is, nem azért, mintha ez a csekély munka a terhére
 61  1|             orvosi szigorlatot?~ ~- Ez is jó volna, de én egyelőre
 62  1|      önkéntelenül megrázta a fejét: ez a gyönyörű teremtés, aki
 63  1|        Mariskával megismerkedett.~ ~Ez az emlék, melyről már félig-meddig
 64  1|      ellenkező oldalon van.~ ~- Hát ez magánház?~ ~- Igenis.~ ~-
 65  1|             ezt a budavári palotát. Ez a ház valamikor a Laczffyaké
 66  1|    tönkretenné a fölfedezés, hiszen ez a nagy ember a hivatásánál
 67  1|            s nem nyúlt az ételhez s ez a csekélység az aggódó tanárt
 68  1|           venni, hogy szólni fog? - ez az ember úgy ledőlne, mint
 69  1|            maga gondja legyen, hogy ez a rossz fiú két liter tejecskét
 70  1|         boldogan felsóhajtott, mert ez a mód jobbnak tetszett előtte
 71  1|           színes, megkapó kép volna ez! A lányok - a méltóságos
 72  1|              hiszen úgyis látom. De ez nem baj, csak a jó izlésére
 73  1|        dolgozószoba szőnyegén): No, ez aztán kedves és váratlan
 74  1|             venni, eszébe jut, hogy ez a férfi milyen rettenetes
 75  1|        csábította a palotába s hogy ez a levegő még pár nappal
 76  1|           magát, de ebben az órában ez, ugyebár, lehetetlen? Váratlan
 77  1|          kell nyugtalannak lenni, - ez inkább elővigyázatosság,
 78  1|         elküldte a komornyikjával - ez a fiú megbízhatóbb volt,
 79  1|     elájultam a szálloda halljában. Ez már nem az első eset, -
 80  1|            kisírjam magamat, - mert ez minden orvosságnál többet
 81  1|    hugocskáját összecsókolhatja. És ez a képzelődés most annyira
 82  1|             tompa, téli napfényben. Ez a két szem annyira hatalmába
 83  1|       eljött hozzám.~ ~Mariska: Oh, ez nem ment ám olyan egyszerűen,
 84  1|            arca, az ura boldogsága: ez mindent, mindent elmondott
 85  1|          lény állana előtte): Nana, ez már valóságos szerelmi vallomás!~ ~
 86  1|           csak ismerem a férfiakat, ez az egész.~ ~Villányiné:
 87  1|         beteg idegei megérzik, hogy ez a pompázó virág egy idegen
 88  1|          jóságos, fehérhajú néninek ez a nagy legény az egyetlen
 89  1|          asszony Jánossy Györgyről? Ez a nagyszerű ember vidéki
 90  1|          úriember.~ ~- És hol lakik ez a fenomén?~ ~- Parancsolja
 91  1|        nevemet hallgatom el, hiszen ez, úgy-e bár, nem fontos?~ ~-
 92  1|            a segítségemre lesz?~ ~- Ez a mesterségem.~ ~- Akkor
 93  1|          foglak, de nem nálam, mert ez a hely most már veszedelmessé
 94  1|       tartja, hogy ezek már... hogy ez a két ember... többször
 95  1|         vérvörös tűzbetűkkel izzott ez a két számjegy: 32.~ ~-
 96  1|      mennyezetére. Oly ijesztő volt ez a látvány, hogy a férfi
 97  1|             Szent Isten, - mondta - ez a nő... ez a szegény asszony
 98  1|        Isten, - mondta - ez a nő... ez a szegény asszony rosszul
 99  1|             Nincs mitől tartanod, - ez a szomorúság is elmulik,
100  1|          hiszen a szülőim után csak ez a boldogtalan kis halott
101  1|          ura az életét eltölti, - s ez az édes és nyugodt intimség
102  2|         lajstromába, mert akkoriban ez a név járta a Lipótváros
103  2|         szállított a hadseregnek és ez a kis üzlet másfélszázezer
104  2|    elérhetetlen kedvesét...~ ~Mikor ez estén a konyhán keresztül
105  2|           kinyomtatott becseseiben. Ez, mint bizonyára felfogja,
106  2|         ideiglenes használatra. Oh, ez nem az ő régi, forró, mámoros
107  2|           gondoltam, hogy szamárság ez az életmód, amit most folytatunk.
108  2|            grófi kastély terraszán. Ez a partie piquet fog dönteni
109  2|        zölddel befuttatott udvarán. Ez volt életemnek legromantikusabb
110  2|             figyelmeztetett rá.~ ~- Ez Kis úr, az arácsi Szeretetház
111  2|       lelkemnek igazi enyhülés volt ez a falusi mester, aki reggeltől
112  2|         minden melege és lángolása. Ez a felületes, kacér teremtés
113  2|         tett elénk egy hordóra.~ ~- Ez tavalyi, - szólt, - de akkor
114  2|            elhagyott! Mily semmiség ez a vén paraszt bánatához
115  2|        egész életén át megtartogat. Ez valóságos pikáns, bizarr
116  2|       kaland volt (úgy van: bizarr, ez a nagyszerű szó fejezi ki
117  2|            érdekes útitársam akadt. Ez a fiatalember ugyanis tagadhatatlanul
118  2|    megszabadítsak a dérszövettől.~ ~Ez az arrogáns úr azonban mitsem
119  2|       dugtam el mindakettőt, nehogy ez a bolond fiú az ajkaihoz
120  2|             Az első pillanatban nem ez a furcsa megszólítás lepett
121  2|           maradsz addig nálunk, míg ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~-
122  2|          teszem boldogtalanná, mert ez a kannibál még akkor is
123  2|        jelenlétével. Mindannyi közt ez a jellemtelen kalandor volt
124  2|   kolostorbeli szomszédságomat most ez a sötétlelkű gonosztevő
125  2|           ártatlan kanárimadarat... Ez a kis teremtés mindeddig
126  2|               Olyan csodálatos volt ez a napsugaras, ibolyaillatos
127  2|             furcsa gondolatra, hogy ez az illedelmes, udvarias
128  2|     leirhatatlan álommá folyt össze ez a gyönyörűségteljes negyvenkét
129  2|           axiómák tanácsai szerint. Ez alkalommal ugyanis fájdalmas
130  2|             a lakásán cigarettázik, ez, teringettét, nem tartozik