Rész

  1  1|                   Hány év választotta el ezt a kivételes nagy embert
  2  1|         eldugott vendéglőkben költött el, a rossz, önmaga-gyártotta
  3  1|              Különben mindegy, jöjjön el holnap a klinikára, majd
  4  1|         mintha csak most hagyta volna el az egyetem tantermét. Vagyonát
  5  1|         bizonyos méltósággal foglalta el helyét a Villányi legény-háztartásában,
  6  1|              öreg házvezetőnő kisérte el az akadémia kapujáig s délben
  7  1|          fáradtan és kimerülve alszik el, ha a könyvei késő éjszakán
  8  1|            gróf: A méltóságos asszony el akart menni hazulról?~ ~
  9  1|               a hangját hallja, akkor el sem hiszem, hogy itt szemtől-szemben
 10  1|           úrnak.~ ~Villányiné: Jöjjön el minél előbb, mert ez a látogatás
 11  1|            hogy már félórával ezelőtt el méltóztatott távozni hazulról.~ ~-
 12  1|      haragosan vállat vont.~ ~- Kérje el a névjegyét, - mondta aztán
 13  1|              jéggé dermedve tekintett el a szőke hajkorona fölött
 14  1|             külsején semmi sem árulja el, hogy törökverő ősöktől
 15  1|              fájdalom, az imént adtuk el az utolsót. Pedig nagyszerű
 16  1|       megszégyenítő pontossággal mond el mindent, ami egy fiatal
 17  1|          ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy jó reggelt kivánjak
 18  1|             Bűnbánatom jeléül fogadja el tőlem ezt a sandwichet,
 19  1|         király szárnysegédével haladt el az őszi pompájukban virító
 20  1|               hogy a sok gonosz bácsi el ne csábítson. Maga, aki
 21  1| rákényszerítette, hogy pénzt fogadjon el tőle, később pedig az az
 22  1|            Villányiné: Nem utazhatott el maga olyan titokban, hogy
 23  1|               furcsa történetet mesél el egy fejedelmileg berendezett
 24  1|             grófnak, aki nem bocsátja el, hanem jó darabig visszafojtott,
 25  1|              meseképek módjára tünnek el a kivilágított állomási
 26  1|            levegő. Az asszony annyira el van merülve a sötét vasúti
 27  1|          csókolózik, igazán nem követ el semmi inkorrektséget.~ ~
 28  1|          gazdag pálmagrupp választott el a szalonban sürgölődő társaságtól.
 29  1|             velem, most tehát mindent el kell mondania, amivel a
 30  1|            rácsos ablaka mögött tölti el a fiatalságát. De a huszadik
 31  1|             oly viharos örömmel tölti el őket, hogy szinte gőgösen,
 32  1|               helyet, - aztán mesélje el nekem, hogyan van megelégedve
 33  1|               A tanár: Na, - készítse el a teámat és öntsön magának
 34  1|         voltam s mindenki azt hitette el velem, amit akart. Vastag
 35  1|             de ezt majd máskor mondom el. Majd akkor, ha jobban megismerkedtünk
 36  1|               hasznom lenne abból, ha el is mennék az anyakönyvvezetőhöz?
 37  1|           titokzatos érzéktől szorult el, de a gyerekek most türelmetlenül
 38  1| rendelkezésére állt? Miért fátyolozta el magát annyira, hogy az arca
 39  1|            oly oktalan ijedtség fogta el, hogy szédülve dőlt a régi
 40  1|            valamiért, amit nem árulok el, mert nagyon is elbízná
 41  1|              Legyen jószívű és árulja el, igérem, hogy szerény maradok,
 42  1|           madonnaarcokkal bolondítják el az ártatlan, nagy fiúkat.
 43  1|            juttassa eszembe, mert még el találok sülyedni szégyenletemben.
 44  1|          pillanatig az az illuzió fog el, hogy maga az én számomra
 45  1|             bár ajkairól most se tünt el az irónikus vonás, mellyel
 46  1|               boldog izgalommal tölti el, hogy fagyos hidegség fut
 47  1|            mintha a föld nyelte volna el. A hatodik napon, mikor
 48  1|           önkéntelen vonaglása árulta el, hogy ő is arra gondol,
 49  1|               ártatlan tudós oszlatta el, aki naivul megszólalt:~ ~-
 50  1|               suttogta:~ ~- Mikor jön el, mikor szerez nekem újra
 51  1|           mondd meg, hogy mikor jössz el, mert ezt a bizonytalanságot
 52  1|        magának, legyen jó és felejtse el, hogy rossznak és alávalónak
 53  1|           Kicsi fiam, légy jó és jöjj el hozzám!~ ~E pillanatban
 54  1|         szívem, ne légy rossz és jöjj el hozzám!~ ~Az asszony ajka
 55  1|         elegánsabb szédelgők suhannak el s nekem, mikor a szememet
 56  1|           pillanatban az az érzés fog el, hogy még valaha föl is
 57  1|            félnapokat olvasással tölt el, délutánonkint bezárkózik
 58  1|            attól tartana, hogy örökre el kell válnia tőlük. Mikor
 59  1|               őszinte aggódással tölt el, mint az öreg Lujzikát,
 60  1|               millió csókkal halmozza el a maga szegény és örökké
 61  1|               alatt sem engedte volna el a délutáni álmocskáját,
 62  1|            saját kocsiján? Miért tünt el oly hirtelen, mintha üldözői
 63  1|    megmagyarázhatatlan ijedtség fogta el, mert most először ébredt
 64  1|     boldogságtól sugárzó arccal indul el délutáni körútjára. És csodálatos:
 65  1|        Lujzikának? Az öreg kisasszony el se hitte volna, hogy kedvence,
 66  1|         kisasszony álmatlanul töltött el egy hosszú éjszakát, százféle
 67  1|          tegye.~ ~Kedvetlenül sietett el az egyetemre, dideregve
 68  1|       virrasztás alatt elgondolt.~ ~- El fogom mesélni neki a klinikai
 69  1|             kimondhatatlan vágy fogta el, hogy a levelet ellopja
 70  1|             sem felindulást nem árult el: valami alig észrevehető,
 71  1|          rettentő veszedelem? Mondjon el mindent, hiszen a szeméből
 72  1|         százai szétroncsolva merülnek el körülötte a hullámokban.
 73  1|     kisasszony: Köszönöm, - de így is el mondhatom, hogy mi hozott
 74  1|            végtelen elkeseredés fogja el, érzi, hogy tehetetlenebb
 75  1|            meg a szemét, aztán mondja el nekem őszintén, hogy mi
 76  1|         őszintén, hogy mi keserítette el ennyire... Hát ne sírjon
 77  1|          fölény, mely semmit sem árul el abból, ami a lelkében történik):
 78  1|         tiszta, a viliág sohase hinné el neki, hogy csak a művészetek
 79  1|      csodálkozva): És az ura se hinné el neki?~ ~A gróf: Az ura talán
 80  1|           kisasszony (reménytelenül): El. (Fölkel és tanácstalanul
 81  1|              drágaságom s ne felejtse el, hogy nekem minden gondolatom,
 82  1|               én rólam lenne szó, még el lehetne hinni ezt az őrültséget,
 83  1|           egyetemről hazatértem! Hidd el, néha elfacsarodik a szívem,
 84  1|             fiatal asszony nem árulta el izgatottsága okát, hanem
 85  1|        nappali világossággal árasztja el az emberi indulatok őserdejét.
 86  1|              A főnököm ugyanis nagyon el van foglalva, - mondta mentegetőző
 87  1|              szőke fejét.~ ~- Mindent el fogok mondani, Jánossy úr, -
 88  1|              Csak a nevemet hallgatom el, hiszen ez, úgy-e bár, nem
 89  1|              mostanáig sohase engedte el a mindennapi sétakocsizását.
 90  1|        töltötte; csak ma délfelé ment el hazulról gyalog a Koronaherceg-utcába
 91  1|        hallatlan ostobaságot kövessek el. Holnap pont négykor várni
 92  1|            egy másik egyfogatut, mely el fog vinni a Szaléz-utcába.
 93  1|             és fuldokló zokogás fogja el, szinte egészen összeomlik
 94  1|                a többit már én végzem el!~ ~Jánossy (aggódva): De...~ ~
 95  1|        Hirtelen heves sírógörcs fogta el, a torkából artikulátlan
 96  1|          volna. Nézz körül és sülyedj el szégyenletedben: itt fetrengsz
 97  1|            öbölbe, ahova a hír se jut el Magyarországból. A napsugár
 98  1|             vércsöppek éktelenítették el. Ott feküdt, mint egy lehullott
 99  1|        mellett, míg az idegen emberek el nem vitték tőlünk.~ ~Villányiné (
100  1|            egy pillanatra se fordítja el a kicsikéktől, de idegei
101  1|       mondhatatlan boldogsággal tölti el, hogy a szeme hirtelen könnyessé
102  1|          engem sajnálj!~ ~Villányiné: El fogsz vinni innen?~ ~A tanár:
103  2|             fiú Lesbiának keresztelte el az ő elérhetetlen kedvesét...~ ~
104  2|          suttogott a fülébe:~ ~- Hozd el neki a lantot, fejedelmileg
105  2|                Most közönyösen haladt el a lebocsátott függönyök
106  2|             aki régente büszkén kapta el a fejét, ha Jenő elhaladt
107  2|         körülmények között vesztették el az önuralmukat és a józan
108  2|          háromforintos keztyűben ment el vacsorálni kollégáival a
109  2|          tudnék határozni, hát döntse el a sors, hogy mitévő legyünk?
110  2|           kisérteties árnyék suhannak el a templom elhagyott kövein.~ ~
111  2|               szellő és lassan tüntek el hajónk mellett az apró zalai
112  2|          igazi meghittségével mondtuk el egymásnak a titkainkat.~ ~
113  2|              borzasztó rémület fogott el arra a gondolatra, hogy
114  2|              női személyt.~ ~- Higyje el, kisasszony, még ma reggel
115  2|           nyúlt, de én ijedten dugtam el mindakettőt, nehogy ez a
116  2|                míg ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~- Nálatok?
117  2|        korrespondenciája közt töltött el tizennyolc esztendőt...
118  2|              Klárika álomban töltötte el azt a hat hetet, mely a
119  2|             kocsi ablakából merengtek el az olasz égbolt kékségén, -
120  2|         tapasztalt nagynéninek mondta el bizalmas megfigyeléseit.
121  2|     szerelmére kérem, hogy ne fogadja el...~ ~Ádám csodálkozva nézett
122  2|           hogy nem tudja, mit tesz... El fogok sülyedni szégyenletemben...~ ~-
123  2|            hogy komoly lépésre szánod el magad... hogy egy édes kis