Rész

  1  1|              Amint látom, még maga se lett milliomossá, - mondta
  2  1|         jóformán az orvosi lapjait se olvashatta, a jövedelméről
  3  1|          való. És még harminc éves se volt, mikor már naponkint
  4  1|    hetvenhatéves koráig még a feje se fájt. A hirtelen tüdőgyulladáson,
  5  1|     leterítette, már a híres tudós se segíthetett; de utazásának
  6  1|           a legtudósabb professzor se tud szabadulni, ha a rendelő-óráját
  7  1|          kora reggeltől késő estig se jutott ideje ahhoz, hogy
  8  1|         késő estébe, jóformán arra se hagytak időt neki, hogy
  9  1|           öreg szülői már álmukban se számítottak rá. Villányi
 10  1|            körül, aminőről egyikük se mert volna álmodni a küzdelmek
 11  1|            úgy tett, mintha semmit se látna; de otthon, mikor
 12  1|           igérnie, hogy egy lépést se fog tenni az orvos-bátyja
 13  1|         ami önmagát illette, hírét se ismerte a neuraszténiának,
 14  1|    hiábavalónak bizonyult: még azt se sikerült megtudnia, hogy
 15  1|          Villányi erre a táviratra se válaszolt és a hugának e
 16  1|      legyek csinos, mikor senkinek se akarok tetszeni a világon?
 17  1|         fogadok veled, még egyszer se vette észre. Mi haszna,
 18  1|        velem? Nem, Lujzika, senkit se fenyegetek, de meglátod,
 19  1|    ijedtében: ő még csak megérteni se tudta, hogy egy híres ember
 20  1|         Még a két drága kis lányom se tesz boldoggá, mert még
 21  1|            még az ő édes nevetésük se kárpótol azért a fájdalomért,
 22  1|          de a fiatal asszony ügyet se vetett a megbotránkozására,
 23  1|          teremtések rövidebb ideig se szerepelnek a maga életében?
 24  1|    gúnyosan mosolyog, a gróf arcán se látszik, hogy furcsa elméletét
 25  1|         Mondta, hogy ma már senkit se fogadok?~ ~- Azt is mondtam,
 26  1|            művésznő, s mivel amúgy se ismeri személyesen a méltóságos
 27  1|        hosszú év után, mialatt azt se tudtad, hogy nem a föld
 28  1|         karját.~ ~- A gyermekeidet se fogod megmutatni nekem? -
 29  1|         vont.~ ~- A gyermekeim azt se tudják, hogy a világon vagy, -
 30  1|         test legalaposabb ismerője se látott. De a következő percben
 31  1|           talán a budai várpalotát se látta, - hiszen a pesti
 32  1|        hullámai az ő fehér cipőjét se hagyták érintetlenül. A
 33  1|            kerül ide, ahol a madár se jár? - kérdezte Villányiné,
 34  1|            tudom, hogy még álmában se gondol semmi rosszra. Bűnbánatom
 35  1|   jóhiremet semmiféle szemrehányás se adhatja vissza többé. Üljön
 36  1|           gyerekei mellé. Senkinek se jutott eszébe, hogy a szomszédságból
 37  1|           dadáról, akiről még máig se birt megfeledkezni...~ ~
 38  1|          mint magát, akkor semmibe se venném, hogy egy hosszú
 39  1|       magát a fülkéjében? Egyikünk se álmos és pompásan elbeszélgethetnénk
 40  1|         boldogság egy pillanatáról se szabad lemondani...~ ~Villányiné (
 41  1|          idegenül cseng, hogy maga se ismer rá): Drága óra? Boldogság?
 42  1|           nő talán még rossz néven se venné, ha én borulnék ő
 43  1|            ezt még a lipótvárosiak se írhatnák a maga rovására.
 44  1|         lefekügyék, még az öreg úr se, aki egy kadét fürgeségével
 45  1|           még, úgy látszik, semmit se hallott: az, hogy az ember
 46  1|       asszonyt ez az illetlen hang se hozta ki a sodrából; nyugodtan,
 47  1|          legszerelmesebb asszonyok se reszketnek a boldogságtól,
 48  1|         időnek előtte tönkreteszi. Se nem eszik, se nem alszik, -
 49  1|         tönkreteszi. Se nem eszik, se nem alszik, - ez nem vezethet
 50  1|            lefizesse. Nem volt már se ruhája, se ékszere, se könyve,
 51  1|            Nem volt már se ruhája, se ékszere, se könyve, nem
 52  1|         már se ruhája, se ékszere, se könyve, nem volt már semmije,
 53  1|             hiszen a világon senki se szerethet jobban benneteket,
 54  1|           ott is sírok, ahol senki se lát. Megengedi, kisasszony,
 55  1|           könny nem sok, de annyit se ejtek, nehogy a drágáimat
 56  1|         illik, hiszen maga még azt se tudja, kinek hívnak: Én
 57  1|     családommal szakítottam. Magam se nagyon értem most már, hiszen
 58  1|         rózsás arcszínemnek, annak se higyjen, hogy annyit fecsegek
 59  1|        szomorú pose dacára csöppet se látszott valami sajnálatraméltó
 60  1|           szájacskája e rövid úton se állt be, - olyan volt, mint
 61  1|           itt, egy teremtett lélek se jár; a nagy, bástyaszerű
 62  1|           napfényes időben eszembe se jutott volna, hogy a barátságos
 63  1|  izgatottságtól, bár ajkairól most se tünt el az irónikus vonás,
 64  1|            Még a tegnapi premièren se láttam, pedig tudtommal
 65  1|        valaha, - aztán halkan, föl se pillantva, válaszolt:~ ~-
 66  1|            nézte végig, kisérletet se tett, hogy a páholyból eltávozzék.
 67  1|           még egyetlen pillantásra se méltatta, holott ő kifejezhetetlenül
 68  1|           a kedvese. Mivel a tanár se tartozott a bőbeszédű férfiak
 69  1|            boldog órát? Öt nap óta se éjjelem, se nappalom, mindig
 70  1|             Öt nap óta se éjjelem, se nappalom, mindig csak arra
 71  1|         volna. A gróf még a szemét se láthatta a színházi látcsőtől,
 72  1|        hiszen én - fájdalom - soha se fogom elfelejteni...~ ~Könnyes
 73  1|           vállát lássa.~ ~- Semmit se bántam meg, - mondta fátyolos
 74  1|      bevallom magának, hogy semmit se bántam meg, de ahhoz már
 75  1|            Ez az ember még álmában se fog arra gondolni, hogy
 76  1|            hogy a szeretőjét senki se fogja elvenni tőle...~ ~ ~
 77  1|    nagykövetek ülnek, akik csöppet se tartják magukra nézve megalázónak,
 78  1|  megbecsüli magát s egyetlen éjjel se riaszt föl álmomból, mint
 79  1|      alvást kivéve, egy pillanatra se hagy egyedül. Ezt különben,
 80  1|         akinél Mentonetól Cannesig se találtam még szebb és elragadóbb
 81  1|         után futkosna, még álmában se gondolt; de bizonyosra vette,
 82  1|           soká várnia: még félnégy se volt, mikor Villányiné az
 83  1|  Lujzikának? Az öreg kisasszony el se hitte volna, hogy kedvence,
 84  1|            ugyebár, egyetlen férfi se méltó arra, hogy egy derék
 85  1|          vaslámpa égett. Még körül se nézett, mikor az aggastyán
 86  1|      melyet a kényszeredett mosoly se bír enyhíteni): Jó estét!~ ~
 87  1|            csodálkozva): És az ura se hinné el neki?~ ~A gróf:
 88  1|   megbocsátani nekem? Hát még most se csókolsz meg, mikor halálos
 89  1|           a drága testvérem semmit se tud. De az én tervem, szerencsére,
 90  1|           férfiakat, sajnos, senki se ismeri őket jobban, mint
 91  1| becsületszavamra kijelentem, egyik se méltó arra, hogy a cipőd
 92  1|            ott egy teremtett lélek se háborgat bennünket. Ide
 93  1|         ismernéd őket, mint én, te se látnál mást bennük, mint
 94  1|        becsületes asszonyok útjába se tévednek, mert fáznak tőle,
 95  1|             Tudom. Az egész életem se volt más, mint reménytelen
 96  1|   János-utcán, ahol egyetlen lélek se jár. A villák fehérek, mintha
 97  1|         fiatal úr ellenben hallani se akar arról, hogy a szabadságát
 98  1|            Sőt fél év óta még arra se lehet rávenni, hogy az édesanyját
 99  1|         közömbös vonásokról semmit se tud leolvasni. Jánossy maga
100  1|               de hiszen még semmit se tudunk, ami ennyire kétségbeejthetne
101  1|            árnyékok libegtek. De ő se az eleven embereket, se
102  1|            se az eleven embereket, se az árnyékokat nem látta,
103  1|         csaltam meg, mert senkinek se fogadtam hűséget, - szabad
104  1|        melytől a délszaki napsugár se tudta megszabadítani...~ ~
105  1|    elhagyatott öbölbe, ahova a hír se jut el Magyarországból.
106  1|       elmulnak, - még a fájdalmunk se marad mindörökre hűséges
107  1|          tanár: Még csak haragudni se tudtam arra az emberre,
108  1|             még csak szemrehányást se tettem neki, de annak a
109  1|     játszik, szemét egy pillanatra se fordítja el a kicsikéktől,
110  1|             Villányiné: És senkire se fogsz gondolni, csak rám
111  1|           gondolni, csak rám és én se fogok senkire gondolni,
112  2|        akár reggelig is s egyikünk se unatkoznék otthon a négy
113  2|        hogy negyvennyolc óra mulva se tudok határozni a dologban.~ ~-
114  2|          mondom, hogy egyikőtöknek se tudnék kosarat adni... De
115  2|            te nem volnál, senkinek se mernék ilyen leplezetlen
116  2|            tette hozzá kacérul) az se volna csuda, ha bolondot