Rész

  1  1|            dőlt hátra karosszékében, mely ott állt a túlhalmozott
  2  1|    mindenható tudomány szimbolumává, mely tündöklő fénnyel csillogott
  3  1|              szomorú zarándokcsapat, mely eldugott hegyi falvakban,
  4  1|            hirtelen tüdőgyulladáson, mely a pirospozsgás óriást orvul
  5  1|          városszerte ismert fogatán, mely előtt szénfekete orosz lovai
  6  1|        nyögdécseltek, a rendelő-óra, mely naponként belenyult a késő
  7  1|       utánozta s ezüstös kis hangja, mely a mesebeli csöngetyűt juttatta
  8  1|             A titkos kis tapétaajtó, mely Villányi tanár rendelőszobájából
  9  1|             a professzor könyvtárán, mely a parkettől a padmalyig
 10  1|              földig érő tükre előtt, mely bronzszínben fénylő hajkoronáját,
 11  1|            és türelmes generációval, mely asszonyi hivatását tökéletesen
 12  1|              vastag orvosi könyvben, mely felnyitva hevert az iróasztalán.
 13  1|             óriási tömeg hullámzott, mely oly jókedvű könnyelműséggel
 14  1|              az a sejtelmes poézise, mely titokzatos harangzúgást
 15  1|          földön millió bágyadt szín, mely a gleccserek havát, az oceán
 16  1|   tisztelegnek a magányos pár előtt, mely a tompán világított termeken
 17  1|          lehajol az asszony fejéhez, mely álmodozva ott pihen a karosszék
 18  1|             az egyik aranyos fürtöt, mely a Villányiné gyönyörű nyakához
 19  1|             egy ócska kofferen ülve, mely egyetlen öröksége volt az
 20  1|    megindulva szegezte a házaspárra, mely kényelmes otthonát megnyitotta
 21  1|           nyughatatlan vándorserege, mely élete javát tündöklő hallokban,
 22  1|              hosszú sarokasztalánál, mely körül a legfurcsább társaság
 23  1|         lelki életnek a finomságait, mely nem a hideg és szív nélkül
 24  1|            csodálatos zöld lugasban, mely fölött egy exotikus isten
 25  1|          szégyenlős meghatottsággal, mely ott égett a nevető gyermekszemében.~ ~
 26  1|       hisztérikusan ragyogó szemmel, mely csupa fanatizmus és lelkesedés):
 27  1|          ideig élvezte a napsugarat, mely az öreg budai házakat megaranyozta.
 28  1|              félreértés van köztünk, mely a bátyám szívét már nagyon
 29  1|             maga szomorú történetét, mely a drága, egyetlen bátyjától
 30  1|         belevész a hideg sötétségbe, mely fekete szárnyaival örökre
 31  1|            velük a szűk budai utcán, mely elhagyatottságában most
 32  1|      kandallója mellé. Ez az az idő, mely a legmegrögzöttebb csavargóban
 33  1|          nyilik a vasas tölgyfakapu, mely a boltíves előcsarnokba
 34  1|  várudvarokat, a nehéz plüss-takaró, mely az emeletre kígyózik, divatos,
 35  1|      kényelmes, otthoni viseletében, mely sötét és finom Rembrandt-képekre
 36  1|             is kiszedi a sapkájából, mely nagyszerűen illett gazdag,
 37  1|             kivilágított szobasoron, mely egy színpadi dekoráció hatását
 38  1|       vonagló, gyönyörű kis szájára, mely egy pillanatig kétségbeesve
 39  1|            arcbőrét, gyönyörű ajkát, mely észrevehetetlenül megremegett
 40  1|       csipkéi közül kifehérlő válla, mely körül a brilliánsok tüze
 41  1|          szimulálva a színlap iránt, mely Villányiné előtt a páholy
 42  1|        Villányiné vonagló kis kezét, mely lázasan forró volt, de a
 43  1|              a hangos katonazenekar, mely a korcsolyacsarnok szibériai
 44  1|              ajándékozni a yachtját, mely álmos alamuszisággal alszik
 45  1|            vagyok így: a képe előtt, mely most a téli tárlaton ki
 46  1|           titokzatosság veszi körül, mely mindnyájukat nagy veszedelemmel
 47  1|           különös szimptomát látott, mely a gyanuját fölkeltette.
 48  1|           fájdalmas titkot rejteget, mely a jókedvétől és a nyugalmától
 49  1|             beugrott egy autótaxiba, mely pár pillanat mulva bekanyarodott
 50  1|               egyemeletes ház előtt, mely külseje után itélve, legalább
 51  1|              összeomlanak s az autó, mely a kapu előtt áll, egyszerre
 52  1|         egyszerre beleolvad a ködbe, mely a szemei elé bocsátkozott.
 53  1|       gondolt ostoba kiváncsiságára, mely ily rettenetes helyzetbe
 54  1|            egy-egy ziháló mellkasra, mely kínosan kapkodott levegő
 55  1|        érintésére elhalt a sóhajtás, mely szinte láthatólag emelkedett
 56  1|            kisérteties világosságát, mely tompa fénnyel árad be a
 57  1|          oktalanul belekeveredett, s mely az első pillanatban annyira
 58  1|             egy északsarki alkonyat, mely a haldokló hósivatagokra
 59  1|             a sikló kis kalitkájába, mely dübörögve fölvitte a budai
 60  1|         állott a szőnyeges folyosón, mely a Harzburg-Waldeck gróf
 61  1|              s az arca derüs fölény, mely semmit sem árul el abból,
 62  1|           Mit szóljon akkor a világ, mely irigy és rosszhiszemű és
 63  1|             irigy és rosszhiszemű és mely sohase tudja megbocsátani
 64  1|   titokzatosan megrázta szőke fejét, mely szinte világított a havas
 65  1|               aranykeretes tükörben, mely valaha ott függött a szülői
 66  1|       függött a szülői ebédlőjében s mely most szintén idelebbent
 67  1|              ütközött ki a szakáll s mely sápadt és megnyúlt volt
 68  1|   iróasztalról fölvette az arcképet, mely a feleségét és a kisgyermekeit
 69  1|       megijedt, tétovázó szemet lát, mely kiváncsisággal és félelemmel
 70  1|             asszony karcsú termetén, mely fűző nélkül is elbájolja
 71  1|             edzett, egészséges fajé, mely friss életerejét idehozta
 72  1|        szomorú és bájos embervirágé, mely a pillangó könnyelműségével
 73  1|        végzete felé.~ ~A hallgatást, mely már kínossá kezd válni,
 74  1|     nyaralóban, a hóesésbe tekintve, mely jóságos karácsonyi angyalokat,
 75  1|              meg a virágos ösvényen, mely a halál kapuja felé vezet.~ ~
 76  1|     magnéziumfény gyulladt volna ki, mely nappali világossággal árasztja
 77  1|           remegve lesik az üvöltést, mely éjszakánként a sötét erdőből
 78  1|            érdeklődött az ügy iránt, mely a fiatal úriasszonyt idehozta.~ ~-
 79  1|         alighanem olyan útra lépett, mely a legborzasztóbb katasztrófához
 80  1|             valamit abból a vágyból, mely engem már majd csaknem tébolyodottá
 81  1|        találsz egy másik egyfogatut, mely el fog vinni a Szaléz-utcába.
 82  1| elválasztanak, ha a szívembe látnál, mely csordultig tele van az arcoddal,
 83  1|      reszketve gondolnál a holnapra, mely hosszú magányosságunkért
 84  1|         álmodj arról a boldogságról, mely a mai végtelen éjszaka után
 85  1|             a lámpa szelid fényében, mely odavilágított a vastag orvosi
 86  1|      fordítja tekintetét az ég felé, mely ezt a gyönyörű napot megérnie
 87  1|         fájdalmas szentimentalizmus, mely eddig még arra is képtelenné
 88  1|             rohant be a ház kapuján, mely sötét titokzatossággal tátongott
 89  1|            abban az órában fogadtál, mely a legeslegszebb volt életedben.
 90  1|       letérdelt melléje a szőnyegre, mely hirtelen vörössé lett az
 91  1|    kandallókban újra feléledt a tűz, mely húsvét reggelén kialudt.
 92  1|             közepében találta magát, mely elől egy februári éjszakán
 93  1|             mint a gyöngyvirágillat, mely a régi májusokban felém
 94  1|              nyugodni, de a látvány, mely azon az őszi estén elibém
 95  1|           pedig körülnéz a szobában, mely az imént még a gyermekei
 96  1|        karjaiba hajtotta, a lármára, mely mindkettőjüket oly hirtelen
 97  1|          köré fonódik és a csöndben, mely a szobára borul, lassan
 98  2|              pompás havelockja volt, mely nem kis feltünést keltett
 99  2|   felsőbakonyvidéki színtársulathoz, mely testületileg ott várakozott
100  2|             az igazságtalan kritika, mely elfeledi, hogy a művész
101  2|             Átkoztam a civilizációt, mely az ő nagy erejével engem
102  2|           valahol egy fehér yachtot, mely Siófok táján várta az alkonyati
103  2|           szabadságidő. Az ösvényen, mely a hegy felé kígyózott, egy
104  2|           préselt, fekete zugolyban, mely csöngetés, zakatolás s éles
105  2|             alá. De a segélymozdony, mely a délután folyamán megjött,
106  2|         töltötte el azt a hat hetet, mely a májusi délutánt követte.
107  2|              himzett kötényre esett, mely lelkesedve sürgött-forgott