Rész

  1  1|                                        VILLÁNYI PROFESSZOR.~ ~
  2  1|           Blätter régi évfolyamait, de Villányi tanár szórakozottan leintette
  3  1|               évvel e nyári este után, Villányi professzor tagja volt a
  4  1|     szerződtetett nevelőnő dédelgette. Villányi professzor: ez a két szó
  5  1|             szűk csatornáiban, mielőtt Villányi tanár, kék szemeiben jóságos
  6  1|               tanítványa ruházatára.~ ~Villányi némi szégyenkezés után elpanaszolta,
  7  1|             sültecskéje meglegyen...~ ~Villányi ez év szeptemberében második
  8  1|               nyugodtan meghalni, ha a Villányi professzor asszonyosan ápolt,
  9  1|                dús hozományát a boldog Villányi rendelkezésére bocsássa...~ ~
 10  1|               Alicet feleségül vette - Villányi tanár oly zavartalanul boldognak
 11  1|                az emberi boldogsághoz? Villányi tanárt, amíg most álmodozva
 12  1|              meghatott pillantással.~ ~Villányi tanár most mégegyszer behúnyta
 13  1|             Anny.~ ~Tizenegy óra volt. Villányi tanár befejezte klinikai
 14  1|             fogom fordítani...~ ~Mikor Villányi tanár fogata a Kálvin-térre
 15  1|              tanárhoz; a szőke asszony Villányi Mariska volt, a professzor
 16  1|            álmukban se számítottak rá. Villányi rég megkapta orvosi diplomáját,
 17  1|            édeskedve odasimult az öreg Villányi hófehér fürtjeihez, mindenki
 18  1|               az ágyba került. Az öreg Villányi ilyenkor mosolyogva, apai
 19  1|       méltósággal foglalta el helyét a Villányi legény-háztartásában, reggelenkint,
 20  1|                s délben többnyire maga Villányi várta az iskola előtt, hogy
 21  1|       legénylakás ebédlő-asztalán...~ ~Villányi doktor, ami önmagát illette,
 22  1|             pillanatáig imádni fog.”~ ~Villányi, mikor borzasztó meglepetéséből
 23  1|           készpénztömeg lobbot vetett. Villányi később megtudta, hogy az
 24  1|               de Ville Anny az egykori Villányi Mariska volt... A kis magyar
 25  1|                hazájáért reszketett.~ ~Villányi tanár - ekkor már katedrája
 26  1|               szeretett önzetlenül.”~ ~Villányi erre a táviratra se válaszolt
 27  1|            titkos kis tapétaajtó, mely Villányi tanár rendelőszobájából
 28  1|             teremtésnek. Az ő szemében Villányi tanár az emberi tökéletességet
 29  1|            jóformán törvény volt, hogy Villányi Micikét senkise említi a
 30  1|            világhírű sógornőm van...~ ~Villányi professzor, most behajolt
 31  1|      szerelemről.~ ~Déli tizenkét óra. Villányi tanárné éppen befejezte
 32  1|                képzelje. A landauer, a Villányi professzor közismert, fekete
 33  1|             Alázatosan megemlítettem a Villányi tanár úr nevét, mire a felséges
 34  1|                  Délután hat óra volt. Villányi tanár, aki épp utolsó betegével
 35  1|              nem éreznék a homlokukon. Villányi már magára öltötte szárnyas
 36  1|         közömbös is, hogy mi a neve.~ ~Villányi tanár idegesen intett s
 37  1|        nyújtotta keztyűs kis kezét, de Villányi nem reagált a barátságos
 38  1|         legdrágább az egész világon?~ ~Villányi most végre megmozdult, szemét
 39  1|             kisbabánk nevét.~ ~A hideg Villányi tanár arca vonaglott a felindulástól, -
 40  1|               tanár felé.~ ~- Most nem Villányi Mariska beszél a bátyjával,
 41  1|          valószinűleg nem utasítják ki Villányi tanár rendelőszobájából.~ ~
 42  1|         beszélt, - most nem a pityergő Villányi Mariska volt többé, hanem
 43  1|      ajkbiggyesztve a szőke asszony.~ ~Villányi egy pillanatig tanácstalanul
 44  1|             szép és csábító volt, hogy Villányi tanár néhány pillanatig
 45  1|         halászhat.~ ~Az egyik sátorban Villányi tanárné a háziasszony. Pezsgőt
 46  1|                    Édes fiam, - mondta Villányi tanár, - bemutatom magának
 47  1|                orvosi egyetemen, mikor Villányi tanár észrevette. A nagy
 48  1|            étterembe. A fiatal asszony Villányi tanárné, a civilruhás úriember
 49  1|           művésznőjével, végül a gróf, Villányi tanárné s a fiatal magyar
 50  1|             távozni akar az ebédlőből, Villányi barátságosan megszólítja:~ ~
 51  1|          melyeket a biblia felsorol.~ ~Villányi tanár csodálkozva néz rá, -
 52  1|          aggasztóan könnyezni kezd, de Villányi elneveti magát, kikanalazza
 53  1|        picurkával több, kedvesem. Én a Villányi tanár úr testvérhuga vagyok.~ ~
 54  1|                   én a testvére vagyok Villányi tanár úrnak, ezek a drága
 55  1|                tudja, kinek hívnak: Én Villányi Mariska vagyok, tizenöt
 56  1|                megjavult a sorsa, mert Villányi méltóságos úr otthont adott
 57  1|               hogy a fiatal asszonyban Villányi tanárnét fölismerje. Mit
 58  1|               arra a ravaszságra, hogy Villányi tanárt fölkeresi.~ ~- Csak
 59  1|                szinházi bemutatókat.~ ~Villányi mosolyogva bólintott.~ ~-
 60  1|             először nyilvánosan, mióta Villányi egy fővárosi szanatóriumban
 61  1|       pillanatban látni lehetett, hogy Villányi feláll a helyéről és hajlongva
 62  1|              kisasszonyhoz, méltóságos Villányi tanár úr címén. A levél
 63  1|             maga hűséges és ragaszkodó Villányi Mariskája.~ ~*~ ~Gärtner
 64  1|               az édes és könnyelmű kis Villányi Mariskával megismerkedett.~ ~
 65  1|   kimondhatatlan részvét mellett, amit Villányi tanár iránt érzett, a kivételes,
 66  1|           támadt, hogy táviratozni fog Villányi Mariskának, mert e pillanatban
 67  1|            tudatára ébredt annak, hogy Villányi Mariska nem segíthet rajta.
 68  1|          elfacsarodott fájdalmában. Ha Villányi Mariska szólna a bátyjának -
 69  1|            szinte elállt a szívverése: Villányi szokott reggeli vizitjét
 70  1|          félhárom tájban jelentkezett. Villányi Mariska örömrepesve ugrott
 71  1|             percéről is lemondjon...~ ~Villányi Mariska gyöngéden két keze
 72  1|                  szomorúan elbúcsuzott Villányi Mariskától s a csatakos
 73  1|                következtet abból, hogy Villányi tanárné nálam járt?~ ~Gärtner
 74  1| rendelőszobájából, nagy csodálkozására Villányi Mariskát is ott találta
 75  1|                ajtaja most kinyilt s a Villányi professzor magas alakja
 76  1|        gyermekszem ragyogott feléje.~ ~Villányi Mariska nagyot lélegzett,
 77  1|               végződött, mint akkor: a Villányi Mariska két karja hirtelen
 78  1|     Eszeveszettül magához szorította a Villányi nyakát, mintha nála keresne
 79  1|             kis ördög csillogott, - és Villányi egyszerre csak úgy érezte,
 80  1|              az életedet elkeseríti?~ ~Villányi tanár megrázta a fejét,
 81  1|                meghatottan bólogatott, Villányi pedig elérzékenyülve folytatta:~ ~-
 82  1|                kérdezte jókedvűen.~ ~A Villányi Mariska fénylő, exaltált,
 83  1|           megdöbbenéssel nézett rá, de Villányi Mariska nem ügyelt rá többé:
 84  1|      szobaleány átvette a névjegyet és Villányi Mariska a következő percben
 85  1|                mireánk hivatkozik...~ ~Villányi Mariska délfelé felöltözködött;
 86  1|           semmiféle indiszkréciótól.~ ~Villányi Mariska megbiccentette szőke
 87  1|       asszonyom.~ ~- Ismeri Jánossy úr Villányi tanárt?~ ~- Ki ne ismerné!~ ~-
 88  1|               beszélek, az ő felesége. Villányi tanárné eddig szemefénye
 89  1|          asszony!~ ~*~ ~Csütörtök este Villányi Mariska jelentkezik a Simonyi-udvar
 90  1|    kézmozdulattal helyet kinál neki.~ ~Villányi Mariska (mindenáron arra
 91  1|            mindent tudok, asszonyom.~ ~Villányi Mariska (mosolyog, de az
 92  1|             eredetiben bemutathatom.~ ~Villányi Mariska (kitágult szemmel
 93  1|       pápaszemét s a levelet átnyújtja Villányi Mariskának): Ennyi az egész.~ ~
 94  1|         Mariskának): Ennyi az egész.~ ~Villányi Mariska (aki újra és újra
 95  1|              elkövettek): Borzasztó!~ ~Villányi Mariska: Maga... úgy-e bár...
 96  1|           történt meg a legrosszabb.~ ~Villányi Mariska (fájdalmasan kulcsolja
 97  1|    könnyelműségében elkövetni akart.~ ~Villányi Mariska (földig sújtva):
 98  1|           asszony bátyjáról van szó?~ ~Villányi Mariska: Róla... az ő életéről...
 99  1|          kétségbeejthetne bennünket.~ ~Villányi Mariska (megtörli a szemét
100  1|             legyek a Szaléz-utcában?~ ~Villányi Mariska (a szeme titokzatosan
101  1|             Jánossy (aggódva): De...~ ~Villányi Mariska (határozottan):
102  1|       Körülbelül félévvel azután, hogy Villányi Mariskát eltemették. Az
103  1|            kapitányi hídján eltöltött, Villányi tanár ismét a tél közepében
104  1|       húsleveskéjét kisérni szokták.~ ~Villányi hálásan int, aztán elgondolkodva
105  1|                csókolnak a szüleiknek. Villányi annyira magához szorítja
106  1|             intettek az édes apjuknak. Villányi kitágult szemmel bámul utánuk,