IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Villányi Professzor Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 2| közül 221 helvét hitvallású, 129 római katholikus és 9 a 2 1| úr címén. A levél január 17-én kelt, a monte-carlói 3 2| összes száma 359. Ezek közül 221 helvét hitvallású, 129 római 4 1| izzott ez a két számjegy: 32.~ ~- Itt, - mondta magában 5 2| a lakosság összes száma 359. Ezek közül 221 helvét hitvallású, 6 2| hívják, báró Kleineck a 49-ik huszárezredtől... Jelenleg 7 2| 129 római katholikus és 9 a Mózes törvényét követi. 8 1| itt még a hivatásos hommes à femmes-ok is százszor többet 9 1| betegekkel, s ha a rendelést abbahagynám, rögtön kiütne a forradalom. 10 1| a házra, az emelet poros ablakaira, a petroleumlámpással világított 11 1| melyek a villamoskocsik ablakán át szembenéztek vele, - 12 2| diskurzust.~ ~- Sokat látunk az ablakban, a feleségemnek régóta föltünik 13 2| intett neked délután az ablakból...~ ~Klárika zokogva gubbaszkodott 14 2| én csak akkor álltam az ablakhoz, mikor maga az előszobában 15 2| nekiszögeztem a jégvirágos ablaknak, makacsul azon igyekezve, 16 1| készítették volna őket, az ablakokat csillogó hermelin szegélyezi, 17 1| mindig a madame Thérèse ablaktalan, sötét udvari szobájában 18 1| férfiak, a villamosok ködös ablaküvege s a hangos katonazenekar, 19 1| szürkeszemű lány felé, aki szinte abnormálisan sápadt arccal hajolt le 20 2| elgondolkodva.~ ~Bizonyos ábrándozással, ami e könnyűvérű fiatalembert 21 2| elkerült. A kolostorban sokat ábrándoztunk ilyesmiről, de a kivitelre - 22 1| feleségét és a kisgyermekeit ábrázolta: a gyönyörű, komoly, kissé 23 1| mindennél fontosabb, hogy abszolute távol tarts magadtól minden 24 1| összevillan, mint a damaszkuszi acél; és az országutak dalosmadara 25 1| most hihetetlen energiává acélosodott a lelkében s a könnyelmű 26 2| fölnyitotta az egyik sötétbarna acélvárat. Azután belenyúlt egy széthúzható 27 1| téli éjszakában, s a vézna, ádámcsutkás fiú jelent meg a helyében, 28 1| semmiféle szemrehányás se adhatja vissza többé. Üljön le, - 29 1| nevében már csak nyugodtan adhatna nekem légyottot, - ezt még 30 1| miniszterelnöknek mégse adhatok kosarat?~ ~A várószoba felé 31 2| Kleinecke, k. u. k. Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit 32 2| napközben talán kénytelen volt adós maradni a kapuciner árával? 33 1| mindig a férjének leszek adósa...~ ~A keztyűs katona negyedóráig 34 2| pontosan kifizetni az állami adót, a délelőttöt verejtékes 35 1| A levelet a reggelinél adták át nekem s én oly átszellemült 36 1| Volt, de fájdalom, az imént adtuk el az utolsót. Pedig nagyszerű 37 2| fontolgatva, mintha még mindig affölött töprenkednék: nem volna-e 38 2| egy királyságot is valahol Afrika mélyében, hadsereget, ágyúkat, 39 2| éreztem, mint sülök barnára az afrikai hőségben. Hanyatt feküdtem 40 2| esett felőlük, többnyire agg hülyéknek nevezte - kijelentették, 41 1| persze hisz az okulárés aggastyánban?~ ~A leány (hisztérikusan 42 2| mintha egy öreg, kihamvadt aggastyántól kérte volna kölcsön ideiglenes 43 1| állapota a tanár urat is aggasztja; ebédnél, vacsoránál néha 44 1| ennyi a szíve...~ ~A szeme aggasztóan könnyezni kezd, de Villányi 45 1| és életvidáman érte meg aggkorát, hogy a legfiatalabb nemzedéken 46 2| hinnem, hogy bennem pompás agglegény-anyag van. Az én öregségemben 47 1| Sajnos, attól félek, hogy agglegénynek születtem.~ ~Villányiné: 48 1| asszonynak később az az aggodalma támadt, hogy André még a 49 1| kis Mariskám, nincs mit aggódnod: oly boldog vagyok, hogy 50 1| meghallgatja, hogy engem, az ágról szakadt kis csavargó-leányt 51 1| ő voltaképp egy szegény, ágrólszakadt teremtés, aki tíz éves kora 52 1| tovább ment a következő ágy felé, ahol egy sápadt arc 53 1| embereket s fogvacogva bújt az ágyába: oly rettenetes volt neki 54 1| játékszert, amiről függönyös ágyacskájukban álmodnak...~ ~Nem mondhatott 55 1| amiért valaha a kicsike ágyacskámban imádkoztam. A világ érdememen 56 1| csillogott a betegszobák ágyai fölött. Az aggódás és a 57 2| kolostorbeli hálószoba, hol az ágyaink egymás mellett állottak 58 1| maradt itt, akár a hatalmas ágyak, melyekben valamikor Európa 59 1| nyakába, többet aludtam idegen ágyakban, mint a magaméban, - de 60 1| mellett, az álmos kicsikék ágyánál, akiknek a magam néhai meséit 61 1| meglátszik, hogy a halálos ágyáról jött ide, - ijesztően lesoványodott 62 1| mikor végre késő este az ágyba került. Az öreg Villányi 63 1| szívszorongva olvasott esténkint az ágyban, a lelke mélyéig megbotránkozva 64 1| megigyék...~ ~A tanár egy-egy ágynál hosszú előadást tartott 65 1| professzor szelid mosollyal járt ágyról-ágyra, itt-ott részvéttel megtapogatta 66 2| Afrika mélyében, hadsereget, ágyúkat, generálisokat, vezérkart 67 1| szegény lány úgy érezte, hogy agyveleje megpattanni készül a titoktól, 68 2| Dömjén-Gálosdra.~ ~- Ah, hiszen az Sopronmegyében 69 1| kimondta. A vonagló, félénk, áhitatos arcokhoz, melyek ajkait 70 2| nem olvasták többé olyan áhítattal, mint régente, de a szalonokban 71 2| nagyon is tudod: mennyire áhítoztam egész életemben egy igazi, 72 2| bokáit összecsapta, mint ahogyan a huszártisztek szokták 73 1| mindenáron nekem akarja ajándékozni a yachtját, mely álmos alamuszisággal 74 2| kifogásod ellene, hát azt ajánlanám, hogy költözködjünk össze...~ ~ 75 2| este Laki is ugyanezt az ajánlatot tette. Huszonnégy órai meggondolási 76 2| megszomjaztunk és Giovanni azt ajánlotta, vessünk horgonyt a hajóval 77 1| Természetesen, lelkesedve ajánlottam a tanár urat s így valószinű, 78 2| nehogy ez a bolond fiú az ajkaihoz emelje. Jaj, mit szólna 79 1| belső izgatottságtól, bár ajkairól most se tünt el az irónikus 80 2| mindig lehet része asszonyi ajkakban, mert Jenő, mint filozóf 81 2| szegélyét, hanem égő, piros ajkamat... És ha kivánod, épp úgy 82 1| hirtelen vörössé lett az ajkán kibukkanó vércsöppektől.~ ~- 83 1| földszintet gukkerezte s csak ajkának egy-egy önkéntelen vonaglása 84 1| választom meg, - válaszolta ajkbiggyesztve a szőke asszony.~ ~Villányi 85 1| hogy egy zokogó, véres ajkú, fiatal nő követi, aki hideg 86 1| kicsit megijedt, kicsit ájtatos pillantást vet a nippekre 87 1| lakosztályukba, miután az ajtóból még egyszer csókot intettek 88 1| feltárultak a szivaros-bazilikák ajtói, láthatatlan kezek egy-kettőre 89 1| cilinderével a kezében, eltünt az ajtónyílás függönye mögött, Harzburg-Waldeck 90 1| alakja megjelent a világos ajtónyilásban. A tanár látható meglepetéssel 91 1| darabig tétovázva mered a zárt ajtóra, majd cigarettára gyújt 92 2| reménykedett, hogy balatoni bor is akad a Tamáshegy pincéiben. Kissé 93 2| szíve... Csak egy hajszál akadályozta meg, hogy mindent bevalljon 94 2| embereket is hozott magával s az akadályt délután egy órára szerencsésen 95 1| ház falai leomlanak s ő akadálytalanul beleláthat a fészekbe, ahova 96 2| Klárika komoly volt, mint egy akadémikus, Ádám pedig könnyelmű, mint 97 1| Akár hiszi, akár nem, de akadhat jó pajtásokra is a férfiak 98 2| élettől... A fenséges úr szent akarata, hogy a vezérkarba lépjek 99 1| kell nyugodnom az isten akaratába, legfölebb csak sírással 100 2| megzavarom... A fenséges úr akaratából történik, aki holnap érkezik 101 1| körvonalain végigsiklik, akaratlanul egy lángolóan szép, szerelmes 102 2| egyedüllétemben, hogy az akaratom ellenére megszerettem... 103 1| különös dolgokat mesélhetnék. Akárhány asszony van, aki a legutolsó 104 2| szegényes lakásába. Vajjon mit akarhat tőle? A szegény kis poéta, 105 1| háborgat bennünket. Ide akárki bejöhet, - az is lehet, 106 1| Nem ismerlek, és nem is akarlak ismerni, mert te nem az 107 1| pajtásának tekint, mint akármelyik tiszttársát?~ ~- Világos.~ ~- 108 1| édesapjával.~ ~Villányiné: Maga akármikor bemehet hozzá?~ ~A gróf ( 109 1| látogatásával megtisztelt. Akármiről van szó, biztosíthatom róla, 110 1| hangon, - és hazudnék, ha azt akarnám elhitetni magával, hogy 111 2| lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak többé engedelmeskedni a 112 1| Szavamra mondom, hogy nem akartam megsérteni és hogy jóformán 113 1| logikáját az ő gyenge keze nem akaszthatja meg s hogy asszonya számára, 114 2| izgatott beszélgetés zaja akasztotta meg a fiatalok dialogját.~ ~- 115 1| Mariska akcióba lép.~ ~Mikor Gärtner kisasszony 116 1| bájos, egyetlen teremtésről, akinél Mentonetól Cannesig se találtam 117 2| lakásába, a vén cselédszerzőné, akitől a szobácskáját bérelte, 118 1| jókedv és a korrektség, akivel szemben még a leggonoszabb 119 1| felhúzták, a zenekar egy erélyes akkorddal befejezte a közzeneképp 120 1| muzsika bongott és gyászdalok akkordjai suhantak végig körülötte 121 2| rovátkolt lajstromába, mert akkoriban ez a név járta a Lipótváros 122 2| mondta a barátnőinek:~ ~- Még akkortól jó barátom, amikor senki 123 2| szőlőszemeket. Száz-kétszáz akót mindig kiadott a föld. Veszprémben, 124 1| Jánossy (elővesz az aktacsomóból egy írást, amely mozaikszerű 125 1| bizalomkeltő mosollyal kelt föl aktákkal túlzsúfolt iróasztala mellől.~ ~- 126 1| közt. Végre megtalálja az aktát, amelyikre szüksége van): 127 1| ember az ura háta mögött aktiv huszárezredesekkel találkozik, 128 2| perronon néhány homályos alak járt föl s alá, sodronyhálós, 129 1| ilyenkor komor remete-barlanggá alakítja át a szalonját, öt napja 130 1| barátnője finom és törékeny alakjához.~ ~- Drága, szép kis asszony, 131 1| asszony karcsú és kivánatos alakján.~ ~- Kedves barátnőm, engedje 132 1| történik körülötte. Csinos alakjára, kalapja alól kisugárzó 133 1| hosszan bámul kifelé az alaktalan sötétségbe.~ ~ ~ ~ 134 1| aki már csak néhány rövid alamizsna-esztendőt várhat az élettől. Gärtner 135 1| ajándékozni a yachtját, mely álmos alamuszisággal alszik a monakói vár alatt. 136 1| melyben hemzsegnek a fekete álarcok és a dominók s melynek átjárós 137 1| behúnyt szemmel, ami egy alattomos cicához tette hasonlóvá.~ ~- 138 1| felejtse el, hogy rossznak és alávalónak látott. Magának meg kell 139 1| gyermeknek látott, bármily alávalóságra képes volna. A szegény lány 140 1| már naponkint könyörgő, alázatos táviratokban hívták a vidéki 141 1| tempóban felkanyarodott az Albrecht-útra. Nem igen tartott tíz percnél 142 1| győződve róla, hogy a baba áldást és szerencsét hozott a Villányi-családnak. 143 1| ments, egy borzalmas tévedés áldozata volnék, s maga még csak 144 1| után volt hajlandó arra az áldozatra, hogy a hatezer frankját 145 1| félbolond kis barátnője áldozatul esett. De az arca néma és 146 1| és gyerekes képzelődésért áldozná föl az életét és a fiatalságát? 147 1| aki az életét is föl tudná áldozni, csakhogy őt zavartalanul 148 1| hogy még valaha föl is áldozom az életemet érte...~ ~Lássa, 149 1| valamikor hasonló helyzetben? Ne áldozzon föl egy drága órát az ironizáló 150 1| Ilyesmit csak a tejfölösszájú alezredesek gondolnak; a huszonhat éves 151 1| mellyel tavaly Villefrancheból Algirig hajózott s az asszony úgy 152 1| napon, mikor a tanár Török Alice-t oltárhoz vezette. A királyok 153 1| ideje volt most, hogy Török Alicet feleségül vette - Villányi 154 1| családjának, de aki most alighanem olyan útra lépett, mely 155 2| kötöttünk ki, a magas Tamáshegy alján. A kis parti csermely mellékén 156 1| maradni a könnyelműség és aljasság útján?~ ~Mikor Gärtner kisasszony 157 1| neki szabad legkevésbbé alkalmat adni, hogy rossz gondolatai 158 2| hogy kedves művei kissé alkalmatlanok igen tisztelt családomnak. 159 2| nyerjek az estéli tombolák alkalmával. Bántottak a keringők, a 160 1| monstrum lett belőlem. Az alkalom még nem riasztja vissza 161 1| magának azt a kegyet, hogy alkalomadtán még tisztelkedhessen az 162 2| axiómák tanácsai szerint. Ez alkalommal ugyanis fájdalmas szívvel 163 1| világ, akár egy északsarki alkonyat, mely a haldokló hósivatagokra 164 1| ha híres doktoruk kezét alkonyat-tájban ott nem éreznék a homlokukon. 165 1| könnyező szeme világít bele az alkonyatba. Később összecsókolóznak, 166 2| fontoskodva a kezébe.~ ~- Alkonytájt hozták, - mondta, - egy 167 2| e szegény halandó minden alkotásában a tökéletesség magaslatára 168 1| Rembrandt mester önérzetével alkotta meg dilettáns csendéleteit. 169 2| mondta Páfrány.~ ~- Áll az alku, - folytatta Laki.~ ~Később 170 2| felajánlok egy tisztességes alkut.~ ~- Oh, uram, - sóhajtott 171 1| pasztellkép benyomását kelti, s álla alól csupán a rózsaszín 172 2| kelni, pontosan kifizetni az állami adót, a délelőttöt verejtékes 173 1| mintha valami felsőbb lény állana előtte): Nana, ez már valóságos 174 1| járhasson, s végre is abban állapodott meg, hogy egy napon, detektiv 175 2| lévén a családban, abban állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban 176 1| távolról figyelem a lelki állapotát; meg lehet győződve róla, 177 1| szemmelláthatólag megfogyva és rossz állapotban került vissza Budapestre, 178 1| hogy nemsokára körorvosi állást lesz kénytelen vállalni 179 1| érzi, hogy soha férfi nem állhat oly közel magához, mint 180 2| fehérkötős mormogó gazdasszony állít az éjjeliszekrényemre. Én 181 1| melyet az asztal mellé állítanak.~ ~Villányiné: Mi jut eszébe?~ ~ 182 1| A miniszterelnököt is ő állította talpra, mikor már minden 183 1| most a téli tárlaton ki van állítva, egész délután valóságos 184 1| tünnek el a kivilágított állomási épületek, majd koromfekete 185 2| Veszprémmegyébe kanyarodott, az egyes állomásokon hosszas szüneteket tartottunk 186 2| homály, amikor a patakberényi állomásra bedöcögtünk. A kis földszintes, 187 1| fiatal asszony éppen az állótükörben nézegeti magát, mikor a 188 2| gondolt, mert én csak akkor álltam az ablakhoz, mikor maga 189 1| jut máskor.~ ~A gróf: Hogy állunk a cigarettákkal?~ ~Villányiné: 190 2| feltünt az épülő bérpalota állványai között. Akkor sírni tudott 191 1| világban, melyet csupán az álmainkban látunk viszont?~ ~Villányiné ( 192 2| fogja-e valósítani leánykori álmait, melyek egy fehér, ismeretlen 193 1| óta az öntudatától és az álmaitól megfosztotta. És a kislányos 194 1| ártatlanul): Kérem, minden góthai almanachban benne találja a nevét.~ ~ 195 1| kis vaskályha mellett ült, almát sütött, burnótozott és a 196 1| fölvertek bennünket. Az álmatlanság annyira rámragadt, hogy 197 1| út.~ ~Gärtner kisasszony álmatlanul töltött el egy hosszú éjszakát, 198 1| következő: én egy gyönyörű, almazöld délelőtti ruhában ülök itt 199 1| engedte volna el a délutáni álmocskáját, most sietve, bezárt ajtók 200 1| szemeimet, de te aludj jól és álmodj arról a boldogságról, mely 201 1| függönyös ágyacskájukban álmodnak...~ ~Nem mondhatott többet, 202 1| minden gondolatom, minden álmom, minden reményem magában 203 1| egyetlen éjjel se riaszt föl álmomból, mint régente, mikor valami 204 1| a cukrot a csészéjéből s álmosan, jókedvűen nyújtózkodik, 205 2| a ketten hazakisérték az álmosodó Ferikét, aztán reggelig 206 1| a szemem már leragad az álmosságtól, nem reflektálok a hűséges, 207 1| csillognak, de maguknak nincs álmuk, nincs fantáziájuk, csak 208 1| lefüggönyzött, éjszakai álmukba burkolózó ablakok mellett. 209 1| jött, mikor öreg szülői már álmukban se számítottak rá. Villányi 210 2| a határban...~ ~Klárika álomban töltötte el azt a hat hetet, 211 1| mintha valami hipnotikus álomból ébredne s a zokogás, melyet 212 1| mellett, akik egy fantasztikus álomhajóval vitorláznak végig az életen. 213 2| rövid, édes, leirhatatlan álommá folyt össze ez a gyönyörűségteljes 214 1| egészet valami hihetetlen álomnak tartom. Én azt hiszem, elájulnék 215 1| házai, melyekben kényeskedő álpáciensek nyögdécseltek, a rendelő-óra, 216 2| zalai falvak: Arács, Csopak, Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, 217 2| hat lapot és a tizennégy alsót. A kvart majorral elkéstél, 218 2| mint a zalamegyei parasztok általában és csak a nyaka körül viselt 219 2| fenséges úr, de már az is általános feltünést keltett, hogy 220 2| ismeretlen falusi postabélyeggel általütve, hosszú levelet intézett 221 1| lehúnyni a szemeimet, de te aludj jól és álmodj arról a boldogságról, 222 1| És most, kedves barátom, aludjék jól! Álmodjék az öreg dadáról, 223 1| legalább nagyszerűen fog aludni reggelig.~ ~Villányiné: 224 1| borultam a nyakába, többet aludtam idegen ágyakban, mint a 225 2| másik oldalára, hogy tovább alugyék...~ ~Ádám egy forró csókra 226 2| adja hetven-nyolcvan versen alul...~ ~Peyer úr szó nélkül 227 2| fiatalember követte, aki alulirott kisasszonynak jónapot kivánt. 228 1| azonnal jobban lesz. Az alvás a legjobb szer a láz ellen.~ ~ 229 1| visszafiatalodik s az ebédutáni alvást kivéve, egy pillanatra se 230 2| gyűlölettel viseltetett ama geometriai emberek iránt, 231 1| kedveseimet, ma ennek, holnap amannak borultam a nyakába, többet 232 2| Nekem is, mint annyi soknak, ambicióm volt, hogy szeptemberben 233 2| gyökerének és kirágott mindent, ameddig itt az úr szeme ellát. Tavaly 234 1| vidáman rácáfolva a gyászra, amelybe fiatalos személyét beburkolta. 235 1| Egy olyan kötelességet, amelyért az életemet is feláldoznám.~ ~ 236 2| különb, mint az olyan barack, amelyiken gyanus, fekete pontok vannak. 237 1| Végre megtalálja az aktát, amelyikre szüksége van): Abban a helyzetben 238 2| valami elhagyott kastélyból, amelynek mindeddig a nevét sem hallottam. 239 1| súlyos gondokkal gyötrődve amiatt, hogy az apjához küldendő 240 1| kiáltotta:~ ~- Mire esküdhetnél, amiben még hinni tudnék? Azt az 241 1| önmaga-gyártotta cigaretták, amikből száz darab csak ötven fillérjébe 242 1| tetszett előtte mindazoknál, amiket a hosszú virrasztás alatt 243 1| teremtés, aki épp oly jó, mint amilyen szép, sohase lenne képes 244 1| pillantással néz Villányinéra, mint amilyenért az étkező-kocsiban rendreutasították).~ ~ 245 1| kivételes, mesebeli lény, amilyenről eddig csak a regényekben 246 1| ha semmitse tudna abból, aminek oly váratlanul a nyitjára 247 1| melódiákat, olyan jelmezekben, aminőket csak üveges nippszekrényekben 248 1| oly tiszta és harmonikus, aminőnek optimizmusában gondolta.~ ~ 249 1| bőséges jólét vette körül, aminőről egyikük se mert volna álmodni 250 1| ha a lámpát eloltotta, aminthogy ugyancsak magára fog gondolni 251 2| kerülhetett a sor. Otthon, amióta a szent falaknak örökre 252 1| Még mindig nem azt, amitől ön fél asszonyom.~ ~- Nem 253 1| likőrre, melyet ma kaptam Amsterdamból. Gerta zongorázni és szavalni 254 1| francia művésznő, s mivel amúgy se ismeri személyesen a 255 1| jámbor kishivatalnokok lelkes ámulattal álltak meg a járda szélén. 256 1| aszfalton hullámzott, s irigy, ámuló, lelkesült pillantások simogatták 257 1| Szentgyörgy-téren végigment, ámulva nézett a szoborra, melynek 258 1| gombját - a villamos csengetyű anakronizmusszámba megy ebben a környezetben - 259 2| a Bakács-térre, mint egy Andrássy-úti elsőemeleti lakásba...~ ~ 260 1| s gyorsan kihajtatott az Andrássy-útra. Gärtner kisasszonynak csak 261 1| sokkal is jobban szeretem Andrét semhogy hűtlenné tudnék 262 1| s két gyönyörű gyermekét Angliából szerződtetett nevelőnő dédelgette. 263 1| belebolondult egy vöröskönyves angolba. A magához hasonló, okos 264 1| asszony bizonyosan tudja, angolkóros; a felség, aki rajong a 265 1| aki naivul megszólalt:~ ~- Angyal repült át a színházon... 266 1| könnyeit.~ ~- Ne féljetek, angyalkáim, hiszen a világon senki 267 1| mely jóságos karácsonyi angyalokat, falusi harangzúgást, vörös 268 1| Mariska: Megengeded, angyalom?~ ~Villányiné: Parancsolj! 269 1| rendesen éjjel végzem, ami annál könnyebb, mert fiatalságomban 270 1| szereplői közt: Marie de Ville Anny-ra, aki - mint csakhamar megtudta - 271 1| úrnőmet, aki - mint mostanában annyiszor - titokban megszökött hazulról 272 1| borravalóiból megszerzett antiquár-könyvek sokaságát, s tizenhét éves 273 1| reszkető, fehérszakállas antiquárius, aki nem könyveket, nem 274 1| aki nem könyveket, nem antiquitásokat, hanem emberi szíveket vásárolt. 275 2| hanem Beatrice-t irt az anyakönyv rovátkolt lajstromába, mert 276 1| abból, ha el is mennék az anyakönyvvezetőhöz? Ez már úgyis mindegy erre 277 1| kedvence szűk szoknyáját anyáskodva megigazgatta.~ ~Alice asszony 278 1| melléje rendelt: még azt az anyátlan kis csavargót is, aki csak 279 1| kockán, akiket a meghalt anyjánál is jobban szeretett s akiknek 280 1| körül hírneves tanárukat, az apácák glédába állva figyelték 281 1| figyelnek minden szavára, az apácákat, akik hófehér fejdíszüket 282 1| inkább vigasztald meg szegény apáékat, akiket talán sírba visz 283 2| Páfrány az úgynevezett nobilis apákat játszotta, míg Laki a humor 284 2| vérpiros golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám is, - folytatta, - 285 1| gyötrődve amiatt, hogy az apjához küldendő távirat költségeit 286 1| született kis teremtés, apjának szemefénye, a hófehér belépőbe 287 1| kezecskéikkel görcsösen az apjukba kapaszkodtak. De a tanár 288 1| csókot intettek az édes apjuknak. Villányi kitágult szemmel 289 1| Villányi professzor asszonyosan ápolt, puha kezét még utoljára 290 1| olyannak látszott, mint az apostol, akit áldott mennybéli hatalmak 291 1| csillogó szemű diákok serege az apostolokat megillető rajongással tódult 292 1| csoport közepén magát az apostolt, aki napról-napra megismétli 293 1| megszabadítani...~ ~Most már április vége felé járt az idő, de 294 2| pillanatnyilag kifogytam az aprópénzből. Ha te megszorulsz, majd 295 1| fehér csipkeruhába öltözött aprósággal tért vissza, akik gyermekszemüket 296 1| azt a gondolatot, hogy az apróságokat a sápadt leány felügyeletére 297 1| felsikoltanak:~ ~A kis Alice: Apu, összetöröd a csontjaimat!~ ~ 298 1| A gróf: Mi a szivarok ára mostanában?~ ~Villányiné: 299 1| szürkébbnek tartom, mint azét az arab páriáét, aki gyalogszerrel 300 2| korcsmánkban talján bort mérnek, Arácson, Csopakon, Eőrsön nem terem 301 1| világosságát, mely tompa fénnyel árad be a tejszínű ablakokon 302 1| arcára, mellyel vendége áradozó hálakitöréseit fogadta.~ ~- 303 1| délelőtt. Derüsen szép, aranyba olvadó őszi nap, a levegő, 304 1| a hófehér szárnyasajtók aranycirádáira, a fátyolfelhőkbe burkolt 305 1| teljesen elcsendesült már: az aranydíszítéses fülkék lakói alusznak, a 306 1| az ember. Bordeauxvörös, aranydíszítésű frakkjaik néha kivillognak 307 1| János-utca felé. Májust mimelő, aranyfényű októberi nap volt, fél Budapest 308 1| zöld, olajos fákon májusi aranyfoltok lebegnek. A tükörüveg előtt 309 1| kialudt. A narancsszagú, aranyfoltoktól csillogó délelőttök után, 310 1| vékony névjegyet vett ki aranyfonatos retiküljéből.~ ~- Itthon 311 1| mint én. Valaha én is ilyen aranyfürtös babácska voltam, de a csúf 312 1| szolgáltatják ki magukat az aranygombos inassal. A vacsorán természetesen 313 1| akinek képeit már évek óta aranyhegyekkel fizették, két vagy három 314 1| nemsokára beirják nevét a bárók aranykönyvébe is. Mi kell még több az 315 1| többre becsülték egymillió aranykoronánál, a király az ország peerjei 316 1| bőrkötéses, feketehátas, aranynyomásos könyvek ezreit, a komoly 317 1| tekintetű szemeit, finom és arányos termetét visszatükrözte. 318 2| a liftes emberekkel, az aranypaszomántos szállóbeli szolgákkal, harminc 319 2| dohányzó-asztalt és egy félméteres aranyrudat nyújtott át a remegő poétának. 320 2| át a remegő poétának. Az aranyrúdról csakhamar kiderült, hogy 321 2| öntött egy pohárkával az aranysárga Martellből. Később nagy, 322 2| messze az idő, amikor egy aranyszegélyű kártya fogja tudtomra adni, 323 1| toiletteért, vagy egy diadémért az aranyszínű hajába, melynek láttára 324 1| asszonyra is rákényszerít egy aranyvégű egyiptomi cigarettát. Most 325 1| ebédutáni kávémat. A kávé aranyvirágos japáni csészécskében áll 326 1| mely nappali világossággal árasztja el az emberi indulatok őserdejét. 327 2| megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni járnak a szomszéd vármegyékbe. 328 2| míg Laki a humor mezején aratott hét vármegyében elismerést. 329 2| adós maradni a kapuciner árával? Ő a történelem számára 330 1| némán, mereven szorított az arcához, mintha ezzel is védekezni 331 2| könyvvezető ült, akinek arcáról levirított a háromhetes 332 1| a fiatal asszony rózsás arcbőrét, gyönyörű ajkát, mely észrevehetetlenül 333 1| és nem is lesz, amíg az arcbőröm meg nem ráncosodik...~ ~ 334 2| lakást s ruháskosaraival, arcképeivel és kalapskatulyáival egyetemben 335 1| iróasztalról fölvette az arcképet, mely a feleségét és a kisgyermekeit 336 1| esténkint, mikor a tanár úr arcképével magam előtt, az orvosi könyveimet 337 1| kutatva tapadt a sápadt arcocskára, melyből két nagy, fekete 338 1| színházba nem mentek - önérzetes arcocskával elnökölt a vacsorázó-asztalnál, 339 1| mely csordultig tele van az arcoddal, a hangod zenéjével, a fölengedő 340 1| szaga ott van a ruhádon, az arcodon, az egész testeden, amit 341 1| vonagló, félénk, áhitatos arcokhoz, melyek ajkait lesték, csupán 342 1| hát ne higyjen a rózsás arcszínemnek, annak se higyjen, hogy 343 1| már csillog a szemük, az arcuk rózsásra pirult s ok nélkül 344 1| megértette, - ezt minden arcvonása elárulja, - de a hideg és 345 2| a szivarvilág e félelmes arisztokratájához.~ ~- Kedves uram, - mondta 346 1| nem, aligha, hiszen a kapu árkádja teljesen eltakart bennünket. 347 1| vitték le rácfalusi Török Árminhoz, a Dunántúl leggazdagabb 348 1| Marie de Ville Anny, az arnauta király barátnője, aki a 349 2| Balaton mosolygó kék vize egy árnyalattal sötétebb lett. A segédtanító 350 2| világában mint kisérteties árnyék suhannak el a templom elhagyott 351 1| eleven embereket, se az árnyékokat nem látta, a szívében temetési 352 2| hogy ő előtte, aki most egy árnyékos villa verandáján ül rózsaszínű 353 2| a vitorlák nem tartottak árnyékot, kabinnak híre sem volt 354 1| kikutassa. Tudna maga nekem egy arravaló embert ajánlani?~ ~A szalonkabátos 355 2| hajhász s egy nőtlen ember arroganciájával udvarol? Sőt szerelmet vall 356 1| a világon van?~ ~A gróf (ártatlanul): Kérem, minden góthai almanachban 357 1| sírógörcs fogta el, a torkából artikulátlan hangok törtek elő, könnyei 358 1| még valamiért, amit nem árulok el, mert nagyon is elbízná 359 1| büszkeséget, sem felindulást nem árult el: valami alig észrevehető, 360 1| Budapest legszebb asszonyai árultak drága pénzen haszontalan 361 2| egy csomó kékzubbonyos, árva fiúval bibelődik. Jól esett 362 1| a kivilágított fülkékben ásítás, ujságzizegés hangjai vegyültek 363 2| úriember félkilenc táján ásítva helyet foglal a zsölléjében 364 2| vincellérházaikkal, földbe ásott pincéikkel, néhol egy verandás, 365 1| teremtéssé lett és a fiatal asszisztens, mikor néha - nagyritkán - 366 1| év szeptemberében második asszisztense lett az öreg Toggenburg 367 1| volt ahhoz, hogy a fiatal asszonyban Villányi tanárnét fölismerje. 368 1| volt, mint egy mézeshetes asszonyka, aki halálosan szerelmes 369 1| egy könnyenhívő, fiatal asszonykát megvédjen...~ ~Kezét nyújtotta 370 1| akar, a Lénárdné kegyelmes asszonynál még kaphat néhányat...~ ~ 371 1| minthogy a rossz és a becstelen asszonyokban hinni tudna. A szívem elfacsarodott, 372 2| Legénykoromban együtt udvaroltunk az asszonyoknak a balatonfüredi sétatéren...~ ~- 373 1| ha a Villányi professzor asszonyosan ápolt, puha kezét még utoljára 374 1| szendén): A méltóságos asszonyról? Ugyan miért?~ ~Villányiné: 375 1| rokonomtól való, egy öreg asszonyságtól, akit asztmája miatt a délvidékre 376 1| gőgös, büszke, gúnyolódó asszonyszemen át belelát a csodaszép emberpárduc 377 1| kérdezte ijedten a fiatal asszonytól, aki hófehér prémjei közül 378 1| éhes csordák, akik piros asszonyvérrel táplálkoznak...~ ~Villányiné ( 379 1| feleségére, ez a hivatásos aszfaltbetyárok pillantása! Kérem, ne meressze 380 1| hajnali dértől s a tükörfényes aszfaltról eltünt a jókedvű nyári sétálók 381 2| járnak a Lloyd hajóin, az aszófői magyar fiúk, kik olasz pajtásaiktól 382 1| borítékot látott az előcsarnok asztalán. Nem tudta, kitől jön, de 383 1| reménytelenséggel ült le a reggeliző asztalhoz, mert most már hallatlan 384 1| A gróf (fölteríti a kis asztalkát, meggyújtja a borszeszt 385 1| művészekről, akik keresztlábú asztalok mellett pipáznak, a téli 386 1| rakosgatnak a szomszédos asztalokon.~ ~Villányiné: Szent Isten, 387 1| ebédlőjében már leszedték az asztalt, de az inas még ott pepecsel 388 1| öreg asszonyságtól, akit asztmája miatt a délvidékre küldtek, 389 1| hajnali világosság végre átderengett a szobája függönyén, belátta, 390 1| mióta azt a borzasztó estét átélted. Engem nem lehet megcsalnod, - 391 1| katonai főnöke teljesen átengedte magát a havanna gyönyörűségének, 392 2| egy ügyes kanyarodással átfordult a költemények ingoványos 393 1| akik lelkiismeretlenül átgázolnak életeken és exisztenciákon, - 394 1| csöngetyű gombjára. Éles, átható berregés hallatszott, mint 395 1| akik csákót és aranyos atillát hordanak.~ ~- Elutazik?~ ~- 396 1| álarcok és a dominók s melynek átjárós házaiba boldog szerelmesek 397 1| elragadtatással nézi. Az ezredes átkerül a fauteuil túlsó oldalára 398 2| mitsem vártam a jövőtől? Átkoztam a civilizációt, mely az 399 1| színigazgató, aki a külvilágban az átlagember szerény maszkját viselte, 400 1| barátságosan meghajtja s mialatt átlátszó arcocskája rózsássá pirul 401 1| a boncolóterem küszöbét átlépi?~ ~A leány: Még kisleány 402 1| rettenetes helyiségnek a küszöbét átlépném...~ ~Belekarolt a fiatal 403 1| rosszkedvű, mint mindenki az őszi átmenet idején, de az első hó meg 404 2| békésen szenderegtek. Néha átmentünk Tihanyba, a kápolna gyönyörű 405 2| diadémjét, a tömjénfüstös atmoszférát elhagyta, mikor egy édes, 406 1| ajakkal, míg a szeme hirtelen átnedvesedett, az arca pedig kigyulladt 407 1| a pápaszemét s a levelet átnyújtja Villányi Mariskának): Ennyi 408 1| vár rám, hogy félóra alatt átöltözzem: André ugyanis át akar vinni 409 1| adták át nekem s én oly átszellemült pillantással hajoltam föléje, 410 1| még sokkal éjfélután is átszivárog az ajtaja alatt. Nem jól 411 1| egy karcsú és ünnepélyes attasé áll, aki szoborszerű merevséggel 412 1| cigarettákat előveszem. Az attasé-külsejű gentleman ugyanis egyszerű 413 1| arca hol vérvörössé, hol áttetszően sápadttá lesz. A szemét 414 1| lett az éjszakai Párisnak s átutazó fejedelmeket fogadott a 415 1| bejelenteni nála...~ ~A szobaleány átvette a névjegyet és Villányi 416 1| karosszékében, egyszerre átvilágította az a tudat, hogy tökéletesen 417 2| füttyentgettek. Egy pillanatra átvillámlott lelkemen a jövő egész üressége; 418 1| elemében, ha a fél éjszakát átvirraszthatta.~ ~- Bizonyos vagy benne, 419 2| a fehérneműt még egyszer átvizsgálta, levélpapirost és tollat 420 2| részeiben.~ ~A Beatrice atyja konzerveket szállított a 421 2| kincs, - hiszen a Lesbia atyjának még egész negyvenöt forintnyi 422 1| szíve másért, mint egy új autóért, egy szenzációs toiletteért, 423 1| riadt föl, mikor Villányiné autója keresztülhaladt a Lánchídon, 424 1| aztán újra a halálról és az autójáról beszéljen, - egy aranyos, 425 1| kis palotám Parisban, van autóm, cselédségem, ékszerem, 426 1| előzékenyen fölnyitotta előtte az automobil ajtaját.~ ~- Itt vagyunk, 427 1| tiszteletdíjából külön kis palotát, autót és cselédséget tart s ékszerdobozában 428 1| csöndes utcán egy pesti autotaxi robogott végig s a kocsi 429 1| pályaház előtt beugrott egy autótaxiba, mely pár pillanat mulva 430 1| budai várban? Miért ült autótaxira, mikor a saját gépkocsija 431 2| Bizonyára az isteni szikra avatta föl őket elismert művészekké, 432 2| fölkelés dacára, sem élt az axiómák tanácsai szerint. Ez alkalommal 433 2| férje szívéből gyűlölte az axiómákat, az ókori bölcseket, az 434 1| ugranám, ha nem lehetnék azé, akit az életemnél is jobban 435 2| szüleid Pestmegyében laktak azelőtt.~ ~- Hát nem tudod, hogy 436 1| szürkébbnek tartom, mint azét az arab páriáét, aki gyalogszerrel 437 2| játszott a színpadon, még aznap este kölcsön kért tőle húsz 438 2| cigaretta füstjébe fújják aznapi vacsorájuk reményét. Páfrány 439 1| Villányiné elkerülte azokat a helyeket, ahol rendes 440 2| pedig három forintot keresek azokkal a költeményeimmel, amelyek 441 2| urat, aki lelkesen beszélt azokról az eredményekről, melyekkel 442 1| jégvirágos ablakok mögött, távol azoktól, akik szerettek, egy férfi 443 2| kijelentéssel, hogy Ádám azontúl még forróbban szerette az 444 1| megbízva, idelátszik a Cote d’azur napfénye s a kövér zöld, 445 1| virágos kalapja, bájos baba-arca egy régi pasztellkép benyomását 446 1| Hojnap bevihetc bennünket a baba-tlinitája!~ ~Gärtner kisasszonnyal 447 1| én is ilyen aranyfürtös babácska voltam, de a csúf élet elrabolta 448 1| valakit, mióta a francia babái a régi subládja fiókjában 449 1| gondolni, hogy bájos kis babája most idegen férfiak karjaiban 450 1| Az asszonyok mind felnőtt babák, - gondolta jóakaró elnézéssel.~ ~ 451 2| nem szabad, hogy tovább is babának nézzen...~ ~ III.~ ~Másnap - 452 1| hogy a jó istenke egy kicsi babát küldött a házba, melyben 453 1| ellen keresett orvosságot a babérfák és a narancserdők között. 454 2| vacsoránál Klárika szórakozottan babrált a tányérján.~ ~- Szép dolog 455 1| a gyerekregényeimet, a bábuim ezüstös tarlatán ruhácskáit 456 1| száz évvel ezelőtt, - egy bábuitól elszakított kisleány ismerkedett 457 1| férfival cseréli föl a beszélő bábuját. Egy téli estére emlékszem, 458 1| elhajandoztát, - mondta a kisebbik baby szigorúan.~ ~A fiatal leány 459 1| pedig gügyögővé lett, mint a babyé, aki az esti imádságot elmondja:~ ~- 460 1| ha magyar szót hallott a baccarat-asztalnál. Háta mögött egy torzonborz, 461 1| hercegnőnek, mikor az uram még a bacillusaival is százszor többet foglalkozik, 462 1| kedvesei bizonyosan nem a bacillusokkal foglalkoznak, mikor ő nagysága 463 1| szóljon a bakon ülő öreg bácsihoz:~ ~- Utánuk!~ ~A batár a 464 1| táborszernagyné gummibabákat, bádogágyukat és kerekes nyulakat árul.~ ~ 465 1| kitünő ciceronénak bizonyul: Baedeckert megszégyenítő pontossággal 466 1| égen és a földön millió bágyadt szín, mely a gleccserek 467 2| Tamáshegy pincéiben. Kissé bágyadtan törtettünk előre a mogyoróbokrok 468 1| egész életnek a szépsége, a bája és az értéke örökre elveszne 469 1| betegnek képzeli magát. Ebből a bajból egy szép asszony vagy egy 470 1| Oh nem, már nincs semmi bajom. Terád gondoltam, a te nagy 471 1| asszonynak. A szakállas bajorok a Luitpold-kávéházat hozták 472 1| hugom a legszebb asszony Bajorországban, aki mellett a maga szegény 473 1| aki hófehér prémjei közül bájosan szembemosolygott vele.~ ~ 474 2| fiatalembert szinte vonzóvá, bájossá tette, így szólott:~ ~- 475 1| van szükséged, de komoly bajról, szerencsére, nincsen szó. 476 2| tökéletesség magaslatára jutna. Mi bajt okoz neki, ha a színház 477 2| már nem lesz nedves az én bajuszom. A korcsmánkban talján bort 478 2| a Ranolder-utcába vagy a Bakács-térre, mint egy Andrássy-úti elsőemeleti 479 1| tizenhatesztendős, tánciskolás bakfis lett s halványkék köpenykéjében 480 1| lovon ült volna, ártatlan bakfis-arccal nézett a lelkesült katonára.~ ~- 481 1| büszke gyermek, aki már bakfiskorában többre becsülte az olvasmányait 482 1| kocsiba s így szóljon a bakon ülő öreg bácsihoz:~ ~- Utánuk!~ ~ 483 2| fog, az bizonyos...~ ~A bakonyi hegyláncolat között, amint 484 2| rótta éjféltől hajnalig; a bakterek és a telegrammkihordók bizalmas 485 2| a verskötet, vagy maga a bál volt-e csinos, erről nem 486 2| vitorláival.~ ~Egy délután - Balatonfüreden reunion készült este a nagyteremben - 487 2| udvaroltunk az asszonyoknak a balatonfüredi sétatéren...~ ~- Hogyan, 488 2| abban reménykedett, hogy balatoni bor is akad a Tamáshegy 489 2| előtt sokat bolyongtam a Balatonon. Nekem is, mint annyi soknak, 490 1| de az első hó meg az első báli ruha majd hangos és vidám 491 1| csak úgy érezte, hogy a bálibelépős, jókedvű kis Mariskája ül 492 2| félénk huszárt, - mondta baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette 493 1| ékszerkereskedőknél, amennyiből egy kisebb balkáni állam egész költségvetése 494 2| hogy te éjfél után egyedül ballagj föl a sötét lépcsőkön s 495 2| Hetiközlönyé”-nél.~ ~Együtt ballagtunk fölfelé a hegynek, a tanító 496 1| farsangban már akár az összes bálokat végigtáncolhatja... Karolina 497 2| felolvasásra megnyerjék. És egy bálon, a hídépítő mérnökök elite-bálján, 498 1| gondolatra, hogy egyszer a bálványával szemben áll. Ha tudná, hogy 499 1| elfutni innen, de a nők bámulatraméltó komédiás-tehetségével most 500 1| majdnem tébolyodott fénnyel bámult a számjegyekre, a házra, 501 1| amelyek értelmetlen zavarral bámultak az ismeretlen asszonyra. 502 2| vitorla mellé, s az eget bámultam, melyen egy felhő sem úszott. 503 2| lócán, a tó csöndes tükrét bámulva. A lenyugvó nap pirossága 504 1| már megint micsoda szörnyű bánat rágódik a szíveden? - kérdezte 505 1| még a Dunába talál ugrani bánatában, sietve magához ölelte hát 506 2| semmiség ez a vén paraszt bánatához képest, akihez az öreg, 507 1| kereskedjék gabonával a Bánátban. Az igazi doktornak olyan 508 1| óta hűséges édesanyaként bánik vele. A grófné ötven év 509 2| hideg marad a doktorok, bankárok, grófok és hercegek iránt, 510 1| koplalni nem tud, menjen bankhivatalnoknak, vagy kereskedjék gabonával 511 1| Municipal-ban s ezer rubeles bankjegyeket dobott a játékház zöld asztalára. 512 2| fizetve ezzel a tömérdek bankóval. Ezer forintért nem csak 513 2| hídján egyetlen szellő sem bántotta a kiaggatott, vérvörös úszóruhákat.~ ~ 514 2| estéli tombolák alkalmával. Bántottak a keringők, a gyógyterem 515 1| tengerbe sűlyedt.~ ~- Ne bántsd, Lujzika, bár az volna a 516 2| sem különb, mint az olyan barack, amelyiken gyanus, fekete 517 1| arra, hogy maga a bizalmas barátai közé tartozik. Nem tudom, 518 1| Benvenuto Cellinit is a barátaik közé számíthatták. Maga, 519 1| nem reflektálok a hűséges, baráti szívekre. Feküdjék le maga 520 1| elég, ha a maga kezét néha barátilag megszoríthatom s ha tízpercig 521 1| pusztai zseninek nézte a barátját - a ruházatáról itélve nem 522 2| csatangolások napjaiban barátkozott össze Ferike a társulat 523 1| kihozta sodrából, hogy a barátnéja hűséges keblén akarta kisírni 524 1| összebújó, eleven, trécselő barátnő benyomását keltik.~ ~Mariska: 525 1| olyan titokban, hogy a pesti barátnőim meg ne tudták volna! Három 526 1| késő este tér vissza. A barátnőinél nem jár, a cukrászdájában 527 1| sohase fog rosszat gondolni a barátnőjéről. Mindig jól fogja viselni 528 2| fiatal nőben egy régi, kedves barátnőmet ismertem föl; nos, kitalálnád-e, 529 1| az elsuhanó árnyékok vén barátoknak látszanak, akik egy haldokló 530 1| gyermeki szívvel teszek le a jó barátság oltárára...~ ~Villányiné 531 1| tökéletesen megelégszem a nappali barátsággal. Éjfél után, mikor a szemem 532 1| nem szolgáltató rá, hogy barbárnak tartson!~ ~Villányiné: Hát 533 1| egyfogatos állt meg s a rozzant bárka mélyéből sűrűen lefátyolozott, 534 1| míg a nagy, fekete, dolgos bárkák százai szétroncsolva merülnek 535 1| mint a történelemelőtti kor barlanglakója, lovagias, mint egy keresztesvitéz 536 1| is meghozta, hogy engem a barlangomban fölkeresett. Mit szóljon 537 2| vagy orgonát lehet kapni bármelyik hangszeres boltban...~ ~- 538 1| selypítő gyermeknek látott, bármily alávalóságra képes volna. 539 1| széles korridorjára időtől barna, cirádás szárnyasajtók nyilnak, 540 2| előkelő lordot s a Laki úr bárója is nélkülözte a finomabb 541 1| nemsokára beirják nevét a bárók aranykönyvébe is. Mi kell 542 1| Villányiné előtt a páholy bársony-könyöklőjén hevert. Látszólag a szereplők 543 1| szemét az óriási fauteuil-vár bástyái mögül.~ ~A tanár: Na, - 544 1| teremtett lélek se jár; a nagy, bástyaszerű kémények egészen belefurakodnak 545 1| fiatal asszony beült az egyik batárba s gyorsan kihajtatott az 546 2| oldala mellé a jól elzárt batárban, Ádám egy pillanatig lelkifurdalások 547 1| akiknek te vagy mindenünk, bátornak és erősnek kell lenned, 548 1| lassanként visszatér a bátorsága, gyerekes, de szeretetreméltó 549 1| pedig azonnal, mielőtt a bátorságom cserbenhagyna.~ ~A leány 550 1| félig-meddig gyermek volt, oly bátran és oly kokett pillantással 551 1| Azért, szívecském, hogy a bátyámmal beszéljek.~ ~A belső terem 552 1| megindultan): A nagyságos asszony bátyjáról van szó?~ ~Villányi Mariska: 553 1| mely a drága, egyetlen bátyjától elidegenítette.~ ~- Maga, 554 1| Villányi Mariska beszél a bátyjával, hanem a beteg a professzorral, 555 1| kedélyes kocsmát tudott a Bavária-szobor körül, de Bernhardt, a színigazgató, 556 1| a legszebb asszony egész Baváriában? Látott már bájosabb és 557 1| szokott lenni a jótékonysági bazárokon.~ ~Villányiné: Volt, de 558 1| árvízkárosultak javára rendezett bazárünnepélyt, melyen Budapest legszebb 559 1| férjek pártján...~ ~Teljesen bealkonyodott, a szoba körvonalai elmosódnak, 560 1| világított a havas utcáról beáradó téli napfényben.~ ~- Kislányom, - 561 2| könnyezve gondolt az ő sötéthajú Beatrice-ére, aki ilyenkor csöndesen 562 2| elkönyvelte, nem Lesbiát, hanem Beatrice-t irt az anyakönyv rovátkolt 563 2| gyanus, fekete pontok vannak. Beatricet éppen most kéri egy bécsi 564 2| bárót s a váratlan külső beavatkozásra mind a két művész magához 565 1| peerjei közé emelte s a beavatottak már arról beszéltek, hogy 566 1| újra ide, mert a multkor bebizonyította, hogy jó fiú, aki megérdemli, 567 2| visszatérek a mamához, mert ma bebizonyítottad, hogy nem szeretsz...~ ~- 568 1| intett az inasnak, hogy bebocsáthatja hozzá a betegeket. És ekkor 569 1| asszonynak s udvariasan bebocsátotta a rendelőszobájába.~ ~- 570 1| amelybe fiatalos személyét beburkolta. A professzor udvariasan 571 1| dolgozik s mondhatom, hogy a Beckekkel és a Sherlock Holmesekkel 572 1| olvastam, hogy Budapest és Bécs közt hófúvás miatt megakadt 573 1| ezredes: Ő felsége holnap Bécsbe utazik, s én két hétig most 574 1| térített magamhoz, mikor Bécsből a Riviérára utaztam. Azt 575 2| ismeri föl az ön kinyomtatott becseseiben. Ez, mint bizonyára felfogja, 576 1| hóval, a hideg fehérség becsillámlik hozzám a függönyön keresztül 577 1| némaságával meredtek feléje s becsöngetett a vaskosaras sárga házba, 578 1| naivabb, minthogy a rossz és a becstelen asszonyokban hinni tudna. 579 1| folytatta:~ ~- Engem tartottál becstelennek, tőlem huzódtál, mert az 580 1| Öt napja csak a katonai becsületérzés tart vissza attól, hogy 581 1| herceggel van viszonya, - becsületszavamra kijelentem, egyik se méltó 582 1| kisasszony - miután mégegyszer becsületszavára kijelentette, hogy a saját 583 1| már bakfiskorában többre becsülte az olvasmányait az udvarlóinál, 584 1| tantermét. Vagyonát többre becsülték egymillió aranykoronánál, 585 2| tizennyolc éves kis bölcs komoly becsvággyal intézte a háztartás gondjait 586 2| a patakberényi állomásra bedöcögtünk. A kis földszintes, őrházformájú 587 1| attól tartok, hogy hamar befejezem földi pályafutásomat. A 588 1| éppen hadiszemlét tartott a befőttes üvegek glédái fölött.~ ~- 589 2| boldogtalanság gyönyörét? Jenő befúrta fejét a vánkosokba és így 590 1| A karrier, melyet azóta befutott, félszázadra is elég lett 591 2| vizet a kolostor zölddel befuttatott udvarán. Ez volt életemnek 592 1| a noteszébe, a kabátját begombolta, mintha menni készülne, 593 1| Villányi professzor, most behajolt a tapétaajtón, - redingotja, 594 1| kacagásától volt hangos. Kivülről behallatszik az eső kopogása, a kis palota 595 1| felé s a napsugár egyszerre behatolt a világos ablakokon, mikor 596 1| lázas volnék.~ ~A tanár (behozza a köpönyeget az előszobából): 597 2| elváltam, sokáig nem tudtam behúnyni a szememet. Mindenféle bolondság 598 1| nekem, mikor a szememet behunyom, hirtelen a pesti január 599 1| Villányi tanár most mégegyszer behúnyta a szemét, s mialatt a betegei 600 1| angyalok húsvét vasárnapján.~ ~Behúzódnak a legmagányosabb sarokba, 601 1| hogy a hatezer frankját behúzza. Ez persze nem nagy dolog, 602 1| a lakodalmas teremnek is beillő ebédlőn, a professzor könyvtárán, 603 1| nagy sóhajtozások közepette beiratták a színiakadémiába, de előbb 604 1| beszéltek, hogy nemsokára beirják nevét a bárók aranykönyvébe 605 1| kezdi, hogy őszinteségre és beismerésre aligha számíthat. Egyszerre 606 1| Akkor, kérem, szíveskedjék bejelenteni nála...~ ~A szobaleány átvette 607 1| mikor legénye, aki előbb már bejelentette a váratlan vendéget, ismét 608 1| háborgat bennünket. Ide akárki bejöhet, - az is lehet, hogy Sándor 609 1| bájos asszonyi fej lopva bekandikált a portière mögül.~ ~- Még 610 1| pedig, melynek érintésére béke és megnyugvás költözött 611 2| felé, ahol e pillanatban békén szunnyadt a kis Beatrice 612 1| vadállatokkal szemben a békés háziállatok pártján vagy. 613 1| most egyszerre levetette a békóit s szabadon és függetlenül 614 1| vasfüggöny lebocsátkozott, sietve bekopogtatott a páholy ajtaján.~ ~- Szabad? - 615 1| is lehet, hogy Sándor is bekukkant, mielőtt a betegeihez megy. 616 1| jár. Csak most kezdi végre belátni, hogy minden fáradsága hiábavaló, 617 1| Nemde, drágám, azt te is belátod, hogy a volt miniszterelnöknek 618 1| törvényes urát szereti... Belátom, hogy ez kissé őskori megnyilvánulása 619 1| hogy a kapitóliumi Vénusz belebolondult egy vöröskönyves angolba. 620 1| fiatal asszony fázékonyan beleburkolózik.~ ~Villányiné (halkan): 621 2| akik némi gondolkodás után beleegyezőleg bólogattak.~ ~- Helyes, - 622 1| bástyaszerű kémények egészen belefurakodnak a felhőkbe s a háztetőkön 623 1| a nyaraló tornya fázósan belefurakodott a szürke égboltozatba. Egyedül 624 1| látunk viszont?~ ~Villányiné (beleharap egy mignonba, megmártja 625 1| életétől, hogy önkéntelenül belekapaszkodik a katona karjába s halkan 626 1| hugocskáját, aki hizelkedve belekapaszkodott a szakállába. Mariska ilyenkor 627 1| ha csak egy percre is - belekapcsolódik a magáéba? Milyen a hangja? 628 1| vasszörnyeteg oldalán. Szemük belekáprázik a sötétségbe, de jó darabig 629 1| ügyről, melybe oktalanul belekeveredett, s mely az első pillanatban 630 1| elfelejteni...~ ~Könnyes szeme belekulcsolódott a férfiúéba, keze gyöngéden 631 1| óhajtom, hogy a titkába belelássak. Tehát vállalkozik rá, hogy 632 1| leomlanak s ő akadálytalanul beleláthat a fészekbe, ahova lehajtott 633 1| még csak nem is szerelmes belém? Az égre, ne legyen oly 634 1| összeszorul s a körmei görcsösen belemélyednek a karosszék plüssébe): Beszéljen, 635 1| szolgáltam reá, hogy maga ennyire belémszeressen.~ ~Mariska: Oh, csak bizza 636 1| nincs számára menekülés. Belenyugodtam volna, hogy egy napon eltünik 637 1| rendelő-óra, mely naponként belenyult a késő estébe, jóformán 638 2| sötétbarna acélvárat. Azután belenyúlt egy széthúzható bőrtarsolyba 639 1| kapu előtt áll, egyszerre beleolvad a ködbe, mely a szemei elé 640 1| hogy a háziasszony rögtön belép a szomszéd szobából.~ ~A 641 1| vagyunk, nagysága!~ ~A leány belépett a postahivatalba, szinte 642 1| apjának szemefénye, a hófehér belépőbe burkolt apróság, aki valaha 643 1| magán a hófehér színházi belépőt, - talán fázott, talán nem 644 1| egy férfi számára, aki belepusztulna, ha a feleségét elveszítené 645 1| a kandalló égő havasai belesüppedtek a vérvörös tűztengerbe. 646 1| aki gondolkodás nélkül beleszédül a legelső, csinos katona 647 1| minden papirforma ellenére beleszeressen, hát nincs az a földi lény, 648 1| utcáin, szinte ész nélkül beleszeretett a komoly és ünnepies modorú 649 1| tisztelgő vizitet...~ ~A híres belgyógyászt ugyanis ma nagy kitüntetés 650 1| asszonyt, egy mozdulattal belódította a szobába, egy borzalmas 651 1| könyvben. A betegeinek még a belsejébe is belelát, - az én harisnyáimat, 652 2| kabinnak híre sem volt a yacht belsejében. Távolról reszketett a tihanyi 653 1| elméletét túlkomolyan venné, de belsőleg mindketten izgalmas témájuk 654 1| sárga házban? Én ugyanis a belügyminisztériumot keresem, de attól tartok, 655 1| összeomlik a küszöb előtt, melyen belül az asszony és a szeretője 656 1| simulva, menjenek végig a Belváros utcáin. Mariska délután 657 1| Villányiné: Maga akármikor bemehet hozzá?~ ~A gróf (mosolyogva): 658 2| mondhatnám be?~ ~- Mert már bemondtad a hat lapot és a tizennégy 659 1| levelet mindjárt eredetiben bemutathatom.~ ~Villányi Mariska (kitágult 660 1| is végignézi a szinházi bemutatókat.~ ~Villányi mosolyogva bólintott.~ ~- 661 1| mondta Villányi tanár, - bemutatom magának Gärtner kisasszonyt, 662 2| elite-bálján, a jelenlevő főherceg bemutattatta magának Sólly Jenőt és így 663 1| lenni, csak azért, hogy a bendőjét megtölthesse? Nem csodálkozom 664 1| istennél is jobban bíztak benned. És te huzódoztál tőlem, 665 1| mint én, te se látnál mást bennük, mint önző vadállatokat, 666 1| emlékeimből.~ ~Villányiné: Mi bennünk őt is meg fogod találni, 667 1| régi Waldeckeknek, akik még Benvenuto Cellinit is a barátaik közé 668 1| számú ház kapubejáratában benyitasz az egyetlen földszintes 669 1| kabátját, mikor a komornyik benyitott a mosdófülkébe.~ ~A legény 670 2| statisztálással keresett, célszerű beosztással ezerforintos lakást tudott 671 2| cselédszerzőné, akitől a szobácskáját bérelte, egy szalmasárga levelet 672 1| mesél el egy fejedelmileg berendezett hófehér yachtról, mellyel 673 2| hadaró doktor, vagy egy kövér bérlő jegyese. Kétségbe voltam 674 1| mulva ott volt a tornyos Bernhardt-villa halljában, s ekkor kiderült, 675 1| közt, forgószél módjára berohant a lipótvárosi cukrászdába, 676 1| megakadályozhatták volna, berontott a lakásba, melynek ajtaja 677 2| alakja néha feltünt az épülő bérpalota állványai között. Akkor 678 1| folyócskák mellett, nagyvárosi bérpalotákban és nádfödeles viskókban 679 1| csöngetyű gombjára. Éles, átható berregés hallatszott, mint valami 680 1| alakjait támasztották föl besüppedt sírjuk mélyéből, egy pillantást 681 1| egy hirtelen mozdulattal besurran a fülkéjébe s a závárt sietve 682 1| Arca kipirult a hosszú beszédben, szeme kutatva pihent a 683 1| jelenlétéről, mint a papok beszéde. Az ember sokkal nagyobb 684 2| követte. A déjeuner-n fényes beszédeket mondtak, később útiruhában 685 1| szemekkel s oly feltünően beszédes hangulatban, hogy még a 686 1| milliomossá, - mondta az egyenes beszédű aggastyán, kutató pillantást 687 2| szalagot, amely hófehér ruháját beszegi...~ ~Beatrice pedig, az 688 2| tudom, hogy van miről beszélgetniük...~ ~- Dehogy; nincs maga 689 1| hogy Villányinéval őszintén beszélhessen, de mikor a hajnali világosság 690 1| reszkettem a félelemtől, hogy nem beszélhetek magával négyszemközt! Az 691 1| hiszen ki tudja, mikor beszélhetünk ismét négyszemközt egymással.~ ~ 692 2| majdnem fölsikoltott.~ ~- Ugy beszélik, hogy komoly lépésre szánod 693 1| hősiesen tartja magát): Ne beszélj többé róla! Nem szabad arra 694 1| szívecském, hogy a bátyámmal beszéljek.~ ~A belső terem ajtaja 695 2| mindnyájunkon úrrá lehetnek. Ne beszéljetek nekem a kritika jogairól, 696 1| hogy életbevágó ügyben kell beszélnie a méltóságos úrral. Mindössze 697 1| eleven férfival cseréli föl a beszélő bábuját. Egy téli estére 698 1| maga elé, mintha az édesen beszűrődő muzsikában gyönyörködnék.~ ~- 699 1| aki valaha a katedrán, a betegágy mellett látta, ugyancsak 700 1| hívták a vidéki nábobok betegágyához, akik bizonyára nem tudtak 701 1| Vagy egy bájos bűnös, aki betegágyán legveszedelmesebb titkait 702 1| legelső vonattal siessek a betegágyhoz. Nemde, drágám, azt te is 703 1| ismét faképnél hagynád a betegeidet s inkább a magad egészségével 704 1| értem még a tudományát és a betegeit is elfelejti.~ ~A fiatal 705 1| csókolsz meg, mikor halálos betegen kerülök eléd? A kékszalagos, 706 1| jelenetet: a szenvedő, sápadt beteget, aki égő szemmel mered rá, 707 1| Villányi tanár, aki épp utolsó betegével végzett, meglehetősen kifáradva 708 1| mosdófülkében, míg kocsija, mellyel beteglátogatásait végezni szokta, már félórája 709 1| ideje, hát unalmában halálos betegnek képzeli magát. Ebből a bajból 710 1| asszonyra, mint a szegény betegre, aki már csak néhány rövid 711 1| volna föl egy borzasztó betegség után.~ ~Öntudata most egyszerre 712 1| hiszi, hogy most talán a betegségem miatt jöttem ide?~ ~- Hát 713 1| s már-már valami komoly betegséget szimuláltam, csakhogy tisztességgel 714 1| tündöklő fénnyel csillogott a betegszobák ágyai fölött. Az aggódás 715 1| valahogy. Az ilyen súlyos betegtől, mint maga, különben sem 716 1| bőkezű volt hozzám: minden beteljesedett amiért valaha a kicsike 717 1| tudat, hogy tökéletesen betöltötte földi hivatását, s ekkor 718 2| aki eddig oly pompásan betöltötted mellettem a titkári teendőket, 719 1| asszonyi hivatását tökéletesen betöltöttnek látta, ha az ura ebédjéről 720 2| pajkosság és a fiúkhoz való betyárkodás. Én is mesélni kezdtem neki 721 1| maradt, hogy lélekszakadva beüljön a következő kocsiba s így 722 2| hogy a központi pályaházban beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira 723 1| gyereknek, aki az öklével akarja beütni a játékosbolt kirakatát. 724 1| hogy az utolsó pillanatban beugorhattam a bécsi gyorsvonatba.~ ~ 725 1| Budapestre. A pályaház előtt beugrott egy autótaxiba, mely pár 726 2| Nem... Megharagudna, ha bevallanám...~ ~Ádám egy könnyet morzsolt 727 1| mondanivalója? Nem akarja bevallani, hogy engem tart a legbájosabb 728 1| Gärtner kisasszony - titokban bevallhatjuk - vakmerően hazudott Lujzikának: 729 2| az élet göröngyös útjain! Bevalljam-e neked: egy percre irigyeltem 730 2| akadályozta meg, hogy mindent bevalljon az urának, de ekkor eszébe 731 1| A jóslat félig-meddig bevált, de a vén embernek nem volt 732 1| erőfeszítéssel is - tisztességből bevárta a felvonás végét, de mikor 733 1| kisbabát, aki nem akarja bevenni az orvosságot. A méltóságos 734 2| hajlongó költőt, majd csakugyan bevezette elegáns, préseltbőr irodájába. 735 1| A kis Jancsi: Hojnap bevihetc bennünket a baba-tlinitája!~ ~ 736 2| állottak: PEYER FÜLÖP ÉS TSA. Beyer Fülöp a Beatrice édesatyja 737 2| csodálatos vágyat éreztem, hogy bezárjam magam ebbe a nyugalmas kolostorba, 738 1| olvasással tölt el, délutánonkint bezárkózik a szobájába, vagy hosszú 739 2| tőkém.~ ~*~ ~A gazdag poéta bezzeg nem járt ezentúl a Beatrice 740 2| kékzubbonyos, árva fiúval bibelődik. Jól esett volna azt hallanom, 741 1| verőfényes nap után megindult a bibliai özönvíz és hideg, szürke 742 1| A leány (sápadt arca biborvörössé lesz a meglepetéstől s csupán 743 1| hajába s gőgös hidegséggel biggyesztette föl ajkait, ha magyar szót 744 1| áll, később megüt néhány billentyűt a zongorán, majd gondolkodva 745 2| csillogó lovagcsizmájában billiárdozott hitelbe az Arany sarkcsillag-nál...~ ~ 746 2| Ferikét, aztán reggelig együtt billiárdoztak a kávéházban...~ ~ ~Másnap 747 1| kényszeredett mosoly se bír enyhíteni): Jó estét!~ ~ 748 1| csupán ezt az egyetlen szót birja dadogni): Igen.~ ~Lefekteti 749 2| között járok. Idegeim nem birják meg az óriási méreteket, 750 1| fusson, ahogy csak a lábai bírják...~ ~Villányiné egy borzongó 751 2| érezte, hogy az életet sem birná tovább irás nélkül és a 752 1| varázsol a komor könyvek birodalmába).~ ~A tanár (teáját kanalazza, 753 1| levegő után. Itt, a szenvedők birodalmában, csakugyan olyannak látszott, 754 1| Drága kis barátnőm, nem bírom tovább, holnap föltétlenül 755 1| a hosszú útat is hogyan bírtam kiállani...~ ~Gärtner kisasszony - 756 2| egy ilyen édes asszony birtokában még vasúti kalandokat hajhász 757 2| hazatért, a himzett kötény birtokosa ijedten dugott egy levelet 758 2| a sötétlelkű gonosztevő bitorolja. Furcsának találtam, kedves 759 1| és egyetlen bátyja helyét bitorolta.~ ~Most nagyot lélegzett, 760 1| megváltania a nagy, a naiv, a bizakodó bátyja boldogságát. És most 761 2| kimenőkről közölt volna vele bizalmasabb részleteket. Ádám úr meglehetősen 762 1| pillanatig nem veszi észre ezt a bizalmaskodást; a szkeptikusok azt is hihetik 763 1| hasonlított. Az öreg úr bizalomkeltő mosollyal kelt föl aktákkal 764 2| nem szabad tudnia... Vagy bizik bennem vagy nem... Ámbár ( 765 1| pedig hirtelen kigyuladt a bizodalom lángja, melyet az éjszaka 766 1| legcsunyább. Van erre még egyéb bizonyítékom is: André, aki az utóbbi 767 1| vele, de mégis csak azt bizonyítja, hogy nem vagyok éppen a 768 1| úgy-e bár... szintén bizonyosnak tartja, hogy ezek már... 769 1| még álmában se gondolt; de bizonyosra vette, hogy úrnője valami 770 1| csak pillanatok kérdése. A bizonyosság oly boldog izgalommal tölti 771 1| mikor jössz el, mert ezt a bizonytalanságot nem birom elviselni tovább. 772 1| a folyosón...~ ~A gróf (bizonytalanul): Volna egy másik mód is...~ ~ 773 1| ezredes kitünő ciceronénak bizonyul: Baedeckert megszégyenítő 774 1| a fáradság hiábavalónak bizonyult: még azt se sikerült megtudnia, 775 2| Ő fensége távirati úton bízott meg, hogy a szentjánosi 776 1| akik az istennél is jobban bíztak benned. És te huzódoztál 777 1| diszkréten visszavonulnánk...~ ~Biztatólag hunyorgatott a grófra, aki 778 2| hegynek, a tanító azzal biztatott, hogy fenn, valamelyik vincellérházban 779 2| sötétebb lett. A segédtanító biztatta Somogyi Dánielt:~ ~- Nyugodjék 780 2| jártak itt megyei urak, biztattak bennünket frányával, amerikai 781 1| hogy puszta idegesség, de biztonság okáért nem fog ártani, ha 782 1| sietve félretolja. Miután biztonságba helyezkedett, félrehúzza 783 1| megtisztelt. Akármiről van szó, biztosíthatom róla, hogy nem kell tartania 784 1| dadogta:~ ~- De szívem, biztosítlak róla, hogy te vagy az egész 785 1| és nem lehet-e majdnem biztosra venni, hogy szólni fog? - 786 1| belémszeressen.~ ~Mariska: Oh, csak bizza rám és nyugtassa meg a lelkiismeretét.~ ~ 787 1| sápadt leány felügyeletére bízza.~ ~- Helyesli, hogy egy 788 1| neuraszténiások forgatták a Fliegende Blätter régi évfolyamait, de Villányi 789 1| szinte félálomban kért egy blankettát a rács mögött ülő hivatalnoktól 790 1| kiszinesedett, sőt a délelőtti blúzaimat is kezdem kinőni, pedig 791 1| fiatal nő mohón nekiesett a blúzának, pár mozdulattal ledobta 792 2| verandáján ül rózsaszínű blúzban, egészen közönyös az én 793 2| készült, spanyolszabású blúzokat és gyönyörű, hófehér köténykéket. 794 1| néhány álmos konfliskocsis bóbiskolt; a fiatal asszony beült 795 1| eltompult, a kalauz maga is bóbiskolva üldögél a kocsi sarkában. 796 1| A főpincér (szerényen): Bocsánatot kell kérnem a méltóságos 797 1| bájos feleséged kedvéért bocsáss meg annak a szegény teremtésnek, 798 1| ködbe, mely a szemei elé bocsátkozott. Villányiné titokban a grófhoz 799 2| gyűlölte az axiómákat, az ókori bölcseket, az olvasókönyvek tanácsait 800 1| titokzatos hatalmak már a bölcsőben eljegyeztek velem. Nem érzi, 801 2| fiatal hölgyek, akiknek bölcsőjét egy-egy királyi kastélyban 802 2| ezelőtt jött az istentelen bogár, nekiesett a szőlő gyökerének 803 2| megszünt minden nesz, a kis bogárhátú házikók hallgattak a nyáresti 804 2| rendetlen, hanyag, felületes bohém gondolkodásával járta az 805 2| felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta, mint ahogyan 806 1| megsokallom. Az élet királyi módon bőkezű volt hozzám: minden beteljesedett 807 1| végighallgatta az udvarlói bókjait, de magában elkeseredve 808 2| kékelltek a zamárdi part bokrai. Délfelé még lebegett egy 809 2| körszakállas ember állt a bokrok között, kampós botjára támaszkodva. 810 1| derűs, apai mosollyal nézi a boldogságában szinte könnyező leányt, 811 1| tőle, hogy ártatlan emberek boldogságán marakodjanak. Az országutat 812 1| kell még több az emberi boldogsághoz? Villányi tanárt, amíg most 813 1| mégis hiányzik valami a boldogságomból: az, hogy az én régi Mariskám 814 1| tartja, hogy én itt a nagy boldogságommal eldicsekszem, - pedig nincs 815 1| láncol, nem érdemli meg azt a boldogságot, melyet az asszonyok szerelme 816 1| Azt hiszed, elég nekem a boldogságra, hogy az ünnepelt uram felesége 817 1| aludj jól és álmodj arról a boldogságról, mely a mai végtelen éjszaka 818 2| asszonyom, bocsássa meg, hogy a boldogságukat megzavarom... A fenséges 819 1| kifosztogatja s az asszonyokat boldogtalanokká teszi, nem veheti büntetlenül 820 1| méltóságos tanár úr...~ ~A tanár (bólint): Oly szép a meséje, hogy 821 1| szemmel.~ ~Mariska meghatottan bólogatott, Villányi pedig elérzékenyülve 822 1| bájos, csacsogó, szomorú kis bolonddal, aki szentimentális ragaszkodással 823 2| eddig, hogy csak az ifjuság bolondítására valók... Míg odakünn elszántan 824 1| legöregebb embereket is magába bolondítja a táncával. Odabenn ájultan 825 1| képmutató madonnaarcokkal bolondítják el az ártatlan, nagy fiúkat. 826 1| Maga is e rajongó kis bolondok közé tartozik, úgy-e kedvesem? 827 1| ha ezeket a rajongó kis bolondokat leleplezem? A szép kolléganőim - 828 2| kacérul) az se volna csuda, ha bolondot tennék, mikor az uram nem 829 2| behúnyni a szememet. Mindenféle bolondság járt a fejemben, de hajnal 830 1| Magriny-ben látott először, azóta bolondul értem, talán feleségül is 831 1| bájosabb férfival, s ha nem bolondulna annyira az uráért, hát gondolkozás 832 2| kapni bármelyik hangszeres boltban...~ ~- Nos? - kérdezte Peyer 833 1| vasas tölgyfakapu, mely a boltíves előcsarnokba vezet. Az előcsarnok 834 1| petroleumlámpással világított boltocskára, melynek ajtaján egy papucsos 835 1| félálomban elolvasta a boltok cégtábláit, megbámulta a 836 1| nem megyek a konkurrens boltoshoz.~ ~A beszélgetés megszakad, 837 1| Kezüket csókolom, szép boltosnék! Maradt-e még valamijük 838 1| járjak minden belvárosi boltot. A gróf úr társasága mindenesetre 839 1| havas belvárosi utcákon, ha boltról-boltra, szabónőtől-szabónőhöz futhatnék 840 2| gyakorlatban? - míg én egyedül bolyongok az élet göröngyös útjain! 841 2| Néhány év előtt sokat bolyongtam a Balatonon. Nekem is, mint 842 1| könyvet végigtanulja? És boncol is, nem fél a halott emberektől? 843 1| egyszerre elfeledkezik a boncolóasztalról és az emberi test csodáiról 844 1| leszek.~ ~A tanár: És a boncterem? A halottak? A hideg emberek, 845 1| szívében temetési muzsika bongott és gyászdalok akkordjai 846 2| felém nézett, aztán sikoltva bontakozott ki Andor - vagy Gyurica? - 847 2| fehérnemű-kereskedőhöz, egy borbélyhoz, egy cipősboltba. Egy pár 848 1| tenné, mert ugyancsak rossz bőrben van. Az ilyen fiatal teremtéseknek 849 1| nippszekrényekben láthat az ember. Bordeauxvörös, aranydíszítésű frakkjaik 850 1| valamiképp összehúzódni a nagy bőrfauteuil mélyében, hogy legalább 851 1| szemükkel rámerednek, az óriási bőrfauteuil-eket, melyek szinte öntudatos 852 1| padmalyig zsúfolva volt fekete bőrhátas könyvekkel s szomorúan állt 853 2| barátságos fiatalember...~ ~A borítékon e szavak állottak: PEYER 854 1| elefántcsontszínű, angol borítékot látott az előcsarnok asztalán. 855 2| alól, bele a ködös, dérrel borított vidékbe, amely a budai hegyek 856 1| akinek arcát sűrű fátyol borította. Az autó egy szempillantás 857 1| a padmalyig megtöltik, a bőrkötéses, feketehátas, aranynyomásos 858 2| mondják, megbuktatta megint a borosüveget. Talán nem maradt neki több 859 1| katonai díszben, rózsaszínűre borotválva, ajkai fölött az udvari 860 1| szemmel olvasta végig a borravalóiból megszerzett antiquár-könyvek 861 1| fekete könyvhátak, a nagy bőrszékek, a szobrok és képek, melyek 862 1| asztalkát, meggyújtja a borszeszt a szamovár alatt, újabb 863 2| belenyúlt egy széthúzható bőrtarsolyba és tíz darab újdonatúj ezresbankót 864 2| csatokkal kivert fekete bőrtáska jelenik meg a nyilás előtt. 865 2| amerikai vesszővel, de ettől a bortól már nem lesz nedves az én 866 1| vágytól, hogy a nyakamba borulj, mint ahogy én is meghalnék, 867 2| édesszavú lantján kivül. Jöjjön, boruljon hát térdre és csókolja meg 868 1| rossz néven se venné, ha én borulnék ő helyette a maga nyakába...~ ~- 869 1| ma ennek, holnap amannak borultam a nyakába, többet aludtam 870 1| Mindent unok és mindentől borzadok itt, ha elképzelem, hogy 871 2| rézkapcsos főkönyvek közül. Oly borzalmasnak tetszett neki az a gondolat, 872 1| Szegény kis asszony, mily borzasztóan szenvedhettél!~ ~Mariska: 873 1| titokzatossággal tátongott feléje a borzongató téli alkonyatban. A következő 874 1| bírják...~ ~Villányiné egy borzongó pillantást vetett a földön 875 1| nem enyhítette. Már szinte borzongott a magányos sétakocsizásoktól, 876 1| foga vacogni kezd s kezét borzongva az arca elé emeli.~ ~A tanár ( 877 1| házaspárt oly nyugodt és bőséges jólét vette körül, aminőről 878 1| egyszerre úgy érezte, hogy a bosszuálló végzet eszközévé lett. A 879 2| végigélvezett a darabból, bosszusan, a kötelességtől iszonyodva 880 2| a bokrok között, kampós botjára támaszkodva. Giovanni figyelmeztetett 881 1| ifjú és öreg milliárdosok, botránypörökbe keveredett királyleányok 882 2| mert az ügyelő, egy hosszú bottal, a színfalak mögül fejbecsapta 883 1| párisi vagy szentpétervári boulevardokról.~ ~- Azt hiszem, nem kellene 884 1| emberi test tesz hívőkké. Bravó, kis leány. Ezért megérdemli, 885 2| matrózok, kik tavasszal Braziliáig járnak a Lloyd hajóin, az 886 2| szerzeteseket, akik ötszázéves breviáriumokat forgatnak, s a tél fehér 887 2| éjjeliszekrényemre. Én és Brigitta asszony - a gazdasszonyt 888 2| a gazdasszonyt okvetlen Brigittának képzelem - versenyt fogunk 889 1| kifehérlő válla, mely körül a brilliánsok tüze sziporkázott, annyira 890 1| benyomását kelti, a dekolletált, brilliánsokkal csillogó nimfák mellett, 891 2| táján várta az alkonyati brise-t, olykor egy ezüstös ponty 892 1| utazásából. Állítólag gyanus Bronchitis-tünetek miatt utazott le Sziciliába, 893 1| földig érő tükre előtt, mely bronzszínben fénylő hajkoronáját, lágy 894 1| a maga életében? Azt is brutálisnak tartja, hogy egy szép asszonyt 895 1| képest) most kénytelen vagyok búcsut venni magától, mert az a 896 1| lesütötte a szemét, mikor a búcsúzáskor kezet szorítottak egymással, 897 1| a helyéről és hajlongva búcsúzik a minisztertől, aki a kezét 898 1| asszonnyal, s mikor utóbb, rövid búcsúzkodás után, távozni készült, szerényen 899 1| aki a mellényzsebéből fél Budapestet kifizethetné. Engem a Magriny-ben 900 1| játékház zöld asztalára. A budapestiek, akik fölismerték, elképedve 901 1| hatszáz kilométernyire leszek Budapesttől s csak a távolból gondolok 902 1| ezelőtt vette meg ezt a budavári palotát. Ez a ház valamikor 903 1| üvegszemei virrasztottak. Buddha jóakaró részvéttel nézett 904 1| foglaltak a zöld tűzben égő Buddha-szobor alatt, melyet gazdag pálmagrupp 905 1| boldogtalanokká teszi, nem veheti büntetlenül ajkára a mi édes, ártatlan, 906 1| vele! Utóvégre egy kicsit büszkének is illenék lennem, hogy 907 1| vonásain, de Villányiné sem büszkeséget, sem felindulást nem árult 908 1| aki valaha egy hercegnő büszkeségével fogadta tánciskolái gavallérjainak 909 1| ilyenkor mosolyogva, apai büszkeséggel nézte a csöndesen pihegő 910 1| komoly szeme ragyogott a büszkeségtől és a karja lágyan és ragaszkodva 911 1| kezek egy-kettőre gazdag buffet-t varázsoltak az egyik gömbölyű 912 2| cseppentette volna valami bujazöld mezőség közepére. Somogyi 913 2| pepecselt, majd a konyhát bújta, majd a spájzban mérte a 914 1| És éjszakánként egymáshoz bujva fogjuk hallgatni a hullámok 915 1| unokája esetleg meg fog bukni az iskolában, akinek még 916 1| volna értelme, hogy nagy bűnbánatában éhen haljon.~ ~A gróf: Megengedi?~ ~ 917 1| se gondol semmi rosszra. Bűnbánatom jeléül fogadja el tőlem 918 1| valaki...~ ~Gyöngéden és bűnbánattal kezet csókol, s olyan arcot 919 1| az övéhez simult, mint a bűnbánó gyermeké, aki fájdalmas 920 1| a halála lesz, ha a fia bűnbánólag vissza nem tér hozzá. Elhatároztam, 921 2| fölnyitották s e percben egy bundába burkolt fiatal nő közeledett 922 1| havas háztetők, a városi bundákba burkolt férfiak, a villamosok 923 1| előszobába s maga segíti föl rá a bundát, melybe a fiatal asszony 924 1| halandók közül. Most is bűnnek tartaná, ha munkaidejéből 925 1| viszonyról, hanem egy régi bűnről van szó, melyet a drága, 926 1| lefüggönyzött, éjszakai álmukba burkolózó ablakok mellett. A hálókocsi 927 1| romantikus álmok felhőfátyolába burkolózva járt a kisváros utcáin, 928 1| köpönyeget az előszobából): Burkolózz be, - majd mindjárt csöngetek, 929 1| mellett ült, almát sütött, burnótozott és a jó szerencsét várta. 930 2| Klárika, aki egy idő óta búsan törölgette a kredencet és 931 1| rosszak voltak az emberek? Ne búsulj, kicsikém, most már minden 932 1| amennyiből a rendelőszoba butorait megvehette, a sivár ebédutáni 933 1| Bujkálva surrantál be a piszkos bútorok közé, melyeknek szaga ott 934 1| különös képekre, az ósdi butorokra, a megtompult tükrökre, 935 1| felvilágosításokat ad a butorokról, a gobelinekről, az elmult 936 2| pedig feltűrte az ujját és buzgón foglalatoskodott a szeszforraló 937 1| teremtésről, akinél Mentonetól Cannesig se találtam még szebb és 938 1| pletykát elmesélsz nekem, amit Cannestól Mentoneig összeszedtél.~ ~*~ ~ 939 1| hirtelen feltünt a nizzai Casino Municipal-ban s ezer rubeles 940 2| mint valaha a dalosajkú Catullus kedvese, hanem selyemből 941 2| vagytok mindennek az okai, ti céda, nyomorult teremtések!~ ~ 942 1| vannak percek, amikor még a cégjegyzett szentek is megfeledkeznek 943 1| félálomban elolvasta a boltok cégtábláit, megbámulta a fejeket, melyek 944 1| melyek tipegve haladtak a cél felé, zsibongó tereken, 945 1| Nem mondaná meg, hogy mi a célja velem? Azt már látom, hogy 946 1| Waldeckeknek, akik még Benvenuto Cellinit is a barátaik közé számíthatták. 947 2| statisztálással keresett, célszerű beosztással ezerforintos 948 2| lelkifurdalások közt gondolt léha, céltalan életére... Nem volt valami 949 2| keresztnevén szólítom) határozott célzásokat tett, hogy az esetben, ha 950 1| esett össze, mikor a Mariska ceruzával írt levelét végigolvasta.~ ~„ 951 2| kivette zsebéből hímzett, chagrinbőr tárcáját s az ezresek kacér 952 1| Gerta, aki előbb csábító charmemal adta a háziasszonyt, leült 953 2| fölemésztettek tegnap óta a ruhák, a chevreaux-cipők, a cilinder, a nyakkendők 954 2| cipősboltba. Egy pár igazi chevreaux-cipőt szeretnék vásárolni hamarosan...~ ~ ~ 955 1| most egy szentimentális Chopin-valcert játszott, s a nemesen szomorú 956 1| szemmel, ami egy alattomos cicához tette hasonlóvá.~ ~- Ha 957 1| fejecskéket, amelyek álmos cicák módjára hozzásimulnak.~ ~ 958 1| megkapta. Kell ám a kis cicának olyan doktor, aki minden 959 1| végighalad. Az ezredes kitünő ciceronénak bizonyul: Baedeckert megszégyenítő 960 2| gondolatra, hogy a szekrényeket cifra csipkékkel szegélyezik, 961 2| rendezik be életüket. Mit cifrázzam soká, t. olvasók: hősöm 962 2| meggyújtotta a szivarrudat és míg a cigány feléje hajladozva húzta 963 2| tejbetúrót egyenek ebédre s egy cigaretta füstjébe fújják aznapi vacsorájuk 964 1| várja a pillanatot, mikor a cigarettákat előveszem. Az attasé-külsejű 965 1| napján is kocsisbort iszom. A cigarettákból azonban veszek, mert csakugyan 966 1| A gróf: Hogy állunk a cigarettákkal?~ ~Villányiné: Ebben a cikkben 967 1| ha égő gyufát tarthat a cigarettám elé. Az egyik sarokban, 968 2| aki naphosszat a lakásán cigarettázik, ez, teringettét, nem tartozik 969 1| leányon.) Nem szokott maga cigarettázni, ha egyedül van?~ ~A leány: 970 1| nincs a raktárukon? Ez a cikk igen kelendő szokott lenni 971 1| cigarettákkal?~ ~Villányiné: Ebben a cikkben végeladást rendezünk; tízezrével 972 2| azonban másnap reggel hosszú cikket irt az előadásról s fejtegetései 973 2| ruhák, a chevreaux-cipők, a cilinder, a nyakkendők és a vacsora. 974 2| költő úr...~ ~Jenő letette a cilinderét, helyet foglalt az egyik 975 1| igen van.~ ~Mikor a tanár, cilinderével a kezében, eltünt az ajtónyílás 976 2| csináljunk?...~ ~Mikor a három jó cimbora a Rémadaghoz címzett vendéglőben 977 1| méltóságos Villányi tanár úr címén. A levél január 17-én kelt, 978 2| sokszorta tekintélyesebb cingulust viselt, mint egy káptalani 979 1| megmártogassam magamat. Az eső a maga cinkostársa, - napfényes időben eszembe 980 2| fog reám, hogy diadallal cipeljenek be a helységbe, ahol az 981 1| nélkül pallos alá kellene cipelni. Ezzel olcsó és nagyszerű 982 1| jár? Ő lépett volna selyem cipőcskéjével a sárba és piszokba, ő, 983 1| egyik se méltó arra, hogy a cipőd szalagját csokorba kösse. 984 1| megmozdult, szemét a levegőből a cipőjére sűlyesztette, majd lapozgatni 985 1| melynek hullámai az ő fehér cipőjét se hagyták érintetlenül. 986 2| fehérnemű-kereskedőhöz, egy borbélyhoz, egy cipősboltba. Egy pár igazi chevreaux-cipőt 987 1| korridorjára időtől barna, cirádás szárnyasajtók nyilnak, melyeknek 988 1| rá, hogy német regényből citált, mert a távoli világokban 989 2| frivol asszonyai lelkesedve citálták egy-egy érdekes mondását, 990 2| vártam a jövőtől? Átkoztam a civilizációt, mely az ő nagy erejével 991 1| százezreket, mintha a császárok civillistája állt volna rendelkezésére. 992 1| asszony Villányi tanárné, a civilruhás úriember Harzburg-Waldeck 993 2| a jó vacsora után, Henry Clayját vagy drága Upmannját szíva, 994 1| szalonba és gyorsan kiitta a cointreau-ját.~ ~- Azt is mondhatnám, 995 1| van megbízva, idelátszik a Cote d’azur napfénye s a kövér 996 2| a pénz és a tízforintos couvert, én az én régi, kicsiny 997 2| Az ezresek kacér hölgyei csábítólag néztek a halavány Jenő felé.~ ~- 998 1| melyből megtudtam, hogy csábítóm már valahol a tengeren jár 999 1| könnyelmű férfiak annyira csábítónak találtak, meredten, majdnem 1000 1| műkincsek iránt való rajongása csábította a palotába s hogy ez a levegő 1001 1| a sok gonosz bácsi el ne csábítson. Maga, aki annyira tiszteli