IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Villányi Professzor Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1002 2| fölborzolt haját.~ ~- Látja, kis csacsi, - mondta, - nem kell tréfálni 1003 1| a szívem!~ ~A tanár: Kis csacsim, nincs semmi okod rá, hogy 1004 1| gyerekes, de szeretetreméltó csacsiságokat beszél s a vacsora vége 1005 1| egynemű lénynek ezzel a bájos, csacsogó, szomorú kis bolonddal, 1006 1| építőmesterrel...~ ~Oly vígan csacsogott, mintha arról lett volna 1007 1| jámboréletű szentekre, akik csákót és aranyos atillát hordanak.~ ~- 1008 1| bécsi hadjárat után. Mikor a család kihalt, az épület dobra 1009 2| helységben. Férfiú nem lévén a családban, abban állapodtunk meg, 1010 2| értesítés ment, Márta néni egész családja várakozni fog reám, hogy 1011 1| kedvéért szakított boldogtalan családjával. Két év mulva - mikor édesapja 1012 1| emberiséget! Nincs uram, nincs családom, mert a betegek mindent 1013 1| tulajdonságot, hiszen az én családomban minden asszony csak földresütött 1014 1| régi estén, amikor az egész családommal szakítottam. Magam se nagyon 1015 2| alkalmatlanok igen tisztelt családomnak. De mivel tudom, hogy ön 1016 1| lett az egész országban, a csalhatatlan és mindenható tudomány szimbolumává, 1017 1| a szép szemébe könnyeket csalt volna? Érezte-e már valaha, 1018 1| éppen az ellenkező túlzásba csap át: minden ok nélkül szenvedélyesen 1019 1| látom, hogy valami borzasztó csapásról van szó...~ ~- Hát nem kapta 1020 1| az eső lankadatlan erővel csapkodja a rézcsatornát és egy távoli 1021 2| Néhány pillanatig szótlanul csapkodták a kártyákat, de egyszerre 1022 1| melyek a part kősziklájához csapódnak.~ ~A tanár: Igen.~ ~Villányiné: 1023 2| tiszteletemre nagyszerű vacsorát csaptak, amelyet a környék összes 1024 1| a százezreket, mintha a császárok civillistája állt volna 1025 1| Villányi Mariskától s a csatakos őszi időben végigsétált 1026 2| elrongyolt...~ ~A közös csatangolások napjaiban barátkozott össze 1027 1| utódjává lesz a villogó szemmel csatangoló őshímnek. A szerelemhez 1028 1| mint a katonáé, aki a véres csatatérről visszatért.~ ~Villányiné: 1029 1| bécsi pályaudvarhoz, hogy a csatlakozást le ne késsem.~ ~Villányiné ( 1030 1| a szép asszonynak, majd csatlakozik a király kiséretéhez s eltünik 1031 2| Fehérváron és Kiscellen, a csatlakozó vonalaknál ügyelni fog reám, 1032 2| egy négyszögletes, ezüst csatokkal kivert fekete bőrtáska jelenik 1033 1| eszeveszetten rohant szűk csatornáiban, mielőtt Villányi tanár, 1034 1| engem, az ágról szakadt kis csavargó-leányt komolyan vesz. Mindez oly 1035 1| mely a legmegrögzöttebb csavargóban is fölkelti a vágyat a tűz 1036 1| még azt az anyátlan kis csavargót is, aki csak gyermekmeséiből 1037 1| drága pénzen haszontalan csecsebecséket, a király is meglátogatta. 1038 1| nem azért, mintha ez a csekély munka a terhére volna, hanem 1039 1| nyúlt az ételhez s ez a csekélység az aggódó tanárt annyira 1040 1| melynek ajtaján egy papucsos cselédleány szaladt ki. Eszébe jutott 1041 1| palotám Parisban, van autóm, cselédségem, ékszerem, mi hasznom lenne 1042 1| külön kis palotát, autót és cselédséget tart s ékszerdobozában félmillió 1043 2| surranni a lakásába, a vén cselédszerzőné, akitől a szobácskáját bérelte, 1044 1| jóformán nem tudtam, mit cselekszem...~ ~Villányiné (könnyes 1045 2| mulva, az köllenék csak. Nem cselekszi velem azt az Isten, hogy 1046 1| anélkül, hogy tudta volna, mit cselekszik, beült a sikló kis kalitkájába, 1047 1| szokás, hogy a kisasszony csemege után a gyermekekkel együtt 1048 2| vacsoráját, de később, a csemegénél fölengedett.~ ~- Igazán 1049 1| önérzetével alkotta meg dilettáns csendéleteit. A regényes nevű fiatal 1050 1| a nagyszerű ember vidéki csendőrkapitány volt, de már tíz éve a saját 1051 1| s a hangja oly idegenül cseng, hogy maga se ismer rá): 1052 1| havas utcákra, melyeken csengős orosz tarantászok suhannak 1053 2| olyan volt, mintha egy festő cseppentette volna valami bujazöld mezőség 1054 2| akiről verseket irnak, egy cseppet sem különb, mint az olyan 1055 1| azonnal, mielőtt a bátorságom cserbenhagyna.~ ~A leány szótalan megdöbbenéssel 1056 2| megcsalt, akit a szeretője cserbenhagyott? Ő a művészben nem látja 1057 1| inkorrektséget.~ ~Klári, cserbenhagyva egy pillanatra a piktorait, 1058 2| ha lantját elhozza érte cserébe...~ ~A poéta kidülledt szemekkel 1059 1| voltam, aki eleven férfival cseréli föl a beszélő bábuját. Egy 1060 1| pillanatnyi habozás nélkül cserélnék magával s a pálmákat, Pault, 1061 1| kandallóhoz, melyben pompás cserfa-tűz ég. Mariska elővett valahonnan 1062 1| kályha körül, melyben jókedvű cserfalángok lobognak. A szomszéd szalonban 1063 2| Tamáshegy alján. A kis parti csermely mellékén alig járt valaki, 1064 1| kávé aranyvirágos japáni csészécskében áll előttem, az asztalka 1065 1| kikanalazza a cukrot a csészéjéből s álmosan, jókedvűen nyújtózkodik, 1066 1| keztyűs katona negyedóráig csevegett a szép asszonnyal, s mikor 1067 1| legközönségesebb dolgairól cseveghetek magával. Hogy a karjaimba 1068 1| adnék érte, ha tíz percig cseveghetnék vele! Utóvégre egy kicsit 1069 2| Szivarra gyújtottak, csevegtek; Klárika pedig fölállt a 1070 1| háztetőkön régimódi szélkakasok csikorognak. Ez már a hamisítatlan középkor 1071 1| megnyomta a fehér gombot, a csilingelés végigjárta a folyosót, a 1072 1| fákon fantasztikus virágok csilingelnek, mint a jó gyermekek tündérmeséiben. 1073 1| a horizont legfényesebb csillagait is. A laikusok csodákat 1074 1| egy zilált külsejű katona csillapítólag így szól hozzá:~ ~- Asszonyom, 1075 1| selyembutorai fölött megreszketnek a csillár lángjai, távolabbról idelátszanak 1076 1| közömbösen siklott végig a hall csillárján és gobelinjein, hogy aztán 1077 1| dolgozószobájában, fel vannak gyújtva a csillárok, de az úr is, az asszony 1078 1| a fátyolfelhőkbe burkolt csillárokra, a középkori vitézek ruháira, 1079 1| lelkében a gyermek naiv álmai csillognak, de maguknak nincs álmuk, 1080 1| és a villa vaskerítésén csillogtak az aranyos lándzsavégek. 1081 1| frizurájával, ékszerektől csillogva meredt a tükör lapjára, 1082 1| gyermekeim épp úgy a nyakadba csimpaszkodnának, mint te valaha az enyémbe, 1083 1| magát s annyi forgalmat csinál az ékszerkereskedőknél, 1084 2| darabig, hogy a vitorlákkal csináljon valamit, de később lemondólag 1085 2| aztán megbeszéljük, hogy mit csináljunk?...~ ~Mikor a három jó cimbora 1086 1| A tanár: Mit szokott csinálni, ha egyedül marad? Vacsora 1087 1| professzor mentegetőző gesztust csinált s mosolyogva mutatott a 1088 2| elbeszélgettünk egy-egy csinosabb fiatalember felől. Sőt még 1089 1| megtisztelt, most délutánonkint csinosan kiöltözködve sürög-forog 1090 2| köténykéket. A pap pedig, aki a csintalan tündérkét tizennyolc évvel 1091 1| látszott: a leány olcsó csipkeblúzt, rövid kabátot viselt, a 1092 1| vörösbe játszó frizurája, csipkéi közül kifehérlő válla, mely 1093 2| hogy a szekrényeket cifra csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot 1094 1| pár perc mulva két fehér csipkeruhába öltözött aprósággal tért 1095 2| Klárika oly halálos rémülettel csípte meg az ura karját, hogy 1096 1| hogy a szabadságát egy csitri leány kedvéért föláldozza. 1097 2| sülyedni szégyenletemben...~ ~- Csitt... itt van a huszár...~ ~ 1098 1| boncolóasztalról és az emberi test csodáiról s az asszony veleszületett 1099 1| napról-napra megismétli a biblia csodáit. Micsoda gyönyörű, színes, 1100 1| lapjára, melyből - csodák csodája! - egy rózsásarcú, bájos, 1101 1| tükör lapjára, melyből - csodák csodája! - egy rózsásarcú, 1102 1| csillagait is. A laikusok csodákat meséltek róla, kartársai 1103 1| naivszemű, igénytelen és csodalátású gyermek az ő tudatában a 1104 1| Csodálatos!~ ~A gróf: Mit talál csodálatosnak?~ ~Villányiné: Hát csakugyan 1105 1| percben már magához tért csodálkozásából s a tanár hideg, érzéketlen 1106 1| rendelőszobájából, nagy csodálkozására Villányi Mariskát is ott 1107 1| hogy pár pillanatig néma csodálkozással nézett a gyönyörű teremtésre.~ ~- 1108 1| nyujtja, az arca jókedvű csodálkozást szimulál, de titokban aggódó 1109 1| A méltóságos úr joggal csodálkozhatik, hogy itt lát, de ha megtudja, 1110 1| a hugocskáim. Nem szabad csodálkoznia, hogy még sohase látott 1111 1| bendőjét megtölthesse? Nem csodálkozom rajta, hiszen valamennyien 1112 1| asszonyszemen át belelát a csodaszép emberpárduc lelkébe, mintha 1113 1| kezelte, most váratlanul csődöt mondott. Alice kisasszony 1114 1| egész délután valóságos csődület van s innen-onnan a rendőrség 1115 2| szomszéd vármegyékbe. Olyan csönd van itt szeptember derekán, 1116 1| nyaka köré fonódik és a csöndben, mely a szobára borul, lassan 1117 1| házra holt és kisérteties csöndesség borult. Ekkor újra és újra 1118 1| sóhajtott föl a külvárosi utca csöndjében:~ ~- Miért nem haltál meg, 1119 1| havasi falvak alkonyati csöndjét idézi föl a magányos sétáló 1120 1| szerelmesek történetét.~ ~A gróf: Csöngessek az inasnak, vagy megelégszik 1121 1| széppé tegyen. Most azonban csöngessen az inasnak, mert magam is 1122 1| jó, forró teát kapjon.~ ~Csönget az inasnak, teát hozat s 1123 1| Burkolózz be, - majd mindjárt csöngetek, hogy teát hozzanak.~ ~Villányiné ( 1124 2| fekete zugolyban, mely csöngetés, zakatolás s éles füttyhangok 1125 1| oszlopai düledezni készülnek. Csöngetésére maga Jánossy úr nyit ajtót, 1126 2| mikor maga az előszobában csöngetett...~ ~- És a százkilencvennyolc 1127 1| volt, hogy idejövök, már csöngettem is az előszoba ajtaján, 1128 1| kis keze remegve tapadt a csöngetyű gombjára. Éles, átható berregés 1129 1| hangja, mely a mesebeli csöngetyűt juttatta az emberek eszébe, 1130 2| szólt, - de akkor már alig csöppent egy-két hordóval. De tavaly 1131 2| hullámzott a pinceház körül, a csövek hosszú levelei most kezdtek 1132 2| gyerekre, aki a felesége csókjait is egy lusta óriás jóakaratával 1133 1| finom, szép kezét millió csókkal halmozza el a maga szegény 1134 2| ér egy igazi, kifizetett csóknál. Érezheti-e egy gazdag ember 1135 1| idegen férfi nyaka köré, a csókok mámora az arcába csapott 1136 1| nappal ezelőtt is bűnös csókoktól és ölelésektől lett mámorossá. 1137 1| tudniillik a barátom, akinek csokoládégyára van Normandiában s aki a 1138 1| királynő leereszkedésével csókolják homlokon. Maga egy szörnyű 1139 1| így szólott hozzájuk:~ ~- Csókoljátok meg a nénit, - ő épp úgy 1140 1| feltápászkodnak s illedelmesen kezet csókolnak a szüleiknek. Villányi annyira 1141 1| drágám, hogy az uniformisa csókolnivaló. A férfi, aki benne van, 1142 1| asszony, aki más nevében csókolózik, igazán nem követ el semmi 1143 1| mikor ő nagysága véletlenül csókolózni akar. Nem találod furcsának, 1144 1| előtted már száz gyalázatos nő csókolózott, jobban érezted magad, mint 1145 1| megbocsátani nekem? Hát még most se csókolsz meg, mikor halálos betegen 1146 1| szerelmesen össze-vissza csókolta.~ ~- Úgy-e, nem feledkezik 1147 1| hogy a cipőd szalagját csokorba kösse. Ilyen vállat és ilyen 1148 1| reggeltől-estig skatulyákkal és csomagokkal kóborolt a nagyváros utcáin, 1149 1| maradunk, - André már ma reggel csomagolni akart, - használjuk föl 1150 1| tovább nem maradhatok, mert csomagolnom kell. A vonatom ugyanis 1151 2| horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon a partra. Úgy is tettünk, 1152 1| Alice: Apu, összetöröd a csontjaimat!~ ~A kis Jancsi: Netem isz 1153 1| odavilágított a vastag orvosi könyv csontvázaira. A tekintélyes professzor, 1154 2| apró zalai falvak: Arács, Csopak, Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, 1155 2| talján bort mérnek, Arácson, Csopakon, Eőrsön nem terem más, mint 1156 1| ablakokon s a fanatikus kis csoport közepén magát az apostolt, 1157 1| pillantást vetett a bájos csoportra, majd mosolyogva tartotta 1158 1| a rablók járják, az éhes csordák, akik piros asszonyvérrel 1159 1| a szívembe látnál, mely csordultig tele van az arcoddal, a 1160 2| vénségemre, mint egy halinás csősz. Nemrégiben jártak itt megyei 1161 2| hozzá kacérul) az se volna csuda, ha bolondot tennék, mikor 1162 2| ablaknál?~ ~A hímzett kötény csücske nedves lett a leomló könnyektől - 1163 1| ott leszek Münchenben és csütörtökön délben telefonálni fogok 1164 1| hideg és szív nélkül való csúfolkodásban merül ki?~ ~Mosolyogva, 1165 1| pillantva, válaszolt:~ ~- Hiába csúfolódik, csakugyan beteg voltam 1166 1| a lámpákat, a helyiséget csukni készültek, de a társaság 1167 1| bocsássa meg nekem, hogy ilyen csúnyán viselkedtem, holott tudom, 1168 2| még Budapesten, s mióta a csurgói preparandiát elvégezte, 1169 1| A villák fehérek, mintha cukorhabból készítették volna őket, 1170 1| akik valaha a délamerikai cukorültetvényeken dolgoztak. És ez, sajnos, 1171 1| hogy holnap kora délután a cukrászdában találjam, - addig ne töprengjen 1172 1| A barátnőinél nem jár, a cukrászdájában hetek óta nem látták, a 1173 2| main top sail-en, s kis cutte-runk pár pillanat mulva a tó 1174 1| asszony meleg pillantása oly dacossá és idegenné lett, hogy a 1175 1| szerelemről, aki egy fiú komor dacosságával vágott utat magának az életen 1176 1| kilencesben egy öreg szerecsen dada aludt, akit Königswart grófné 1177 1| Königswart grófné szerecsen dadája.~ ~A gróf (ugyanazzal a 1178 1| Königswart grófné szerecsen dadáját.~ ~A gróf: Egyedül vagyunk, 1179 1| aludjék jól! Álmodjék az öreg dadáról, akiről még máig se birt 1180 1| Gärtner kisasszony - némi dadogás után - kijelentette, hogy 1181 1| ezt az egyetlen szót birja dadogni): Igen.~ ~Lefekteti a gyermekeket, 1182 2| kérem, - szólt a kis poéta dadogva.~ ~- Ön, mint tudomásomra 1183 1| egyiptomi hôtelben és a nilusi dahabijé-n. Mindenesetre van bennem 1184 1| állítólag még az öreg Törököt dajkálta, de oly frissen és életvidáman 1185 1| említené többé ezt az ostoba dajkamesét. Hiszen a világon sincs 1186 1| emlékeztet, még érdekesebb, mint daliás huszár-uniformisában): Végre!~ ~ 1187 2| Ilyenkor Giovanni, az én dalmát matrózom, gyorsan igazított 1188 2| ifjuságát?... A pacsirta vígan dalol a levegőben - és ön úgy 1189 1| könnyelmű kis nő, aki eddig dalos ajakkal járta a világot, 1190 2| peplumot, mint valaha a dalosajkú Catullus kedvese, hanem 1191 1| damaszkuszi acél; és az országutak dalosmadara ekkor lehúnyja a szemét, 1192 1| tévednek a magamfajta kis dalosmadarak útjába. És a becsületes 1193 1| tükrökben uszályos, hajporos dámák nézegették magukat s a virágvázákban 1194 1| villámgyorsan összevillan, mint a damaszkuszi acél; és az országutak dalosmadara 1195 1| szelesen magához ölelte az öreg dámát.~ ~- Mered mondani, hogy 1196 2| felvonást végigélvezett a darabból, bosszusan, a kötelességtől 1197 1| nyolcvanezerbe számítjuk darabját. Ajánlom, hogy vegyen vagy 1198 1| írást, amely mozaikszerű darabocskákból van összeragasztva): A levél 1199 1| végigolvasott, majd a levelet apró darabokra tépte s szétszórta a Párisi-utcán 1200 1| hogy már közeledem ehhez a dátumhoz?~ ~Az ezredes: Hát bizony, 1201 1| körúton, az Andrássy-úton, a Deák-téren, anélkül, hogy sejtené is, 1202 2| elhatároztuk otthon, hogy december elején kegyesen elküldenek 1203 1| akik itt maradtunk, hogy dédelgessünk és szeretetünkkel körülfogjunk.~ ~ 1204 1| küzdelmet s a gyermekek dédelgetésével igyekszik elvonni magáról 1205 1| lehet, aki kedve szerint dédelgetheti őt s akit ő is a legjobban 1206 1| mindkettőtöket egyformán dédelgethetnélek, ha a kis gyermekeim épp 1207 1| pezsgőt igyék s eközben úgy dédelgeti, mint valami kisbabát, aki 1208 1| Angliából szerződtetett nevelőnő dédelgette. Villányi professzor: ez 1209 2| májusi délutánt követte. A déjeuner-n fényes beszédeket mondtak, 1210 1| meghuzogatták a rövid kabátját.~ ~- Dejünt haza, mejt máj a delet isz 1211 2| magát.~ ~- A tudomány, - deklamálta - a stratégia fontos tételei 1212 1| szobasoron, mely egy színpadi dekoráció hatását teszi. Az otthoniasság 1213 1| Mikor Gärtner kisasszony dél felé hazatért, a levelek 1214 1| mint azok, akik valaha a délamerikai cukorültetvényeken dolgoztak. 1215 1| emberevő farkasról, aki, délben-este szegény orvosnövendékeket 1216 2| be neki a következő nap délelőttjén:~ ~- Sólly Jenő, költő úr...~ ~ 1217 1| aranyfoltoktól csillogó délelőttök után, melyeket a taorminai 1218 1| valamikor drága tavaszi délelőttökön hallottam. Az elmulásába 1219 2| kifizetni az állami adót, a délelőttöt verejtékes munkában tölteni - 1220 1| Dejünt haza, mejt máj a delet isz elhajandoztát, - mondta 1221 1| házak tornyai ragyogtak a délies verőfényben. A szíve valami 1222 2| a név járta a Lipótváros délkeleti részeiben.~ ~A Beatrice 1223 1| gyötrődésnek, melytől a délszaki napsugár se tudta megszabadítani...~ ~ 1224 1| nappalom, mindig csak arra a délutánra gondolok, amikor a maga 1225 1| beszéljen többé soha arról a délutánról! Könyörgöm magának, legyen 1226 2| hat hetet, mely a májusi délutánt követte. A déjeuner-n fényes 1227 1| asszonyságtól, akit asztmája miatt a délvidékre küldtek, de a méltóságos 1228 1| tudták, hogy súlyos lelki deprimáltsága ellen keresett orvosságot 1229 1| rózsaágyak dideregtek a dér alatt és a nyaraló tornya 1230 1| és ekkor egyszerre csak dermedten állt meg az egyik vaskosaras 1231 1| elsápadva, szinte jéggé dermedve tekintett el a szőke hajkorona 1232 2| üvegboltok alól, bele a ködös, dérrel borított vidékbe, amely 1233 2| lyukat megszabadítsak a dérszövettől.~ ~Ez az arrogáns úr azonban 1234 1| teteje fehér volt a hajnali dértől s a tükörfényes aszfaltról 1235 1| nézi a leányt, s az arca derüs fölény, mely semmit sem 1236 1| A két asszony most már derűsebben nézi egymást, a szemük bizalmasan 1237 2| Seiner kais. u. kön. Hoheit des Erzherzogs Oscar.~ ~Klárika 1238 2| szivar pedig, amelyet a dessert után hoztak számára, sokszorta 1239 1| meglepetéséből magához tért, detektivekkel hajszoltatta végig Európán 1240 1| szerelmi kalandokkal foglalkozó detektivhez hasonlított. Az öreg úr 1241 1| volna tehát egy megbízható detektivre, aki azt a rejtélyes hölgyet 1242 1| Jánossy úr!~ ~Búcsút vesz a detektivtől és gyalog megy végig a körúton, 1243 2| várakozni fog reám, hogy diadallal cipeljenek be a helységbe, 1244 2| nyújtotta Klárika asszonynak és diadalmenetben vonult be vele a fürdőszobából 1245 1| szenzációs toiletteért, vagy egy diadémért az aranyszínű hajába, melynek 1246 2| mécseit, a szobrok aranyos diadémjét, a tömjénfüstös atmoszférát 1247 1| hordott, húszezer koronás diadémot tűzött a hajába s gőgös 1248 1| elismerték, hogy Európa legelső diagnosztái közül való. És még harminc 1249 1| határban. A garabonciás diák széleskarimájú kalapot viselt 1250 1| sovány, szögletes, komoly diákarcát, melyen még csak elvétve 1251 1| nyomoruságos gyermekkora, a diákévek millió nélkülözése, a fűtetlen 1252 1| Annyira hasonlít az orosz diákkisasszonyokhoz, hogy szinte odaképzel az 1253 1| égő szemmel mered rá, a diákokat, akik nyitott szájjal figyelnek 1254 2| akasztotta meg a fiatalok dialogját.~ ~- Pardon, most már nem 1255 1| szép a meséje, hogy az öreg Dickens is elvállalhatná. És maga 1256 2| elhaladt mellette, most dicsekedve mondta a barátnőinek:~ ~- 1257 1| pedig húsz év óta elég dicsőségben volt része), eszébe jutott 1258 1| fölnevelhetjük, ha néha a dicsőségében sütkérezünk? Ha mégegyszer 1259 1| város lármája. A rózsaágyak dideregtek a dér alatt és a nyaraló 1260 1| Villányiné: Hideg van és didergek, mintha lázas volnék.~ ~ 1261 1| huszonöt méternél nagyobb differencia. A minap utólértem egy kocsit, 1262 1| a vizsgálatoknál s nekem diktálja a recepteket is, nem azért, 1263 1| önérzetével alkotta meg dilettáns csendéleteit. A regényes 1264 1| együtt, ha látná, hogy este, diner után, mikor végre tisztességesen 1265 2| Jenő fájdalmasan emelte föl diószínű szemét.~ ~- Nagyon sok, 1266 1| nyári naptól, mikor új diplomája volt az egyetlen vagyona? 1267 1| szalonkabátos fiatalember finom diplomatamosollyal hajolt meg az őszinte, fiatal 1268 1| az udvari emberek finom diplomatamosolyával, oly frissen és üdén, mintha 1269 2| tőle húsz forintot, s a direktor példáját csakhamar a társulat 1270 2| lelkének harmóniáját, ha a direktornak egy napon az a merész ötlete 1271 2| abbahagyta később a megkezdett diskurzust.~ ~- Sokat látunk az ablakban, 1272 2| szemlélgette előkelő ünnepi díszét, nem minden önérzet nélkül 1273 1| hogy rózsaszín szalagokkal diszítse a fehérneműs szekrényét. 1274 1| látni s reggeltől-estig a díszkötéses regényeit olvassa. Szerencsére 1275 1| elárulta, hogy egy külvárosi divatárusnő szalonjából került ki.~ ~- 1276 2| gavallérok, akik közt egyszerre divatba jött, szinte megfélemlítve 1277 1| mindenesetre kellemesebb, mint a divatkereskedőké és a kalaposkisasszonyoké.~ ~ 1278 1| gardenpartija, a párisi divatlap s a klub terrásza, ahol 1279 1| megbeszélte a legújabb nizzai divatot - aztán mindketten közelebb 1280 2| Kristóf táján hirtelen nagyot dobbantott lábával a földre és így 1281 1| maradjon, bár a szíve úgy dobog, hogy majdnem fuldokolni 1282 1| mosollyal, míg a szíve ismét dobogni kezdett izgalmában.~ ~- 1283 1| valaki és ekkor reszketve, dobogó szívvel ébredt hallatlan 1284 1| valaha, hogy sírni szeretne, dobogott-e a szíve másért, mint egy 1285 1| ezer rubeles bankjegyeket dobott a játékház zöld asztalára. 1286 1| család kihalt, az épület dobra került s az öreg gróf vásárolta 1287 1| fejecskéjét, aztán a papirkosárba dobta drága kis kedvence levelét. 1288 2| bizonyára nem volna gyerekség. Dömjén-Gálosdon, ahová távirati értesítés 1289 2| Ez a partie piquet fog dönteni mind a hármunk sorsa fölött. 1290 2| úgyse tudnék határozni, hát döntse el a sors, hogy mitévő legyünk? 1291 2| hideg zuhany alá, szomorúan dörmögte:~ ~- Úgy élek, ahogy az 1292 1| hidak száguldanak végig a dörögve rohanó, félelmetes vasszörnyeteg 1293 2| fölnyitotta a Wertheim-lakatos dohányzó-asztalt és egy félméteres aranyrudat 1294 2| szélvészként ugrott föl most a dohányzó-szoba foteljéből.~ ~- Bocsánat, - 1295 1| legveszedelmesebb titkait is rábízta a doktorára? Oh, nem. A kocsiban ülő 1296 1| legendákat beszéltek, a doktori hírneve pedig egyszerre 1297 1| fejedelemasszony, a palástos oxfordi doktorleány épp úgy, mint az az álmodozó 1298 1| gabonával a Bánátban. Az igazi doktornak olyan a gyomra, mint a tevéé, 1299 1| Engedd meg, hogy én legyek a doktorod, - hiszen most bennem kell 1300 2| az ő szíve hideg marad a doktorok, bankárok, grófok és hercegek 1301 2| köhögni egymással, szidván a doktorokat, akik minden becsületes 1302 1| elveszettnek hinnék, ha híres doktoruk kezét alkonyat-tájban ott 1303 1| gögicsélve, félig aléltan dől a párja vállára, s ostoba, 1304 1| ha nem érdeklődik úrnője dolgai iránt! Úgy érezte, hogy 1305 1| végezzek... És a kis háztartási dolgaimat is rendesen éjjel végzem, 1306 1| a világ legközönségesebb dolgairól cseveghetek magával. Hogy 1307 2| remegve, - halaszthatatlan dolgok... a szabónő háromra igérte, 1308 2| hátha még segíthetnénk a dolgon...~ ~- Nem, most már mindennek 1309 1| oceánon, míg a nagy, fekete, dolgos bárkák százai szétroncsolva 1310 2| egyízben oly gyönyörű iskolai dolgozatot készítettem, maga is elborult 1311 1| hozzám a könyvtárba. Nem dolgozhatom, mert a szemem kissé gyulladt, 1312 1| tíz éve a saját szakállára dolgozik s mondhatom, hogy a Beckekkel 1313 1| szemét lesütve áll előtte a dolgozószoba szőnyegén): No, ez aztán 1314 1| vendéget, ismét megáll a dolgozószobája küszöbén.~ ~A legény: Gärtner 1315 1| Jánossy maga előtt bocsátja a dolgozószobájába, ahol udvarias kézmozdulattal 1316 1| délamerikai cukorültetvényeken dolgoztak. És ez, sajnos, mindaddig 1317 1| a budai várban nem igen dolgoztatnak a pesti asszonyok. Vajjon 1318 1| naphosszat annyi komoly dologgal foglalkozik, hogy este igazán 1319 1| tisztességesen kiöltözködöm, hány dologtalan fajankó felejti rajtam a 1320 2| alig járt valaki, csak a dombos pincék előtt játszottak 1321 1| hemzsegnek a fekete álarcok és a dominók s melynek átjárós házaiba 1322 2| galériákat, a harangjátékokat, a dómokat, töméntelen vasúti kocsi 1323 2| füttyhangok mellett gördült ki e dómszerű üvegboltok alól, bele a 1324 1| Mátyás királytól kapták donációba a bécsi hadjárat után. Mikor 1325 1| szeretetétől, akik mindenkinél drágábbak nekem? Istenem, ha csak 1326 1| gyermek volt valaha, mint ti, drágácskáim...~ ~ ~ 1327 1| hanem egy gyémántokból és drágagyöngyökből álló folyam hömpölyögne 1328 1| A tanár: Feküdjetek le, drágáim, késő van.~ ~A gyerekek 1329 2| édessé tette fájdalmát. Mily drágák voltak neki a versek, amelyek 1330 1| annyi szeretőm lenne, mint a drágalátos Mici grófnénak...~ ~Lujzika 1331 1| pillantást vet a grófra): Maga drágának talál, de gondolt arra, 1332 1| ékszerdobozában félmillió franc értékű drágaságokat őriz. Marie de Ville Anny 1333 1| beszélni, hanem magával a dráma főszereplőjével: Villányinéval.~ ~ ~ ~ 1334 2| színészek voltak, tehát drámát szívtak), Ferike fölemelte 1335 1| hangjai vegyültek a kerekek dübörgésébe s a folyosók ablakai mellett 1336 1| sikló kis kalitkájába, mely dübörögve fölvitte a budai várba. 1337 1| eszembe jut, hogy most milyen dühös arccal járkálhat az utcákon. 1338 2| szemedet...~ ~Roulant báró dühösen vont egyet a vállán.~ ~- 1339 1| hogy a lépcsőház oszlopai düledezni készülnek. Csöngetésére 1340 1| mintha Budapesten nem a Duna, hanem egy gyémántokból 1341 1| rácfalusi Török Árminhoz, a Dunántúl leggazdagabb malomtulajdonosához, 1342 1| őszi időben végigsétált a Dunaparton. Havas eső szitált, a folyam 1343 1| tartania attól, hogy valami duplatokás monstrum lett belőlem. Az 1344 2| kolnákban szeptember végén durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők 1345 2| mulva...~ ~Somogyi Dániel durván förmedt rá:~ ~- Egy-két 1346 2| volt arra, hogy a gőgös Dusét piedesztáljáról letaszítsa...~ ~ 1347 1| vadembereknek tartotta. De a dúshajú, szeliden mosolygó tanárt, 1348 1| élet piszkosságával. És a dúvadakra gondol, az országutak dúvadjaira, 1349 1| dúvadakra gondol, az országutak dúvadjaira, akik védtelen leánygyermekekre, 1350 1| s csupán az egészségtől duzzadó, karcsú katonát látja, az 1351 2| éreztem, hogy bezárjam magam ebbe a nyugalmas kolostorba, 1352 2| odafenn operettnóták mellett ebédeltek a fürdőhely vendégei. A 1353 1| betöltöttnek látta, ha az ura ebédjéről és fehérneműjéről gondoskodik. 1354 1| könnyebben ment a dolga: ebédkosztért neveletlen külvárosi gyerekeket 1355 1| levél várta a legénylakás ebédlő-asztalán...~ ~Villányi doktor, ami 1356 1| mikor este, vacsora után, az ebédlőben körülnézett, egyszerre tudatára 1357 1| kicsikékkel együtt távozni akar az ebédlőből, Villányi barátságosan megszólítja:~ ~ 1358 1| végigtipegtem, a mamáék ebédlőjére, a fehér kis prémes sapkámra, 1359 1| lakodalmas teremnek is beillő ebédlőn, a professzor könyvtárán, 1360 1| tanár urat is aggasztja; ebédnél, vacsoránál néha rajtakapom, 1361 2| napján tejbetúrót egyenek ebédre s egy cigaretta füstjébe 1362 1| a háziasszonyt, leült az ébenfekete zongora mellé. És ekkor 1363 1| valami hipnotikus álomból ébredne s a zokogás, melyet eddig 1364 1| a hóhérsegéd durva keze ébreszt föl az utolsó éjjel álmából. 1365 1| dolgom. A kaszinóban az écarté csak éjfél után kezdődik, 1366 1| öltözködését; a szobalány az utolsó ecsetvonásokat végzi rajta. Csipkés foulard-ruhája, 1367 2| soká, t. olvasók: hősöm eddigelé egy rendetlen, hanyag, felületes 1368 1| gyermekkora óta hűséges édesanyaként bánik vele. A grófné ötven 1369 1| nyugodtan kijelentette az édesanyámnak, hogy a sás között jegyet 1370 2| jargonjában ezt irta az édesanyjának:~ ~- Nekem most igen rosszul 1371 1| unokabátyámról meg az öreg édesanyjáról van szó, akik fél év óta 1372 1| vérszegénység örve alatt, megjelent édesanyjával a tanár rendelőszobájában, 1373 1| akik kacagva húzódtak az édesanyjuk mellé. A tanár megindult 1374 1| tiszta, makulátlan, hűséges édesanyjukat várták, aki eddig maga is 1375 1| volnék, ha a bátyám vagy az édesapám lenne híres ember. Valamikor 1376 1| táviratot küldhessek az édesapámnak, ugyancsak nem gondoltam 1377 1| mértföldnyire a helytől, ahova édesapát elhantolták? Nincs egy jó 1378 1| egyetlen öröksége volt az édesapjától, vörös szemmel olvasta végig 1379 1| úgy beszélne vele, mint az édesapjával.~ ~Villányiné: Maga akármikor 1380 1| együtt vacsorázhatnak az édesapjukkal, s ez oly viharos örömmel 1381 1| boldognak tudja? Hisz maga, édesem, a sejtelmekben? Engem e 1382 1| Mariska aranyszőke haja édeskedve odasimult az öreg Villányi 1383 2| pengette a lantot, amely szinte édessé tette fájdalmát. Mily drágák 1384 1| teáját, végigkóstolta az édességeket, szemlét tartott néhány 1385 1| kérek.~ ~A gróf: Vagy valami édességet?~ ~Gärtner kisasszony: Semmit.~ ~ 1386 2| semmije sincs a saccóján és az édesszavú lantján kivül. Jöjjön, boruljon 1387 1| betegeim szeretnek s az az édesszemű, csillogó tündér is itt 1388 1| az ura nagysága, akár az Edisoné vagy a Marconié. Amíg beszélt, 1389 1| egyik a falusi napsugáron edzett, egészséges fajé, mely friss 1390 2| ablakából merengtek el az olasz égbolt kékségén, - de Klárika lelkében 1391 1| belefurakodott a szürke égboltozatba. Egyedül voltam a jégvirágos 1392 2| az uram nem szeret...~ ~- Egek, maga a huszárt szereti...~ ~- 1393 1| fürdő völgykatlanok fölé. Az égen és a földön millió bágyadt 1394 1| polgári asszonnyal, s az egészet valami hihetetlen álomnak 1395 1| járt): Nekem? Sohase voltam egészségesebb, mint most, - csupán álmos 1396 1| pihenésre; sohasem éreztem magam egészségesebbnek, mint most. Tudja, hogy 1397 1| betegeidet s inkább a magad egészségével törődnél?~ ~A tanár: A magam 1398 1| ólomkarikás ablakok s csupán az egészségtől duzzadó, karcsú katonát 1399 2| feküdtem a vitorla mellé, s az eget bámultam, melyen egy felhő 1400 2| tova a vitorlással. A nap égetett bennünket, a vitorlák nem 1401 1| hóból kopasz fák meredtek az égnek és messziről odahallatszott 1402 1| nem is szerelmes belém? Az égre, ne legyen oly hallgatag, 1403 2| Nos?~ ~- Nos tehát, - egy-kettő, talpra!... Ki látta, hogy 1404 1| ajtói, láthatatlan kezek egy-kettőre gazdag buffet-t varázsoltak 1405 2| hogy az esetben, ha valakit egyáltalán szeretni tudna: úgy nálam 1406 2| gaz Ádám tizenöt éven át egyébbel sem foglalkozott, mint az 1407 2| leányát és sohasem olvas egyebet a „Protestánsok Hetiközlönyé”- 1408 2| tavaly nem igen termett bor. Egyébiránt megszólíthatjuk az öreg 1409 1| felejtette a retiküljét. Egyébként azt mondja, hogy francia 1410 2| ragaszkodással vett részt szomorú egyedüllétemben, hogy az akaratom ellenére 1411 1| rabszolgaéletére s a maga örökös egyedülvalóságára gondolt, melynek sivárságát 1412 1| hirtelen megállt egy sárga, egyemeletes ház előtt, mely külseje 1413 2| hogy néha napján tejbetúrót egyenek ebédre s egy cigaretta füstjébe 1414 1| ökölbe szorított kézzel egyenesedett föl, mintha csodálatos erő 1415 1| Az asszony, aki maga is egyéniség, aki nem olvad bele az ura 1416 1| a házasságban önálló és egyenrangú félnek képzeli magát: ezt 1417 2| tagjául választotta és az egyesületek, a vidéki városok vetekedtek 1418 1| és egy kaszinótag ízlése egyesülnek itt valami csodálatos harmóniába, 1419 1| látszat kedvéért kopogtatott egyet-kettőt a mellkasán, aztán nevetve 1420 1| most hagyta volna el az egyetem tantermét. Vagyonát többre 1421 2| arcképeivel és kalapskatulyáival egyetemben útrakelt a felsőbakonyvidéki 1422 1| kényelmesen elvégezheti az egyetemi tanulmányait.~ ~- Maga orvos 1423 1| Kedvetlenül sietett el az egyetemre, dideregve tűrte föl a kabátja 1424 1| valaha az enyémbe, mikor az egyetemről hazatértem! Hidd el, néha 1425 1| gyóntatója lakott, ütött-kopott egyfogatos állt meg s a rozzant bárka 1426 1| kapunál találsz egy másik egyfogatut, mely el fog vinni a Szaléz-utcába. 1427 2| Ferike, aki a záróvizsgálaton egyforma sikerrel játszotta Gauthier 1428 1| nem untam volna? A hotelek egyformák, a tenger mindenütt ugyanazzal 1429 2| arról, hogy ezt az unalmas egyformaságot valami izgató, rendkivüli 1430 2| tarokkpartiek, a kút körül való egyhangú hajnali séta. Futottam a 1431 1| kopogása, a kis palota fedelét egyhangúan verdesi az őszies zápor, - 1432 1| őszi eső oly kisérteties egyhangúsággal veri az öreg budai házakat, 1433 2| szeretem. Szavamra mondom, hogy egyikőtöknek se tudnék kosarat adni... 1434 1| jólét vette körül, aminőről egyikük se mert volna álmodni a 1435 2| Mintha a sors, akiről egyízben oly gyönyörű iskolai dolgozatot 1436 1| itt van mellettem, akiről egykor karácsony hajnalán álmodtam.~ ~ 1437 2| hálószoba, hol az ágyaink egymás mellett állottak s ahol 1438 1| egymást, a szemük bizalmasan egymásba kapcsolódik, a kezük összeér, 1439 1| amit a fantáziájuk gyors egymásutánban eléjük varázsol. A gróf 1440 1| Vagyonát többre becsülték egymillió aranykoronánál, a király 1441 2| Talán nem maradt neki több egynéhány itcénél, de hozott, amennyit 1442 1| percben nem is látszott egynemű lénynek ezzel a bájos, csacsogó, 1443 1| ismerem személyesen, - csak egyszer-kétszer láttam, akkor is távolról, 1444 1| magához szorítja őket s egyszer-másszor könnyeket is láttam a szemében, 1445 2| Felült egy lóvasútra és egyszeriben hazasietett a lakására. 1446 1| elveszítheti magát. Ezért az együgyű és gyerekes képzelődésért 1447 2| az enyém maradjon... Az együttélés most már mindkettőnkre kínos 1448 2| nemcsak preceptor volt, hanem egyúttal tehetséges költő is, később 1449 1| hogy nagy bűnbánatában éhen haljon.~ ~A gróf: Megengedi?~ ~ 1450 2| ismerték föl az egykori éhenkórász poétát. És mikor a fiaker 1451 2| megy, majdnem minden este éhesen fekszem le. Küldhetnél három 1452 1| már bizonyosan meghal az éhségtől, hiszen kora reggel óta 1453 1| hogy az utca fölött szinte éjféli hangulatok lebegnek. Az 1454 2| meg hirtelen a számára.~ ~Éjféltájban indult haza felé a vendéglőből 1455 2| mindig ezt az utcát rótta éjféltől hajnalig; a bakterek és 1456 2| mellett állottak s ahol egész éjjeleken át elbeszélgettünk egy-egy 1457 1| boldog órát? Öt nap óta se éjjelem, se nappalom, mindig csak 1458 1| pedig magam is javíthatatlan éjjelező vagyok s nem igen tudnék 1459 1| könyvtárszobájában virrasztott késő éjjelig, de ma meglepetés éri a 1460 2| mormogó gazdasszony állít az éjjeliszekrényemre. Én és Brigitta asszony - 1461 1| királyok doktora, eltünt a téli éjszakában, s a vézna, ádámcsutkás 1462 1| és az aggódás hozott ide. Éjszakák óta nem alszom, napok óta 1463 1| sok pénz, - jutalom az éjszakákért, melyeken sovány gyermekkarom 1464 1| melletted ülni itt a hosszú éjszakákon, melyek minden emlékemet 1465 1| könny nem sok, de annyit se ejtek, nehogy a drágáimat elszomorítsam. 1466 1| két szem annyira hatalmába ejti, hogy minden egyéb elmosódik 1467 1| különben sem illik elfogadni ekkora áldozatot...~ ~A vasfüggönyt 1468 1| egy-két pohár pezsgőt igyék s eközben úgy dédelgeti, mint valami 1469 1| autót és cselédséget tart s ékszerdobozában félmillió franc értékű drágaságokat 1470 1| Nem volt már se ruhája, se ékszere, se könyve, nem volt már 1471 1| tegyen? Talán a lakásom, az ékszereim, az uram híressége? Még 1472 1| körúton, felesége drágább ékszereket viselt, mint egy született 1473 1| estély-ruhájában, görögös frizurájával, ékszerektől csillogva meredt a tükör 1474 1| van autóm, cselédségem, ékszerem, mi hasznom lenne abból, 1475 1| annyi forgalmat csinál az ékszerkereskedőknél, amennyiből egy kisebb balkáni 1476 1| életemet, fekete vércsöppek éktelenítették el. Ott feküdt, mint egy 1477 1| januáriusi estén és sírva eladta neki a szívét, hogy a vizsgadíját 1478 1| álomnak tartom. Én azt hiszem, elájulnék izgatottságomban, ha a felséges 1479 1| nyugton s tegnap este hirtelen elájultam a szálloda halljában. Ez 1480 2| időben?~ ~- Miért?~ ~- Mert elakadsz valahol a hóban.~ ~- Istenem, 1481 1| már káprázott, lélegzete elakadt, torka összeszorult a sírástól 1482 1| ekkor egy pillanatig szinte elállt a szívverése: Villányi szokott 1483 1| sápadt leány a mindjobban elálmosodó gyerekekkel játszik, szemét 1484 1| tengerparti kastélyokat juttat az elámult látogató eszébe. Az emelet 1485 1| járt?~ ~Gärtner kisasszony (elámulva): Hogy mit következtetek 1486 1| egyet a kardja dacára is elárulhatok magának: hatéves házasság 1487 1| műkincseinket is és büszkén elárulhatom magának, hogy úrnője a kedves, 1488 1| földi lény, akinek a titkát elárulná. Ha én rólam lenne szó, 1489 1| rejteget, amit nem akar elárulni nekem, de hiába komédiázik, 1490 1| termetén, mely fűző nélkül is elbájolja s házicipőbe bújt lábacskáin, 1491 2| ELBESZÉLÉSEK.~ ~ 1492 1| holnap is eljön, hogy megint elbeszélgethessünk egy félórácskát? Nem igen 1493 1| Egyikünk se álmos és pompásan elbeszélgethetnénk éjfélig. A pletykától nem 1494 2| Még nem vagyok álmos, elbeszélgethetünk egy órácskát...~ ~Páfrány 1495 2| ahol egész éjjeleken át elbeszélgettünk egy-egy csinosabb fiatalember 1496 2| leplezetlen őszinteséggel elbeszélni.~ ~Hiszen hallottad, hogy 1497 1| az is asszony.~ ~Mariska (elbiggyeszti az ajkát és pajkosan mosolyog. 1498 1| hullámokban. A mosolygó, elbizakodott, önérzetes arc, melyet a 1499 1| árulok el, mert nagyon is elbízná magát...~ ~A gróf (egy alig 1500 1| oltárára...~ ~Villányiné később elbocsátotta az autóját s gyalogszerrel 1501 1| melyet a pálmák teljesen elborítanak a világ elől, szerecsen-zenekar 1502 2| dolgozatot készítettem, maga is elborult volna erre a gondolatra, 1503 1| anélkül, hogy a kicsikéktől elbúcsúznék. A hálószobája a harmadik 1504 1| volt a hősnője - szomorúan elbúcsuzott Villányi Mariskától s a 1505 1| anélkül, hogy a gyermekeitől elbúcsúzott volna. Régebben semmi szin 1506 1| részvétet, azóta könyörtelenül elbuktatja a fiúkat, akik épp oly fiatalok 1507 1| amikor a negyedik elemiben elbuktatták a földrajzból, e pillanatban 1508 1| A hálókocsi is teljesen elcsendesült már: az aranydíszítéses 1509 2| Ha együtt volnánk, szépen elcseveghetnénk akár reggelig is s egyikünk 1510 2| megszülettek! Jenő százszor eldeklamálta őket a szoba szegényes világításában 1511 1| itt a nagy boldogságommal eldicsekszem, - pedig nincs igaza, nincs 1512 1| mosolygó embert. És hamarosan eldönti magában, hogy a gróf minden 1513 1| tudná, hogy mit éreztem az elébb, mikor az uram gyanutlanul 1514 1| halálos betegen kerülök eléd? A kékszalagos, szegény 1515 1| hazatért, a levelek között egy elefántcsontszínű, angol borítékot látott 1516 1| párisi urak s lehetőleg még elegánsabb szédelgők suhannak el s 1517 1| Ugyan mi az, ami boldoggá és elégedetté tegyen? Talán a lakásom, 1518 1| iránt való kötelességeinek eleget tegyen. A klinika, ahol 1519 2| az Isten háta mögé, azt eléggé megmagyarázza a következő 1520 2| legintimebb ismeretségben. Eleinte bizonyos méltóságteljes 1521 1| az izgalomtól; hogy egy elejtett szót meghalljon. Ő az egyedüli, 1522 1| akkor érezte magát igazán elemében, ha a fél éjszakát átvirraszthatta.~ ~- 1523 1| föllendültek már, mikor élemedett apja szégyenkező táviratban 1524 1| komolyan, amikor a negyedik elemiben elbuktatták a földrajzból, 1525 2| rózsaszinű folyadékot tett elénk egy hordóra.~ ~- Ez tavalyi, - 1526 1| iskolásleány, akit csak az élénk fantáziája tesz boldogtalanná. 1527 1| napot megérnie engedte. Oly élénken látta mindezt, hogy a szíve 1528 1| én csak az ötórást tudtam elérni s lóhalálában kellett kihajtatnom 1529 1| Kammerfestspiele előadásain elért sikerei révén Európaszerte 1530 1| találom.~ ~A gróf (mindjobban elérzékenyül): Drága kis asszony!~ ~Villányiné ( 1531 1| bólogatott, Villányi pedig elérzékenyülve folytatta:~ ~- És látod, 1532 1| Bocsásson meg, ha nem vagyok oly éleselméjű, mint hiszi, de tudnia kell, 1533 1| kilopózott Lujzikához az éléskamrába, ahol az öreg dáma - kedvelt 1534 1| nem volt rá oka, hogy az éleslátására büszke legyen.~ ~Mikor Mariskából 1535 1| várakozik, aki azt mondja, hogy életbevágó ügyben kell beszélnie a 1536 1| aki nem olvad bele az ura életébe, aki a házasságban önálló 1537 1| darabig a maga nyomorúságos életecskéjét. Később ezt a silány támogatást 1538 1| mely a legeslegszebb volt életedben. Gonosz és alávaló vagy, 1539 1| hadd higyjem, hogy a maga életéhez nincs köze idegen férfinak. 1540 1| lelkiismeretlenül átgázolnak életeken és exisztenciákon, - de 1541 1| mert a csalódás könnyen az életembe kerülhetne...~ ~A gróf most 1542 2| befuttatott udvarán. Ez volt életemnek legromantikusabb időszaka; 1543 1| életéről... és talán az én életemről is...~ ~Heves és fuldokló 1544 2| amit az ember az egész életén át megtartogat. Ez valóságos 1545 1| élne, mint így! Mi a maga életének a tartalma? A szép lakás, 1546 1| hogy jobban szereti őket az életénél, hiszen akárhányszor éppen 1547 2| közt gondolt léha, céltalan életére... Nem volt valami lágyszívű 1548 1| egészséges fajé, mely friss életerejét idehozta a nagyváros házai 1549 1| Villányi Mariska: Róla... az ő életéről... és talán az én életemről 1550 1| milieu annyira elüt eddigi életétől, hogy önkéntelenül belekapaszkodik 1551 1| tudatára, hogy a maga gyötrődő életével kell megváltania a nagy, 1552 1| csupán azt érezte, hogy életről és halálról van szó, hogy 1553 2| kezdtem neki a kolostori életünk felől s mire Fehérvárra 1554 1| öblökről, melyekben a fiatal és életunt nábob hófehér tündér-yachtja 1555 1| beteg vagy, habár nincs is életveszélyes bajod... És akárhogy is 1556 1| dajkálta, de oly frissen és életvidáman érte meg aggkorát, hogy 1557 2| érdeklődött a kőművesek életviszonyai iránt, csodálkozva kérdezte:~ ~- 1558 1| hazatértem! Hidd el, néha elfacsarodik a szívem, mikor arra gondolok, 1559 1| Akkor méltóztassék elfáradni a körúti Simonyi-udvarba, 1560 1| munkaidejéből a szórakozásra is elfecsérelne egy félórát, hiszen ő egyedüli 1561 2| igazságtalan kritika, mely elfeledi, hogy a művész is csak húsból 1562 1| is!~ ~A leány (egyszerre elfeledkezik a boncolóasztalról és az 1563 1| magára nézne, egyszerre elfelejtené az ijedtségét, s úgy beszélne 1564 1| fájdalom - soha se fogom elfelejteni...~ ~Könnyes szeme belekulcsolódott 1565 1| szeretetnek, de nem szabad elfelejtenie, hogy engem egy isten háta 1566 1| magamhoz szorítottam? Mindent elfelejtettél, mindent, még azt is, hogy 1567 1| hajtja s egy pillanatra elfelejtkezik róla, hogy egy komoly tudós 1568 1| ismerné, mint én, maga is elfogadná a szemüveges, öreg bácsik 1569 1| maga, különben sem illik elfogadni ekkora áldozatot...~ ~A 1570 2| ujságot.~ ~- Nem szabad elfogadnia, - dadogta, - nem engedem... 1571 1| szíve volt, lelkesedéssel elfogadta az ura ötletét s a hazátlan 1572 1| követi. A képzelődés annyira elfogja, hogy foga vacogni kezd 1573 1| minden kényelmét ismeri, elfogultan, a rezignáltság valami hihetetlen 1574 1| leány: Minden szót. (Leányos elfogultsággal mosolyog.)~ ~A tanár: Mi 1575 1| hogy pár könnyű sandwichet elfogyasszon.~ ~A gróf leült melléje 1576 2| hozott, az utolsó forintig elfogyott.~ ~Ferike nem sokkal többet 1577 1| kezére, majd sértődött arccal elfordult tőle, mire a huga, akit 1578 1| érzi, hogy legjobb volna elfutni innen, de a nők bámulatraméltó 1579 2| minisztériumot. A poéta szemét elfutotta a vér és az ördög (aki mindenütt 1580 1| szorult. Egyszer a villamos elgázolt egy öreg asszonyt, a sok 1581 2| akkor - a jó Isten tudja elgondol, mi történik velem?~ ~- 1582 1| valaha, de szeme, hirtelen elgondolkodása, az ellágyulás, mellyel 1583 2| szemére. Oly borzasztó volt elgondolni, hogy kis lantját nem pengetheti 1584 1| regényekben olvastam. Ha elgondolom, hogy maga mindennap látja 1585 1| hosszú virrasztás alatt elgondolt.~ ~- El fogom mesélni neki 1586 1| tenger mellé, valami kicsiny, elhagyatott öbölbe, ahova a hír se jut 1587 1| a szűk budai utcán, mely elhagyatottságában most is a középkori hangulatát 1588 2| olasz udvarnál vizitel, elhagyatva szalmaözvegykedik idehaza...~ ~ 1589 1| hiszen többé sohase fogjuk elhagyni egymást...~ ~Mariska komolyan 1590 1| visszatükrözte. Megint szörnyen elhagyottnak érezte magát, mint mindig, 1591 1| ezüstös tarlatán ruhácskáit elhagytam. Ezt a férfit vártam reggel 1592 1| haza, mejt máj a delet isz elhajandoztát, - mondta a kisebbik baby 1593 2| kapta el a fejét, ha Jenő elhaladt mellette, most dicsekedve 1594 1| úgy-e, ha mindenki egyszerre elhallgat?~ ~- Igen, - szólt Harzburg-Waldeck 1595 1| melyben huszonöt évvel ezelőtt elhallgatott a gyermeksírás. A váratlanul 1596 1| budai várban a jóságával elhalmozott s akit ma a bájos levelével 1597 1| csillogott, keze érintésére elhalt a sóhajtás, mely szinte 1598 1| helytől, ahova édesapát elhantolták? Nincs egy jó szavad a régi 1599 1| Budapestre. Nagy veszedelem elhárításáról van szó. Ne ijedjen meg, 1600 1| könnyelműségével és mohóságával halad elháríthatatlan végzete felé.~ ~A hallgatást, 1601 1| karját, de szép huga idegesen elhárította magától a kedveskedést, 1602 2| délután egy órára szerencsésen elhárították. A havas, szinte didergő 1603 1| minden fenyegető veszedelmet elhárítsak. Ide, a Szaléz-utcába, nyugodtan 1604 1| házba, anélkül, hogy az elhatározásával tisztában lett volna. Csak 1605 1| tervet érlelt meg benne: elhatározta, hogy nem a tanárral, nem 1606 1| bűnbánólag vissza nem tér hozzá. Elhatároztam, hogy végére járok a dolognak, 1607 2| meghívása következtében végre is elhatároztuk otthon, hogy december elején 1608 1| izgalmai után magukhoz térve, elhelyezkedtek a bársonyos fészkekben, 1609 1| állandóan a maga közelében élhetne. A kisasszonynak senkije 1610 2| életben hagy. A Somogyiak nem élhetnek meg mint kukoricacsőszök, 1611 1| közt, akik tíz évig is ott élhetnének a maga közelében, anélkül, 1612 1| Drága nagyságos asszonyom, elhiheti nekem, hogy kevésszer volt 1613 1| A gróf: Az ura talán elhinné, de neki szabad legkevésbbé 1614 1| ülök szinte nem is tudom elhinni, hogy a méltóságos tanár 1615 1| a képet a huga elé.~ ~- Elhiszed, hogy boldog vagyok? - kérdezte 1616 1| véleménnyel van rólam és szívesen elhiszem, hogy jó és kedves és drága 1617 1| Hát megyek.~ ~A gróf: Elhiszi, amit mondtam?~ ~Gärtner 1618 1| leghíresebb professzorait elhívatta hozzá. Természetesen, lelkesedve 1619 1| éves leány - és a könnyek elhomályosítják a szememet, de a jó isten 1620 1| hírneve pedig egyszerre elhomályosította a horizont legfényesebb 1621 2| percre állomást tart, a kupé elhomályosult ajtaja egyszerre csak felnyilott 1622 2| rögtön hazamegyek és elhozom.~ ~Felült egy lóvasútra 1623 2| mindezt önnek adom, ha lantját elhozza érte cserébe...~ ~A poéta 1624 1| mely azon az őszi estén elibém tárult, a halálomig üldözni 1625 1| az ezredes úrnak sürgős elintéznivalója van Arnulf herceggel.~ ~- 1626 2| mondását, s a tea mellett elismeréssel bólogattak a vendégek, mikor 1627 2| aratott hét vármegyében elismerést. Mindketten nyugodtan és 1628 1| magához képest, - mondta elismerő hangon.~ ~Néhány inas, - 1629 2| isteni szikra avatta föl őket elismert művészekké, de tehetségük 1630 1| meséltek róla, kartársai pedig elismerték, hogy Európa legelső diagnosztái 1631 2| bálon, a hídépítő mérnökök elite-bálján, a jelenlevő főherceg bemutattatta 1632 1| hogy az ukrániai táncot eljárhassa, Villányiné és Harzburg-Waldeck 1633 2| néhány partie piquet-t kell eljátszanotok a grófi kastély terraszán. 1634 1| hatalmak már a bölcsőben eljegyeztek velem. Nem érzi, hogy meg 1635 1| számunkra teremtették. Ugye, eljössz, úgy-e, nem váratsz magadra 1636 1| hermetikusan elzárt világába is eljutott a rossz és szívtelen férfiak 1637 1| tisztelegnek nála) annyira elkábult a szép szememtől, hogy a 1638 1| csodamódra imponált az elkapatott kis hercegnőnek: talán életében 1639 2| mogyoróbokrok közt. Engem egyszerre elkapott megint a boldogtalanság 1640 1| foglalkozik, hogy este igazán elkel neki egy kis szórakozás. 1641 1| mindentől borzadok itt, ha elképzelem, hogy karonfogva, édesen 1642 1| tömeget szétoszlassák.~ ~Elképzelheti, drága nagyságos asszonyom, 1643 1| távol tarts magadtól minden elképzelhető izgalmat... Az izgalmak 1644 1| lényt látnak benne. Vajjon elképzelhető-e, hogy ezek után is meg tudna 1645 1| mint komoly dolog. Ugy-e, elképzeli, mily borzasztó nekem, hogy 1646 1| Irén.~ ~A fehérhajú ember elkérte névjegyét, aztán magára 1647 2| életem alatt engem makacsul elkerült. A kolostorban sokat ábrándoztunk 1648 1| Egyszerre valami végtelen elkeseredés fogja el, érzi, hogy tehetetlenebb 1649 1| fájdalmad, ami az életedet elkeseríti?~ ~Villányi tanár megrázta 1650 2| alsót. A kvart majorral elkéstél, akárhogy meregeted is a 1651 2| küldöttséggel fogadnak. Mama elkisért a központi pályaházba s 1652 1| rajah egy fél gyémántbányát elköltött, meg egy másikat, akinek 1653 2| és éjfélig szerencsésen elköltötte a honorárium utolsó romjait. 1654 2| tizennyolc évvel ezelőtt elkönyvelte, nem Lesbiát, hanem Beatrice-t 1655 1| arra, hogy inkorrektséget elkövessen...~ ~Gondolataiból csak 1656 1| melyet könnyelműségében elkövetett. Oly szánalmas és megható 1657 1| melyet könnyelműségében elkövetni akart.~ ~Villányi Mariska ( 1658 1| a gyanutlan bátyja ellen elkövettek): Borzasztó!~ ~Villányi 1659 2| december elején kegyesen elküldenek hozzá, a sopronmegyei Dömjén-Gálosdra, 1660 1| nagyon szeretlek!~ ~A levelet elküldte a komornyikjával - ez a 1661 1| hirtelen elgondolkodása, az ellágyulás, mellyel a betegek panaszait 1662 1| fejedelmek is kényelmesen ellakhattak volna. Bernhardt, aki napi 1663 2| ameddig itt az úr szeme ellát. Tavaly már csak itt-ott 1664 1| volna. Bernhardt, aki napi ellátására aligha költött többet öt 1665 1| autóját a Váci-utcában s ekkor ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy jó 1666 1| házasítani a fiát, a fiatal úr ellenben hallani se akar arról, hogy 1667 2| Ha tehát nincs kifogásod ellene, hát azt ajánlanám, hogy 1668 1| hogy reménytelen minden ellenkezés. Két hónap mulva Klári feleségül 1669 1| riasztja vissza a férfiakat, ellenkezőleg: maga is jót nevetne velem 1670 1| mind a ketten, s furfangos ellenségek módjára nézték egymást, 1671 1| az ostromnak aligha tudok ellentállani. Magának tekintetbe kell 1672 2| tragédiában, itt is nagy erkölcsi ellentétet okozott a házasok életében. 1673 1| tüze sziporkázott, annyira ellentmondott ennek a tragikus hangnak, 1674 1| estétől kezdve a legvéresebb ellenzékhez tartozom?~ ~A gróf (rémülten): 1675 1| szemük közé, hogy hirtelen ellepte őket a forróság. Villányiné, 1676 1| fogta el, hogy a levelet ellopja és végigolvassa. De a kisértés 1677 1| következőket: fél négykor elmégy hazulról s gyalog sétálsz 1678 1| eszembe, hogy hosszú időre elmehetnénk Budapestről. Valahová messze, 1679 1| kastélyukban, addig nekem csak elméletben lesz uram.~ ~Az ezredes: 1680 1| se látszik, hogy furcsa elméletét túlkomolyan venné, de belsőleg 1681 1| elől egy februári éjszakán elmenekült.~ ~Este kilenc óra felé 1682 1| semmi szín alatt sem akar elmenni, amíg a méltóságos úr nem 1683 1| pápaszemes róka történetét elmesélem nekik, nemcsak magáról, 1684 1| uzsonnázni és te minden pletykát elmesélsz nekem, amit Cannestól Mentoneig 1685 1| miután egy csinos regényt is elmesélt, melynek állítólag önmaga 1686 1| árvízkárosultak nevében!~ ~A gróf elmond néhány pletykát a két Csopaky 1687 1| akiknek a magam néhai meséit elmondhatnám. Mindent unok és mindentől 1688 1| nem azért, hogy mindazt elmondjam magának, amit már hónapok 1689 1| mindezt végre vakmerően elmondom magának.~ ~Villányiné (nagyon 1690 1| bealkonyodott, a szoba körvonalai elmosódnak, a kandalló égő havasai 1691 1| tud. Most végre zavartan elmosolyodik, szőke fejét barátságosan 1692 1| délelőttökön hallottam. Az elmulásába bele tudtam volna nyugodni, 1693 1| tartanod, - ez a szomorúság is elmulik, mint minden a világon. 1694 1| fiatalság és az örömök is elmulnak, - még a fájdalmunk se marad 1695 1| is igazabb emberi életet élne, mint így! Mi a maga életének 1696 1| borzalmas teremtések is élnek e világon. A vén kisasszony 1697 1| leggonoszabb rágalom is elnémult. Ezt az asszonyt pár hét 1698 1| könnyezni kezd, de Villányi elneveti magát, kikanalazza a cukrot 1699 1| babák, - gondolta jóakaró elnézéssel.~ ~Fölállott, összegombolta 1700 1| izléstelen dolog volt, de ha elnéző akar lenni, hát meg fogja 1701 1| mutogassam magamat...~ ~Élnivágyástól csillogó szeme, vörösbe 1702 1| inkább vallott a jókedvű, élnivágyó asszonyra, mint a szegény 1703 1| önérzetes arcocskával elnökölt a vacsorázó-asztalnál, míg 1704 1| úrnőjét oly titokzatosan elnyelte. Most egyszerre eszébe jutott 1705 1| akit az élet időnek előtte elnyűtt, most ott ült az előkelő 1706 1| akit a Kammerfestspiele előadásain elért sikerei révén Európaszerte 1707 1| tanár befejezte klinikai előadását s városszerte ismert fogatán, 1708 1| végighallgatta a szinházi előadásokat, - egy este néha három szinházban 1709 1| passziójához): Maga persze minden előadásomon ott van?~ ~A leány: Oh, 1710 2| reggel hosszú cikket irt az előadásról s fejtegetései közben a 1711 1| tanár egy-egy ágynál hosszú előadást tartott hallgatóinak, akik 1712 1| szelidek és engedelmesek, előbb-utóbb úgyis megkapják a játékszert, 1713 1| maga jó hírneve mindennél előbbrevaló. Intézze úgy, hogy holnap 1714 1| tölgyfakapu, mely a boltíves előcsarnokba vezet. Az előcsarnok régi 1715 1| akinek rózsás arcát szintén elöntötte a vér, egy pillanatig izgatottan 1716 2| egy pohár bort, az öreg előhozta a pincekulcsot s pár perc 1717 2| ahogy az olvasókönyvek előirják...~ ~Ebben azonban volt 1718 1| szemét s minden eltünik előle: a szoba, a butorok, a nippek, 1719 1| csöndes maradt, mintha minden élőlény elhagyta volna. A szeme 1720 1| a hálószobában a lámpát eloltották, aggódva szólott az urához:~ ~- 1721 1| amely másfél kilométernyi előnyt kapott tőlem...~ ~A leány 1722 1| mellől): Várom.~ ~Az inas előrebocsátja a fiatal leányt, aki egy 1723 1| Villányiné a garderobe-ból előszedett, megbeszélte a legújabb 1724 1| karonfogva kiséri ki Mariskát az előszobába s maga segíti föl rá a bundát, 1725 1| behozza a köpönyeget az előszobából): Burkolózz be, - majd mindjárt 1726 1| idejöjjek, te itt, ahol előtted már száz gyalázatos nő csókolózott, 1727 2| a következő percben már előttük ütötte össze a sarkantyúit 1728 2| paraszthoz, aki megbillentette előttünk a kalapját. A pince olyan 1729 1| hajol előre).~ ~Jánossy (elővesz az aktacsomóból egy írást, 1730 1| pillanatot, mikor a cigarettákat előveszem. Az attasé-külsejű gentleman 1731 1| pompás cserfa-tűz ég. Mariska elővett valahonnan egy láncon függő 1732 2| tehetséges költő is, később elővette az egyik sarokból a lantját 1733 1| nyugtalannak lenni, - ez inkább elővigyázatosság, mint komoly dolog. Ugy-e, 1734 1| Villányi némi szégyenkezés után elpanaszolta, hogy nemsokára körorvosi 1735 1| életedet megédesítsük, akik elpusztulnánk, ha neked valami bajod esnék...~ ~ 1736 1| betegek megint minden percét elrabolják, még csoda, ha az alvásra 1737 1| mert a betegek mindent elrabolnak tőlem. Ha idő előtt megőszülök, 1738 1| babácska voltam, de a csúf élet elrabolta a jó kedvemet, s most ott 1739 1| idejövök magához?~ ~A gróf: Elragadónak találom, kis anyám!~ ~Villányiné: 1740 1| kisasszony a csúf leányok néma elragadtatásával nézett rá pár pillanatig, 1741 1| Méltóságos asszonyom, - mondta elragadtatva, - a rangomat a felséges 1742 2| Nincs semmi, a pogány féreg elrágott mindent. A kukoricát őrzöm 1743 1| lehetne, hanem egy kicsi, elrejtett lakásban, melyhez véletlenül 1744 1| derűs hangulatuk egyszerre elröppen s gondolkodva nézik a vérvörös 1745 1| Igy van, egyszer csak elröpülök és sohase látnak többé. 1746 2| hoztam, már mind piszkos és elrongyolt...~ ~A közös csatangolások 1747 1| Maga is katona, magát is elrontották a haszontalan asszonyok, 1748 1| láttára az összes barátnői elsápadnának az irigységtől? Ismeri maga 1749 1| Villányiné egy másodpercre elsápadt, de aztán ő is feléje nyújtotta 1750 1| olvassa, de a pillantása néha elsiklik az ujság fölött, végigjárja 1751 1| volt, hogy a világ hirtelen elsötétül körülötte, a vaskosaras 1752 1| járok a dolognak, de ehhez elsősorban az szükséges, hogy a gonosz 1753 2| Ugyan mivel?~ ~- Majd elsülyedtem az előtt az idegen ember 1754 1| hamisítatlan középkor milieuje: az elsuhanó árnyékok vén barátoknak 1755 1| ezelőtt, - egy bábuitól elszakított kisleány ismerkedett meg 1756 1| hagyna. Már akárhányszor elszántam magamat arra a merészségre, 1757 1| ujságirók azt irták róla, hogy Elszászban pillantotta meg a napvilágot, 1758 1| amivel a gyönge fejecskémet elszédítheti...~ ~Kacér várakozással 1759 1| utánatok sietek.~ ~Lujzika egy elszegényedett, öreg kisasszony volt, egy 1760 2| ember várom az Urtól, hogy elszólít ezen az őszön e földi siralom 1761 1| ejtek, nehogy a drágáimat elszomorítsam. Most pedig hadd mutatkozom 1762 1| hűséges hozzánk. De most még elszorul néha a szívem, hiszen a 1763 1| kisasszony egy pillanatig elszoruló szívvel nézett rá: ezt az 1764 1| látta mindezt, hogy a szíve elszorult és fájdalmasan sóhajtott 1765 1| fekete szárnyaival örökre eltakarja az emberek elől. Gärtner 1766 1| a kapu árkádja teljesen eltakart bennünket. Bizonyos, hogy 1767 1| fájdalom nincs kauciója. Eltaláltam?~ ~Gärtner kisasszony: Nem.~ ~ 1768 1| önöknek, Klári asszony pedig eltáncolja az ukrániai táncot, melyért 1769 1| Nagyon nagyon messzire eltávozom tőletek - és a sírás fojtogatja 1770 1| se tett, hogy a páholyból eltávozzék. A gondolat, hogy nem találják 1771 1| anyja pedig utolsó óráit élte nála - végre megtudott valamit 1772 2| Mindketten nyugodtan és boldogan éltek, mert a sors nem feledkezett 1773 1| mert olykor öt-hat nap is eltelik, míg a politikában tájékozódhatom 1774 1| hogy Villányi Mariskát eltemették. Az izgalom, melyet a gyászos 1775 2| amely a budai hegyek mögött elterül.~ ~Kelenföldön, ahol a postavonat 1776 1| megállni, hogy a foga vacogását eltitkolja): Hiába gúnyolódik, maga 1777 1| melyek közt ura az életét eltölti, - s ez az édes és nyugodt 1778 1| rosszaságának tudata egyszerre eltörpült lelkében a kimondhatatlan 1779 1| alusznak, a lámpák fénye eltompult, a kalauz maga is bóbiskolva 1780 1| tért vissza kocsijához s eltorzult mosollyal szólt a soffőrhöz:~ ~- 1781 1| meghalnék, ha az életemből eltünnél.~ ~Villányiné (összeszorított 1782 1| sápadtan nézett a villámként eltünő kocsi után s miközben a 1783 1| történt: a Mariska szeme alól eltüntek a kék gyűrűk, a fájdalom 1784 1| fehérlettek. Ez a milieu annyira elüt eddigi életétől, hogy önkéntelenül 1785 1| aranyos atillát hordanak.~ ~- Elutazik?~ ~- Szerdán reggel Münchenbe 1786 1| mert az uram tegnap este elutazott. Ha azonban az én társaságommal 1787 1| fölborzolt hajjal, lángoló és elvakult szemekkel, amelyek értelmetlen 1788 1| melyek a viszontlátástól elválasztanak, ha a szívembe látnál, mely 1789 1| készülődik, amely mindörökre elválasztja tőled...~ ~Eszeveszettül 1790 1| hogy az öreg Dickens is elvállalhatná. És maga persze hisz az 1791 1| hogy egy hosszú éjszakára elválok magától.~ ~Villányiné: Ha 1792 2| Az éjjel, mikor tőled elváltam, sokáig nem tudtam behúnyni 1793 1| mellett s így kényelmesen elvégezheti az egyetemi tanulmányait.~ ~- 1794 2| mióta a csurgói preparandiát elvégezte, mindig itt tanítóskodik 1795 1| szeretőjét senki se fogja elvenni tőle...~ ~ ~ 1796 1| asszonyokra, akik egész napjukat elveszettnek hinnék, ha híres doktoruk 1797 1| belepusztulna, ha a feleségét elveszítené és két kicsike, édes apróság 1798 1| számomra, ha magát valaha elveszíteném. Ugy-e, érzi, hogy mennyire 1799 1| amit a szegény testvéredben elveszítettél!~ ~A tanár (lehajtja a fejét): 1800 1| fog arra gondolni, hogy elveszítheti magát. Ezért az együgyű 1801 1| Villányi-házban, hogy magát is elveszíti, anélkül, hogy asszonyát 1802 1| egy férfi miatt az eszét elveszítse, másodszor: ha már csakugyan 1803 1| bája és az értéke örökre elveszne számomra, ha magát valaha 1804 1| attól tartok, hogy örökre elvesztem a számotokra. A Dunába ugranám, 1805 1| Sándorom!~ ~A tanár: Nem az elvesztése fáj a legjobban, - hiszen 1806 1| mert csak egy szívtelen és elvetemedett asszony lehet képes arra, 1807 1| diákarcát, melyen még csak elvétve ütközött ki a szakáll s 1808 1| karosszékében, annak az embernek az élvezetével, aki csak napjában egyszer 1809 1| társaságában a júniusi verőfényt élvezi; de aligha volt az, mert 1810 1| a kicsikéket s jó ideig élvezte a napsugarat, mely az öreg 1811 1| szegény barátnője csúf és elvirult öregasszony-számba megy.~ ~- 1812 1| Budapesten valami nyomasztó és elviselhetetlen rabságban élt, héjaszemű 1813 1| ismer bennünket!~ ~A tanár: Elviszlek.~ ~Villányiné: Olajfák közé, 1814 1| ligeti konflisállomásig. Elviteted magad a Rákóczi-térig s 1815 1| azonnal lefekszik?~ ~A leány (elvörösödik a megtiszteltetéstől, hogy 1816 1| ezredesnek még a füle is elvörösödött örömében.~ ~- Oh igen, hiszen 1817 1| dédelgetésével igyekszik elvonni magáról a nagy ember figyelmét. 1818 2| ahol a két leányával együtt elvonultan él az ódon nemesi kúriában, 1819 1| évvel ezelőtt a nikkelórámat elzálogosítottam, csakhogy egy harminckrajcáros 1820 2| kétszázat?~ ~- Mert a nénikém elzavarta...~ ~A ravasz Ádám keserűen 1821 1| kiséretéhez s eltünik a hömpölygő emberáradatban.~ ~Az egyik Csopaky grófnő: 1822 1| zsibongó tereken, hangos embercsoportokon keresztül, a havas külvárosba, 1823 1| Ferdinándnak volt a bizalmas embere.~ ~A művelt rendőr még tovább 1824 1| boncol is, nem fél a halott emberektől? Én azt hiszem, rögtön meghalnék, 1825 1| föld egyik leghatalmasabb emberét, hogy beszél vele, hogy 1826 1| méltóságos tanár úrról, mint az emberevő farkasról, aki, délben-este 1827 1| zsíros kezekkel állt az embermagasságú sás között. Klári - így 1828 1| asszonyszemen át belelát a csodaszép emberpárduc lelkébe, mintha a homályosodó 1829 1| haragudni se tudtam arra az emberre, hiszen a drágám utolsó 1830 1| kötelesség. Az ilyen nagy embertől igazán nem lehet kivánni, 1831 1| filigrán, szomorú és bájos embervirágé, mely a pillangó könnyelműségével 1832 1| jelentkezik a Simonyi-udvar első emeletén. Két napja nem mozdult ki 1833 2| pincéikkel, néhol egy verandás, emeletes nyaralóval, ahonnan messzelátóval 1834 1| aggastyán már visszatért az emeletről.~ ~- A méltóságos úr várja 1835 2| a bolond fiú az ajkaihoz emelje. Jaj, mit szólna a mama, 1836 1| mely szinte láthatólag emelkedett a mennyezet felé s a napsugár 1837 1| hogy hódolattal kalapot emelnek előttem, hogy egy sereg 1838 1| hercegnője, akit a régi krónikák emlegetnek. A vesztibülben rajtam kivül 1839 2| valaki a Sólly Jenő nevét emlegette. És sóvárogva mondták néha 1840 1| sikerei révén Európaszerte emlegettek, Bernhardt, a geniális színigazgató, 1841 1| megismerkedett.~ ~Ez az emlék, melyről már félig-meddig 1842 1| maradt meg a gyerekkori emlékeimből.~ ~Villányiné: Mi bennünk 1843 1| éjszakákon, melyek minden emlékemet életre keltik.~ ~Villányiné ( 1844 1| a fölengedő szomorúságod emlékével, akkor nem olvasnád most 1845 1| lámpákat idézett vissza emlékezetembe, mindörökre meggyűlöltem 1846 1| melyek a hamupipőke meséjére emlékeztetik. A két asszony két ragyogó 1847 1| bábuját. Egy téli estére emlékszem, egy idegen város villasorában, 1848 1| aki ma este látná, sohase említené többé ezt az ostoba dajkamesét. 1849 1| nábob, akit az előbb futólag említettem, mindenáron nekem akarja 1850 1| Villányi Micikét senkise említi a professzor házában. De 1851 1| fölverte a jókedvével; táncolt, énekelt, a primadonnákat utánozta 1852 1| felháborítja, hogy minden ereje és energiája visszatér): A méltóságos 1853 1| magában, a hősök és a vértanuk energiáját, akik egy nagy eszméért 1854 1| pillanatban emberfölötti energiát érez magában, a hősök és 1855 1| megmozduljon, most hihetetlen energiává acélosodott a lelkében s 1856 1| hirtelen megrázkódik, s energikusan kiszabadítja magát a férfi 1857 1| Nagyon jó vagy!~ ~Villányiné: Engedd meg, hogy én legyek a doktorod, - 1858 1| jó fiúk, akik szelidek és engedelmesek, előbb-utóbb úgyis megkapják 1859 2| vasküllői nem akartak többé engedelmeskedni a gőz hatalmas erejének. 1860 1| könyvei késő éjszakán hozzám engedik. Azt hiszed, elég nekem 1861 1| gügyögte:~ ~- Védj meg, ne engedj meghalni, hiszen oly fiatal 1862 1| alakján.~ ~- Kedves barátnőm, engedje meg, hogy egy őszinte kijelentést 1863 1| partnere nem tartozik az engesztelhetetlen haragvók közé, - lassanként 1864 2| ember, aki a maga polgári énjét a színpadra is magával viszi.~ ~ ~ ~ 1865 2| érezte, hogy a lazac, az entrecote, a parfait, a fiakerek, 1866 2| pincérek. Jenő lazacot és entrecote-ot vacsorált, később odaállították 1867 1| csimpaszkodnának, mint te valaha az enyémbe, mikor az egyetemről hazatértem! 1868 1| hálószobája a harmadik szoba az enyémtől s mivel én sokszor hajnalig 1869 1| kényszeredett mosoly se bír enyhíteni): Jó estét!~ ~A gróf (elébe 1870 1| tudós kezdődő világhíre nem enyhítette. Már szinte borzongott a 1871 1| hát meg fogja találni az enyhítő körülményeket. Szavamra 1872 1| fájdalmat és kétségbeesést enyhítse. A harmonikus lelkek boldog 1873 2| hangulatokban fürdő lelkemnek igazi enyhülés volt ez a falusi mester, 1874 2| mérnek, Arácson, Csopakon, Eőrsön nem terem más, mint kukorica.~ ~ 1875 1| sírboltot nekem a legelső parisi építőmesterrel...~ ~Oly vígan csacsogott, 1876 2| sugár alakja néha feltünt az épülő bérpalota állványai között. 1877 1| adja elő az ügyet, melynek érdekében a látogatásával megtisztelt. 1878 1| ami egy fiatal asszonyt érdekelhet. Szakértő felvilágosításokat 1879 2| mintha az egész nem is őt érdekelné. A hegyen már tompult kissé 1880 1| asszonyt épp oly kevéssé érdekelte az ura nagysága, akár az 1881 1| attól tartanom, hogy az érdekeltek gyanut fognak?~ ~- Nagyságos 1882 1| Rembrandt-képekre emlékeztet, még érdekesebb, mint daliás huszár-uniformisában): 1883 1| Boldog vagyok, hogy nem érdeklem jobban magát, mint a Königswart 1884 1| ellenére ülve maradt, lázas érdeklődést szimulálva a színlap iránt, 1885 2| valaki a zellerkérdés iránt érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a 1886 1| tovább, majd udvariasan érdeklődni kezdett a tanár családi 1887 1| Andrássy-úton Harzburg-Waldeck gróf érdeklődő pillantást vetett az Opera 1888 1| ágyacskámban imádkoztam. A világ érdememen felül megbecsül, a betegeim 1889 1| ezért az egyetlen óráért érdemes volt élni, hogy most már 1890 1| mindörökre magához láncol, nem érdemli meg azt a boldogságot, melyet 1891 1| mely éjszakánként a sötét erdőből idehangzik...~ ~Villányiné ( 1892 1| után, melyeket a taorminai erdőkben, a palermói hotel terraszán 1893 1| luxusvonatok ugyanazokon az erdőkön, hegyhátakon és viaduktokon 1894 1| magyarázgatta a régi épület eredetét, de Gärtner kisasszony nem 1895 1| van, a levelet mindjárt eredetiben bemutathatom.~ ~Villányi 1896 1| utazásának mégis volt valami eredménye: Török Alice, egy huszonkétesztendős, 1897 2| lelkesen beszélt azokról az eredményekről, melyekkel a gyakorlati 1898 1| látogatóját az urával, s arra az eredményre jut, hogy voltakép ez az 1899 2| vasúti vonatok réme, teljes erejében föltámadt. Egyszerre borzasztó 1900 2| engedelmeskedni a gőz hatalmas erejének. Az utasok kiszálltak a 1901 1| felhúzták, a zenekar egy erélyes akkorddal befejezte a közzeneképp 1902 1| aki annyira tiszteli az erényt, mindenkinél alkalmasabb 1903 2| Tapolcán annyi pénzt kaptunk érette, amennyiből tisztességgel 1904 1| éves korában letette az érettségi vizsgát, anélkül, hogy egyetlen 1905 1| meghallgatom...~ ~Ezüstösen erezett, puha szakálla lágyan odasimult 1906 2| igazi, kifizetett csóknál. Érezheti-e egy gazdag ember a szerelmi 1907 1| legyint a kezével): Hogy érezhetnék a szerelmesek azt, amit 1908 1| aki végtelenül boldognak érezné magát, ha állandóan a maga 1909 1| akárhogy is beszélek veled, érezned kell, hogy szeretlek, hogy 1910 1| alkonyat-tájban ott nem éreznék a homlokukon. Villányi már 1911 1| szemébe könnyeket csalt volna? Érezte-e már valaha, hogy sírni szeretne, 1912 1| gyalázatos nő csókolózott, jobban érezted magad, mint a tiszta családi 1913 1| szólna? Hátha meg tudná éreztetni vele e kivételes férfi nagyságát? 1914 1| nézett idegen asszonyra, ne érezze magát boldog és megelégedett 1915 2| hogy ilyen édes melegséget érezzek.~ ~A kezem után nyúlt, de 1916 1| éjjelig, de ma meglepetés éri a fiatal leányt: mikor a 1917 1| a pesti asszonyok előbb érik meg a századik évüket, semhogy 1918 1| fehér cipőjét se hagyták érintetlenül. A finomságról és költészetről 1919 1| legalább a vacsorához jókor érkezel? - kérdezte az örök szalmaözvegységre 1920 1| vacsorához mindenesetre jókor érkezem, de féltíznél tovább nem 1921 2| akaratából történik, aki holnap érkezik Budapestre az olasz udvartól... 1922 2| tragédiában, itt is nagy erkölcsi ellentétet okozott a házasok 1923 1| a magaméban, - de ki az erkölcstelenebb kettőnk között? Én senkit 1924 1| okos és vakmerő tervet érlelt meg benne: elhatározta, 1925 2| megkopott saccóján kivül. De mit érnek az én millióim az ön forró 1926 1| tűzpontjai.~ ~Az étkezőkocsi ernyős lámpái alatt előkelő, nemzetközi 1927 1| egyenesedett föl, mintha csodálatos erő hullámzott volna az idegeiben. 1928 1| A gróf - ha mondhatatlan erőfeszítéssel is - tisztességből bevárta 1929 2| A szerelmet nem lehet erőltetni, gyermekem... hiszen oly 1930 1| képviselőjének látszik előtte, aki erős, mint a történelemelőtti 1931 1| kemény és fölényes irónia, az erőslelkű asszony iróniája, aki egész 1932 1| vagy mindenünk, bátornak és erősnek kell lenned, szegény fiam.~ ~ 1933 1| könnytelen szemmel meggyónt neki; erőszakkal rákényszerítette, hogy pénzt 1934 1| volt, de a remegő ujjak erőszakosan kibontakoztak az övéből 1935 1| őszintén szólva, semmit sem értek.~ ~Gärtner kisasszony: A 1936 1| a szépsége, a bája és az értéke örökre elveszne számomra, 1937 2| többet konyított a pénz értékéhez, mint azok a fiatal hölgyek, 1938 2| végig a table d’hote-kat, értekeztek a pincérekkel, a liftes 1939 1| ékszerdobozában félmillió franc értékű drágaságokat őriz. Marie 1940 1| kompromittált, hát nem volna értelme, hogy nagy bűnbánatában 1941 1| mutathatlak be, mert ő nem értene meg téged; ő a tiszta és 1942 1| vidéki nénémtől, aki arról értesít, hogy tegnap Budapestre 1943 2| Dömjén-Gálosdon, ahová távirati értesítés ment, Márta néni egész családja 1944 1| felé utazott. A táviratban értesítette barátnőjét, hogy a következő 1945 1| intett, mintha épp most értesült volna arról, hogy öt kincsekkel 1946 1| személyben, aki meg fogja értetni magával, hogy hiába viseli 1947 1| sem történt.~ ~Nem igen értette, amit a férfi mond, de nem 1948 1| váratlanul jött vendéget érthető zavarral fogadták, de később, 1949 1| megtudja, hogy miért jöttem, érthetőnek fogja találni a merészségemet.~ ~ 1950 1| tegye föl rólunk, hogy értjük a mesterségünket.~ ~- Tehát 1951 1| ellen panaszkodol! Hát ki értse meg, ha te nem, aki mindennél 1952 1| törvényes feleséggé lesz! Mit érünk vele, ha az urunk nevét 1953 1| aggódva meghallgatta az érverést, majd gyöngéden rátette 1954 1| A tanár (ijedten): Nem érzed jól magad?~ ~Villányiné: 1955 1| szerelmesek azt, amit én érzek maga iránt!~ ~Villányiné ( 1956 1| mint én, mint a bolondos, érzékeny huga, aki az életét is föl 1957 1| feleségem! Szegény, jó, érzékenyszívű asszonyom, te!~ ~Villányiné ( 1958 1| csodálkozásából s a tanár hideg, érzéketlen hangján szólott:~ ~- Most 1959 1| odaadó és szentimentális érzékiséggé izzik át. Az asszony pedig, 1960 1| szíve valami titokzatos érzéktől szorult el, de a gyerekek 1961 2| közli velem délutánonként az érzelmeit. Ma - de nem mondom tovább, 1962 2| fogja-e érteni ezt a finom, érzelmes kis perszónát? Meg fogja-e 1963 1| Engem e pillanatban az az érzés fog el, hogy még valaha 1964 2| szomjúsága, minden vágya, érzéseim minden melege és lángolása. 1965 1| tudok hinni benne és az az érzésem, hogy még mindig a madame 1966 1| élek és nem gondolkozom. Érzesz-e valamit abból a vágyból, 1967 2| megint a boldogtalanság érzete, mint mindig, mikor hegyek 1968 2| kais. u. kön. Hoheit des Erzherzogs Oscar.~ ~Klárika sápadtan 1969 1| de az asszony csakhamar esdeklő gyermek módjára nyújtotta 1970 2| célzásokat tett, hogy az esetben, ha valakit egyáltalán szeretni 1971 1| Gärtner kisasszony (bájos esetlenséggel, melyet a kényszeredett 1972 1| nem haltál meg, mielőtt az eskű szavait kimondtad? Oh, drága, 1973 1| még hinni tudnék? Azt az esküdet is megszegted, amit az oltár 1974 1| hangon kiáltotta:~ ~- Mire esküdhetnél, amiben még hinni tudnék? 1975 1| belgyógyászati klinikának esküdött sirigtartó hűséget...~ ~ 1976 1| Nem tudta, kitől jön, de esküt mert volna tenni rá, hogy 1977 1| elpusztulnánk, ha neked valami bajod esnék...~ ~A tanár (megszorítja 1978 1| lefátyolozott, fiatal nő ugrik le az esővíztől nedves gyalogjáróra. Megnyomja 1979 1| naponként belenyult a késő estébe, jóformán arra se hagytak 1980 1| úrrá rajtuk, a nedves, téli esték otthonossága, mikor az ember 1981 2| vagy quaternót nyerjek az estéli tombolák alkalmával. Bántottak 1982 1| nem válaszolt; dekolletált estély-ruhájában, görögös frizurájával, ékszerektől 1983 1| egy hideg, havas, januári estéről, mikor a méltóságos úr még 1984 1| náthától is. Tudja, hogy tegnap estétől kezdve a legvéresebb ellenzékhez 1985 2| jegyese. Kétségbe voltam esve, de azért figyelmesen hallgattam 1986 1| sötét volt a világ, akár egy északsarki alkonyat, mely a haldokló 1987 1| katona ijedten félrevonult, eszelős kacagással folytatta:~ ~- 1988 1| meglenne a magamhoz való eszem, s legalább is annyi szeretőm 1989 1| kegyetlenül megfoszt a józan eszemtől?~ ~Ragyogó szemmel, a harmincéves 1990 1| hogy egy férfi miatt az eszét elveszítse, másodszor: ha 1991 1| szeme szikrázik s a karja eszeveszett vággyal kulcsolódik az asszony 1992 1| magukba a levegőt, a vér eszeveszetten rohant szűk csatornáiban, 1993 1| mindörökre elválasztja tőled...~ ~Eszeveszettül magához szorította a Villányi 1994 1| hogy a bosszuálló végzet eszközévé lett. A szíve dobogott, 1995 1| energiáját, akik egy nagy eszméért gondtalanul feláldozzák 1996 1| tisztában lett volna. Csak akkor eszmélt föl, mikor a kapu megnyilott 1997 2| asszonyokkal sétáljak az eszplanádon, s néha ternót vagy quaternót 1998 1| arcbőrét, gyönyörű ajkát, mely észrevehetetlenül megremegett a kedvese kutató 1999 1| hajlik s mielőtt az asszony észrevenné, hogy mit akar, hirtelen 2000 2| ezt talán nem igen illett észrevennem. Ő, azt hiszem, nem is látta, 2001 1| követtem, anélkül, hogy észrevett volna. Az úrnőm önhöz jött, 2002 1| egyetemen, mikor Villányi tanár észrevette. A nagy ember szíve összeszorult, 2003 1| a méltóságos asszony is észrevette-e, hogy mi vagyunk? Oh nem,