IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Villányi Professzor Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2004 1| úgyis mindegy erre a pár esztendőre, mert ahogy engem itt lát 2005 1| társaság ült: egy huszonöt esztendős orosz piktor, aki így külső 2006 2| közt töltött el tizennyolc esztendőt... És én?... Jobb nem beszélni 2007 1| már egészen máson jár az eszük, mint hogy esős hétköznapokon 2008 2| az önuralmukat és a józan eszüket...~ ~ ~Páfrány és Laki szinészek 2009 2| valami új dolog jutott az eszünkbe.~ ~- Mit keressz te itt, 2010 1| panaszkodott s nem nyúlt az ételhez s ez a csekélység az aggódó 2011 1| megdöbbentette, hogy minden etikett ellenére ülve maradt, lázas 2012 1| Villányinéra, mint amilyenért az étkező-kocsiban rendreutasították).~ ~Villányiné: 2013 1| jelzőlámpák tűzpontjai.~ ~Az étkezőkocsi ernyős lámpái alatt előkelő, 2014 1| lebegnének körülötte az olajszagú étkezőkocsiban. Az az impressziója, hogy 2015 1| Welszben lecsatolják az étkezőt. Tíz perc mulva ott leszünk.~ ~ 2016 2| egyáltalában nem szerepelt az étlapon.~ ~Ferike nem volt valami 2017 1| evett napjában - maga is étlen-szomjan kelt föl a terített asztal 2018 2| baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette a vacsoráját, de később, 2019 2| harminc különböző hotelben ették végig a table d’hote-kat, 2020 1| tartású úriember lép a robogó étterembe. A fiatal asszony Villányi 2021 1| valahonnan egy láncon függő arany etuis-t, melyben gyufavastagságú 2022 1| a legnagyobb gyűjteménye Európában, hála a régi Waldeckeknek, 2023 1| detektivekkel hajszoltatta végig Európán a meggondolatlan gyermeket, 2024 1| előadásain elért sikerei révén Európaszerte emlegettek, Bernhardt, a 2025 1| mellvértjére, Villányiné pedig az évad légtüneményesebb színházi 2026 1| ami még hiányzik a száz évből, igazán nem számít már sokat...~ ~ 2027 1| küzdelmek és nélkülözések éveiben. A kis leány pompásan fejlődött, 2028 2| másfélszázezer forinttal szaporította évenként a törzsvagyonát. Ebből a 2029 1| gyerekeket tanított s harmadfél évet töltött már az orvosi egyetemen, 2030 1| a Fliegende Blätter régi évfolyamait, de Villányi tanár szórakozottan 2031 2| az ódon nemesi kúriában, évhosszat a vendégeiket várva, akik 2032 1| előbb érik meg a századik évüket, semhogy egy budai expedicióra 2033 1| túl vannak a harmincadik évükön, nem is szépek, de népszerűségük 2034 1| Villányi Mariska fénylő, exaltált, diadalmas pillantása rögtön 2035 1| lelkiismeretlenül átgázolnak életeken és exisztenciákon, - de ki lenne oly lelketlen 2036 1| évüket, semhogy egy budai expedicióra rászánják magukat.~ ~Villányiné: 2037 1| nagyon sajnálom, de én még ma expressztáviratot küldök a szegény uradnak 2038 1| minden héten összeesem, - az expresszvonaton is egy francia orvos térített 2039 1| Ville Anny asszony küldte az expresszvonatról, mellyel Budapest felé utazott. 2040 1| tudós, szelid Sándorát ezekhez hasonlítaná? Ez a nagy gyermek, 2041 1| sincs mit szégyenkeznie. Ezenfelül tetőtől-talpig úriember.~ ~- 2042 1| találhatnék benne, amit már ezerszer meg nem untam volna? A hotelek 2043 1| más foglalkozásom pedig ezidőszerint nem igen van.~ ~Mikor a 2044 1| gallértalan katona, kigombolt ezredesi zubbonyban, fölborzolt hajjal, 2045 1| pillanatig egyedül marad az ezredessel.~ ~Az ezredes: Az ura megint 2046 1| feketehátas, aranynyomásos könyvek ezreit, a komoly tekintetű szobrokat, 2047 2| bőrtarsolyba és tíz darab újdonatúj ezresbankót rakott ki a poéta elé az 2048 2| zsebregyűrte a tíz darab ezrest, majd beült egy fiakerbe 2049 2| felnyilott s egy négyszögletes, ezüst csatokkal kivert fekete 2050 2| szürkeségében. Andor, ki az ezüstcsatos kézitáskát leemelte a szőnyeghálóról, 2051 1| szőnyegfészkek mélyén ódon ezüstfény csillog s fantasztikus képek, 2052 1| mintha egy középkori óra ezüstfinom menuettje szólalna meg a 2053 1| szívverésedet meghallgatom...~ ~Ezüstösen erezett, puha szakálla lágyan 2054 1| villában - és helyette egy ezüstsipkás öreg ember jött, egy hosszúszakállas, 2055 1| Silentium, ez mind nem ér egy fabatkát sem. Ha a hölgyek és az 2056 1| Először is: magát nem abból a fából faragták, hogy egy férfi 2057 1| jóllakott, de éjszakánként, a faggyugyertyája mellett, egy ócska kofferen 2058 1| verőfénybe, ahova a rémes fagy elől megszöktem...~ ~Ugy-e 2059 1| izgalommal tölti el, hogy fagyos hidegség fut végig rajta, 2060 1| asszonyt...~ ~Isten vele, fagyoskodó kis Irénkém, gondoljon rám 2061 2| az erdők homályba vessző fái között.~ ~A hegy magasabb 2062 2| Azt hiszem, ezzel a faille-csokorral keltek majd bizonyos feltünést...~ ~ 2063 2| fényes, bár kissé megkopott faille-csokrot tűzött foszladozó mellvértje 2064 1| kösse. Ilyen vállat és ilyen faille-t az egész Rivierán nem láttam.~ ~ 2065 1| előtte ül, valami felsőbb faj képviselőjének látszik előtte, 2066 1| kiöltözködöm, hány dologtalan fajankó felejti rajtam a szemét 2067 1| lelke, multjának minden fájdalma és jövőjének minden reménysége 2068 1| boldog vagy? Nincs semmi fájdalmad, ami az életedet elkeseríti?~ ~ 2069 1| a szenvedő emberiséget a fájdalmaitól megváltsa. Oh igen, még 2070 1| méltóságos urakra, a képzelt fájdalmak miatt sóhajtozó asszonyokra, 2071 1| asszony dereka köré.~ ~- Fájdalmam? Nem, kis Mariskám, nincs 2072 1| sírással könnyíthetek a fájdalmamon. Úgy-e, megengedi, hogy 2073 1| visszafojtott, lázasan, a saját fájdalmától megindulva zokogta a férfi 2074 1| örömök is elmulnak, - még a fájdalmunk se marad mindörökre hűséges 2075 1| nevetésük se kárpótol azért a fájdalomért, hogy egyedül töltöm az 2076 1| marcangoló és tehetetlen fájdalommal gondolt ostoba kiváncsiságára, 2077 1| napsugáron edzett, egészséges fajé, mely friss életerejét idehozta 2078 1| hetvenhatéves koráig még a feje se fájt. A hirtelen tüdőgyulladáson, 2079 2| kalandot, tudod, abból a fajtából való kalandot, amit az ember 2080 1| hogy csakugyan sírva nem fakadt, fehér válla remegett a 2081 1| vitézek ruháira, melyeknek fakó színei az óriási gobelineken 2082 1| előtte, hogy a rozzant ház falai leomlanak s ő akadálytalanul 2083 2| Otthon, amióta a szent falaknak örökre búcsút mondtam, napról-napra 2084 1| könyvszekrényeket, melyek mind a négy falat egész a padmalyig megtöltik, 2085 1| pillantást vetett az oszlopos fali órára.~ ~A tanár: Éjfél 2086 2| mindössze annyit jegyez föl a falu felől, hogy a teljes nevét 2087 1| isten háta mögött fekvő faluban, mert Pesten még ahhoz sincs 2088 1| zarándokcsapat, mely eldugott hegyi falvakban, ismeretlen folyócskák mellett, 2089 1| ragyogó szemmel, mely csupa fanatizmus és lelkesedés): Aki itt 2090 1| összekuporodva, a rajongó fanatizmusával és a rabszolga félelmével 2091 2| neked. Csókolja a szívedet Fanfanod.”~ ~E levélre a kócos szobaleány 2092 1| ismertük egymást, valami fantasztikusan elmosódó világban, melyet 2093 1| iskolásleány, akit csak az élénk fantáziája tesz boldogtalanná. Mi oka 2094 1| pesti lány, csak a szomjas fantáziájával repülhet ide s így bizonyosan 2095 1| ránduljak. De az eső izgatta a fantáziámat és reszketve gondoltam az 2096 1| A szegény Lajos király fantáziátlan nyárspolgár volt magához 2097 2| mint kukorica.~ ~Olyan fanyarul, hidegen mondta mindezt, 2098 2| jóakaratával nézte a himzett kötény fáradalmait... Kacagni szeretett volna 2099 1| miattam nem kellett volna fáradnia, mert én a könyveim közt 2100 1| meggondolatlan gyermeket, de a fáradság hiábavalónak bizonyult: 2101 1| végre belátni, hogy minden fáradsága hiábavaló, hogy az események 2102 1| közömbös hálótársam lett, aki fáradtan és kimerülve alszik el, 2103 1| álmos lustasággal dőlt a faragott karosszék támlájára.~ ~- 2104 1| gróf: Ha engem is jégből faragtak volna ki, mint magát, akkor 2105 1| magát nem abból a fából faragták, hogy egy férfi miatt az 2106 2| Okvetlenül fölfalják a farkasok!~ ~- Könnyű magának tréfálni!~ ~ 2107 1| úrról, mint az emberevő farkasról, aki, délben-este szegény 2108 1| Nincs semmi baj, a farsangban már akár az összes bálokat 2109 2| hazamenet, a városligeti fasorban, ekként mormogott magában:~ ~- 2110 1| hogy a keztyűjét vagy a fátyolát levetné).~ ~Villányiné ( 2111 1| szárnyasajtók aranycirádáira, a fátyolfelhőkbe burkolt csillárokra, a középkori 2112 1| rendelkezésére állt? Miért fátyolozta el magát annyira, hogy az 2113 1| lakásáról; most mélyen le van fátyolozva, a keze reszket s az az 2114 1| csillogott ki a sötét selymek, fátyolszövetek és gyöngyök közül, vidáman 2115 1| nézi. Az ezredes átkerül a fauteuil túlsó oldalára s miután 2116 1| szegezi rá szemét az óriási fauteuil-vár bástyái mögül.~ ~A tanár: 2117 1| melybe a fiatal asszony fázékonyan beleburkolózik.~ ~Villányiné ( 2118 1| útjába se tévednek, mert fáznak tőle, hogy ártatlan emberek 2119 2| petróleumlámpáit, egyszerre csak fázni kezdett arra a gondolatra, 2120 1| ködben s szótlanul, mint egy fázós kis veréb, ődöngött egy 2121 1| alatt és a nyaraló tornya fázósan belefurakodott a szürke 2122 1| színházi belépőt, - talán fázott, talán nem akarta, hogy 2123 1| se higyjen, hogy annyit fecsegek itt össze-vissza, mert én 2124 1| megmondaná, hogy mi a neve?~ ~A fecsegő, szomorú kis teremtés oly 2125 1| hogy ennyi ostobaságot fecsegtem össze-vissza és adja át 2126 1| eső kopogása, a kis palota fedelét egyhangúan verdesi az őszies 2127 1| fülkéiben, mint az óceángőzösök fedélzetén és a vierwaldstätti hajó 2128 1| képek, drága üvegek, keleti fegyverek színes tónusa ragyog az 2129 1| patinájára, a régi művű fegyverekre, melyek a szőnyeges háttérből 2130 1| rá többé: a folyosón egy fehérbóbitás szobaleány jelent meg, aki 2131 2| köszöntötték többé, mert a fehércilinderes úrban bizonyára nem ismerték 2132 1| egyetlen lélek se jár. A villák fehérek, mintha cukorhabból készítették 2133 1| módjára reszketve, ott állott fehéren és vértelenül, - és az ajka 2134 1| a habtól, a feketeruhás, fehérkötényes öreg hajadonok jóakaró mosollyal 2135 2| forró hársfatea, amit egy fehérkötős mormogó gazdasszony állít 2136 1| virágvázákban schönbrunni kaméliák fehérlettek. Ez a milieu annyira elüt 2137 2| váci-utcai szabóhoz, aztán egy fehérnemű-kereskedőhöz, egy borbélyhoz, egy cipősboltba. 2138 2| hirtelen rá nem jött, hogy a fehérneműje közé rejtett pénz, amit 2139 1| ha az ura ebédjéről és fehérneműjéről gondoskodik. Az asszony, 2140 1| rózsaszín szalagokkal diszítse a fehérneműs szekrényét. De a férfit 2141 2| kastélyban ringatták. Miután a fehérneműt még egyszer átvizsgálta, 2142 1| tele vannak hóval, a hideg fehérség becsillámlik hozzám a függönyön 2143 1| karját nyújtja egy édes fehérségnek s a templomi lámpák misztikus 2144 1| kalendáriumokban látható, egy reszkető, fehérszakállas antiquárius, aki nem könyveket, 2145 2| konduktor gondjaira bíznak, aki Fehérváron és Kiscellen, a csatlakozó 2146 2| kolostori életünk felől s mire Fehérvárra értünk, már a jó pajtások 2147 1| felnyilott, s egy bájos asszonyi fej lopva bekandikált a portière 2148 2| bottal, a színfalak mögül fejbecsapta a lordot és a bárót s a 2149 2| telegrammkihordók bizalmas fejbiccentéssel üdvözölték, ha sugár alakja 2150 1| Itt, - mondta magában fejbólintva, anélkül, hogy tudatára 2151 1| az apácákat, akik hófehér fejdíszüket meghajtják előtte, a havas 2152 1| gondolok, melyek a maga szőke fejecskéje köré glóriát fonnak. És 2153 1| hajtotta keblére szőkefürtös fejecskéjét, aztán a papirkosárba dobta 2154 1| gyöngéden simogatja a szöszke fejecskéket, amelyek álmos cicák módjára 2155 1| mondania, amivel a gyönge fejecskémet elszédítheti...~ ~Kacér 2156 1| melynek őrizetével egy indus fejedelem van megbízva, idelátszik 2157 1| épp úgy, mint az egyiptomi fejedelemasszony, a palástos oxfordi doktorleány 2158 1| kidolgozta, a napkeleti fejedelmek is kényelmesen ellakhattak 2159 1| s az apja villája mögött fejedelmi műtermet rendezett be, ahol 2160 1| csöndesen lehajol az asszony fejéhez, mely álmodozva ott pihen 2161 1| cégtábláit, megbámulta a fejeket, melyek a villamoskocsik 2162 1| észre, ha új kalap volt a fejemen és mindennap más toilette-et 2163 2| Irok hát szív nélkül, a fejemmel... Poézis helyett hideg 2164 1| aggastyán már bizonyosan a fejére húzta a hálósapkát, - szívtelenség 2165 1| Villányiné: Ne fojts meg, hanem fejezd be a mondatot.~ ~Mariska: 2166 1| esküszöm neked...~ ~Nem fejezhette be, mert a nő fölugrott 2167 2| bizarr, ez a nagyszerű szó fejezi ki a legjobban), amit, ha 2168 1| segíthet rajta. Villányiné fejfájásról panaszkodott s nem nyúlt 2169 2| tehetség csak a vidéken fejlődhetik, Ferike fölmondta az ezerforintos 2170 1| éveiben. A kis leány pompásan fejlődött, okos és drága kis teremtéssé 2171 2| cikket irt az előadásról s fejtegetései közben a kártyázó urakat 2172 1| Tűz van! A ház ég a fejük fölött! Nyissa ki azonnal 2173 1| pillanat mulva egy talpig feketébe öltözött úriasszony lépett 2174 1| urát egy feltünően sápadt, feketehajú leány társaságában találta, 2175 1| megtöltik, a bőrkötéses, feketehátas, aranynyomásos könyvek ezreit, 2176 2| komor hangulatban itta a feketéjét - a szobalány egy névjegyet 2177 1| az egész üveg pezsgőt, a feketekávénál a gróf szivarra gyújt s 2178 1| zuzmarás volt a habtól, a feketeruhás, fehérkötényes öreg hajadonok 2179 1| kegyetlenül kioltottak. A komoly, feketeszakállas, nyugodt arcú professzor 2180 1| kezét szeliden a karjára fekteti.~ ~Villányiné (nagyon lágy 2181 1| melléhez, fülét kutatva fektette ide-oda, kezével titokzatos 2182 1| kis ördögök!~ ~A tanár: Feküdjetek le, drágáim, késő van.~ ~ 2183 2| afrikai hőségben. Hanyatt feküdtem a vitorla mellé, s az eget 2184 1| táncával. Odabenn ájultan feküsznek a férfiak a gyönyörűségtől 2185 1| alkalmasabb arra a nemes feladatra, hogy egy könnyenhívő, fiatal 2186 1| villáját, de utóbb megint feladja a küzdelmet s a gyermekek 2187 1| mert sürgős táviratot kell feladnom.~ ~Egyszerre az a gondolata 2188 2| firkálásaiból tengődik, szívesen felajánlok egy tisztességes alkut.~ ~- 2189 1| kötelességből még az életüket is feláldoznák? Hát ezt nem csupán azok 2190 1| amelyért az életemet is feláldoznám.~ ~Villányiné: Csodálatos!~ ~ 2191 1| nagy eszméért gondtalanul feláldozzák az életüket. És a bájos 2192 1| hogy a függetlenségemet feláldozzam. Van kis palotám Parisban, 2193 1| akár nem...~ ~Villányiné (félbeszakítja): Nem gondolod, hogy tisztességesebb 2194 1| tanár azonban haragosan félbeszakította.~ ~- Sarlatán, vidéki felcser 2195 1| sejti a valóságot, melynek félbolond kis barátnője áldozatul 2196 1| beszél s a vacsora vége felé felbontat egy üveg francia pezsgőt. 2197 1| félbeszakította.~ ~- Sarlatán, vidéki felcser akar lenni, csak azért, 2198 1| csöndes utcán s a szíve feldobogott, mikor egy posztoló rendőr 2199 2| boldogan éltek, mert a sors nem feledkezett meg róluk teljesen; Páfránynak 2200 1| csókolta.~ ~- Úgy-e, nem feledkezik meg rólam, drágám, úgy-e, 2201 1| látott. Magának meg kell feledkeznie róla, hiszen én - fájdalom - 2202 1| hány dologtalan fajankó felejti rajtam a szemét a kaszinó 2203 1| muzsikában gyönyörködnék.~ ~- Nem felel? Nincs semmi különös mondanivalója? 2204 1| jelentettek s a kandallókban újra feléledt a tűz, mely húsvét reggelén 2205 1| méltóságos uram, szívesen felelek a kérdésére, ha viszont 2206 1| való hit és a haláltól való félelem hömpölygő folyamként áradt 2207 1| mely kiváncsisággal és félelemmel mered feléje a hóeséstől 2208 1| hozzám? Mindenre kérlek, felelj, hiszen ki tudja, mikor 2209 1| egyszerre dideregni kezdett félelmében, mert az a sejtése támadt, 2210 2| gyujtót a szivarvilág e félelmes arisztokratájához.~ ~- Kedves 2211 2| aztán egyedül a sors lesz felelős azért, ami hármunkkal történni 2212 2| mégis megijesztette az a felelősség, melyet egy egész életre 2213 2| Gondol-e rám néha?~ ~- Talán, - feleltem meghatva, - talán... Az 2214 1| huga, akit az asztal tulsó felén valóságos kereszttűzbe fogtak 2215 1| gondolhatnák, hogy férj és feleség vagyunk?~ ~Villányiné: Egy 2216 1| kivánom! A tiszta, jó és bájos feleséged kedvéért bocsáss meg annak 2217 1| rosszul.~ ~A tanár: Édes kis feleségem! Szegény, jó, érzékenyszívű 2218 1| Mit nem adnék érte, ha a feleségemet ismernéd, ha mindkettőtöket 2219 2| oly fiatal volt, mikor a feleségemmé lett. ...Mondja meg őszintén 2220 1| De főkép a bátyámról és a feleségéről irjon meg mindent, erről 2221 1| egy kissé bátortalanul a feleségétől.~ ~Villányiné, akinek jó 2222 1| mindenki bolond, aki törvényes feleséggé lesz! Mit érünk vele, ha 2223 1| Úgy érezte, hogy az élete felét szívesen feláldozná, ha 2224 1| volna a legjobb, ha legalább félévig zavartalanul pihenhetnél. 2225 1| napsugár felé.~ ~Körülbelül félévvel azután, hogy Villányi Mariskát 2226 2| becseseiben. Ez, mint bizonyára felfogja, nem kellemes kitüntetés, 2227 1| szekrényen a villamos lámpát felgyújtotta. Az angol vagy francia regényeiben 2228 1| találnak, e pillanatban annyira felháborítja, hogy minden ereje és energiája 2229 1| szemrehányással, a gúny, a felháborodás és a zavar valami különös 2230 1| szállodájában. Mikor a fiatal leány félhárom tájban jelentkezett. Villányi 2231 2| eget bámultam, melyen egy felhő sem úszott. Végtelen távolságban 2232 1| lenézéssel, romantikus álmok felhőfátyolába burkolózva járt a kisváros 2233 1| egészen belefurakodnak a felhőkbe s a háztetőkön régimódi 2234 1| színe az óceán fölött úszó felhőkhöz hasonlított, hálásan és 2235 1| arcocskája világítani látszik a félhomályban).~ ~A tanár: Jöjjön közelébb 2236 1| illatos pongyolában feküdt a félhomályos rendelőszoba pamlagán. Oly 2237 1| áldozatot...~ ~A vasfüggönyt felhúzták, a zenekar egy erélyes akkorddal 2238 1| Te vagy? - dadogta oly felindulással, mintha nem egy huszonötéves 2239 1| Villányiné sem büszkeséget, sem felindulást nem árult el: valami alig 2240 1| selyempuffon, de voltaképp nagyon felindulva nézi a partnere fiúsan komoly 2241 1| szigorló orvosok rettegett félistenével ülhet egy asztalnál, majdnem 2242 1| idejüket, míg egy szőke félistennő a legöregebb embereket is 2243 1| mindez annyira megrázza és felizgatja, hogy keservesen sírva fakad.)~ ~ 2244 2| ahova most már mindennap feljárt egy partie tarokkra, a sarokszoba 2245 1| felszárította a könnyeit.~ ~- Ne féljetek, angyalkáim, hiszen a világon 2246 1| ijedtségével, hanem újra hangosan felkacagott s szelesen magához ölelte 2247 1| Lánchídon, s gyors tempóban felkanyarodott az Albrecht-útra. Nem igen 2248 2| közé. Egy májbajos úriember félkilenc táján ásítva helyet foglal 2249 1| Mariska (a szeme titokzatosan fellobban): Nem, a többit már én végzem 2250 2| dohányzó-asztalt és egy félméteres aranyrudat nyújtott át a 2251 2| pincék előtt játszottak néhol félmeztelen parasztgyerekek. Egy kis 2252 1| cselédséget tart s ékszerdobozában félmillió franc értékű drágaságokat 2253 1| hogy tréfáljon: későn kel, félnapokat olvasással tölt el, délutánonkint 2254 1| így hívják a hugomat - félnapokon át ott lebzselt a vándorpiktor 2255 1| házasságban önálló és egyenrangú félnek képzeli magát: ezt a típust 2256 1| már a haláltól sincs mit félnie többé. És ekkor sír is, 2257 1| Gärtner kisasszony (most felnyitja a szemét s minden eltünik 2258 2| mélyéről... Mikor a lusta Ádám felnyitotta a szemét, pillantása legelsőbben 2259 1| vastag orvosi könyvben, mely felnyitva hevert az iróasztalán. És 2260 1| faképnél hagysz, mert én félnyolc előtt aligha végzek. Minden 2261 1| Villányi-palota ebédlőjében, este félnyolckor, mikor a tanár rendelő-körútjából 2262 1| Villányi Mariska délfelé felöltözködött; fekete ruhát, özvegyasszonyos 2263 2| tizennyolc évig ismeretlenül is ő felőle álmodott, meghatva simult 2264 2| nevesebb irókat, ha szó esett felőlük, többnyire agg hülyéknek 2265 1| hallgatta. De némasága csakhamar felolvadt a könnyekben, melyek bársonyos 2266 2| gazdasszonykodnom kell, néha felolvasásokat tartatnak velem a szakácskönyvből 2267 2| vetekedtek abban, hogy egy felolvasásra megnyerjék. És egy bálon, 2268 1| kötelesség vár rám, hogy félóra alatt átöltözzem: André 2269 1| megint elbeszélgethessünk egy félórácskát? Nem igen valószinű, hogy 2270 1| beteglátogatásait végezni szokta, már félórája ott várakozott a kapu előtt. 2271 2| félszigetet megkerüljük. De félórányira a füredi parttól a szél 2272 1| Azt is mondtam, hogy már félórával ezelőtt el méltóztatott 2273 1| megjelenik! Még a haldoklóknak is felragyog a szemük, ha őt látják, 2274 1| másodszor: valami szomorú félreértés van köztünk, mely a bátyám 2275 1| a világon vagy, - mondta félrefordított fejjel. Meséltem nekik a 2276 1| míg a szeretőd szótlanul félrehúzódik tőled. Bujkálva surrantál 2277 1| vetít a szőnyegre s az ajtók félrehúzott függönyein át végig lehet 2278 1| biztonságba helyezkedett, félrehúzza a függönyt s szőke fejét 2279 1| percben mondhatatlan erővel félrelökte a meglepett férfit s mielőtt 2280 1| fülkéjébe s a závárt sietve félretolja. Miután biztonságba helyezkedett, 2281 1| Arról van szó, hogy ezt a félrevezetett asszonyt az ura és a gyermekei 2282 1| segíthetne.~ ~Az ezredes: Ő felsége holnap Bécsbe utazik, s 2283 1| És ki lakik benne?~ ~- Ő felségének, a királynak szárnysegéde, 2284 1| hogy mindketten tréfásan felsikoltanak:~ ~A kis Alice: Apu, összetöröd 2285 1| annyira elfogta, hogy majdnem felsikoltott fájdalmában: látta az ölelő 2286 1| kivillant az ajkai közül, felső testét ingerkedve hajlította 2287 2| Csopak, Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, parányi vincellérházaikkal, 2288 1| katona karjába s halkan felsóhajt, mintha egy karácsonyhajnali 2289 1| azok, melyeket a biblia felsorol.~ ~Villányi tanár csodálkozva 2290 1| szemmel, a harmincéves asszony felsőséges iróniájával beszélt, de 2291 1| magához tért s restelkedve felszárította a könnyeit.~ ~- Ne féljetek, 2292 1| homorúra ültek ki a helyiség félszázados törzsvendégei...~ ~Villányiné 2293 1| melyet azóta befutott, félszázadra is elég lett volna: pedig 2294 2| kerekedett, hogy a tihanyi félszigetet megkerüljük. De félórányira 2295 1| újrendszerű repülőgépet feltaláljak.~ ~- Szóval, épp úgy a jó 2296 1| akinek a lelkiismerete feltámadt).~ ~A tanár (megdöbbenve): 2297 1| késő van.~ ~A gyerekek feltápászkodnak s illedelmesen kezet csókolnak 2298 1| valami borzalmas titok fog feltárulni előtte. De ekkor önkéntelenül 2299 1| Bernhardt egy ujjnyomására feltárultak a szivaros-bazilikák ajtói, 2300 1| rajongjanak érte...~ ~Sem féltékenység, sem harag nem volt a hangjában, 2301 1| maga mondja, drágám, hát feltétlenül igaz.~ ~Későre járt az idő, 2302 1| kell. A vonatom ugyanis féltizenegykor indul.~ ~- A vonatod? - 2303 1| mindenesetre jókor érkezem, de féltíznél tovább nem maradhatok, mert 2304 1| találta ki, hogy pár órára feltünés nélkül megszökhessék. Két 2305 2| tért vissza, Ferike pedig feltűrte az ujját és buzgón foglalatoskodott 2306 1| héjaszemű zsúrasszonyok felügyelete alatt, de most egyszerre 2307 1| apróságokat a sápadt leány felügyeletére bízza.~ ~- Helyesli, hogy 2308 1| imádkoztam. A világ érdememen felül megbecsül, a betegeim szeretnek 2309 1| földi gyarlóságokon messze felülálló félistent, aki csak azért 2310 2| mert Jenőben most már felülkerekedett az üzleti szellem, - hanem 2311 2| hazamegyek és elhozom.~ ~Felült egy lóvasútra és egyszeriben 2312 2| mosolygott velem. Majd hirtelen felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta, 2313 1| azt a passziójukat, hogy felváltva tüdőgyulladást kapjanak 2314 1| fiúk?~ ~A leány (pirulva, félve, égő arccal, kissé kacérul, 2315 1| asszonyt érdekelhet. Szakértő felvilágosításokat ad a butorokról, a gobelinekről, 2316 1| még a hivatásos hommes à femmes-ok is százszor többet törődnek 2317 2| derekán, akár egy kripta fenekén. Nincs semmi, a pogány féreg 2318 1| mint reménytelen küzdelem a fenevadak ellen.~ ~Mindketten elhallgatnak, 2319 1| nagyon sápadt, de még mindig fenntartja a külszínt): A szerelmes 2320 1| úriember.~ ~- És hol lakik ez a fenomén?~ ~- Parancsolja a nagyságos 2321 2| herceg adjutánsa s mivel a fenség az olasz udvarnál vizitel, 2322 2| Budapestre az olasz udvartól... Ő fensége távirati úton bízott meg, 2323 1| csillog, a szemében zöldes fény játszik): Szóval, te a vadállatokkal 2324 1| lakói alusznak, a lámpák fénye eltompult, a kalauz maga 2325 1| Nem, Lujzika, senkit se fenyegetek, de meglátod, hogy ez végre 2326 1| borzasztó szerencsétlenség fenyegetne. A közérzésem rossz, ahogy 2327 1| megóvjam, csakhogy minden fenyegető veszedelmet elhárítsak. 2328 1| követi, aki hideg kezét fenyegetőleg feléje emeli...~ ~ ~ 2329 1| nagy székek körül, melyeket fényesre és homorúra ültek ki a helyiség 2330 1| a folyam mélyén reszkető fényfoltokat, izgatottan közeledett feléje.~ ~- 2331 1| kiválasztottak láthatatlan fénykoronáját, melyet csak az igazak és 2332 1| a legraffináltabb pesti fényűzés sem ismeretlen, s aki a 2333 1| királynők kényelmével és fényűzésével veheti körül. És a vérében 2334 1| és hajnalban kelt, holott fényűzéssel és kényelemmel vehette volna 2335 1| maga is megszokott némi fényűzést, galambősz fejét elismerőleg 2336 1| gondom, hogy a szoknyám ferdén áll. Miért legyek csinos, 2337 1| előtt, melyben valaha a Ferdinánd király gyóntatója lakott, 2338 1| gróf vásárolta meg, aki még Ferdinándnak volt a bizalmas embere.~ ~ 2339 2| fenekén. Nincs semmi, a pogány féreg elrágott mindent. A kukoricát 2340 1| orvosok, akik kölcsönkért ferencjózsefükben várakoznak vizsgájukra a 2341 1| okosabb, semhogy az ostoba férfiakkal törődnék; a bátyámról van 2342 1| gyönyörűségeket szerezzen a férfiaknak, a könnyelműség vígan röpködő 2343 1| hűséges pillantással mélyed a férfiéba, aki szenvedélyesen magához 2344 1| keze, gyöngéden odasimult a férfiéhoz.~ ~- Igazán szeret maga 2345 2| magamra hagy egy idegen férfiért, aki az összes barátnői 2346 1| diadalmas volt, s meglett férfikora ellenére oly fiatalnak érezte 2347 1| szeme édesen rámosolygott a férfira.~ ~- És te? - kérdezte félénken.~ ~- 2348 2| csakhamar a társulat többi férfitagja is követte. Ferike, aki 2349 1| jut, hogy voltakép ez az a férfitipus, melyért az asszonyok a 2350 1| komoly és ünnepies modorú férfiúba, akire haldokló édesapja 2351 1| szeme belekulcsolódott a férfiúéba, keze gyöngéden az övéhez 2352 2| a két izgatottan figyelő férfiúra, akik némi gondolkodás után 2353 1| háziállatok pártján vagy. A férjek pártján...~ ~Teljesen bealkonyodott, 2354 2| be:~ ~- Topolyi György, a férjem.~ ~A nyomorult, aki az úton 2355 1| de az életemmel mindig a férjének leszek adósa...~ ~A keztyűs 2356 1| akar vinni Nizzába, ahol a férjes huga, egy drága és édes 2357 1| Villányiné ilyenkor kimentette a férjét, mártirarccal végighallgatta 2358 1| ezt a félistent filiszter férjjé akarja valaki lealacsonyítani 2359 1| nálam, de már öt év óta férjnél van. Hallott már maga valamit 2360 1| tudósoknak születtek, akik még a férjüket is egy jókedvű királynő 2361 1| Csopaky grófnő: Csókolni való fess fiú!~ ~Villányiné (gúnyosan): 2362 1| kalapot viselt s palettával és festéktől zsíros kezekkel állt az 2363 1| kupákban állott a sör, a bajor festők bajusza zuzmarás volt a 2364 1| Csák Györgyről?~ ~- A híres festőt gondolja?~ ~- A hugom, aki 2365 2| más, mint a mama mosolygós fésülőnője, aki minden ujságról referál 2366 1| akadálytalanul beleláthat a fészekbe, ahova lehajtott fejjel, 2367 1| számomra? Beszéljen drágám, ne feszítsen a kínpadra, mert csak a 2368 2| a világ legeslegszebb fészkében, melyhez hasonlót sohasem 2369 1| rémes hófúvásra, melybe puha fészkéből elindult, a borzalmas vándorlásra 2370 1| magad, mint a tiszta családi fészkedben, ahol a becsületes urad 2371 1| elhelyezkedtek a bársonyos fészkekben, ahol a hosszú éjszakát 2372 2| mondta, - szép tőled, hogy a fészkemben fölkeresel...~ ~És Klárika 2373 2| huszártisztek szokták s kedves fesztelenséggel mutatkozott be:~ ~- Kálmán 2374 1| el szégyenletedben: itt fetrengsz egy idegen lakásban, megalázva, 2375 2| éhenkórász poétát. És mikor a fiaker robogva állt meg a régi, 2376 2| darab ezrest, majd beült egy fiakerbe és elhajtatott. Egyszerre 2377 2| entrecote, a parfait, a fiakerek, a szinházi páholyok mind 2378 2| ábrándozással, ami e könnyűvérű fiatalembert szinte vonzóvá, bájossá 2379 2| folytatta:~ ~- Kleinecke báró... fiatalkori, bizalmas barátom... Legénykoromban 2380 1| meglett férfikora ellenére oly fiatalnak érezte magát, mintha csak 2381 2| amelyet a környék összes fiatalsága - három fivér, akik közösen 2382 1| nénikéjükről, aki rózsás fiatalságában meghalt, de a nagyurak maitresse-éről 2383 1| ami annál könnyebb, mert fiatalságomban nagyon is rászoktam a virrasztásra...~ ~ 2384 1| akik a szépségünket és a fiatalságunkat fölhabzsolják, hogy aztán 2385 1| felindulástól kipirulva nézi a fiatat asszonyt, akinek karcsú 2386 2| hiszem, nem is látta, hogy figyelek rá, mivel a szemeimet mereven 2387 1| Igy tehát csak távolról figyelem a lelki állapotát; meg lehet 2388 1| egy detektiv éles szemével figyeli a mosolygó embert. És hamarosan 2389 2| Kétségbe voltam esve, de azért figyelmesen hallgattam Kis urat, aki 2390 1| elvonni magáról a nagy ember figyelmét. Mindeddig az volt a szokás, 2391 2| botjára támaszkodva. Giovanni figyelmeztetett rá.~ ~- Ez Kis úr, az arácsi 2392 2| aki urát az udvarlóira figyelmeztette volna. Ádám tehát mindjárt 2393 1| diákokat, akik nyitott szájjal figyelnek minden szavára, az apácákat, 2394 2| nézett a két izgatottan figyelő férfiúra, akik némi gondolkodás 2395 1| a férfi mond, de nem is figyelt rá, hanem közelebb lépett 2396 1| az apácák glédába állva figyelték minden egyes mozdulatát, 2397 1| az asszonyok hajszálnyi filigránságaihoz képest. Köztünk a legfinomabb, 2398 1| föl, hogy ezt a félistent filiszter férjjé akarja valaki lealacsonyítani 2399 1| amikből száz darab csak ötven fillérjébe került s végre az a boldog, 2400 2| ajkakban, mert Jenő, mint filozóf lélek, jól tudta, hogy a 2401 1| felsőbb lelki életnek a finomságait, mely nem a hideg és szív 2402 1| küzdelembe küldi s a lehelet finomságával öleli magához az álmodozó 2403 1| hagyták érintetlenül. A finomságról és költészetről szőtt álmai, 2404 1| hangja halk könyörgéssé finomulva lopózott be a habozó asszony 2405 2| rémülten állt az inkriminált fiók előtt.~ ~- Nem engedem, 2406 2| beszéljen, mit dugott a fiókba?...~ ~Klárika rémülten állt 2407 2| levelet a trumeau nyitott fiókjába. Ádám színpadias sikoltást 2408 1| kedvéért, akiért a subládom fiókját, a gyerekregényeimet, a 2409 2| hogy ön végre is nagybecsű firkálásaiból tengődik, szívesen felajánlok 2410 1| piktorok, ingerkedve felhúzta a fitos orrát.~ ~- Ejnye, de jóban 2411 2| irodájában.~ ~A konzervgyáros fitymálva nézte végig a szegény jószágot, 2412 2| megeredt a pajkosság és a fiúkhoz való betyárkodás. Én is 2413 2| ismét a főváros utcáin. A fiumei olasz matrózok, kik tavasszal 2414 1| katonai irodáját vezette, egy fiús külsejű színésznő, akit 2415 1| felindulva nézi a partnere fiúsan komoly és mégis megvesztegetően 2416 2| csomó kékzubbonyos, árva fiúval bibelődik. Jól esett volna 2417 2| összes fiatalsága - három fivér, akik közösen gazdálkodnak, - 2418 1| asszony lakik, aki engem még a fivérénél is jobban szeret. Irjon 2419 1| oly kellemes meglepetéssel fixirozza, mint az apa a leányát, 2420 1| ujdonatúj százezerkoronással fizet.)~ ~Villányiné: Köszönöm 2421 1| ahol Villányiné kiszállt, fizetett s a pályaudvaron keresztül 2422 2| Roulant báró.~ ~- Inkább fizetnéd meg a két forintot, amivel 2423 1| de bele kell nyugodni!~ ~Fizetnek és visszatérnek a kocsijukba, 2424 2| érdekes specialitása: a fizető növendékek mind kitüntetéssel 2425 1| évek óta aranyhegyekkel fizették, két vagy három szakállas 2426 2| Lakival. Páfrány néha vele fizettette ki a szódavizes spriccerét, 2427 2| lantot, fejedelmileg meg van fizetve ezzel a tömérdek bankóval. 2428 1| végignézte volna, s szinte fizikai fájdalmat érez, mikor az 2429 2| meglátod, hogy kijön majd a flegmából...~ ~- Ha csak az kell, - 2430 1| neuraszténiások forgatták a Fliegende Blätter régi évfolyamait, 2431 1| lépésnyire tőlük nyugodtan flirteltek? Édes fiam, nagyon sajnálom, 2432 2| órában. A vizen egyetlen fodor sem libben meg, a fürdőház 2433 1| egy csitri leány kedvéért föláldozza. Sőt fél év óta még arra 2434 1| este szürkeségébe. Mariska föláll, nagyot nyújtózkodik, a 2435 1| gondolta jóakaró elnézéssel.~ ~Fölállott, összegombolta a redingotját, 2436 1| szórakozottat. A gróf, akit fölbátorít ez a szelidség, utóbb arra 2437 2| parányi vincellérházaikkal, földbe ásott pincéikkel, néhol 2438 1| a kisváros ügyvédjeivel, földbirtokosaival és hivatalnokaival nem állt 2439 1| emberi igazságok egyetlen földerítője, a titokzatos és jótékony 2440 2| melyekkel a gyakorlati földművelés oktatása jár az osztatlan 2441 1| negyedik elemiben elbuktatták a földrajzból, e pillanatban emberfölötti 2442 2| nagyot dobbantott lábával a földre és így kiáltott föl dacosan:~ ~- 2443 1| családomban minden asszony csak földresütött szemmel mert végig menni 2444 1| leány!~ ~Gärtner kisasszony (földreszegzett pillantással): A minap nyomon 2445 1| Villányiné következetesen a földszintet gukkerezte s csak ajkának 2446 1| érte: a Vígszínház egyik földszinti páholyában váratlanul fölfedezte 2447 1| hogy öt órakor most is fölébredek s mindennap azt álmodom, 2448 2| forint és hetvenhét krajcárt fölemésztettek tegnap óta a ruhák, a chevreaux-cipők, 2449 2| de később, a csemegénél fölengedett.~ ~- Igazán szereti azt 2450 1| arcoddal, a hangod zenéjével, a fölengedő szomorúságod emlékével, 2451 1| leányt, s az arca derüs fölény, mely semmit sem árul el 2452 1| regény, ami az életemmel fölérne, de ezt majd máskor mondom 2453 2| történik velem?~ ~- Okvetlenül fölfalják a farkasok!~ ~- Könnyű magának 2454 1| Villányit tönkretenné a fölfedezés, hiszen ez a nagy ember 2455 2| nél.~ ~Együtt ballagtunk fölfelé a hegynek, a tanító azzal 2456 1| egy pohár langyos tejjel fölfrissítse vagy hogy a leánykái hidegtől 2457 1| szépségünket és a fiatalságunkat fölhabzsolják, hogy aztán fütyörészve 2458 1| merül ki?~ ~Mosolyogva, de fölhevült arccal beszélt, látszott 2459 1| aludt, másnap, reggeli után, fölhivatta magához a szálloda szobafőnökét.~ ~- 2460 2| fölemelte a mutatóujját, fölhúzta kissé a pisze orrát, s így 2461 1| asszonyt annyira elfogta a fölindulás, hogy képtelen lett volna 2462 1| haját sietve rendbehozta, a fölindulástól reszketve kopogtat a könyvtárszoba 2463 1| kilincshez nyúl, de a gróf oly fölindult és könyörgő pillantással 2464 2| Sohasem volt még ennyire fölindulva, mint most, mikor a tündérkisasszony 2465 1| asztalára. A budapestiek, akik fölismerték, elképedve nézték a gyönyörű 2466 1| lemondani...~ ~Villányiné (fölkacag, de a nevetésében van valami 2467 2| a szalonokban egyszerre fölkapták a hideg és elegáns poéta 2468 2| mert Ádám, a kilencórai fölkelés dacára, sem élt az axiómák 2469 2| völgyéből.~ ~Nehézkesen fölkelt, lecammogott ismét a pincébe, 2470 1| látott, mely a gyanuját fölkeltette. Arra, hogy Villányiné szerelmes 2471 1| legmegrögzöttebb csavargóban is fölkelti a vágyat a tűz és a világosság, 2472 2| tőled, hogy a fészkemben fölkeresel...~ ~És Klárika felé fordulva, 2473 1| lesz jobb dolga, délután fölkereshet bennünket, - a sógorom bizonyára 2474 1| ravaszságra, hogy Villányi tanárt fölkeresi.~ ~- Csak nincs valami baja? - 2475 1| barátnőm, személyesen szeretném fölkeresni magát, de ebben az órában 2476 1| Parancsolja, hogy a lakásán fölkeressem?~ ~- Nem, én fogok idejönni. 2477 2| vagyunk...~ ~Szerettem volna fölkiáltani: „Csaló, csaló, csaló! Hát 2478 1| anyagi viszonyai is jócskán föllendültek már, mikor élemedett apja 2479 1| csakhamar megtudta - tízperces föllépésének tiszteletdíjából külön kis 2480 1| ismerős írásra, egy pillanatig fölmerült előtte a kékszalagos, selypítő 2481 2| vidéken fejlődhetik, Ferike fölmondta az ezerforintos lakást s 2482 1| viseljük, ha a gyerekeit fölnevelhetjük, ha néha a dicsőségében 2483 1| Magyarország fél orvosi karát fölnevelte, összetalálkozott a régi 2484 2| Andor!...~ ~A kupé ajtaját fölnyitották s e percben egy bundába 2485 1| rendben. Óvakodnod kell minden fölösleges izgalomtól, s az volna a 2486 2| most a konzervgyáros, - egy fölöttébb fontos ügyben kérettem magamhoz 2487 2| mellett. Klárika hirtelen fölriadt, Ádám pedig nevetve megkérdezte 2488 2| karját, hogy Ádám majdnem fölsikoltott.~ ~- Ugy beszélik, hogy 2489 1| Lefekteti a gyermekeket, fölszalad a szobájába s miután kócos 2490 2| A lantot már tegnap este fölszegeztettem a leányom zongorájára, a 2491 2| és szerelmes lovagot vélt föltalálni az ő egyetlen uracskájában, 2492 2| vonatok réme, teljes erejében föltámadt. Egyszerre borzasztó rémület 2493 1| nyugalmában megzavarnók.~ ~A gróf (fölteríti a kis asztalkát, meggyújtja 2494 1| Beszéljen, kérem!~ ~Jánossy (fölteszi a pápaszemét s keresgélni 2495 2| ablakban, a feleségemnek régóta föltünik a lusta és unatkozó huszár... 2496 1| gyönyörűségének, Klári asszony föltűzte a szoknyáját, hogy az ukrániai 2497 2| ebéd utáni álmából kellett fölvernem, hogy jegyet adjon, mert 2498 1| ilyenkor az egész házat fölverte a jókedvével; táncolt, énekelt, 2499 1| felé pedig már rendesen fölvertek bennünket. Az álmatlanság 2500 1| álmodtam.~ ~Az iróasztalról fölvette az arcképet, mely a feleségét 2501 1| ide, hogy a szegény uramat fölvidítsam. Ő naphosszat annyi komoly 2502 1| pillantása azonban hirtelen fölvillan, mikor az üveges ajtón át 2503 1| csöndes tanárt is egészen fölvillanyozta.~ ~- Drága uracskám, maga 2504 1| kalitkájába, mely dübörögve fölvitte a budai várba. Mikor a kihalt 2505 2| Somogyi Dániel durván förmedt rá:~ ~- Egy-két esztendő 2506 1| úrnője titkait kilesse? Nem fog-e olyasminek a nyitjára jönni, 2507 1| Simonyi-udvarba, ahol egész nap fogad. Talán nem fog ártani, ha 2508 1| glóriát fonnak. És ünnepies fogadalmat teszek, hogy tőlem telhetőleg 2509 1| bátyja gyalázatát megtudta, a fogadalom, melyet a mult este tett, 2510 1| és az idegen királyfiakat fogadják a sógorom műtermében. Eddig 2511 1| rákényszerítette, hogy pénzt fogadjon el tőle, később pedig az 2512 1| idegen lányt a házunkba fogadjunk? - kérdezte egy kissé bátortalanul 2513 2| üdvözlő küldöttséggel fogadnak. Mama elkisért a központi 2514 1| vacsoráztak az egyik dunaparti fogadóban, készséggel hajlandónak 2515 1| tanár rendelőszobájában. Én fogadom a betegeket, én segédkezem 2516 1| pillantást vetve az ünnepies fogadótermekre, a különös képekre, az ósdi 2517 1| ismét tehetetlenül, míg a fogai összeverődtek, a keze jéggé 2518 1| sápadtan, összeszorított fogakkal dőlt a páholy párkányának, 2519 1| professzor: ez a két szó fogalommá lett az egész országban, 2520 2| harminc krajcárosnál drágább fogás egyáltalában nem szerepelt 2521 1| előadását s városszerte ismert fogatán, mely előtt szénfekete orosz 2522 2| Házat, latifundiumokat, fogatot, paripát, szeretőket. Talán 2523 1| jóindulatát tolakodásszámba fogják venni, eszébe jut, hogy 2524 1| közel az idő, amikor épp úgy fogjátok szeretni egymást, ahogy 2525 1| mesterségem.~ ~- Akkor kérem, hogy fogjon munkához késedelem nélkül, 2526 1| pohárszék, a teaasztal körül foglalatoskodik): Annyira inklinálva vagyok 2527 2| feltűrte az ujját és buzgón foglalatoskodott a szeszforraló körül. Mikor 2528 1| a mozdulatait is irásba foglalják a történetirók?~ ~A gróf ( 2529 2| a költészet jövedelmező foglalkozás. Egy költeményemért három 2530 1| éjfél után kezdődik, más foglalkozásom pedig ezidőszerint nem igen 2531 1| bizonyosan nem a bacillusokkal foglalkoznak, mikor ő nagysága véletlenül 2532 1| mint szerelmi kalandokkal foglalkozó detektivhez hasonlított. 2533 2| tizenöt éven át egyébbel sem foglalkozott, mint az asszonyi lélek 2534 1| könyveit olvassa, a feleségével foglalkozzék, vagy a társaság iránt való 2535 1| kisleány bizonyos méltósággal foglalta el helyét a Villányi legény-háztartásában, 2536 1| Harzburg-Waldeck gróf pedig helyet foglaltak a zöld tűzben égő Buddha-szobor 2537 1| főnököm ugyanis nagyon el van foglalva, - mondta mentegetőző hangon, 2538 1| várakozással nézett a grófra, fehér fogsora kivillant az ajkai közül, 2539 1| felén valóságos kereszttűzbe fogtak a rajongó piktorok, ingerkedve 2540 1| keze, melyet a magaméba fogtam, halálosan hideg és merev 2541 1| elkerülte az embereket s fogvacogva bújt az ágyába: oly rettenetes 2542 2| elite-bálján, a jelenlevő főherceg bemutattatta magának Sólly 2543 1| legközelebb meghívást fog kapni a főhercegi udvarhoz.~ ~Villányiné: 2544 1| felség, aki rajong a kis főhercegnőért, már Európa leghíresebb 2545 1| Nem gondolja, hogy Margit főhercegnőt is megnézethetnők vele?” - 2546 1| világon!~ ~Villányiné: Ne fojts meg, hanem fejezd be a mondatot.~ ~ 2547 1| Most végy lélekzetet, most fojtsd vissza, most gyorsan lélegzzél 2548 1| tarantászok suhannak végig? De főkép a bátyámról és a feleségéről 2549 2| Jenő az utcára a rézkapcsos főkönyvek közül. Oly borzalmasnak 2550 1| nyitott kandalló tüze piros foltokat vetít a szőnyegre s az ajtók 2551 2| mulva egy üveg rózsaszinű folyadékot tett elénk egy hordóra.~ ~- 2552 1| haláltól való félelem hömpölygő folyamként áradt az előkelő rendelőszobába, 2553 1| hegyi falvakban, ismeretlen folyócskák mellett, nagyvárosi bérpalotákban 2554 1| s udvariasan kikiséri a folyosóig. A leány összegombolja a 2555 1| a belgyógyászati klinika folyosóin. Később benézett az egyik 2556 2| egy nádor-utcai ház üveges folyosója mögött. És Lesbia nem is 2557 1| főpostán, melyet még a posta folyosóján végigolvasott, majd a levelet 2558 1| kerekek dübörgésébe s a folyosók ablakai mellett javíthatatlan 2559 1| a kocsijukba, a homályos folyosókon át, a mélyen lefüggönyzött, 2560 1| csöndesen fölnyitotta a folyosóra vezető tapétaajtót, mert 2561 1| csilingelés végigjárta a folyosót, a sötét udvart, az emelet 2562 1| törtek elő, könnyei végig folytak az arcán s dideregve lehanyatlott 2563 2| vallomását. A vitának nem lett folytatása, mert az ügyelő, egy hosszú 2564 1| bizalmas tárgyalásokat folytattok, talán legjobb volna, ha 2565 2| ez az életmód, amit most folytatunk. Mi szükségünk arra, hogy 2566 1| fejecskéje köré glóriát fonnak. És ünnepies fogadalmat 2567 1| asszony karja a nyaka köré fonódik és a csöndben, mely a szobára 2568 1| melyek érzéki lángolással fonódnak egy idegen férfi nyaka köré, 2569 1| az Arnulf herceg katonai főnöke teljesen átengedte magát 2570 1| úriasszonyt idehozta.~ ~- A főnököm ugyanis nagyon el van foglalva, - 2571 2| megindult újra, de csak lassan, fontolgatva, mintha még mindig affölött 2572 1| orvosságot is, de mindennél fontosabb, hogy abszolute távol tarts 2573 2| szalmasárga levelet adott fontoskodva a kezébe.~ ~- Alkonytájt 2574 1| még alig van tizenegy.~ ~A főpincér (szerényen): Bocsánatot 2575 2| így szólott a hajlongó főpincérhez:~ ~- Ime, az egész pénzem, 2576 2| Laki mindaddig suttogott a főpincérrel, amíg végre egy tele zseb 2577 1| poste-restante levelet vett át a főpostán, melyet még a posta folyosóján 2578 1| unokáim nevelésére fogom fordítani...~ ~Mikor Villányi tanár 2579 1| királytól, de aki perfidül hátat fordított történelmi hivatásának. 2580 1| szeliden a fiatal asszony felé fordította:~ ~- Te még mindig itthon 2581 2| utazik, Nagysád?~ ~Félre sem fordítva a fejemet, bizonyos megvetéssel 2582 2| társaságomban jóformán alig fordul meg más, mint a mama mosolygós 2583 1| bátyámnál van, akkor máshoz kell fordulnom érte.~ ~- És pedig?~ ~Mariska 2584 1| professzor tagja volt a magyar főrendiháznak, négyemeletes házai voltak 2585 1| veszi körül magát s annyi forgalmat csinál az ékszerkereskedőknél, 2586 1| maga... Nem, hasztalan forgatja ilyen komolyan a szemeit, 2587 2| ötszázéves breviáriumokat forgatnak, s a tél fehér világában 2588 1| izgatott neuraszténiások forgatták a Fliegende Blätter régi 2589 1| helyzetben vagyok, hogy a szóban forgó úrhölgyről pontosan és hitelesen 2590 1| asszonnyal kacérkodjanak. A forgóajtón keresztül, melynek őrizetével 2591 1| karosszékben. Jánossy ijedten forgolódik körülötte.~ ~Jánossy: No... 2592 1| délben, millió dolga közt, forgószél módjára berohant a lipótvárosi 2593 2| nemzetgazdasághoz is: a tizenöt forintból, amit növendékkorában a 2594 2| magával hozott, az utolsó forintig elfogyott.~ ~Ferike nem 2595 2| zsebrevágta annak a negyvenöt forintnak, amelyet Dalok Lesbiához 2596 2| atyjának még egész negyvenöt forintnyi tekintélyes vagyonommal 2597 2| kicsiny volt egy hétszáz forintos lakáshoz.~ ~Ekkor, egy esős, 2598 1| királynői jókedve szerint formálta. És a pillantásuk most egyszerre 2599 1| hogy azoknak a boldogsága forog kockán, akiket a meghalt 2600 1| hallatlan veszedelemben forognak.~ ~A gróf (még mindig mosolyog): 2601 1| érzése támadt, hogy a világ forogni és táncolni kezd körülötte.~ ~- 2602 1| abbahagynám, rögtön kiütne a forradalom. Menjetek csak Lujzikával 2603 2| kijelentéssel, hogy Ádám azontúl még forróbban szerette az ő bolondos kis 2604 1| hirtelen ellepte őket a forróság. Villányiné, aki a leánya 2605 1| beszélni, hanem magával a dráma főszereplőjével: Villányinéval.~ ~ ~ ~ 2606 2| megkopott faille-csokrot tűzött foszladozó mellvértje fölé. És amíg 2607 1| borul, lassan a semmiségbe foszlik a szegény kis mártir képe, 2608 1| föl rólam, hogy meg akarom fosztani a józan eszétől? Lássa, 2609 2| így a furcsa változás nem fosztotta meg a jókedvétől. Két hét 2610 1| pár év alatt is meg vagyok fosztva azoknak a szeretetétől, 2611 2| föl most a dohányzó-szoba foteljéből.~ ~- Bocsánat, - szólt remegve, - 2612 1| ecsetvonásokat végzi rajta. Csipkés foulard-ruhája, virágos kalapja, bájos 2613 2| sülve jelenjek meg ismét a főváros utcáin. A fiumei olasz matrózok, 2614 1| meg a hosszú utat a bajor fővárosba.~ ~Naivul lesütötte a szemét 2615 1| nyilvánosan, mióta Villányi egy fővárosi szanatóriumban a tüdőgyulladásából 2616 2| órakor komolyan reggelit főznek, - mikor ő eddig sohasem 2617 1| Bordeauxvörös, aranydíszítésű frakkjaik néha kivillognak a zöld 2618 1| ékszerdobozában félmillió franc értékű drágaságokat őriz. 2619 1| többnek huszonötnél. Rózsás, franciásan karcsú, kissé tartózkodó, 2620 1| áldozatra, hogy a hatezer frankját behúzza. Ez persze nem nagy 2621 2| urak, biztattak bennünket frányával, amerikai vesszővel, de 2622 2| névjegyen e sorok állottak: Freiherr Hans von Kleinecke, k. u. 2623 2| mondta Jenő - a tervezett frigy teljesen megfelel az intenciómnak. 2624 1| még jobban kipirult - most frissebb és üdébb volt, mint valaha, - 2625 1| Opera színpadáról jött ide - frissítőket hordott körül a ragyogóan 2626 2| nevét. A zsúrok szép és frivol asszonyai lelkesedve citálták 2627 1| Lujzika előtt valami hallatlan frivolitásnak tünt föl, hogy ezt a félistent 2628 1| csillogó szeme, vörösbe játszó frizurája, csipkéi közül kifehérlő 2629 1| estély-ruhájában, görögös frizurájával, ékszerektől csillogva meredt 2630 1| kolléganőim - mert igazán bájos fruskák vannak ám köztük - mind 2631 1| tehát hiába adja a szerelmes fruskát, én bizonyos vagyok benne, 2632 1| gyermekszemüket kiváncsian függesztették az ismeretlen asszonyra, 2633 1| nem vagyok bolond, hogy a függetlenségemet feláldozzam. Van kis palotám 2634 1| levetette a békóit s szabadon és függetlenül száguldhat a vizek hátán 2635 2| rézkilincsek tisztaságától függne... És Ádám egy lomha óriás 2636 1| elővett valahonnan egy láncon függő arany etuis-t, melyben gyufavastagságú 2637 1| hangon, miközben a feje a függöny hasadékán át láthatóvá lett, 2638 1| szőnyegre s az ajtók félrehúzott függönyein át végig lehet látni a kivilágított 2639 1| végre átderengett a szobája függönyén, belátta, hogy minden terve 2640 2| haladt el a lebocsátott függönyök alatt és oly hidegnek, sivárnak 2641 2| mikor a selymes, hullámos függönyöket látta, s hazatérve külvárosi 2642 1| megkapják a játékszert, amiről függönyös ágyacskájukban álmodnak...~ ~ 2643 1| helyezkedett, félrehúzza a függönyt s szőke fejét kacér komédiás-mosolygással 2644 1| lágyan odasimult a kedvese füléhez. - Hiába adja itt a felnőtt 2645 1| számára virul s hogy e rózsás fülek vágytól remegve lesik az 2646 2| beszélt, titkolózva súgta a fülembe:~ ~- Remélem, hogy nem haragszik?~ ~- 2647 1| tudományunk...~ ~A gróf fülig pirulva gombolta össze a 2648 1| szintén utaztam már a nyolcas fülkében s a kilencesben egy öreg 2649 1| a transz-szibériai vasút fülkéiben, mint az óceángőzösök fedélzetén 2650 1| Villányiné: Melyik a fülkéje?~ ~A gróf: A nyolcas.~ ~ 2651 1| hirtelen mozdulattal besurran a fülkéjébe s a závárt sietve félretolja. 2652 1| már: az aranydíszítéses fülkék lakói alusznak, a lámpák 2653 1| mezőkön, a kivilágított fülkékben ásítás, ujságzizegés hangjai 2654 2| egyszerre összetalálkozott Peyer Fülöppel és a konzervgyáros, aki, 2655 1| most jött volna ki a hideg fürdőből. Ezt az arcot látva, szinte 2656 2| fodor sem libben meg, a fürdőház hosszú hídján egyetlen szellő 2657 2| Giovannival megkerültük a fürdőházat, s a zalai partok mentén 2658 2| operettnóták mellett ebédeltek a fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros 2659 2| diadalmenetben vonult be vele a fürdőszobából a szalonba... A költői igazságszolgáltatásnak 2660 2| megkerüljük. De félórányira a füredi parttól a szél hirtelen 2661 1| öreg úr se, aki egy kadét fürgeségével udvarolt a folyton izgő-mozgó 2662 1| fogta a fiatal leány arcát, fürkészőleg belenézett a szemébe, majd 2663 1| ahol a komoly, de ezüstös fürtjei alatt szeliden mosolygó 2664 1| az öreg Villányi hófehér fürtjeihez, mindenki meg volt győződve 2665 1| megcsókolja az egyik aranyos fürtöt, mely a Villányiné gyönyörű 2666 2| egyenek ebédre s egy cigaretta füstjébe fújják aznapi vacsorájuk 2667 2| irószobában, drága szivarokat füstölve irta okos költeményeit, 2668 1| Nem többet ér ez, mint egy füstös kocsma a külvárosban?~ ~ 2669 2| között rigók és tengelicek füttyentgettek. Egy pillanatra átvillámlott 2670 2| csöngetés, zakatolás s éles füttyhangok mellett gördült ki e dómszerű 2671 1| fölhabzsolják, hogy aztán fütyörészve tovább menjenek.~ ~Villányiné: 2672 1| matróna szívét hordja a füzője alatt. Nekem tehát hiába 2673 1| pár mozdulattal ledobta a füzőjét s csakhamar selymes, illatos 2674 1| valóban kőszívet hordok a füzőm alatt. De a szeretetnek 2675 2| s egy cigaretta füstjébe fújják aznapi vacsorájuk reményét. 2676 1| életemről is...~ ~Heves és fuldokló zokogás fogja el, szinte 2677 1| de őszintén szólva, kissé furdal a lelkiismeretem, mert eddig 2678 1| elhallgattak mind a ketten, s furfangos ellenségek módjára nézték 2679 2| majd a spájzban mérte a fűszereket egy csillogó rézmérlegen... 2680 1| el, hogy fagyos hidegség fut végig rajta, s csak nehezen 2681 1| boltról-boltra, szabónőtől-szabónőhöz futhatnék vele az egész napon keresztül, 2682 1| vagyok kissé az egész napi futkosástól. Hiába, már öreg a legény, 2683 1| szerelmes kalandok után futkosna, még álmában se gondolt; 2684 1| hosszú napon át csakugyan a fűtött kandalló mellől néz-e ki 2685 1| fiatal nábob, akit az előbb futólag említettem, mindenáron nekem 2686 1| gyalogjárón, hogy aztán majdnem futólépésekkel siessen tova a kihalt Nagy 2687 2| nélkül és a szemébe könnyek futottak, amíg az aszfalton végigment. 2688 2| való egyhangú hajnali séta. Futottam a pongyola reggeli kalapok 2689 1| a kabátját, mert idebenn fűtve van. Megengedi? (Segíteni 2690 1| asszony karcsú termetén, mely fűző nélkül is elbájolja s házicipőbe 2691 1| sokkal szorosabb kötelékek fűzték a tanárhoz; a szőke asszony 2692 1| bankhivatalnoknak, vagy kereskedjék gabonával a Bánátban. Az igazi doktornak 2693 1| regényt olvasnál, egy kalandos Gaboriau-féle regényt, melyben hemzsegnek 2694 1| posztját elhagyja, mikor egy gálába öltözött ezredes jelenik 2695 1| pillanatra úgy tetszik, hogy gáláns kisérője is a Mária Terézia 2696 1| gázkandallói mellett, világhíres galériák parkettjén tölti s épp oly 2697 2| városban nézték végig a galériákat, a harangjátékokat, a dómokat, 2698 1| dideregve tűrte föl a kabátja gallérját a sötét és hideg novemberi 2699 1| a férfi: egy vörös arcú, gallértalan katona, kigombolt ezredesi 2700 1| Podmaniczky-utcába s gyors galoppban robogott a nyugati pályaudvar 2701 2| ujságiró is, aki állandóan gamáslit viselt s a nevesebb irókat, 2702 2| pedig könnyelmű, mint egy gamin. És a százhúsz napos asszony, 2703 1| regényhősnőknek, hanem nagynéniknek, garde-oknak vagy tudósoknak születtek, 2704 1| A szép lakás, a barátnői gardenpartija, a párisi divatlap s a klub 2705 2| kötényeket szedett elő a garderobe mélyéről... Mikor a lusta 2706 1| fölött, melyet Villányiné a garderobe-ból előszedett, megbeszélte 2707 2| művészekké, de tehetségük nem gátolta meg őket abban, hogy néha 2708 2| egyforma sikerrel játszotta Gauthier Margitot és Üdvöskét, az 2709 1| finom, mint a selyemnadrágos gavallér, aki a napkirály éjjeli 2710 1| büszkeségével fogadta tánciskolái gavallérjainak hódolatát, - ő belőle lett 2711 2| fejedelmileg hűvös...~ ~A gavallérok, akik közt egyszerre divatba 2712 2| szert félelmetes hírnévre. A gaz Ádám tizenöt éven át egyébbel 2713 1| kényelemszerető és jóízlésű gazda tette lakályossá. A nyirkos 2714 1| sem ismeretlen, s aki a gazdagság minden kényelmét ismeri, 2715 2| három fivér, akik közösen gazdálkodnak, - megtisztelt a jelenlétével. 2716 2| fiatalság - a kasznár, a gazdasági irnok s a borzas községi 2717 2| az idő, hogy törülgetnem, gazdasszonykodnom kell, néha felolvasásokat 2718 2| és Brigitta asszony - a gazdasszonyt okvetlen Brigittának képzelem - 2719 2| ezért a szeretetreméltó gazemberért!”~ ~ ~ ~ 2720 1| hallokban, gleccser-hotelek gázkandallói mellett, világhíres galériák 2721 1| sok-sok néma és türelmes generációval, mely asszonyi hivatását 2722 2| mélyében, hadsereget, ágyúkat, generálisokat, vezérkart és minisztériumot. 2723 1| emlegettek, Bernhardt, a geniális színigazgató, aki megható, 2724 1| előveszem. Az attasé-külsejű gentleman ugyanis egyszerű pincér, 2725 2| gyűlölettel viseltetett ama geometriai emberek iránt, akik előre 2726 2| kiszálltak a kupékból, a gépész, a konduktorok izgatottan 2727 1| autótaxira, mikor a saját gépkocsija is rendelkezésére állt? 2728 2| felől, hogy a teljes nevét Gerence-Szent-Tamásnak irják s a lakosság összes 2729 1| tegnapelőtt még kifényesedett gérokkban járt volna az Üllői-úton, 2730 1| A professzor mentegetőző gesztust csinált s mosolyogva mutatott 2731 2| készült este a nagyteremben - Giovannival megkerültük a fürdőházat, 2732 1| előtt néha selyemruhás, girardi-kalapos párisi urak s lehetőleg 2733 2| segédtanítója, aki mindenféle gizgazt összeszed, hogy odahaza 2734 1| javát tündöklő hallokban, gleccser-hotelek gázkandallói mellett, világhíres 2735 1| millió bágyadt szín, mely a gleccserek havát, az oceán opálosan 2736 1| hírneves tanárukat, az apácák glédába állva figyelték minden egyes 2737 1| tartott a befőttes üvegek glédái fölött.~ ~- Nem haragszik, 2738 1| az ő tudatában a szentek glóriáját viselte ezüstös halántéka 2739 1| alkonyatokon látni hasonlókat, a glóriás Madonna előtt, aki minden 2740 1| maga szőke fejecskéje köré glóriát fonnak. És ünnepies fogadalmat 2741 1| melyeknek fakó színei az óriási gobelineken megcsillognak. Tíz percnyire 2742 1| felvilágosításokat ad a butorokról, a gobelinekről, az elmult királyasszonyok 2743 1| végig a hall csillárján és gobelinjein, hogy aztán ismét visszatérjen 2744 1| szerelmes kis nő, aki reszketve, gögicsélve, félig aléltan dől a párja 2745 1| mosolyog, de az ajka sírásra görbül, a torka összeszorul s a 2746 1| vonásai pajkos grimásszá görbültek, miközben szőke feje álmos 2747 2| éles füttyhangok mellett gördült ki e dómszerű üvegboltok 2748 1| komoly gyermekarcával ott görnyedt a könyvei fölött, míg ő, 2749 1| pusztán neveltek...~ ~Egy görög pásztorleány romlatlan tekintetével 2750 1| dekolletált estély-ruhájában, görögös frizurájával, ékszerektől 2751 2| egyedül bolyongok az élet göröngyös útjain! Bevalljam-e neked: 2752 1| a sodrából, voltaképp a gólya egy furcsa szeszélyének 2753 2| szembesütött vele a nap vérpiros golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám 2754 1| remegve tapadt a csöngetyű gombjára. Éles, átható berregés hallatszott, 2755 1| gyalogjáróra. Megnyomja a csengetyű gombját - a villamos csengetyű anakronizmusszámba 2756 1| A gróf fülig pirulva gombolta össze a zubbonyát, megigérte, 2757 1| és újra megnyomta a fehér gombot, a csilingelés végigjárta 2758 1| szüksége lenne a nyugodt és gond nélkül való életre...~ ~ 2759 2| beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira bíznak, aki Fehérváron és 2760 2| becsvággyal intézte a háztartás gondjait és délután csak akkor feküdt 2761 2| lény, akit napközben emberi gondok izgathatnak, aki a polgári 2762 1| volna az Üllői-úton, súlyos gondokkal gyötrődve amiatt, hogy az 2763 1| inkorrektséget elkövessen...~ ~Gondolataiból csak akkor riadt föl, mikor 2764 1| utasok horkolása. Mindketten gondolataikba mélyednek, de a gróf lassankint 2765 2| szégyeltem magam előbbi borongós gondolataimért. Meghalni, mert egy kacér 2766 1| Drágám, nyugodj bele a gondolatba, hogy sohase fogsz látni 2767 1| Lássa, milyen tragikus gondolatok motoszkálnak a fejemben, 2768 1| pompásnak találta azt a gondolatot, hogy az apróságokat a sápadt 2769 1| Tovább tudna élni azzal a gondolattal, hogy sohase lássuk többé 2770 1| tanítását.~ ~Villányiné (olyan gondolattársulással, melynek rejtelmeibe halandó 2771 2| megharagszik.~ ~- Ugyan, hogy gondolhat ilyesmit?~ ~- Ma csókot 2772 1| bennünket!~ ~A gróf: Miért ne gondolhatnák, hogy férj és feleség vagyunk?~ ~ 2773 2| volna, holott a valóságban - gondolhatod - örültem, hogy ilyen érdekes 2774 2| huszárokkal... Mert ugyan mit gondolhatott Kleineck báró, mikor magát 2775 2| hanyag, felületes bohém gondolkodásával járta az élet ösvényeit 2776 1| méltóságos asszony is ugyanígy gondolkodik, mint én. A kedvessége nagyon 2777 2| sem lett volna ahhoz, hogy gondolkodjam. Mondja, hogy hívják azt 2778 1| kóbor piktorok másképpen gondolkodnak, mint az udvari katonák.~ ~ 2779 1| bolondulna annyira az uráért, hát gondolkozás nélkül megszökne magával. 2780 1| nap óta nem élek és nem gondolkozom. Érzesz-e valamit abból 2781 2| ráncold össze a homlokodat, gondolkozzál - úgy van, a helyes nyomon 2782 1| sorokat, hanem reszketve gondolnál a holnapra, mely hosszú 2783 1| hogy szerelmi kalandokra gondolnának. Miért teszi föl rólam, 2784 2| nem szabad rólam rosszat gondolnia... A huszár oly szerény, 2785 1| Villányiné: Ránk kell gondolnod, akik a tieid maradtunk, 2786 1| repült át a színházon... Gondolom, ezt szokták mondani, úgy-e, 2787 1| olvasni tanítottál? Nem gondolsz már soha többé a hófuvásos 2788 1| bár az volna a legnagyobb gondom, hogy a szoknyám ferdén 2789 1| ebédjéről és fehérneműjéről gondoskodik. Az asszony, aki maga is 2790 1| akik egy nagy eszméért gondtalanul feláldozzák az életüket. 2791 1| heteken át nem aludt a gondtól, mert nem volt annyi pénze, 2792 1| megöregedni, hogy maga a gondviselésem asszonya, akit öntudatlanul 2793 1| végig az utcákon, mint egy gonosztévő. A bájos, jó, szegény kis 2794 2| egyetlen ivadékom sem lakott góréban, a vetés közepén. Mint igaz 2795 1| professzorral, a híres, goromba emberrel, aki Magyarország 2796 1| levegőbe, mintha valami gorombaságon vagy kifogáson törné a fejét, 2797 1| ártatlanul): Kérem, minden góthai almanachban benne találja 2798 2| többé engedelmeskedni a gőz hatalmas erejének. Az utasok 2799 1| körvonalakban rajzolódik ki a gőzölgő nagyváros perspektivája. 2800 1| palermói hotel terraszán és a gőzösök kapitányi hídján eltöltött, 2801 1| az asszony veleszületett gráciájával sürgölődik a szamovár körül, 2802 2| Mefisztó oltárhoz vezeti Gretchent - és a pap a jó Isten nevében 2803 1| gyuladt föl, vonásai pajkos grimásszá görbültek, miközben szőke 2804 2| piquet-t kell eljátszanotok a grófi kastély terraszán. Ez a 2805 1| fogadja. Villányiné a két grófkisasszonnyal szintén készületeket tesz, 2806 1| tesz a sátrak előtt. A két grófkisasszony is kisiet a fák közé s Villányiné 2807 1| megfeledkezni...~ ~Kezét nyújtja a grófnak, aki nem bocsátja el, hanem 2808 1| mint a drágalátos Mici grófnénak...~ ~Lujzika annyira megrémült 2809 1| valamit az öreg Sondersberg grófnéról?~ ~Gärtner kisasszony: Nem.~ ~ 2810 1| emberáradatban.~ ~Az egyik Csopaky grófnő: Csókolni való fess fiú!~ ~ 2811 2| sohasem láttak az Ohnet grófnői, ámbár (mint ezt Ádám a 2812 2| marad a doktorok, bankárok, grófok és hercegek iránt, mert 2813 2| ablakból...~ ~Klárika zokogva gubbaszkodott össze, - de Ádám most kedveskedve 2814 1| fordulva s ajkát, melynek gügyögése olykor megédesítette az 2815 1| kis kezét, a hangja pedig gügyögővé lett, mint a babyé, aki 2816 1| fájdalomtól összezsugorodva gügyögte:~ ~- Védj meg, ne engedj 2817 1| következetesen a földszintet gukkerezte s csak ajkának egy-egy önkéntelen 2818 1| most levette szeméről a gukkert, hirtelen hátrafordult a 2819 1| hetvenéves Lénárd táborszernagyné gummibabákat, bádogágyukat és kerekes 2820 2| hittem, hogy ezt lesújtó gúnnyal mondom, de ő, mielőtt felelt 2821 1| kipirulva, szemrehányással, a gúny, a felháborodás és a zavar 2822 1| vacogását eltitkolja): Hiába gúnyolódik, maga is reszket a gondolatra, 2823 1| volna. A gőgös, büszke, gúnyolódó asszonyszemen át belelát 2824 2| is irtuk csak az iskolai gyakorlatban? - míg én egyedül bolyongok 2825 2| eredményekről, melyekkel a gyakorlati földművelés oktatása jár 2826 1| eset, oh, de hány, az én gyakorlatomból különös dolgokat mesélhetnék. 2827 1| levél, melyből a bátyja gyalázatát megtudta, a fogadalom, melyet 2828 1| itt, ahol előtted már száz gyalázatos nő csókolózott, jobban érezted 2829 1| méltó ember iránt, akit ily gyalázatosan megcsalnak s aki egy gyermek 2830 1| rázta meg a fejét, s míg a gyalogjáró közönsége mély tisztelettel 2831 1| ugrik le az esővíztől nedves gyalogjáróra. Megnyomja a csengetyű gombját - 2832 1| a szobájába, vagy hosszú gyalogsétákat tesz egyedül. Lujzikát, 2833 1| óvatosaknak kell lennünk, mert gyanakodnak ránk. Édes kis szívem, azért 2834 1| először ébredt föl lelkében a gyanu, hogy asszonya nem jár jó 2835 1| szimptomát látott, mely a gyanuját fölkeltette. Arra, hogy 2836 1| tartanom, hogy az érdekeltek gyanut fognak?~ ~- Nagyságos asszonyom, 2837 1| melyet a drága, az imádott, a gyanutlan bátyja ellen elkövettek): 2838 1| az elébb, mikor az uram gyanutlanul kezet fogott magával! Ez 2839 1| tökéletességet képviselte, a földi gyarlóságokon messze felülálló félistent, 2840 1| nagyhercegnek, mások vilnai gyárosnak mondtak s aki nevetve adta 2841 1| temetési muzsika bongott és gyászdalok akkordjai suhantak végig 2842 1| eltemették. Az izgalom, melyet a gyászos katasztrófa keltett, már 2843 1| közül, vidáman rácáfolva a gyászra, amelybe fiatalos személyét 2844 1| egy indus rajah egy fél gyémántbányát elköltött, meg egy másikat, 2845 1| Budapesten nem a Duna, hanem egy gyémántokból és drágagyöngyökből álló 2846 1| bársonyos arcán végigfolytak s gyémántoktól csillogó kezei hevesen megragadták 2847 1| melynek alakjait hófehér gyémántszilánkok szegélyezték.~ ~- Hova megyek? - 2848 1| események logikáját az ő gyenge keze nem akaszthatja meg 2849 1| dolognak, ha ezt a pillanatnyi gyengeségemet a szememre veti...~ ~Villányiné 2850 1| pillantása, ha véletlenül a gyerekeire néz, a homályos szoba, melyből 2851 1| urunk nevét viseljük, ha a gyerekeit fölnevelhetjük, ha néha 2852 1| ebédkosztért neveletlen külvárosi gyerekeket tanított s harmadfél évet 2853 1| hány óra lehet?~ ~A gróf: Gyerekidő, még alig van tizenegy.~ ~ 2854 1| kis halott maradt meg a gyerekkori emlékeimből.~ ~Villányiné: 2855 1| zuhatagok verdesnek s amelyben a gyerekkorom Nautilusának minden keleti 2856 1| férfiakat, de akkor ostoba gyerekleány voltam s mindenki azt hitette 2857 1| türelmetlenkedni, mint a rossz gyereknek, aki az öklével akarja beütni 2858 2| a nagy, könnyelmű, rossz gyerekre, aki a felesége csókjait 2859 1| akiért a subládom fiókját, a gyerekregényeimet, a bábuim ezüstös tarlatán 2860 2| leánynak bizonyára nem volna gyerekség. Dömjén-Gálosdon, ahová 2861 1| aranyszőke haja s a két nevető gyerekszeme csillogott ki a sötét selymek, 2862 1| mintha egy karácsonyhajnali gyermekálma merült volna föl váratlanul 2863 1| orvosnövendéket, aki komoly gyermekarcával ott görnyedt a könyvei fölött, 2864 1| egyszerre kitör belőle, mint a gyermekből, akinek a lelkiismerete 2865 1| kerestem, mióta az utolsó gyermekcipőmet levetettem. Az anyám is, 2866 1| meggyógyítani, meg a kis gyermekeid, akik itt maradtunk, hogy 2867 1| hazulról, anélkül, hogy a gyermekeitől elbúcsúzott volna. Régebben 2868 1| dadogni): Igen.~ ~Lefekteti a gyermekeket, fölszalad a szobájába s 2869 1| kisasszony csemege után a gyermekekkel együtt visszavonult a szobájába, 2870 1| télikertben, egy pillanatig valami gyermekes hiúsággal gondolt a felesége 2871 1| hercegnő s két gyönyörű gyermekét Angliából szerződtetett 2872 1| sandwichet, melyet tiszta, gyermeki szívvel teszek le a jó barátság 2873 1| éjszakákért, melyeken sovány gyermekkarom a nyaka köré fonódott. Karácsony 2874 1| ruha majd hangos és vidám gyermekké változtatja...~ ~Mariska 2875 2| képest? Az ég egy bájos gyermekkel áldott meg - és nyolcezerforintos, 2876 1| mindig szepegve, megbántott gyermekként néz maga elé, de a kezét 2877 1| kis csavargót is, aki csak gyermekmeséiből ismerte meg a szeretetet. 2878 1| perspektivája. Az álmok és a gyermekmesék hótiszta poézise lebeg a 2879 1| hogy Sondersberg grófné a gyermekmesékből jött ide, hogy Villányinét 2880 1| leány, aki téli estéken gyermekmeséket olvasott a szülőim ebédlőjében, 2881 1| megérez: maga most egy naiv gyermekmesével akarja megnyugtatni az idegeimet. 2882 1| hogy tehetetlenebb a kis gyermeknél, hogy jóindulatát tolakodásszámba 2883 1| évvel ezelőtt elhallgatott a gyermeksírás. A váratlanul jött vendéget 2884 1| melyből két nagy, fekete gyermekszem ragyogott feléje.~ ~Villányi 2885 1| mely ott égett a nevető gyermekszemében.~ ~A katona pillantásából 2886 1| aprósággal tért vissza, akik gyermekszemüket kiváncsian függesztették 2887 1| meggyűlöltem őket és a tizenhatéves gyermekszívem megkeményedett, mint a katonáé, 2888 1| ha két bájos kis leánya a gyermekszobában eléje futott. A híres professzor 2889 2| magát.~ ~- Tudjátok mit? Gyertek föl hozzám egy csésze teára... 2890 2| bogár, nekiesett a szőlő gyökerének és kirágott mindent, ameddig 2891 1| levegőben. És ekkor egyszerre gyökeret vertek a lábai: ott állt 2892 1| Villányiné derüsen, szinte anyai gyöngédséggel nézi. Később, miután látja, 2893 1| földi hivatását, s ekkor gyöngén elmosolyodott és ezt gondolta 2894 2| veszi számításba a közös gyöngeségeket, melyek olykor-olykor mindnyájunkon 2895 1| fölötte áll minden emberi gyöngeségnek. Az asszony még mindig szepegve, 2896 1| selymek, fátyolszövetek és gyöngyök közül, vidáman rácáfolva 2897 1| eltünik az életemből, mint a gyöngyvirágillat, mely a régi májusokban 2898 1| a kötelesség, ez pedig a gyönyör, az álom, a földi élet tartalma.~ ~ 2899 2| szerelmi boldogtalanság gyönyörét? Jenő befúrta fejét a vánkosokba 2900 1| édesen beszűrődő muzsikában gyönyörködnék.~ ~- Nem felel? Nincs semmi 2901 1| mindene megvan hozzá, hogy gyönyörűnek találja az életét. Most 2902 1| csak azért élt, hogy muló gyönyörűségeket szerezzen a férfiaknak, 2903 1| szívét efféle paradicsomi gyönyörűségekkel keserítem, mikor tudom, 2904 1| átengedte magát a havanna gyönyörűségének, Klári asszony föltűzte 2905 1| pipáznak, a téli szezon gyönyörűségéről, a királyról, - mindenről, 2906 1| származnak. A két leány látható gyönyörűséggel sürög-forog Villányiné körül, 2907 2| csak semmiségek ahhoz a gyönyörűséghez képest, mikor az ember költeményeket 2908 2| álommá folyt össze ez a gyönyörűségteljes negyvenkét nap. Klárika 2909 1| ájultan feküsznek a férfiak a gyönyörűségtől és ti öt lépésnyire tőlük 2910 1| Klári feleségül ment Csák Györgyhöz, aki a pálvölgyi nádasból 2911 1| mindez aggasztó jele volt a gyötrődésnek, melytől a délszaki napsugár 2912 1| a tudatára, hogy a maga gyötrődő életével kell megváltania 2913 1| Üllői-úton, súlyos gondokkal gyötrődve amiatt, hogy az apjához 2914 2| Bántottak a keringők, a gyógyterem kivilágított ablakai, a 2915 1| igazi doktornak olyan a gyomra, mint a tevéé, aki tíz napig 2916 1| tisztességes asszonyok csak a gyóntatóatyjuknak válaszolnak. De egyet a 2917 1| valaha a Ferdinánd király gyóntatója lakott, ütött-kopott egyfogatos 2918 1| pillanatban beugorhattam a bécsi gyorsvonatba.~ ~Villányiné: Ugyanazzal 2919 1| rázatta magát miattam a gyorsvonattal s idejött a csúf novemberi 2920 1| tudatában van annak, hogy győzelme legfölebb csak pillanatok 2921 2| hegyszakadékban hat öl magasra gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei, 2922 1| a levegő, melyben távoli gyümölcsillat érzik, ragyogó üvegburaként 2923 1| jutalmát abban találja, ha égő gyufát tarthat a cigarettám elé. 2924 1| függő arany etuis-t, melyben gyufavastagságú cigaretták vannak.~ ~Mariska: 2925 1| ötvösművészetnek itt van a legnagyobb gyűjteménye Európában, hála a régi Waldeckeknek, 2926 2| félénken tartotta oda a gyujtót a szivarvilág e félelmes 2927 2| vendéglőben cigarettára gyújtott (vérbeli színészek voltak, 2928 2| sikerülnek.~ ~Ilyenkor szomorúan gyújtotta föl otthon a megcsorbult 2929 2| meghívást...~ ~Szivarra gyújtottak, csevegtek; Klárika pedig 2930 2| takarékpénztári könyveket gyűjtsön, mikor ma vagyunk és holnap, - 2931 1| de az asszony szeme nem gyuladt föl, vonásai pajkos grimásszá 2932 1| születtem.~ ~Villányiné: Gyűlöli az asszonyokat?~ ~A gróf: 2933 1| menjenek.~ ~Villányiné: Gyűlölöd őket?~ ~Mariska: Mindig 2934 1| maga sejtené, hogy mennyire gyűlölöm a szenvedő emberiséget! 2935 1| szó állott:~ ~„Megvetsz? Gyűlölsz? Kitagadsz? Én még mindig 2936 2| perszóna hites férje szívéből gyűlölte az axiómákat, az ókori bölcseket, 2937 1| őket?~ ~Mariska: Mindig gyűlöltem őket, mióta a legelsőt megismertem. 2938 2| bontakozott ki Andor - vagy Gyurica? - karjából s könnyek közt 2939 2| Csakugyan te vagy az, Gyuricám?~ ~Az első pillanatban nem 2940 2| lepett meg (hogy Andort Gyuricának szólították), hanem az, 2941 1| szeme alól eltüntek a kék gyűrűk, a fájdalom kilobbant e 2942 1| aztán ő is feléje nyújtotta gyűrűktől csillogó kezét. A szeme 2943 2| Martellből. Később nagy, gyűrűs ujjaival fölnyitotta a Wertheim-lakatos 2944 1| orvostanhallgatók fekete gyűrűvel vették körül hírneves tanárukat, 2945 2| kiderült, hogy hamisítatlan habana és Jenő kissé félénken tartotta 2946 2| mossák a langyos, simulékony habok. Irigyeltem a szerzeteseket, 2947 1| ott egy teremtett lélek se háborgat bennünket. Ide akárki bejöhet, - 2948 1| bajusza zuzmarás volt a habtól, a feketeruhás, fehérkötényes 2949 1| leselkednek s akik tüzes szemmel, habzó nyelvvel kóborolnak a boldog 2950 1| rajtam és jöjj mielőbb, hacsak azt nem akarod, hogy valami 2951 2| tudtomra adni, hogy ő egy hadaró doktor, vagy egy kövér bérlő 2952 1| van szó, akik fél év óta hadilábon állanak egymással. A falusi 2953 1| szokása szerint - éppen hadiszemlét tartott a befőttes üvegek 2954 1| kapták donációba a bécsi hadjárat után. Mikor a család kihalt, 2955 2| megtartjuk...~ ~ IV.~ ~A hadsegéd csak késő délután távozott 2956 2| valahol Afrika mélyében, hadsereget, ágyúkat, generálisokat, 2957 2| konzerveket szállított a hadseregnek és ez a kis üzlet másfélszázezer 2958 1| türelmetlensége már a tetőpontra hágott, végre elszánta magát arra 2959 1| támogatók nélkül, magára hagyatva és koldusszegényen indult 2960 1| az öreg nagyurak abba nem hagyják azt a passziójukat, hogy 2961 1| megindító vergődése hidegen hagyna. Már akárhányszor elszántam 2962 2| felesége azonnal cserben hagyná.~ ~Mosolyogva, - hiszen 2963 1| jobb, ha ismét faképnél hagynád a betegeidet s inkább a 2964 1| leköteleznél, ha most már magamra hagynál, mert a betegeim türelmetlenül 2965 1| volna, azonnal cserben is hagynám magát, de mert én elvileg 2966 2| a helyéből:~ ~- Magukra hagyom önöket... tudom, hogy van 2967 1| az asszonyok a tisztesség hagyományaival szakítanak. A férfi, aki 2968 1| legokosabb, ha a faképnél hagysz, mert én félnyolc előtt 2969 1| estébe, jóformán arra se hagytak időt neki, hogy a torkát 2970 1| hullámai az ő fehér cipőjét se hagyták érintetlenül. A finomságról 2971 1| Harzburg-Waldeck gróf úr kedvéért hagytam ott két hétre az uramat, 2972 1| karosszék selymén. A bronzvörös haj lassankint annyira megfosztja 2973 1| feketeruhás, fehérkötényes öreg hajadonok jóakaró mosollyal sürögtek 2974 1| nagyszerűen illett gazdag, vöröses hajfonatához): Legyen jószívű és árulja 2975 2| amely a Beatrice sötét hajfürtéből kihullott.~ ~- Szívesen 2976 1| Villányinéhoz, tüzelő arca a szőke hajfürtökhöz simul, melyeket lángoló 2977 2| birtokában még vasúti kalandokat hajhász s egy nőtlen ember arroganciájával 2978 1| dermedve tekintett el a szőke hajkorona fölött a levegőbe. Pár pillanatig 2979 1| mely bronzszínben fénylő hajkoronáját, lágy tekintetű szemeit, 2980 2| szivarrudat és míg a cigány feléje hajladozva húzta a legbúsabb magyar 2981 1| dunaparti fogadóban, készséggel hajlandónak mutatkozott arra, hogy bájos 2982 1| támlásszékben, s míg karcsú alakja hajlékony kígyóvonalban rajzolódott 2983 1| hogy észrevétlenül föléje hajlik s mielőtt az asszony észrevenné, 2984 1| felső testét ingerkedve hajlította ide-oda, de a férfi nem 2985 1| Villányi feláll a helyéről és hajlongva búcsúzik a minisztertől, 2986 1| akiről egykor karácsony hajnalán álmodtam.~ ~Az iróasztalról 2987 2| Braziliáig járnak a Lloyd hajóin, az aszófői magyar fiúk, 2988 1| öt kincsekkel megrakott hajója a tengerbe sűlyedt.~ ~- 2989 1| újra és újra a szíve fölé hajoljon. Oly sokáig maradt ebben 2990 1| átszellemült pillantással hajoltam föléje, a sápadt arcom annyira 2991 2| szellő és lassan tüntek el hajónk mellett az apró zalai falvak: 2992 2| ajánlotta, vessünk horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon a 2993 1| Villefrancheból Algirig hajózott s az asszony úgy érzi, mintha 2994 1| aranykeretes tükrökben uszályos, hajporos dámák nézegették magukat 2995 2| megszakadt a szíve... Csak egy hajszál akadályozta meg, hogy mindent 2996 1| talán brutális az asszonyok hajszálnyi filigránságaihoz képest. 2997 1| magához tért, detektivekkel hajszoltatta végig Európán a meggondolatlan 2998 1| ezredes: Holnapután délelőtt hajtasson a kabinetirodához s mondja 2999 1| legelőször a Villányi-palotába hajtatott, hogy mégegyszer megszorítsa 3000 2| szólt ki a kocsisnak:~ ~- Hajtson egy váci-utcai szabóhoz, 3001 1| nincs olyan aranyos szőke hajuk, mint magának, másodszor: 3002 1| végigsimogatta selymesszőke hajukat és így szólott hozzájuk:~ ~- 3003 1| legnagyobb gyűjteménye Európában, hála a régi Waldeckeknek, akik